56. fejezet/II.

Sziasztok!

Bocsi, hogy ilyen későn, de még be akartam fejezni a másik blog következő részét is, hogy egyszerre tudjam fölrakni:) Ez egy kicsit rövidke lett, mert a vége így jött ki jól, de a másik viszont jó hosszú:) Remélem mindkettő tetszeni fog:) Jó olvasást hozzájuk:) Ép persze KOMIAKT!!!:D

Puszi


-Carlisle – ziháltam két csók között.
-Hm? – mormolta ajkaimba
-Itthon… vannak… a… gyerekek… is – próbáltam kissé hátrébb húzódni tőle, de nem engedte. Szemérmetlenül végigsimított az oldalamon. – Carlisle! – kaptam el a kezét. Felnyögtem, ahogy nyelve végigsiklott a nyakamon. – Nem küldhetjük el itthonról mindig őket – próbálkoztam erőtlenül.
-Akkor majd halkak leszünk – tért át a kulcscsontomra meggyőzésképpen.
-Mintha ez lehetséges lenne ebben a családban – sóhajtottam elégedetten.
-Hidd el, hogy el tudják foglalni addig magukat – szakadt el tőlem, hogy mélyen a szemembe nézzen. A tekintete már koromfekete volt a vágytól, ami meggyőző hadműveletének határozott véglöketet adott.
Válasz helyett most én kaptam utána és csókoltam meg szenvedélyesen. Halkan felkuncogott, de viszonozta a hevességemet.
Kezem lejjebb csúsztattam a nyakáról, hogy elkezdjem kigombolni az ingjét. Lassan haladtam lefelé, nem kellett sehova sem sietnünk. Carlisle ugyanígy tett a blúzommal, majd azután a szoknyám következett. Miután megszabadított a már fölöslegessé vált ruhadaraboktól, az öve után nyúltam. Mielőtt azonban megszabadíthattam volna az alsónadrágjától, elkapta a kezem, és gyengéden visszahúzta, majd a fejem fölött az ágyhoz szegezte. Aztán nyelve és ajkai ismét bőrömhöz tapadtak.
Próbáltam visszafogni a nyögéseimet és sóhajaimat, de a koncentrációm abban a pillanatban cserben hagyott, mikor szerelmem végigcsókolta a melltartóm vonalát. Gátlástalanul nyögtem fel és markoltam bele kedvesem hajába. Ennyit a halk együttlétről.
Kissé följebb csúszott, majd a combjaimon végigsimítva a dereka köré kulcsolta a lábaimat. Közben megcsókolt, elnyomva ezzel egy újabb elégedett sóhajomat.
Szinte észre sem vettem, mikor kapcsolta ki a melltartóm csatját, csak az tűnt fel, mikor az anyagot lecsúsztatta a vállamon. Sokkal jobban lekötött a csókja, mint hogy ilyen „apróságokkal” foglalkoztam volna.
Kezeimmel végigsimítottam többször is a hátán, hosszan elidőzve minden egyes izmán.
Egy határozott mozdulattal megszabadított engem az utolsó zavaró tényezőtől is, és én is így tettem vele.
Az eddiginél is szorosabban kulcsoltam vissza a lábaimat a dereka köré, ő pedig értve a néma kérésemet, egy gyengéd mozdulattal egybeforrasztotta a testünket. A feltörni készülő nyögésemet egy újabb csókkal mulasztotta el, amit készségesen viszonoztam, miközben egy aprót mozdítottam a csípőmön.
A következő pillanatban hatalmas puffanás hallatszott, ami kiszakított megrészegült állapotomból és ijedtem szorítottam magamhoz még jobban a férjemet. Félve néztem föl rá. Biztos voltam benne, hogy tudja, mi történt.