41. fejezet

Sziasztok!
kicsit későn ugyan, de meghoztam a következő fejezetet:) remélem tetszeni fog:D ebben most nem lesznek érdekes csavarok:) a fejezet második fele ha ugy vesszük 18 karikás, de gondolom ennek ellenére el fogjátok olvasni;):D remélem tetszeni fog:) jó olvasást hozzá:) ja és persze komikat!!!:D (mert: 1.ez most extra hosszú feji lett - talán kevesebb párbeszéd:D 2.karikás rész is van benne:D 3.nászéjszaka, amit az eddigi komikból itélve már nagyon vártatok:D)
puszi



„Nincs többé titkunk egymás előtt. Együtt vagyunk, egymáshoz tartozunk. Egyet gondolunk, és egyet érzünk. A válaszfalak leomlottak. Örömet, bánatot, mindent megosztunk egymással.”

„Itt állok előtted meztelenül, titkok és gátlások nélkül; úgy, ahogy a világra jöttem, mikor tiszta tudattal megszülettem.”

Esme szemszöge

-Még mennyi idő? – kérdeztem szerelmemet, mikor már másodszorra kellett átszállnunk.
-3 óra leszállunk – válaszolta készségesen. – Aztán még hajókázunk kicsit – mosolyodott el.
-Hajókázunk? – ezt eddig nem említette.
-Igen – bólintott, majd kinézett az ablakon. Összevont szemöldökkel néztem rá. – Nem fogom elmondani, hogy hova megyünk – nézett rám az ablakból visszatükröződő szempár.
-Miért? – biggyesztettem le az ajkamat.
-Mert akkor már nem lenne meglepetést – magyarázta. – Ne kíváncsiskodj – fordult vissza felém. – Még a végén idő előtt ráncosodni kezdesz – kuncogott.
-Talán úgy már nem tetszenék? – kérdeztem felháborodást tettetve, ami szerintem elég hatékonyra sikerült.
-Dehogynem! – vágta rá azonnal. – Te mindenhogyan gyönyörű vagy – mosolygott lágyan, majd kissé közelebb húzott magához. Nem fogom ilyen könnyen hagyni magam! – Kicsim, ne kéresd magad! – súgta a fülembe. – Csak meg akarom rövidíteni a várakozást – hajolt közelebb az arcomhoz, majd gyengéden megcsókolt. Ezzel a kijelentésével nem tudtam, de nem is akartam vitatkozni. Tény, hogy gyorsabban telik számomra az idő, ha vele vagyok.
Készségesen viszonoztam a csókját.

Ezek után a repülőút hamar eltelt. Bár a stewardesst legszívesebben megfojtottam volna, Carlisle jelenléte miatt mégsem tettem meg.
Ahogyan a férjemre nézett, az a fenékriszálás, amit távozóban megejtett, ahogy „véletlenül” elejtett egy szalvétát, majd hátal nekünk lehajolt érte… Égett a tenyerem tőle. Legszívesebben felpofoztam és megtéptem volna. De kénytelen voltam visszafogni magam.
Furcsa volt ez az érzés. Még sohasem történt velem hasonló. Az a birtoklási vágy, hogy Carlisle csak és kizárólag az enyém… Az a harag, amit a stewardess viselkedése szított fel bennem…
Szerelmem nem győzött nyugtatgatni. Persze utána felvont szemöldökkel és egy mosollyal az arcomon néztem rá, mikor gyilkos pillantást vetett egy férfire, aki a székek között áthaladva véletlenül meglökött engem, majd bocsánatot kért.

Aztán végre megérkeztünk Rioba. Ugyan már jócskán sötétedett, a városban mégis pezsgett az élet. Ahogy a kikötő felé tartottunk, mindenfelé szórakozóhelyek, bárok és kaszinók hatalmas épületei tornyosultak az utcák fölé. Az emberek meglehetősen lengén öltöztek, ami – mivel Carlisle is velem volt – nem igazán tetszett. De ő egyetlen nő után sem fordult meg, ami magabiztossággal töltött el engem.
Ahogy a kikötőbe értünk, egy csónakhoz vezetett engem, majd először besegített engem, aztán bepakolta a bőröndjeinket és ő is beszállt.
Izgatottan ültem le vele szemben a csónakban.
-Ne kérdezz semmit! – mondta, mikor már szólásra nyitottam a szám. – Nemsokára ott vagyunk – mosolygott.
Aztán evezni kezdett.
Hosszú ideig egyikünk sem szólalt meg. Carlisle evezett, én pedig először a távolodó városban, majd az óceánban gyönyörködtem. Sokszor elkaptam szerelmem pillantását, mikor visszafordultam hozzá, de ilyenkor mindig elkapta rólam a tekintetét. Nem értettem, miért csinálja ezt.
-Odanézz, kedvesem! – mutatott hirtelen előre. Megfordultam, majd a tájat kezdtem kémlelni a szemeimmel. Először semmit sem láttam, de pár perc hunyorgás után végre megpillantottam uticélunkat. Egy sziget körvonalai kezdtek kirajzolódni a távolban.
-Oda megyünk? – kérdeztem izgatottan.
-Igen – bólintott mosolyogva.
-Hol vagyunk? Mi a sziget neve? Itt lesz a nászutunk? – lettem egyre izgatottabb.
-Riotól nem messze vagyunk délre, Esme szigetén. És igen, itt lesz a nászutunk – húzódott apró mosolyra a szája.
Döbbentem néztem rá. Meg sem tudtam szólalni. Esme szigete? Az én szigetem?
-Esme szigete? Te vettél nekem egy szigetet? – suttogtam meghatottan. Éreztem, hogy könny gyűlik a szemembe, de visszatartottam sírásomat.
Csak bólintott. Fejét félénken lehajtotta.
-Én nem is tudom, mit mondhatnék – bújtam oda hozzá. – Köszönöm! Szeretlek! – egyszerűen mást nem tudtam kinyögni. Nem érdemlek én meg ekkora ajándékot.
-Én is szeretlek! – csókolt meg lágyan. – Tehát örülsz neki? – kérdezte reménykedve, miután elhúzódott tőlem.
-Ez ostoba kérdés volt! Persze, hogy örülök neki! Miért ne örülnék? – ki az, akinek nem tetszene, ha egy szigetet kapna nászajándékba a férjétől?
-Csak féltem, hogy túl nagy ajándéknak tartod majd, és nem fogadod el – nézett mélyen a szemembe. Ebben a pillanatban megértettem, miért fordította el mindig a tekintetét, mikor felé néztem. A szemei korom feketék voltak akkor, most pedig arany barnák. Nem egyszer fordult már elő ilyen, mikor huzamosabb ideig kettesben voltunk, és akkor rákérdeztem a miértjére.
-Tényleg annak tartom, de egy ilyen ajándékot nem lehet visszautasítani. Ráadásul tőled kaptam – mondtam lágyan, majd finom csókot leheltem édes ajkaira.

10 perc múlva már a sziget partjainál voltunk. Szerelmem felállt, majd kihúzta a csónakot a partra. Aztán ismét visszatért hozzám, majd a karjaiba kapott.
-Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten.
-Átviszem a feleségem a küszöbön – mondta, majd kilépett velem a csónakból és elindult a parton. Egy keskeny út volt kirakva a homokba rózsaszirmokkal. Azon haladtunk egészen egy házig. Már kívülről is teljesen elbűvölt. Szerelmem belökte az ajtót, majd útközben felkapcsolva minden lámpát, egy szobába vitt, ahol lerakott a lábaimra. A helyiség a fehér és a vörös árnyalataiban pompázott. Első pillantásom – mily meglepő – az ágyra tévedt. A vörös párnákkal és takaróval borított ágyat hófehér baldachin ölelte körbe. A falak szintén hófehérek voltak, a fabútorok vörösesbarnák, a szobából az erkélyre nyíló ajtók és ablakok keretei fehérek voltak, de előttük a függöny ugyancsak vörös. Pont, mint a baldachin.
Apró izzadtságcsepp gördült végig a nyakamon. Nem tudtam, hogy az idegességem, vagy a szigeten lévő hőség miatt.
-Sajnálom – húzta félre a hajamat a nyakamból, majd gyengéd csókot lehelt a szabad bőrfelületre. Ahol ajkai hozzáértek a nyakamhoz, bőröm égni kezdett. – Kicsit melegebb van, mint amit megszoktál. De azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. Nem lenne jó, ha megfáznál mellettem – kért bocsánatot. – Azt hiszem, örülnél pár emberi percnek – lépett hátrébb tőlem. – Kint a vízben várlak – húzódtak szexi félmosolyra ajkai, majd kiugrott a nyitott erkélyajtón keresztül.
A Cullen-ház mintájából ítélve, a fürdő itt is a szobából nyílik. És nem is tévedtem. Beálltam a zuhany alá, majd megnyitottam a meleg vizet. Ez mindig megnyugtatott, de most valahogy mégsem tudtam abbahagyni a zihálást. Be kellett vallanom magamnak, hogy féltem tőle. Féltem tőle, mint férfitól. Elképzeltem, ahogy erre a kijelentésemre felnevet. Pedig én nem félek a vámpír felétől. Tudom, hogy engem nem tudna bántani. Ha bármi baj lenne, le tudna állni, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy ez most nagyon bizakodóan hangzik, de én tényleg hiszek Benne. Az önuralmában, hogy képes lesz uralkodni magán, ha megérzi a vérem illatát. Hisz ő maga mondta, hogy már nem vonzza annyira a vérem, mint a kezdetekkor.

Mikor már úgy, ahogy lenyugodtam, elzártam a zuhanyt, majd elővettem – szintén a Cullen-ház példájára – egy törölközőt a szekrényből. Alaposan megtörölköztem, majd visszamentem a szobába. Csak ekkor kaptam észbe, hogy Carlisle nem hozta be a csomagokat a csónakból, így nincsen ruhám, amit felvehetnék. Persze a piszkosat nem fogom visszavenni.
De várjunk csak. Azt mondta, a vízben megvár. Mivel neki sincsenek így még ruhái, valószínűleg ő is… meztelen – nyeltem nagyot a gondolatra. Akkor talán tőlem is azt várja, hogy ruha nélkül menjek be a vízbe. A víz hőmérséklete miatt ilyen időjárás mellett nem hiszem, hogy kellene aggódnom. Nem tart már vissza más, csak a félelmem. Ha most nem megyek ki, Carlisle azt fogja gondolni, hogy meggondoltam magam. Pedig ez nem igaz. Nagyon is együtt akarok vele lenni, de valami láthatatlan kötél mégis mindig visszahúz, amikor ki akarok menni. Mintha az agyam legmélyéről azt súgná egy hang: Ebből bonyodalmak lesznek! Nem szabad!
De hát mi baj lehetne abból, hogy az igaz szerelmemmel végre testileg is egyé válunk? Csak a félelmem miatt van ez a rossz előérzetem – mondogattam magamban, miközben kisétáltam az erkélyre, majd onnan le a partra, a homokba.
Rögtön megláttam Őt. Ott állt a vízben. Testét csak derékig érte a víz. A holdfény – mert az égitestet végre nem takarták felhők – ezüstösen verődött vissza tökéletes márvány bőréről. Talán még a napban való csillogásával is vetekedett a látvány. A víz meg-megtört, ahogy a hullámok sziklatestének csapódtak. Bár háttal állt nekem, mégis biztos voltam benne, hogy tudja, itt vagyok én is, és csak rám vár. Lassú léptekkel indultam el a víz felé. Ahogy lábfejemet elérték a hullámok, rögtön beigazolódott a sejtésem. A víz egyáltalán nem volt hideg. Sőt, kellemesen langyos volt. Lassan lépdeltem tovább felé. Ő nem mozdult. Rendíthetetlenül nézte a holdat. De amikor tenyeremet rásimítottam az ő víztükrön lebegő kézfejére, végre megfordult. Mélyen a szemembe nézett, miközben összekulcsolta ujjainkat.
Közelebb hajolt hozzám és úgy suttogott a fülembe.
-Ne félj, vigyázok rád – a lehelete, hűvössége ellenére is égette a bőrömet.
Aztán közelebb vont magához és megcsókolt, majd beljebb húzott a vízben. Idegességem csak fokozódott, mikor a talpam már nem érintette a talajt.
-Ne aggódj, tartalak – suttogta. – Csak lazulj el – utasított lágyan, mire én készségesen lazítottam el izmaimat. Minden aggodalom nélkül bíztam rá magam. Amíg a karjaiban tudhatom magam, nem érdekel, mennyire mély a víz. Felőlem, átúszhatja velem az óceánt is.
Ismét mélyen a szemembe nézett.
-Esme – szólat meg lágy hangon, de kiérződött belőle a feszültség és a bizonytalanság is. – Ha bármit rosszul csinálok, vagy fájdalmat okozok esetleg, azonnal szólnod kell, érted? – hangja komoly volt, ahogy a tekintete is.
-Igen – bólintottam rá. – De nem lesz semmi baj.
Azt hiszem, ezt a megnyugtatást mindkettőnknek címeztem.
Carlisle lassan közelebb hajolt, majd lágyan csókolni kezdte ajkaimat. Aztán a nyakam következett. Mivel ő szorosan tartott a csípőmnél fogva, lábaimat tehetetlennek éreztem a vízben. Így először az egyiket, majd mikor láttam, hogy nem tiltakozik, a másikat is dereka köré csavartam, mire egyik kezét átcsúsztatta a combomra, a másikkal pedig a gerincem mentén cirógatta a hátamat. Halk nyögés szakadt fel mellkasomból a lágy érintésre. A gerincem volt az egyik gyenge pontom és ezt ő is nagyon jól tudta. Bármikor hajba kaptunk valami kisebb dolgon, elég volt csak magához ölelnie és a hátamat simogatnia, hogy megbékéljek vele. Persze amúgy sem bírtam rá sosem sokáig haragudni.
Csókjaival áttért a vállam vízből kilátszó területére, majd folytatta útját visszafelé. Kezeivel közben lágyan simogatott, ahol csak ért.
-Ne aggódj, tartalak – lágy hangjától már az őrület kergetett. Persze nem a rossz értelemben.
Aztán éreztem a változást a bőrömön, mire kinyitottam a szemem. Észre sem vettem, hogy elindult velem kifelé a partra. Szorosan magához ölelve sétált velem vissza a szobába, ahol gyengéden lefektetett az ágyra. Megbabonázva néztem végig tökéletes testén. Kizárt dolog, hogy egy ilyen férfit nekem szánt volna a sors. Most láttam őt először teljesen meztelenül. Ahogy visszanéztem szemeibe, láttam, hogy ő is hasonlóan cselekszik, mint én az előbb. Többször is végigfuttatta tekintetét csupasz testemen, elidőzve bizonyos helyeken. Ez a cselekedete halvány pírt csalt az arcomra. Fölnézett a szemembe.
-Gyönyörű vagy – hangja rekedt volt. Bókjára még jobban elpirultam. – Ne legyél zavarban – simított végig az arcomon, majd egyre lejjebb. Pillantása követte az ujjait. Szinte hozzám sem ért, ami még őrjítőbb volt.
Az oldalán feküdt mellettem, simogatva testem. Ujjbegyei végigsimítottak melleimen, mire halk sóhaj szakadt fel a mellkasomból. Aztán áttért a hasamra, majd le a combomra. Hosszan elidőzött ezen a területen. Aztán tekintete visszatért az enyémhez.
Lassan közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Lágyan a hajába túrtam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Tenyeremet mellkasára simítottam, ahonnan utána áttértem izmos karjára, majd a hátára. Csókjaival egyre lejjebb haladt. Mikor végigsimította nyelvével a nyaki ütőeremet, eddigiekhez képest jóval nagyobb sóhaj tört fel belőlem. Végigcsókolta a vállamat, egészen le a mellkasomig. Ott megállt egy pillanatra. Mintha habozott volna. Aztán végül nyelvével körbesimította keblem csúcsát, mire elégedetten felnyögtem. Nyelvét végighúzta a melleim közötti kis völgyön, áttérve a hasamra. Közben egyik kezével a mellem kezdte masszírozni. Hihetetlen érzés volt, amit kiváltottak belőlem az érintései. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót sem. Körbesimította a köldökömet, mire kissé összerándultam. Megismételte előbbi tettét, mire most halkan fölkuncogtam. Lassan visszatért ajkaimhoz és ismét csókolni kezdte azokat. Óvatosan fölém gördült, de nem nehezedett rám egész súlyával. Végigsimítva combomon tekerte dereka köré az egyik lábam, mire én készségesen fontam rá a másikat is.
-Vigyázok rád, ígérem – súgta rekedt hangján a fülembe, majd egy lassú, de határozott mozdulattal belém hatolt. Elakadt a lélegzetem és halkan felnyögtem. De most a fájdalomtól. Éreztem az éles érzést combjaim között, és ahogy végiggurul egy könnycsepp az arcomon. Felnyitottam a szemeimet. Carlisle aggódó pillantásával találtam szemben magam.
-Minden rendben – kérdezte tekintetemet fürkészve.
-Igen – bólintottam remegő hangon.
Végigsimított arcomon, letörölve ezzel az eddig lefolyt könnycseppek vonalát, majd lágyan mozgatni kezdte a csípőjét. Minden mozdulata után egyre enyhült a fájdalom, míg végül teljesen megszűnt. A következő nyögésemet már az élvezet csalta ajkaimra.
Karjaimat nyaka köré fontam. Ő egyik kezén mellettem támaszkodott, másikkal először a fenekembe, majd a csípőmbe markolt.
Nem tudtam elengedni a tekintetét. Egyszerűen fogva tartott, magához láncolt. Éjfekete szemei, melyek most vágyát tükrözték, mélyen az enyémbe fúródtak.
Lágy mozgása a fellegekbe repített. Csak őt láttam magam előtt, senki mást. Arcának minden egyes rándulása, egyre erősödő morgásai és folyamatosan erősödő zihálása elégedettséggel töltött el. A tudat, hogy mindezt én váltom ki belőle határtalanul boldoggá tett.
Mozgása egyre hevesebb lett. Önkívületi állapotban sikítoztam markoltam bele méz szőke hajába. Még szerencse, hogy ezzel nem okozok fájdalmat neki. Kezemet lecsúsztattam, és az ő kezét kezdtem keresni. Azonnal értette a célzást és összefűzte ujjainkat.
A forróság, amit együttlétünk váltott ki belőlem, biztos felemésztett volna, ha szerelmem nekem feszülő teste nem hűt le némiképp. Egyfolytában csak rá tudtam gondolni és arra, hogy még többet akarok belőle és az érintéseiből.
Egyre hosszabbak és hangosabbak lettek a morgásai. Én is hangosan sikítoztam és kiabáltam a nevét. Néhány mozdulattal később, pedig hátam évbe feszült, izmaim összerándultak, ahogy elértem a gyönyör kapuját. Minden testrészemet elöntötte a lágy bizsergés, miközben testem erőtlenül hanyatlott vissza az ágyra. Carlisle lassított a tempón és állandó üteművé vált a mozgása. Továbbra is tartottam vele a szemkontaktust. Tekintete egyre ködösebbé vált, majd néhány erőteljesebb lökés után teste megrándult, majd hátát ívbe feszítve hatalmas morgás tört fel mellkasából. Olyan, amilyet még soha nem hallottam tőle. Aztán teste erőtlenül az enyémre hanyatlott.
Mindketten vadul ziháltunk. A párnába temetve arcát próbálta halkítani morgását. Oldalra fordítottam a fejem, majd csókot nyomtam arcára. Fölemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett immár aranybarna tekintetével.
-Szeretlek! – suttogtam két zihálás között.
-Én is szeretlek! – válaszolta miközben megcsókolt.
Aztán elhúzódott tőlem, majd legördült rólam. Azonnal odabújtam mellkasához. Még nem akartam aludni. Gyönyörködni akartam lágy tekintetében, Adonisz testében, tökéletes izmaiban, arcának finom, mégis férfias vonásaiban.
-Aludj édesem! – nyomott csókot a hajamra, majd lágyan cirógatni kezdte a hátamat.
Boldogan teljesítettem kívánságát és hunytam le a szemeimet.


Na jó… ez az „idézet” csak viccként van itt:D nem akartam a fejezet elejére tenni az igazi idézetekhez úgyh a végére került:D

„A szex olyan, mint a NOKIA (összeköt bennünket), mint a NIKE (csak csináld), mint a PEPSI (kérj belőle), és mint a COCA-COLA (élvezd velem!!!)”