tag:blogger.com,1999:blog-69227455860842686952024-03-14T10:59:55.444+01:00Szerelem első látásraJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.comBlogger160125tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-90233338889511032822014-12-03T20:45:00.000+01:002014-12-03T20:45:11.279+01:00Visszatérés?Sziasztok!<br />
Tudom, nagyon eltűntem az utóbbi majdnem egy évben és ezt nagyon sajnálom! A magánéletem közbe szólt és eléggé más dolgokkal voltam elfoglalva, aztán pedig szeptemberben jött az egyetem is.. De nem akarok magyarázkodni. Ugyanakkor annak idején megígértem, hogy én nem leszek az, aki félben hagy egy történetet, mert nagyon jól tudom, hogy milyen, amikor nem tudod meg egy történet végét. És azért, ahogy látom, lettünk egy páran itt a blogon, remélem azért ennyi idő elteltével is megmaradtatok, kedves olvasóim :)<br />
Azt azért még leírnám nektek, mert úgy érzem azért megérdemlitek a magyarázatot... Az elmúlt hónapok tapasztalataiból úgy ítéltem meg, hogy nem tesz nekem jót ez a fajta álomvilág, amiben élek a történeteim miatt. Nagyon szeretek írni és imádlak titeket és a történeteket, de annyi minden megváltozott azóta, hogy sokkal racionálisabb lettem. Nem minden ember kaphat meg egy ilyen életet, mint a történetekben a szereplők, ahol tudom előre, hogy úgyis minden jobb lesz... Mert a való életben tenni is kell ezért. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a jelenleg futó három történetemet még befejezem majd, szépen lassan, de amilyen gyorsan csak tudom és időm futja rá, aztán felhagyok az írással. Lehet, hogy ez a magyarázat kissé zavaros nektek, de eléggé összekuszálódott mostanában körülöttem minden, úgyhogy ezt kérlek, nézzétek el nekem :)<br />
A másik blogon még nem tudom, mikor fogok tudni új fejezetet hozni, majd még írok előtte minden bizonnyal. Mivel már hónapok óta nem foglalkoztam a történetekkel, elég nehéz lesz visszarázódni, de igyekszem majd:) A történet nemsokára úgyis lezárul, már nem sok szál maradt elvarratlan, ha jól emlékszem :) Ezen a blogon viszont, mivel már van elkészült fejezet, valamikor a napokban szerintem felteszek egy újat, hogy aki erre téved ennyi idő után is, azért tudjon valami újat is olvasni :)<br />
Legkésőbb szerintem január végén, a vizsgaidőszak után jelentkezem valami hírrel a folytatással kapcsolatban :)<br />
Sok puszi!<br />
JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-66419400864380684172013-12-31T17:04:00.002+01:002013-12-31T17:04:21.237+01:007. fejezet - SeattleSziasztok!<br />
<br />
Ígértem egy frisst ezen a blogon is a két ünnep között így hát meg is hoztam. Bár eléggé az utolsó pillanatban, és lassan már indulok is itthonról, de még fel akartam tenni ebben az évben :) Gondolom ti sem nagyon tudjátok már elolvasni idén, hiszen már mindenki készülődik :D Boldog, sikerekben (és persze frissekben) gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak! :)<br />
<br />
Puszi, Juliet<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b>Carlisle szemszöge</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Zsebre tett kezekkel sétálgattam a
napsütésben, miközben egy pillanatra sem tudtam kiverni Őt a fejemből. Az
agyamat elöntötte az a csodálatos virágillat, ami a mezőn nyíló apró virágokból
áradt, és amik pontosan Esme illatát idézték fel bennem. Rosszul éreztem magam
amiatt, hogy ilyen gyáva módon megfutamodtam. Elég lett volna csak bemennem a
kórházba, behívnom őt a rendelőbe és megbeszélni vele, hogy ami kettőnk között
majdnem megtörtént, azt inkább tekintsük semmisnek. De miket is hordok én itt
össze?! Két perc alatt ismét elgyengültem volna, ami nagyobb bonyodalmat
okozott volna, mint ez a döntésem. Jobb lesz így mind a kettőnknek! Ő azt hiszi
majd, hogy számomra semmit sem jelent, én pedig tovább élhetek azzal a
tudattal, hogy megmentettem őt saját magamtól. Bár nekem nehéz lesz, ezt az
érzést háttérbe kell majd szorítanom. Nem szabad többé találkoznom vele. Ha
pedig megjelenik a kórházban, majd valamilyen oknál fogva eltűnök. Legalább
addig bírnom kell, amíg ő talál egy neki megfelelő férfit, aki szereti őt és
mindent megad majd neki. Ha ezt látni fogom, nekem is könnyebb lesz elengednem
őt, hiszen tudni fogom, hogy boldog. Boldogabb, mint amilyen velem lehetne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Carlisle, már megint ostobaságokon
töröd a fejed – szólalt meg halkan Edward mögöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Egyáltalán nem ostobaságok – mondtam
hátra sem nézve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Dehogynem! Eleve már az annak
számít, hogy azt hiszed, más mellett boldogabb lehet – horkantott fel, mire én
megpördültem a tengelyem körül és csodálkozva néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mikor fertőzött meg téged Alice
betegsége? – vontam össze a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmikor, csak…- túrt a hajába
zavartan – az az igazság, hogy ellátogattam ehhez a bizonyos Esméhez. Ne
aggódj, ő nem tud róla, hogy ott jártam – nyugtatott meg azonnal. – Csak tudni
akartam, hogy ő miként gondol vissza a veled töltött idejére. És be kell
vallanom, igazán meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy egy ember már ilyen
hamar kötődni tud valakihez. Azt természetesnek vettem, hiszen én is átéltem,
hogy te vámpírként első látásra belé szerettél. Ennek így kellett lennie,
hiszen rátaláltál az igazira. Róla viszont azt hittem először, hogy csak az
köti hozzád, ami a többi nőt is a városban. A külső vonzalmad, a ragadozók
tipikus csábítása a zsákmány felé. De nem… ez a nő nem holmi trófeaként tekint
rád. Nem a külsődhöz ragaszkodik, hanem ahhoz, ami belül van. Te kinyíltál felé
és ő beléd látott. És tetszett neki az, amit látott – mosolyodott el halványan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De az én tulajdonságaimat ugyanúgy
megtalálhatja más férfiban is. Az pedig lehetetlen, hogy egy rendes férfinak
pedig ő ne tetszene… Hiszen egy gyönyörű, fiatal nő, aki szerelemre vágyik. Kedves,
intelligens… minden férfi álma. Nem is beszélve arról a bájos rózsákról az
arcán, amikor zavarba jön egy bóktól. – A bennem élő kép mindig is így festett
róla. Így akartam emlékezni rá örökké.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De azt te magad is tudod, hogy úgy,
mint te, senki más nem szeretné őt – nézett mélyen a szemeimbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ő akkor is jobbat érdemel nálam. Ha
egy másik férfi akár csak ezred annyira szeretni fogja őt, mint én, már akkor
elégedett leszek. Legyen az akár ez az Evenson, akár más. A lényeg, hogy ő
boldog családban élhesse le az életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Te is meg tudnád ezt adni neki. Ha
még mindig a gyerek-témán aggódsz… – tapintott rá a lényegre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, Edward, erről hallani sem
akarok! – jelentettem ki feldúltan. – Sosem tenném ki őt akkora veszélynek –
néztem rá komolyan. – Ezt te is nagyon jól tudod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán találhatnánk valamilyen
megoldást, hogy kevesebb legyen a kockázat – vetette fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ahhoz nem elég pár nap – vágtam
közbe. – Azzal pedig nem álltathatom őt, hogy majd találok valamilyen
megoldást, aztán végül mégsem járok sikerrel. Ezt a témát most zárjuk le, mert
úgysem tudsz meggyőzni – jelentettem ki. A hangom egyáltalán nem volt mérges.
Ugyanolyan nyugodtan beszéltem, mint máskor, de legbelül közben egyfolytában
azon gondolkodtam, hogy a fiamnak igaza lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, akkor azt mondd meg nekem,
hogy miért nem vagy most a közelében? Amikor leskelődtél utána az árvaháznál,
akkor is kibírtad, hogy ne menj be hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem akarom kísérteni az önuralmamat
– ráztam meg a fejem. – Egyébként is, ebben az időben csak olyan helyen
haladhatnék, ahol takarásban vagyok. Főleg, hogy az emberek úgy tudják, hogy
egy egész hetet töltünk el a hegyekben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oké, te tudod, én nem erőltetek
semmit – védekezett. – Csak azt tanácsolom, hogy ne távolodj el tőle teljesen.
Ne futamodj meg. Ha úgy esik, hogy összetalálkoztok, viselkedj vele
természetesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mélyet sóhajtottam, majd elfordultam
tőle és tovább lépkedtem a tisztás széle felé. Most egyedüllétre volt
szükségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b>Esme szemszöge</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Az út Seattle felé elég hosszú volt.
Még úgy is, hogy Lizzy-vel szinte végig beszélgettünk. A rossz kedvem csak nem
akart teljesen elmúlni, ami beárnyékolta a kocsiban levő jó hangulatot is. Az
utolsó tíz percben már csak meredtem kifelé a kocsi ablakán, miközben a húgom
kérdéseire elmotyogtam egy igent vagy egy nemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme, figyelsz te rám egyáltalán? –
kérdezte rosszallóan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hm? – kaptam fel a fejemet hirtelen.
– Persze, mondjad csak – bólogattam, mire ő megforgatta a szemeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az előbb éppen azt mondtam, hogy
megöltem valakit és eltemettem a hulláját, de te még csak ide sem néztél –
húzta össze a szemöldökét. – Mi van veled? Tényleg ennyire megviselt a tegnapi
nap? – csodálkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne haragudj – néztem rá
bocsánatkérően. – Csak egyfolytában azon pörög az agyam, hogy miért viselkedik
így. Mi lehet az a nagy titok, amit rejtegetnek, és miért kerül engem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Biztosan nyomós oka volt rá, hogy
nem ment be aznap a kórházba, de ne gondold azt, hogy ez miattad volt –
szorította meg a kezemet. – Próbáld meg kiverni őt egy kicsit a fejedből és
csak a lazulásra koncentrálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem sokkal később megérkeztünk a házuk
elé, engem pedig valamilyen furcsa, szorongató érzés fogott el. Ugyan nem
először jártam már itt, hiszen kiskorunkban is sok időt együtt töltöttünk, mert
nem akartak teljesen szétválasztani minket egymástól, de így, felnőttként
sokkal másabb volt most a ház előtt állni. Nick és Emma az ajtó előtt állt,
egymást átkarolva és kedvesen mosolyogtak rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örülünk, hogy újra láthatunk téged –
ölelt magához Emma, mire a nyugodtság azonnal szétáradt bennem. Ők mindig is
úgy vigyáztak ránk, és törődtek velünk, mintha az igazi szüleink lettek volna,
így mindketten úgy is tekintettünk rájuk. Tulajdonképpen azért nem fogadtak
örökbe mind a kettőnket, mert nem tudtak volna megfelelő körülmények között
felnevelni minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én pedig örülök, hogy itt lehetek –
viszonoztam az ölelést. – Régen láttalak titeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, túl régen – sóhajtotta, majd
elengedett és az ő helyét átvette Nick.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lizzy-től hallottunk a hatalmas
változásról – puszilt meg. – Honnan jött ez a hatalmas segítség?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezen máig gondolkodom, de nem tudok
rájönni – csóváltam meg a fejem. – De inkább nem is akarom megfejteni. A lényeg,
hogy most már sokkal jobb körülmények között élhetnek a gyerekek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És hogy megy a tanulás? Vagy még
mindig csak tanítasz? – vette vissza a szót Emma, miközben elindultunk befelé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az iskolára még mindig nincsen időm.
Vagyis… inkább képtelen vagyok elszakadni a gyerekektől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az egyik nyáron belekezdhetnél a
tanulásba. Egy diplomával sokkal könnyebben boldogulnál a későbbiekben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudom, hogy egyáltalán akarom-e
én ezt – hajtottam le a fejemet. – Jól érzem magam Forks-ban, főleg most, hogy
javult a helyzetünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Liz erre felhorkantott, majd a szemeit
forgatva ledobta magát a kanapéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Vagy inkább valaki megvoltoztatta a
városról alkotott véleményedet – nézett rám szúrósan, de én csak megvontam a
vállamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az is lehet, de a lényeg, hogy az
egyetemet mindenképpen későbbre hagyom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nocsak, kivel találkoztál? –
mosolyodott el Emma, és innentől tudtam, hogy már nincs megállás. Mindent
elmondtam nekik, egészen a Cullen család megjelenésétől. Legnagyobb
megdöbbenésemre Nick minden szavamra odafigyelt végig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Valami gond van? – kérdeztem meg a
végén. – Olyan furcsán viselkedsz…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak ismerős nekem ez a leírás –
húzta össze a szemöldökét. – Hófehér bőr, hideg test, arany szemek… már
találkoztam ilyennel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tényleg? – lepődtem meg. – Mikor?
Hol? – kaptam azonnal az alkalmon, hátha többet megtudhatok róluk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Még évekkel ezelőtt. Emlékszel,
Emma? Egyszer elmentünk síelni kettesben és volt ott egy család. Talán… Denali,
ha jól emlékszem. Igen, ez volt a nevük. Volt két szülő és három örökbe
fogadott gyerekük. De a többi leírásod nem illik rájuk, úgyhogy biztosan
másokról van szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De talán ismerik egymást – vetettem
fel az ötletet. – Ha lesz rá alkalmam, majd megkérdezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem biztos, hogy ez jó ötlet –
tiltakozott. – Bár nem tűntek veszélyesnek, olyan furcsák voltak. Ijesztőek.
Talán nem a legjobb ötlet ujjat húzni velük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem hiszem, hogy félnem kéne. Dr.
Cullentől legalábbis biztosan nem. Ha bántani akart volna, azt tegnap is
megtehette volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De nem tudja, hogy gyanakszol…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez hülyeség! Ő egy orvos! Megvédi az
embereket, nem bántja őket! – vettem védelembe őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán ez csak egy álca – vont vállat
Nick. – De inkább váltsunk témát. Kezdünk hülyeségekről beszélni. Én csak
annyit mondtam, hogy ijesztőek voltak. Ne engedd magadhoz közel őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Már késő – mormolta az orra alatt
Liz, mire én szúrósan néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Befejeznéd végre, hogy minden egyes
szavamat kommentálod? – kérdeztem kicsit élesebben a kelleténél. – Carlisle
csak egy orvos a városban és semmi nem volt közöttünk. És itt zárjuk is le a
témát!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jól van, nem kell mindjárt úgy nekem
esni! – fonta keresztbe a karjait morcosan. – Csak próbálom felnyitni a
szemeidet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Erre semmi szükség – morogtam az
orrnyergemet dörzsölve. – Oké, ne haragudj, csak eléggé kimerült vagyok –
sóhajtottam egy kicsit nyugodtabban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mi történt veled? Nem szoktál te
ilyen feszült lenni – csóválta a fejét Emma.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tényleg csak kimerült vagyok –
mosolyogtam fel rá fáradtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor talán jobb is lenne, ha
felmennétek lefeküdni – ajánlotta az emelet felé intve, majd célzóan Lizre
nézve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze, megyünk már – forgatta meg
az említett a szemeit, majd felállt és kézen fogva engem, maga után húzott.
Miután leültünk az ágyára, ő azonnal felém fordult. – Esme – fogta a kezei közé
az enyémet -, te egy fiatal, gyönyörű, okos nő vagy. Gondolj csak bele, nem
érdemes neked egy olyan tuskón gondolkodnod, aki először még le akar smárolni,
utána meg már nem is keres. Élvezd, hogy szingli vagy. Ha ilyen görcsösen
kapaszkodsz ennek a dokinak az emlékébe, akkor sosem fogsz túllépni rajta. Engedd
el magad és ürítsd ki a fejedet. Csak erre a két hétre, kérlek! – nézett rám
könyörgően. – Ha az itteni életvitelem nem segít majd a helyzeteden, megígérem,
hogy soha többé nem piszkállak majd a költözéssel. Visszamehetsz Forks-ba és
várhatsz a szőke hercegedre, oké?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó-jó, legyen – adtam meg végül
magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Remek! – csapta össze a kezeit. –
Akkor rögtön azzal kezdjük, hogy holnap elmegyünk neked venni pár új, vadító
ruhát. Fogadok, az összes pasi téged fog nézni, ha este bemegyünk a városba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért túlzásokba ne essünk –
hajtottam le a fejemet. – Nekem bőven elég az is, ha valamelyik ruhádat kölcsön
adod, úgyis egyforma a méretünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Erről hallani sem akarok! –
jelentette ki határozottan. – A holnapi nap csak a tiéd lesz. Meglátod, még te
magad is elégedett leszel a külsőddel. Pedig ez elég nagy szó…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oké, rendben – emeltem fel
védekezően a kezeimet. – De csak egy nap!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt nem ígérhetem, de nem is fontos
egyelőre – legyintett. – Most aludjunk! Holnap este nem lehetnek karikásak a
szemeid.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A másnap tényleg csak rólam szólt.
Reggel már nyolckor ébren voltunk mind a ketten. Lizzy kölcsönadta az egyik
ruháját, mert az ő véleménye a szerint az enyémek nem valóak Seattle-be. Így
hát rám adott egy lenge szoknyát egy balerinacipővel, és egy hozzá illő felsőt.
Az egyetlen dolog, amibe nem kötött bele, vagy nem akarta „lecserélni” az az
arcom és a hajam volt. Örültem, hogy nem akarta „levakolni” az arcomat és
virágokkal teletűzdelni a hajamat. Mert bevallom, kinéztem volna belőle. Így
viszont egész elégedetten álltam meg a tükör előtt, hogy szemügyre vegyem a
végső összeállítást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, legalább már mosolyogsz – karolt
belém, majd sietősen kihúzott a szobából. – Gyorsan reggeliznünk kell, mert
kilencre kértem időpontot a kozmetikushoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mi? Várj-várj, mit mondtál?
Kozmetikus? – torpantam meg azonnal. – Liz, százszor elmondtam már, hogy én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nyugi, nem szabnak át teljesen –
vágott közbe azonnal. – Kapsz egy jó kis arcpakolást, megcsinálják a körmeidet,
a szemöldöködet. Szinte észre sem fogod venni a változást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor mégis miért van rá szükség? –
értetlenkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért, mert jobban fogod tőle érezni
magad – tolt be a konyhába. – Majd meglátod, sokkal magabiztosabb leszel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A kozmetikus után a fodrász jött, amit
szintén nem nagyon értettem. Nem gondoltam, hogy bármi gond is lenne a
hajammal, de ezúttal már nem tiltakoztam. Úgysem lett volna értelme. Ami
viszont ezután jött, az mindent felülmúlt. Liz sorban vonszolt végig engem a
butikokon, mindenhol egy halom ruhát fölpróbáltatva velem. Bevallom, az elején
még élveztem is, de amint először a kasszához álltunk, és megláttam az
fizetendő összeget, a mosoly azonnal lefagyott az arcomról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Arról nem volt szó, hogy ennyit
költesz rám – állítottam meg őt, amint elhagytuk az első boltot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, Esme – forgatta meg a szemeit.
– Ez még csak egy üzlet volt. Még csak most jön a java. Ráadásul még cipőt is
kell vennünk neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem gondolhatod komolyan, hogy
mindenhol ennyi pénzt akarsz kidobni csak azért, hogy két hétig minden nap más
ruhát vegyek fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Márpedig így lesz. De ne aggódj,
ezeket tökéletesen tudod majd hordani Forks-ban is. Aztán a doki majd
megnézheti magát, hogy egy ilyen nőt hagyott faképnél, mint te.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Liz, bennem nincsen egyáltalán
bizonyítási vágy – ráztam meg a fejemet. – Nekem nem kell a figyelme. Sőt, az lenne
a legjobb, ha levegőnek nézne, semmint, hogy ugyanúgy a közelemben legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na neeeem! – torpantam meg azonnal,
ahogy beszéd közben megállt a következő üzlet előtt. – Erre nem veszel rá.
Semmi szükségem csipkés és kihívő fehérneműre – tiltakoztam. – Senki előtt nem
szándékozom levetkőzni sem ma, sem pedig az elkövetkezendő két hétben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Márpedig most bejössz ide velem. Ha
nem is most, később hasznát veszed majd ezeknek – kacsintott rám, majd karon
ragadott és bevonszolt az üzletbe. Amint beléptünk az ajtón, kezdtem
kényelmetlenül érezni magam. Folyton úgy éreztem, az emberek engem néznek, és
azon nevetnek, mennyire zárkózott vagyok. Csak kullogtam Liz után, keresztül a
sorokon, miközben ő összeválogatott nekem közülük párat. – Na, ne legyél már
ilyen! – bökött oldalba pár perc elteltével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudok mit csinálni, ha
kényelmetlenül érzem magam idebent – vontam meg a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó, akkor te menjél ki és várj meg a
bolt előtt. Majd én felpróbálom ezeket, ha már úgyis egy a méretünk – tolt
rajtam egyet az ajtó irányába. Nem is kellett kétszer mondania nekem, amilyen
gyorsan csak tudtam, elhagytam a butikot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Kiérve a friss levegőre, azonnal egy
pad után kezdtem kutatni. Hosszú óráknak tűnő percek után végre megjelent a
húgom is, és tovább indultunk a következő állomáshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezután egészen délután négyig jártuk a
boltokat és nekem már kezdett fájni a lában. Nem is értettem, hogy ő hogyan
bírja az egész napos járkálást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Élvezd már egy kicsit a napsütést és
mosolyogj! – karolt belém újfent. – Csak két hetem van rá, hogy jobb formába
hozzalak lelkileg, de ehhez az az első lépés, hogy jól érezd magad a bőrödben.
Úgyhogy, mosolyt fel! Kitartás, már nincs sok vissza! - kacsintott rám, majd
tovább húzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mikor végre visszaértünk a házukba, én
azonnal leültem a kanapéra és kibújtam a cipőmből. Szörnyen törte már a lábamat
és jó volt végre megszabadulni tőle. Egy mély sóhaj után hátradőltem, és csak
ekkor tűnt fel, mennyire éhes is vagyok már. A hasam nagyot korgott, mire Lizzy
nevetve dobta le magát mellém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ahogy hallom, éhes vagy. Mindjárt
összedobunk valami kaját, de előbb nekem is szükségem van egy perc pihenésre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nocsak! Pedig azt hittem, te sosem
fáradsz el! – böktem őt oldalba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, látod, néha nekem is sok a
vásárlásból – nevetett fel, majd lassan feltápászkodott. – Na, gyere! Már így
is kicsit késében vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Honnan? – nyögtem fel lemondóan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tulajdonképpen semmi lényeges, csak
egy népszerű szórakozóhely, ahová elviszlek téged ma este, hogy végre bepasizz.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US;">- Azt hittem, tisztában v</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;">vagy vele, mi számít nekem. Kétlem,
hogy olyan férfit találnánk egy ilyen helyen, aki nem dohányzik, nem drogozik,
nem túl nyomulós, nem alkoholista és legfőképpen nem részeg!</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze, nem mindenki Dr. Cullen –
horkantott fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt hittem, azt akarod, hogy
elfelejtsem őt, mégis mindig te juttatod az eszembe – vontam fel a
szemöldökömet, pedig közben igazat adtam neki. – De azért lássuk be, hogy ő sem
tökéletes. Tegyük hozzá akkor még azt is, hogy nem csak játszadozik a nőkkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oké, de akkor egyet húzzunk is ki. A
részeget, ugyanis ma este te is az leszel. nem várhatod el egy férfitól sem,
hogy ő meg ne igyon. Nem, nem, nem! -
tartotta fel azonnal a kezeit, amint tiltakozni kezdtem volna. – Tudatodnál
leszel, csak éppen annyit iszol, hogy feloldódjál. Ez a visszafogottság nem minden
pasit vonz, ha viszont magabiztos vagy, rögtön felfigyelnek rád.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És mi értelme van annak, hogy nem
önmagamat adom? – vontam fel a szemöldökömet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tudod mit? Nem válaszolok több
kérdésre. Este minden világossá válik majd. Megígértem, hogy ez a nap csakis a
tiéd lesz, te pedig beleegyeztél. Pont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Közben összedobott két szendvicset,
amit aztán egy tálcára téve, velem a nyomában, felvitt a szobájába. Miközben a
szendvicsemet ettem, ő nekilátott kiválasztani a ruhánkat estére, majd
beparancsolt engem a fürdőbe, hogy gyorsan zuhanyozzam le. Amikor kiléptem, egy
szál törölközőben a fürdőből, a ruhám már az ágyra kikészítve várt rám, az ágy
lábánál a cipőmmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Gyorsan lezuhanyozom én is, addig te
öltözz fel! Utána még megcsinálom a sminkedet és készen is leszel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A következő pillanatban már ott sem
volt. Amíg ő a fürdőszobában volt, én jobban szemügyre vettem a ruhát, amit
kiválasztott nekem. Örültem, hogy nem erőltette a vásárlás során az olyan
ruhákat, amiket én túl kihívónak találtam magamhoz képest. Abban úgysem tudtam
volna ténylegesen ellazulni. Az egyetlen gondot a cipő jelentette, ami ugyanis
egy magas sarkú volt. Fogalmam sem volt róla, hogyan fogok én ebben eljutni
egyáltalán a bejárati ajtóig, vagy ami még rosszabb, a lépcső aljáig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A magas sarok azonban végül nem is
okozott olyan nagy gondot, mint azt elsőre gondoltam. Egész ügyesen, anélkül,
hogy kitörtem volna a bokámat, vagy elestem volna, tettem pár kört a szobában.
Liz meg is jegyezte, hogy ő is azt hitte, hogy több gondom lesz majd vele, de
szerencsére nem így történt. Talán nem is nézünk olyan rossz este elébe…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A bejárati ajtó előtt állva, a húgom a
kezembe nyomott egy kisebb táskát, majd a taxi felé kormányzott. Végig szorosan
mellettem haladt, hogy ha esetleg mégis megbotlanék, akkor azonnal el tudjon
kapni, de ez nagy szerencsémre nem történt meg. Még az este első fele is
egészen jól sikerült. Kicsit táncoltunk, ami nekem nem ment olyan jól még,
főleg nem ebben a cipőben, így inkább leültünk a bárpulthoz és beszélgettünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Odanézz, az a helyes pasi
egyfolytában téged bámul! – bökött a fejével mögém, mire én lassan hátra
fordultam. Nem messze tőlünk, a pultnak dőlve egy fiatal, huszonéves srác állt,
és tényleg engem nézett. A tekintetem egy pillanatra összetalálkozott az
övével, így volt alkalmam megcsodálni azokat a gyönyörű, sötétbarna íriszeket.
A fejemet azonnal visszafordítottam Lizzy felé. – Akkor én most szerintem
kimegyek a mosdóba – állt fel a székéről vigyorogva, majd magához vette a
táskáját. – Nem kell félned, rajtad tartom a szemem – hajolt még oda a
fülemhez, hogy belesuttogjon, majd elsétált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Én a koktélomat kavargattam a benne
lévő szívószálammal és csak néztem magam mellé a pultra. Egyszer csak egy kezet
éreztem meg a derekamon, mire azonnal hátra kaptam a tekintetemet. Az a fiú
állt mögöttem, akit az előbb Lizzy is mondott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szia, szabad ez a szék? – mutatott
arra a helyre, ahol nem sokkal ezelőtt még a húgom ült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ülj le nyugodtan – mosolyodtam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszi – jelent meg apró vigyor az
arcán. – Ha jól gondolom, te nem idevalósi vagy – foglalt helyet velem szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt meg miből gondolod? – vontam fel
kíváncsian a szemöldökömet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Onnan, hogy még sosem láttalak téged
itt. Ebben biztos vagyok, mert egy ilyen szépséget, mint te, biztosan
észrevettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem is jártam még itt – vallottam be
enyhén elpirulva az előbbi bóktól. – De akkor ezek szerint te idevalósi vagy… -
találgattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pontosabban Port Angeles-i –
vigyorodott el. – Csak néha jó kimozdulni az otthoni körökből. Seattle pontosan
jó erre a célra. Néha eljárok ide hétvégenként. Egyébként Zach vagyok –
nyújtotta felém a kezét, amit én azonnal el is fogadtam. Egész szimpatikus volt
a srác.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme – mosolyogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme… hm… és mondd csak, te hova
valósi vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Forks – feleltem egyszerűen, majd
már készültem volna belekezdeni a magyarázatba, hogy merre is van az, amikor ő
közölte, hogy nagyon is jól tudja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És mit tanulsz? – jött a következő
kérdés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tulajdonképpen, én inkább tanítok –
feleltem lehajtott fejjel. Tudtam, hogy innen következnek majd a kényes témák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, nem, ezt nem adod be nekem! - nevetett fel a fejét rázva. – Kizárt, hogy
több legyél huszonnégynél! És még így is sokat mondtam talán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igazság szerint huszonhárom éves
vagyok, de tényleg tanítok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt nem értem – ráncolta a homlokát
elgondolkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Khm… a szüleim… ők meghaltak, amikor
kicsi voltam, ezért árvaházba kerültem. Azóta is ott élek, tanítva a gyerekeket
– fordítottam el a tekintetemet róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És ezt te most komolyan szégyelled?
– A hangjából hitetlenkedést hallottam ki, ami erősen meglepett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudhatod, hányan lenéztek már
emiatt – csóváltam meg a fejemet. – Az lep meg, hogy te nem tartozol közéjük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem az, hogy valaki árvaházban
nevelkedik, de mégis céltudatos és egész személyiség lesz belőle, az nagyon is
figyelemre méltó – érintette meg a kézfejemet. – Hú, ez most nagyon úgy
hangozhatott, mintha csak le akarnálak venni a lábadról, de hidd el, hogy nem
így van. Vagyis de, örülnék neki, ha eljönnél velem táncolni egy kicsit –
vigyorodott el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán el is fogadom – mosolyogtam
rá. Talán tévedtem a velem egykorú fiúkkal kapcsolatban. Ő például pont olyan
volt, akivel boldogan összeismerkedtem volna jobban is. Már csak egy félelmem
volt, a tapasztalatlanságom. A többi, ami miatt még távolságot tartottam tőle,
egy szóval megfogalmazható volt: Carlisle. Saját magamat sem értettem, de minél
többet megtudtam erről a fiúról és minél inkább rájöttem, hogy őt kerestem
egészen idáig, annál inkább vágytam arra, hogy Dr. Cullen egyszer csak
feltűnjön a táncolók között. Pedig Zach tökéletesen viselkedett velem egész
este, mégsem volt elég jó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Úgy látom, kezdesz fáradt lenni –
húzott magához közelebb, majd arrébb vont az asztalokhoz. – Iszol valamit? –
kérdezte mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszi, nem – ráztam meg a fejem. –
Tökéletesen megvagyok alkohol nélkül is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért nem találkoztunk mi hamarabb…
- sóhajtott fel, mire én meglepetten kaptam rá a tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hogy érted ezt? Talán van… van
valakid? – kérdeztem kissé sértetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, erről szó sincs, de azért köszi
a feltételezést – vigyorgott rám, mire én bocsánatkérően pislogtam vissza. – Az
az igazság, hogy nyár végén elutazom – hajolt kicsit közelebb hozzám. – Idén
befejeztem az egyetemet és rögtön kaptam is egy állást, de… Londonban. Pedig…
olyan szívesen megcsókolnálak most – súgta egészen halkan, nekem pedig a
tüdőmben akadt a levegő. – Ha előbb találkoztunk volna, mondjuk tavaly nyáron,
akkor nem aggódnék a távolság miatt, de így… - húzta végig az orra hegyét az
arccsontomon, én pedig lassan kezdtem pánikba esni. Elfordítottam a fejemet és
kicsit arrébb húzódtam, majd egy mély levegőt vettem. – Ne haragudj – hallottam
még egészen halkan a bocsánat kérését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem csak miattad nem lehet, én sem
állok rá készen – ráztam meg a fejemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán nemrégen szakítottál a
pasiddal, vagy mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mondjuk úgy, még azelőtt dobott,
hogy bármi is lett volna közöttünk – vallottam be. – Csak az a baj, hogy mindez
két napja volt. De úgysem lett volna nagy jövője annak a kapcsolatnak –
hazudtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; mso-fareast-font-family: Arial;">-
Sajnálom. Azt is, hogy így letámadtalak. Tényleg nem olyan lánynak tűnsz, aki
csak úgy beadja a derekát – mosolygott rám elismerően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; mso-fareast-font-family: Arial;">- Én ezt
tartom normálisnak – vontam meg a vállam, holott nagyon jól tudtam, hogy ha
Carlisle most felbukkanna és hirtelen megcsókolna, eszembe sem jutna
ellenkezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne haragudj, nővérkém, de indulnunk
kell – jelent meg egyszer csak mellettem Liz, miközben a derekamra tette a
kezét. - Remélem, kiszórakoztátok magatokat az este.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Egy perc, és megyek, rendben? -
néztem rá mosolyogva, mire ő felvonta a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oké... már itt sem vagyok – hátrált
el tőlünk, aztán már el is tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szeretnék még veled találkozni,
mielőtt elutazom – szólalt meg azonnal. - Ugye megoldható? Nem feltétlen ilyen
bulira gondoltam, hanem valamilyen nyugisabb helyre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, nem is tudom... - haraptam bele
az alsó ajkamba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Add meg a számodat, és felhívlak, ha
megint Seattle-ben leszek. Aztán megdumálunk egy időpontot – ajánlotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – egyeztem bele végül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszi – mosolyodott el, miközben
felém nyújtotta a telefonját. - Megtudhatnám még a vezetéknevedet is hozzá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze, ha engem is be akarsz
rendszerezni a többiek közé – nevettem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez eszembe sem jutott – érintette
meg az ujjaival az arcomat, hogy maga felé fordítsa. - Tényleg hívni foglak –
ígérte meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Platt – mondtam, átadva neki a
telefont. - Örültem a találkozásnak. Jó volt beszélgetni veled – álltam fel a
székemről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én szintén – hajolt oda hozzám, majd
egy hirtelen puszit nyomott az arcomra, egészen a fülem tövéhez. - Majd hívlak
– suttogta, majd rám kacsintott. - Forksban is meglátogathatlak, ha már nem
lennél itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha felhívsz, igen – mosolyogtam,
majd intettem még egyet és elindultam kifelé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amint kiértem a friss levegőre,
megtorpantam és mélyet szippantottam a kinti levegőből. Nem is alakult olyan
rosszul ez az első este.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Zach már másnap délután felkeresett.
Annyira bizakodó volt a hangja az újralátás reményében, hogy képtelen voltam
nemet mondani neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pont ő a neked való fiú! – kiáltott
fel Liz másnap reggel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, még csak nem is találkoztál
vele! Egyébként is, a nyár végén elutazik…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És ez miért baj? Esme, nyár van!
Élvezd ki egy kicsit a szabadidődet! Ha pedig komolyabbra fordulna köztetek a
dolog, még mindig ott van a távkapcsolat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> - Tudod, hogy én nem vagyok a nyári kalandok
híve – motyogtam rosszallóan. – Másfelől pedig, én koppannék talán a
legnagyobbat, ha a későbbiekben ennek rossz vége lenne. Ha Carlisle-t is ilyen
nehezen engedem el, pedig még csak alig ismerem, akkor Zach-kel mi lenne?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne törd ezen a fejedet, inkább
élvezd ki a megadatott lehetőséget! Zach egy rendes srácnak tűnik, szóval ne
ereszd el!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A napok ezután olyan gyorsan teltek
el, hogy feleszmélni sem volt időm. Liz minden egyes percemet lekötötte.
Képtelen volt egy kis nyugalmat meghagyni nekem, de talán ezt nem is bántam
annyira. Így legalább nem jutott eszembe egyfolytában Carlisle. Bár az érzéseim
kétség kívül nem csillapodtak iránta, de valahogy megpróbáltam kizárni ezeket a
mindennapjaimból. Így amikor legközelebb összefutottam Zach-kel, egy kissé
jobban viszonyultam a közelségéhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Helló, Szépségem! – ölelt át, amint
meglátott, majd két puszit nyomott az arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szia Zach – mosolyodtam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Már alig vártam, hogy újra
láthassalak – karolta át a vállamat. – Úgy látom, még jobban nézel ki, mint
legutóbb, kipihentebbnek látszol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Kétség kívül többet aludtam az
elmúlt napokban – sóhajtottam fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, és hol hagytad a húgodat? Vagy
ma nem vele jöttél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, dehogynem! – nevettem fel. –
Elhatározta, hogy minden este elvisz engem valahova, hogy kiszakadjak végre az
unalmas hétköznapokból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jól teszi – bólintott rá, majd a
kezét a derekamra csúsztatva másfelé irányított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A bejárat nem arra van? – húztam
össze a szemeimet a másik irányba pillantva. Egy pillanatra megijedtem, de a
rossz gondolatokat azonnal elhessegettem a fejemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De igen – bólogatott. – Ne aggódj,
semmilyen hátsó szándékom nincsen, csak ismerem a tulajt – kacsintott rám. –
Simán beenged minket belépő nélkül is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oh – nyögtem ki igen értelmesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezután az esténk fantasztikusan telt
el. Zach egész végig úgy viselkedett velem, mint egy nagyon jó baráttal, és
ezért hálás voltam neki. Bár ezt ő nem tudhatta, én nem is akartam, hogy több
legyen közöttünk. Az első csókot olyantól akartam kapni, akivel nem csak pár
alkalom erejéig találkozunk. Zach-et lehet, hogy soha többé nem látom majd,
miután elutazik. Nem akartam vele elrontani ezt a barátságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Abban a két hétben, amit a húgommal
töltöttem, mindössze három alkalommal találkoztunk végül. Az utolsó alkalommal,
amikor már mi is tisztában voltunk ezzel, elég nehezen búcsúztunk el egymástól.
Ő megígértette velem, hogy továbbra is tartani fogjuk majd a kapcsolatot, én
pedig vele, hogy ha újra hazajön, akkor feltétlenül felhív majd. Búcsúzáskor
még megöleltük egymást, ő pedig még egy puszit nyomott az arcomra, egészen
közel a számhoz, amitől egy kissé megremegtem. Így váltunk végül el egymástól.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US;">Demetrit csak két nappal a hazautazásom előtt
ismerhettem meg. Lizen annyira látszott, hogy odáig van érte és olyan
szerelemmel nézett rá, hogy többé nem voltak kétségeim a kapcsolatukat
illetően. Demetrivel is elbeszélgettem és rajta is látszott, mennyire szereti a
húgomat. Ezek után már semmi okom nem volt aggódni. Emma és Nick is kedvelték
őt, így más már nem állhatott a szerelmük útjába. Be kellett vallanom magamnak,
hogy kicsit még irigyeltem is őket ezért. A húgomnak megadatott az, amiről én
az eddigi huszonhárom évem alatt csak álmodoztam. Teljes élet egy családban,
ahol úgy bánnak veled a nevelőszüleid, mintha a saját gyerekük lennél.
Megtapasztalta a szerelmet, a teljes odaadást és a törődést. Azt hiszem, senki
nem vágyhat ennél többre, aki csak egy kicsit is tudja, mit jelentenek ezek a
dolgok.</span>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-74282577207281654492013-12-13T23:21:00.001+01:002013-12-13T23:23:51.265+01:006. fejezet - Kétségek<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nos, meg is érkeztem az új fejezettel, amiben végre lesz egy kicsit több izgalom:) Remélem, tetszeni fog! És nem is írok most hozzá többet, így is annyit vártatok már rá... Élvezzétek!:)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Puszi, Juliet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b>Carlisle szemszöge</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután kinyomtam a lányom hívását,
zaklatottan indultam el az irodám felé. Szükségem volt most az egyedüllétre és
ezt máshol nem kaphattam meg. Gondolkoznom kellett a továbbiakon. Leülve a székembe,
az elhatározás már meg is fogalmazódott bennem. Ezen túl nem fogok ellátogatni
az árvaházba. Bármennyire is jó lenne őt látni minden ilyen alkalommal, nem
tehetem meg. Már csak a pénteki napot kell valahogyan megoldani. Talán fel kéne
hívnom, hogy nem kell visszajönnie kontrollra. De az túlságosan is átlátszó
lenne, megbántani pedig nem szeretném őt. Jobb lesz, ha csak egyszerűen soha
többé nem lát engem és hamarosan el is fog felejteni. Talán még a költözés
gondolatát is megfontolhatnám. Ezt az ötletet azonban azonnal elvetettem. A
családom itt érzi jól magát és én nem fogok megfutamodni egy embernő miatt. Ha
eddig képes voltam nélküle élni, akkor továbbra is menni fog. Ahogyan neki is
visszazökken majd az eredeti kerékvágásba az élete. És mind a ketten ugyanúgy
élhetünk tovább, mint a találkozásunk előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A napom további része eseménymentesen
telt, ezért a maradék időmben az irodámban tartózkodtam. Senki sem zavart és ez
így volt most jó. Hazaérve azonban a lányom harminckét fogas vigyorával
találtam szemben magam, mire azonnal megvilágosodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Te ezt tudtad előre, igaz? –
kérdeztem halk hangon, miközben végig tartottam vele a szemkontaktust. Nem sok
hiányzott hozzá, hogy elveszítsem a fejemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, tudtam! – jelentette ki
határozottan. – És még mindig úgy gondolom, hogy őrültség ezt csinálnod. Csak
mind a ketten szenvedni fogtok! Szerinted el tud majd téged felejteni, miután
majdnem megcsókoltad őt? Láttam, mi fog történni vele, ha nem találkoztok
többször. Azt fogja hinni, tényleg csak egy futó ábránd voltál a számára.
Charles végül meg fogja őt győzni és tőle nem kapja majd meg azt a szerelmet,
amit megérdemelne!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tőlem pedig azt az éltetet, ami
járna neki! – mordultam fel. – Az én érzéseimbe neked nincsen beleszólásod –
szorítottam össze a fogaimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Carlisle! – tette a vállamra a kezét
Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi gond, láttam, hogy így fog
reagálni, majd megnyugszik – vonta meg a vállát legkisebb lányom, majd sarkon
fordult és elindult az emeletre vezető lépcső felé. – Csak tartsd észben, amit
mondtam – fordult még vissza egy pillanatra. – Esme csak veled lehet boldog. Az
az Evenson tönkre fogja tenni őt, ha nem lépsz közbe időben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A következő pillanatban már ott sem
volt. Fáradt érzéssel ültem le a kanapéra és az arcomat azonnal a tenyereimbe
temettem. Lehet, hogy Alice-nek igaza van, de képtelen vagyok tönkretenni az
életét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tennéd tönkre – szólalt meg
halkan Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Carlisle, miután én megismertem
Edwardot, már teljesen mindegy volt, hogy kivel találkoztam, mert mindenkiben
csak őt kerestem. A tekintetét, a haja színét… - suttogta Bella. – Előtte sosem
tudtam, mi az a szerelem, hiszen sosem tapasztaltam ilyet előtte. De azt
tudtam, hogy úgy, mint hozzá, még soha senkihez sem kötődtem. Esme ebben nagyon
hasonlít rám. Már az első pillanatban látszott, hogy odavan érted, ahogyan te
is őérte. Ha nem lehet veled, sosem lehet igazán boldog. Ezzel talán már most
is tisztában van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De ha velem van, akkor sem lehet
teljesen boldog. Hiszen még olyan fiatal! Előtte van az egész élet! Tanulni
akar, egyetemre járni, aztán gyerekeket szülni. Én pedig mindezt egyetlen mozdulatommal
elvehetném tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor sem az az egyetlen mód, hogy
távol tartod magadat tőle – csóválta meg a fejét. – Így csak mind a kettőtöknek
rossz lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tehetek mást! Alig töltöttünk el
pár percet kettesben az irodában, és én majdnem elgyengültem. Ezt nem
engedhetem meg magamnak többször. Inkább okozok neki ezzel fájdalmat, mint hogy
tönkretegyem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem kell rögtön elmondanod neki,
hogy mik vagyunk – vetette fel az ötletet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És mégis meddig várjak? – vontam fel
a szemöldököm. – Amíg leérettségizik, majd lediplomázik? Ezt te sem
gondolhattad komolyan. És akkor is ott van még a gyerek téma… - emlékeztettem.
– És utána mit mondanék neki? Miért nem mondtam el előbb, hogy mik vagyunk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha szeret téged, veled marad –
kulcsolta össze Edward ujjaival a sajátjait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lehet, hogy ez neked most
természetes, Bella – csóváltam meg a fejemet. – De ha évekig hazugságban kell
élnie, és aztán kiderül az igazság, sosem szerzem vissza a bizalmát, még ha el
is magyarázom neki, hogy mindezt a saját érdekében tettem. Ha már tönkre kell
tennem az életét, akkor igenis tudnia kell, hogy mire vállalkozik azzal, ha
velem van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tégy úgy, ahogyan te jónak látod –
sóhajtott végül Edward, pár perc csend után. – De Alice szavait mindig tartsd
fejben. Láttam, mi fog történni Esmével, ha távol maradsz tőle. És valóban nem
volt szép látvány, de… tudom, hogy én nem szólhatok bele ebbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm, Edward – néztem rá
hálásan. – Azt hiszem, most elmegyek vadászni, hogy kicsit kiszellőztessem a
fejemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – bólintott rá, majd felállt
a kanapéról és Bella szinte pontosan vele együtt mozogva ugyanígy tett. Bár
hangosan sosem mondtam volna ki, az ő szerelmük teljesen olyan volt, mint
amilyenre én is vágytam. Nem estek túlzásokba, legalábbis családi körökön belül
sohasem, mégis olyan odaadással szerették egymás, hogy az teljesen látható
volt. Elég volt csak egymáshoz érniük, megfogniuk a másik kezét. – Próbáld meg
kikapcsolni a gondolataidat, Apa – szólalt meg ismét. – Szükséged van egy kis
kikapcsolódásra – mosolygott rám szelíden, majd kézen fogva elindultak felfelé
az emeletre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem foglalkoztam olyan kis
apróságokkal, mint hogy átöltözzek, helyette úgy, ahogy voltam, kisétáltam az
ajtón, majd belevetettem magam az erdő sűrűjébe. Nem kellett sokat futnom
ahhoz, hogy megérezzem egy őzcsorda illatát. A méreg azonnal elkezdett
összegyűlni a számban, az agyamat pedig szépen lassan elhomályosította a vörös
köd. Ész nélkül vetettem rá magamat az egyik jól megtermett példányra, majd
miután azzal végeztem, egy másik után iramodtam. Aztán jött a következő, és az
az utáni… Amint az utolsó csepp vér is eltűnt az állat ereiből, elengedtem a
tetemet, ami így tehetetlenül hullott a földre. Végignézve a pusztításomon,
elborzadtam magamtól. Tudtam jól, hogy csak akkor vadászom ennyire mohón,
amikor zaklatott vagyok, vagy esetleg túl régen vadásztam. Most azonban az első
tűnt ésszerűbbnek. Bár már több száz éve tartózkodom az embervértől és Esme
közelében lenni sem volt annyira megterhelő, az ő vére mégis sokkal édesebbnek
tűnt, mint bármelyik másik emberé a földön. Ez pedig azért még az én
önuralmamat is próbára tette, de az a tény, hogy egyszer sem vesztettem el a
fejemet, kissé megnyugtatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amint egy kissé megnyugodtam és az
állatvér elkezdett felerősíteni, rögtön visszajöttek a vadászat előtti
érzéseim. Hirtelen hatalmas hiányvágy tört rám, amit jelen pillanatban csakis
Esme tudott volna enyhíteni. Szükségem volt arra, hogy legalább láthassam őt.
Tudni akartam, hogy minden rendben van-e vele. Olyan hirtelen kellett
otthagynom őt a kórházban, hogy még arra sem gondoltam, hogyan jut majd haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A lábaim önkéntelenül indultak meg
előre. Nem gondolkoztam, csak egyszerűen futottam keresztül az erdőn. Amikor azonban
a fák ritkulni kezdtek, lelassítottam, majd mikor elértem az erdő szélére, a
hatalmas épület azonnal a szemeim elé tárult. A csupasz fehér falak szinte
világítottak a sötétben, míg az épület ablakai többnyire sötétek voltak. Kivéve
egyetlen egyet. A lábaim újra megindultak és én elkezdtem a ház körül
mászkálni, lehetséges bejáratot keresve, de végül lemondtam erről. Egyedül az Ő
ablaka volt nyitva, de sajnos a föld szintjéről nem láthattam be. Hallottam,
ahogyan halkan dúdolgatott magában. A hangja egyszerűen meseszép volt. Mély
levegőt vettem, mielőtt felugrottam volna az egyik közelben lévő fára. Még
szerencse, hogy az én kifinomult látásommal nem gond a távolság, mert így is
tökéletesen láttam őt. A szemeim elkerekedtek, amint megláttam, hogy csak egy
törölköző fedte a testét. Ráadásul ezt az egyetlen, vékony kis anyagot is
levenni készült magáról. Ó, hogy a francba nem gondol rá, hogy valaki beláthat
hozzá? Miért nem húzza el a függönyöket? Gondolatban jól fejbekólintottam
magam. Miért is gondolná, hogy valaki leskelődik utána? Erről a fáról egy emberi
szem nem látna el addig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A tekintetemet inkább elfordítottam
róla, mert nem akartam illetlen lenni, bármennyire is csábító volt a helyzet.
Legszívesebben végignéztem volna, ahogyan felöltözik és megtörölközik, de akkor
félő lett volna, hogy nem tudok egy helyben megmaradni ezen a fán. Ezért inkább
csak füleltem, hogy halljam, mikor öltözött fel teljesen. Hallottam a
hálóingjének a suhogását a levegőben, majd amikor a bőréhez ért, és elképzeltem
magam előtt a jelenetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Megdermedtem ültömben, ahogyan
világossá vált a számomra, hogy mit is csinálok. Még csak alig pár napja
ismerem őt, de máris ilyen dolgok jutnak az eszembe. Ez nem helyénvaló. Egy
szempillantás alatt megpördültem, majd azonnal meg is dermedtem. Esme
mogyoróbarna tekintetével néztem farkasszemet. A homlokát ráncolva nézett ki az
ablakon, pontosan abba az irányba, ahol én tartózkodtam. Az nem lehet, hogy
észrevett! Vajon mit láthat itt? Az erdő teljesen sötét körülöttem, semmilyen
fény nem világít meg engem, amiből észrevehetett volna. Talán csak képzelődik,
vagy nem is engem lát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Végül fellélegezhettem, amikor egy
apró fejrázás után elfordult az ablaktól. A függönyöket továbbra sem húzta el
és az ablakot sem csukta be. Egy ugrással a szomszédos fán termettem, hogy
továbbra is láthassam őt, mert közben átsétált a szobája másik felébe, ahol az
ágy is volt. Ledőlt a takaróra, majd csak nézett maga elé. Aztán pár perc
eltelte után mélyet sóhajtott, majd magára húzta a takarót és mielőtt még lekapcsolta
volna a kislámpát az éjjeliszekrényen, motyogott valamit maga elé. Ezután
teljes sötétségbe borult a szoba, én azonban ugyan olyan élesen láttam őt
továbbra is. Halványan elmosolyodva ültem le az ágra, miközben egy pillanatra
sem vettem le róla a szemeimet. Gondolataimba merülve figyeltem őt, amint
szépen lassan álomba szenderült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Carlisle – a halk hang teljesen
megrémisztett, mert nem hallottam és nem is éreztem, hogy bárki is a közelben
lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jasper – sóhajtottam zavarodottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem lenne szabad ilyen védtelenül az
erdőben mászkálnod. Ebben az állapotodban bárki könnyen rád támadhat – ugrott
föl mellém, majd ő is leült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, nem jár erre senki sem –
legyintettem, majd a tekintetem visszatévedt Esme ablakára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán jobb lenne, ha beszélnél róla
valakinek. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, úgyis ismerem az érzéseidet –
mondta halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor talán jobb lenne, ha
felvilágosítanál róluk, mert nekem fogalmam sincs róla, hogy mit érzek – motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hidd el, magadtól is rá fogsz jönni előbb,
vagy utóbb, de ha gondolod, segíthetek egy kicsit – mosolyodott el. – Mesélj
nekem Esméről! Mire gondolsz, amikor ránézel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez… ez bonyolult – csóváltam meg a
fejem. - Ő… annyira gyönyörű. Amikor először megláttam, mintha minden megszűnt
volna körülöttem, csak őt láttam – magyaráztam, visszaemlékezve arra a bizonyos
napra. – Az egész lénye olyan energiát sugárzott magából, aminek képtelen
voltam ellenállni. Muszáj volt a közelében lennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én magam is meglepődtem akkor az
érzéseiden – vallotta be. – Tudtam, hogy Alice rejteget valamit előlünk, de azt
nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fontos dolgot eltitkol majd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Bizonyára látta, hogy ha kikotyogja
nekünk, akkor én sohasem teszem be a lábam az árvaházba – húztam el keserűen a
számat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mellettem nem kell ilyennek mutatnod
magad – nevetett fel halkan. – Én tudom, hogy min mész most keresztül, vagyis
csak sejtem, de átérzem a helyzeted.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, Jasper, ez nem álca – ráztam
meg a fejem határozottan. – Ha tudtam volna, hogy mi fog történni, sohasem mentem
volna a közelébe. Nem akartam volna ártani neki, ahogyan most sem. Mind a
kettőnknek az lett volna a legjobb, ha sosem találkozunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt nem gondolod komolyan – vágott
közbe hitetlenkedve. – Carlisle, te teljesen odavagy ezért a nőért! Ne hagyd
elmenni! Próbálj meg rövidebb időszakokra a közelében maradni és idővel
kontrollálni tudod majd a viselkedésedet a jelenlétében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem akarok kockáztatni és azt sem,
hogy neki rosszabb legyen. Ha belém szeret, azzal az életét kockáztatja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esmét már csak egy hajszál választja
el attól, hogy beléd szeressen – nézett határozottan a szemembe, mire én kővé
dermedtem. Erre a kijelentésre nem voltam még felkészülve. – Te pedig… nem
igazán tudom kibogozni az érzéseidet, de te is csak egy hajszálon függesz. Én
nem akarok ebbe beleszólni, természetesen támogatlak téged, bárhogyan is
döntesz – emelte fel a kezeit, mielőtt ellenkezhettem volna. – Csak gondold át
jól ezt! Jusson eszedbe, hogy miért jöttél ma este ide! Idézz fel minden vele
kapcsolatos emléket és úgy dönts! – szorította meg a vállamat. – Én most
hazamegyek. Te maradj, ameddig csak szeretnél. Várunk majd haza. És ne aggódj,
mindenki melletted lesz. Ez a te döntésed, amivel még Alice sem vitatkozhat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm, fiam – néztem fel rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nincs mit, Apa! – mosolyodott el,
majd leugrott az ágról. – Ó, és majdnem elfelejtettem, Alice azt üzeni: Tégy
belátásod szerint! – kacsintott rám, majd futásnak eredt a házunk felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Kissé zavartan pillantottam vissza az
árvaház épületére. Fogalmam sem volt róla, mire gondolhatott ezzel Alice. Csak
néztem Esmét, amint békésen szuszogott, majd egy dolog hirtelen szöget ütött a
fejemben. Az ablaka még mindig nyitva volt, ami azt jelentette, hogy én
szabadon bemászhattam volna hozzá, ha akarok. Csak azt nem tudtam, hogy
akarok-e. Abban biztos voltam, hogy most másra sem vágytam, mint hogy a
közelében lehessek, de mindezt nem úgy akartam megvalósítani, hogy úgymond
betörök a szobájába. Azt akartam, hogy ébren legyen és beszélgethessünk, de
tudtam, hogy ez teljesen reménytelen gondolat volt a részemről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Talán erre gondolt Alice az
üzenetével. De most vajon mi akkor a helyes? Be kéne hozzá másznom, vagy hátat
kéne fordítanom az árvaháznak és örökre eltűnni még a környékéről is? <span style="background: white; color: #333333;">Végül emellett döntöttem. Még egy
utolsó, fájdalmas pillantást vetettem arra a gyönyörű, kipirult arcára, hogy az
emlékezetembe véssem minden egyes négyzetcentiméterét, majd leugrottam a
faágról és azonnal futásnak eredtem az erdő sűrűje felé, mielőtt még
meggondoltam volna magam. Az utam azonban nem hazafelé vezetett. Helyette egy
olyan helyre mentem, ahol tényleg nyugodtan gondolkozhattam és sem Esme
látványa, sem pedig a családom nem zavarhat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Ez a
gyönyörű rét az erdő mélyén helyezkedett el, messze a turistaösvényektől és minden
egyéb, emberek lakta területtől. Csak a természet hangjait lehetett itt
felfedezni, így a gondolataim szabadon szárnyalhattak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Az
egész éjszakát a szabadban töltöttem és csak akkor indultam el hazafelé, amikor
hajnalodni kezdett. Indulnom kellett a kórházba és nem tehettem meg, hogy
elkések. Már korán reggelre ki volt írva egy műtét. Még jó, hogy nekem a
fáradtság ilyen téren nem okoz gondot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Hazaérve
éppen csak köszöntem a gyerekeknek, akik közben már az iskolába készülődtek.
Gyorsan átöltöztem, majd magamhoz vettem a táskámat és már indultam is volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Carlisle – szólt utánam Jasper, mire visszafordultam az ajtóból. – Mire
jutottál? – vonta fel a szemöldökét kíváncsian.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Pontosan még magam sem tudom – feleltem egyszerűen. – Egyelőre maradok az eredeti
tervemnél – sóhajtottam. – Sziasztok! – köszöntem el tőlük, majd kimentem a
garázsba és beszálltam az autómba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Út
közben végig azon törtem a fejem, hogy miként valósítom meg a távolság tartási
fogadalmamat, ha pénteken Esme visszajön vizitre. Beérve a kórházba, azonnal az
irodám felé vettem az irányt. Felvettem a köpenyemet, majd tovább haladtam a
folyosókon, benézve a betegeimhez, reggeli vizit gyanánt. Az utam felénél
beleütköztem Markba, mire azonnal eszembe jutott a megoldás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Mark,
lehetne hozzád egy kérésem? – fordultam felé, mire ő csak bólintott és
érdeklődve nézett rám, várva, hogy mit kérek tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";"><b>Esme
szemszöge</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">A
másnap gyorsan eltelt, és bár folyamatosan a kérdéseket hallgattam, hogy mi
történt a kezemmel, egész nyugodt voltam. Az estét gondolkozással töltöttem,
ami miatt igen későn aludtam el. Eléggé fáradtnak is éreztem magam, de most nem
törődtem ezzel. Az éjjel végül arra a döntésre jutottam, hogy Dr. Cullen majd
felkeres, ha akar. Én biztosan nem fogom őt, hiszen, ő volt az, aki csak úgy
faképnél hagyott, miközben éppen meg akart csókolni. Nem értettem a
viselkedését. Még csak annyit sem mondott, hogy majd hív, vagy találkozunk.
Egyedül a pénteket említette meg, de az viszont még olyan soká lesz! Kezdtem
egyre inkább azt hinni, hogy nem is gondolta olyan komolyan, vagy talán nem is
akart megcsókolni, csak én értelmeztem félre a jeleket. Hiszen én még az sem
tudom, milyen az. Egyetlen férfival sem volt alkalmam még megtapasztalni és
talán érdemes lenne egy olyan férfire tartogatnom az elsőt, akivel tényleg
komolyra fordulhat a dolog. A probléma csak az volt, hogy míg a gondolataimban
Dr. Cullen nagyon is ilyen férfi volt, a valóságban ez a kapcsolat több ponton
is zátonyba futott. Először a korkülönbség, ami csaknem tíz év közöttünk. Bár tudom,
hogy ez nem jelentene akadályt, hiszen eddig is nagyon jól kijöttünk egymással
és el tudtunk beszélgetni. Mégis, van bennem egy kis félsz amiatt, hogy számára
talán én csak egy játékszer lennék, akit kedvére irányítgathat. Mindez annak
ellenére, hogy eddig semmi jel nem utalt erre. Valamint bizonyára sok nővel
volt már dolga, nekem viszont még egyetlen kapcsolatom sem volt. Biztosan
elszúrnék valamit. Harmadszorra pedig a továbbtanulásom jelentett akadályt. Ő
is tudta, hogy arról álmodom, hogy egyetemre járhassak és tanulhassak. Ő
viszont mindemellett tovább dolgozna. Ami vagy azzal járna, hogy megnőne a
távolság közöttünk és csak ritkábban találkozhatnánk, vagy el kéne költöznie,
ami azért elég korai lenne, figyelembe véve még azt is, hogy hat gyereket
magával kéne vinnie. De miért is gondolkodom én már egy kapcsolaton? Még csak
meg sem csókolt, valószínűleg ő már el is felejtette a tegnap történteket. Majd
pénteken mindenre fény derül. Meg lesz rá a lehetősége, hogy lépjen, ha akar.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">A
hétköznapok ezután gyorsan elteltek és én azon kaptam magam, hogy csütörtökön
este izgatottan mozgolódtam a vacsoraasztalnál és este is csak nehezen aludtam
el. Folyamatosan a másnap járt a fejemben. Amikor pedig mégis sikerült
elaludnom, folyton rémálmok gyötörtek. Egyiknek sem volt értelme, abban a
pillanatban viszont, amikor „átéltem” őket, borzasztóak voltak. Ennek
köszönhetően pénteken reggel karikás szemekkel és sápadt arccal ébredtem.
Remek! Ha Dr. Cullen eddig akart is valamit tőlem, ma biztosan megváltozik a
véleménye, amikor meglát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Bosszankodva
kezdtem el készülődni és próbáltam meg eltüntetni a fáradtság jeleit az
arcomról. Megmosakodtam, majd gyorsan felöltöztem. A ruhaválasztás azonban
ismét gondot okozott. Nem akartam semmi kihívót vagy különlegeset felvenni,
hiszen az is lehet, hogy tényleg csak félreértelmeztem őt és nem akar tőlem
semmit. Ez esetben pedig nem szeretném magamat nevetségessé tenni. Így végül
maradtam az egyszerű öltözetnél, de még így is vagy negyed óráig álltam a
szekrényem előtt, mire választottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Jaj,
Esme, nyugodj már meg! Nem szoktál te ilyenek miatt idegeskedni! – mondogattam
magamban egyfolytában, az önbizalmam azonban nem nagyon akart előjönni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Hű,
Esme, jól nézel ki – jegyezte meg elismerően Christine, amikor meglátott a
folyosón. – Így biztosan elkápráztatod majd a dokit – kacsintott rám vigyorogva.
Ugyan a majdnem csókot egy szóval sem említettem senkinek sem, azt már mind
tudták, hogy a legutóbbi alkalommal Dr. Cullen látott el és ma is ő lesz ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszi
– mosolyogtam rá. – Biztos nem túl kihívó? – kérdeztem bizonytalanul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Egyáltalán nem – rázta meg a fejét. – Ha a doki így sem veszi a célzást, akkor
elég nagy hülye – vigyorgott. – Na, menj, mielőtt még elkésel!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Egy
köszönés után útnak is indultam a kórház felé. Meg sem lepődtem rajta, hogy
milyen gyorsan odaértem. Túlságosan is izgatott voltam, de egyszerűen képtelen
voltam megnyugodni. Csak akkor torpantam meg, mikor beléptem a bejáraton.
Bármennyire is szívesen jöttem most ide, azért még mindig tartózkodtam ettől a
helytől. Elsétáltam a váróterembe, majd leültem egy szabad helyre. Az órát
nézve vártam, hogy leteljen az a tíz perc, ami még hátra volt tíz óráig, de
amikor még újabb tíz perccel később sem hívott be, kissé elszomorodtam, pedig
tudtam, hogy az ilyen időpontokat nem szabad komolynak venni. Öt perc múlva
azonban mégis kinyitódott a vizsgáló ajtaja, de nem az lépett ki rajta, akire
számítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Miss.
Platt – nézett körül a várakozó tömegen, majd a szeme meg is akadt rajtam. –
Kérem, fáradjon be!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Az első
gondolatom mindjárt az volt, hogy talán Dr. Cullen bent vár és ez az orvos csak
szólni jött ki, de csalódnom kellett, amikor belépve a fehér szobába, rajtunk
kívül senki más nem tartózkodott bent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Hol
van Dr. Cullen? – fordultam az orvos felé. – Azt mondta, ma tízre jöjjek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen,
tisztában vagyok vele – bólintott rá. – Dr. Cullen azonban kicsit előrébb vette
a családi kirándulás kezdetét és már ma reggel elutazott. Engem kért meg, hogy
helyettesítsem őt a mai napon és átadta a mára kiírt betegeinek a listáját. Én
Dr. Sloan vagyok – nyújtotta felém a kezét mosolyogva, amit én el is fogadtam,
de már koránt sem olyan jó kedvvel, mint ahogyan megérkeztem. Bár ez az orvos
is elég jóképű volt, és még ha akarta, sem tudta volna rejtegetni a kidolgozott
felsőtestét, de Dr. Cullen mellett szinte eltörpült ez a férfi. – Üljön le,
kérem az asztalra – bökött fejével az említett tárgy felé. – Voltak panaszai az
elmúlt napokban? Esetleg fájt a keze, vagy érzett zsibbadást? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem,
semmi – ráztam meg a fejem. – Nem erőltettem meg, de nem volt szükség a
borogatásra sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt
örömmel hallom. Ezek szerint, rohamosan javul a sérülése – mosolyodott el
halványan, miközben lassan elkezdte leszedni a kezemről a rögzítőt. – Szóljon,
ha fájdalmat érez – pillantott fel rám közben. – Úgy látom, minden a legnagyobb
rendben – jelentette ki, miután alaposan végigtapogatta a csuklómat. – Azért
még teszek rá egy kötést, és jó lenne, ha még pár napig nem erőltetné meg
túlzottan. Valamint írok fel rá egy krémet, amit gyógyszertárban ki is tud
váltani. Azzal naponta kétszer, reggel és este, kenje be a sérült területet és
pár nap múlva már újra a régi lesz a keze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Köszönöm – motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez a
dolgom – biccentett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Miután
valami krémmel jó alaposan bekente a csuklómat, egy rögzítő fáslival
körbetekerte és már készen is voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Itt a
recept – nyújtotta át a kis papírt, miután aláírta azt. – Vigyázzon magára!
További jó napot kívánok – mosolygott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Köszönöm – mondtam ismét. – Viszlát, Dr. Sloan! – köszöntem el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Viszlát, Miss. Platt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Kilépve
a vizsgálóból, azonnal a kórház kijárata felé vettem az irányt. Semmi kedvem
nem volt tovább itt maradni és értelme sem lett volna. Sietős léptekkel hagytam
el az épületet és azonnal hazarohantam. Közeledve az árvaház felé, hirtelen egy
teljesen más ötlet fogalmazódott meg bennem. Nem akartam Christine sajnálkozását
hallgatni, ezért egy kicsi mellékösvényen lefordultam, be az erdőbe. A lépéseim
azonnal lelassultak, de nem álltam meg. Hosszú perceken keresztül csak sétáltam
egyre mélyebbre az erdőben. Nem érdekelt, hogy hogyan jutok majd vissza vagy,
hogy nem tévedek-e el, gondolkodás nélkül fordultam arra az ösvényen, amerre a
testem vitt. Nem értettem saját magamat. Miért borít ki ennyire az, hogy nem
Dr. Cullen látott el ismét engem? Valószínűleg tényleg csak előrébb hozták az
indulásuk napját. Mégis rossz érzés volt, hogy nem láthattam őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Egészen
addig bóklásztam az erdőben, amíg el nem kezdett alkonyodni, és ez rögtön
megrémített, de még mindig nem akartam hazamenni. Helyette inkább leültem egy
fa tövébe és felhúzva a térdeimet, átkaroltam azokat. A zokogás hirtelen tört
ki belőlem, amitől csak ideges lettem. Nem lenne szabad ennyire kiborulnom egy
ilyen apróság miatt! Bizonyára félreértelmeztem őt legutóbb és igazából semmit
nem akar tőlem – mondtam magamban ismét ugyanazt, amit már oly sokszor a hét
folyamán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Idegesen
töröltem le a könnyeimet és felálltam a földről. Körülnéztem, hogy merre is
kéne elindulnom, majd végül azt az utat választottam, ahonnan jöttem. Tudtam,
hogy a többiek majd aggódni fognak értem, de erre az időre most szükségem volt.
Egy kis szerencsével már aludni fognak, mire hazaérek, bár nem kellene ebben
reménykednem. Chris legutóbb is megvárt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Visszafelé
már sokkal gyorsabban haladtam. Szinte futva vágtam át az erdőn, aminek
következtében több ág is megvagdosott az ösvény nyomán. Ez azonban most cseppet
sem érdekelt. Az erdő ijesztő hely volt sötétben és nem akartam kint ragadni az
éjszakában. Csak akkor nyugodtam meg, amikor meghallottam egy autó hangját, ami
valószínűleg a főútról jöhetett. Nem sokkal később ki is értem az útra, hogy
folytassam az utat hazafelé. Megérkezve az épület elé, az ajtó azonnal
kicsapódott előttem és egy rémült Christinnel találtam szemben magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Te
meg mégis hol a francban voltál eddig? – esett nekem azonnal. – Van fogalmad
róla, mennyire aggódtunk érted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Hé,
Chris, nyugi, semmi bajom, csak egy kis magányra volt szükségem – tettem a
vállára a kezemet. – Bocsánat, amiért csak így eltűntem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Mi
történt veled, Esme? – vonta össze a szemöldökét már-már kétségbe esetten. – Te
sosem csináltál ilyet azelőtt – csóválta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Én
sem tudom, mi történik, de azt megígérhetem, hogy nem lesz több ilyen. Most már
rendben leszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- És
Dr. Cullen? – lepődött meg. – Azt hittem, legalább vele töltötted a délutánt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Dr.
Cullen már nincsen a városban – vontam meg a vállamat. – Előrébb hozták a
kirándulásukat a családjával és ma már nem is ment be dolgozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj,
Esme, annyira sajnálom – mondta együtt érzően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem
kell, Chris – ráztam meg a fejem. – Ha nem akar velem találkozni, én nem
erőltetem rá magam. Ha pedig nem ez áll a háttérben, akkor miután hazajöttem
Seattle-ből, meg fog keresni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem
kéne ilyen sokat elvárnod tőle – húzta el a száját elgondolkodva. – Nem minden
férfi szereti, ha levegőnek nézik őket a nők – figyelmeztetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Majd
meglátjuk, mi lesz. Most viszont, ha nem haragszol, elmennék lefeküdni. Fáradt
vagyok, holnap pedig utazom Seattle-be és még össze sem pakoltam teljesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">Miután
elköszöntem tőle, felbattyogtam a szobámba, majd úgy, ahogy voltam, befeküdtem
az ágyamba és szinte azonnal el is nyomott az álom. A rémálmok azonban nem
hagytak aludni. Fél óránként felriadtam szinte, így másnap reggel még rosszabb
állapotban ébredtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Te jó
ég! – kerekedtek el Anette szemei, amikor meglátott engem a konyhában. – Veled
meg mi történt? – lépett oda azonnal hozzám és felemelte az államat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nehéz
éjszakám volt – motyogtam. – Készítene nekem valaki egy kávét? Szörnyen fáj a
fejem – ültem le az egyik székre, majd az asztalra könyököltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán
inkább vissza kéne feküdnöd aludni – jegyezte meg Mary. – Tényleg nagyon rosszul
nézel ki. Menj vissza az ágyadba, majd mi elkészítjük a reggelit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem
lehet, Lizzy ma délelőtt érkezik és még össze sem pakoltam – morogtam száraz
torokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Szerintem meg fogja érteni és tud majd várni egy kicsit – tette a vállamra a
kezét Sarah. – Próbálj meg aludni még egy kicsit, aztán majd felébresztünk, ha
megérkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Köszönöm – ásítottam, miközben nehezen felálltam a székről. Nem sokkal később
már az ágyamban feküdtem, szinte félálomban és pár perc múlva aludtam is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme!
Esme, ébredj! – térített magamhoz, számomra igen csak kevés idő után egy lágy
hang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Hm? –
motyogtam bágyadtan. Nem igazán fogtam fel, hogy mi is történik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Én
vagyok az, Lizzy – simogatta meg az arcomat, mire végre felnyitottam a
szemeimet. – Hű, tényleg nem vagy valami jó passzban – csóválta meg a fejét. –
Ha gondolod, elhalaszthatjuk az utazást és itt maradhatok még holnapig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem –
könyököltem fel, majd megdörzsöltem a szemeimet. – Jól vagyok, csak keveset
aludtam az éjszaka. – Hány óra van? – sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Öt –
felelt egyszerűen. – Már egy ide itt voltam, de nem akartalak felébreszteni.
Összeszedtem neked már pár dolgot, amire feltétlenül szükséged lesz, de a többi
már a te feladatod – mosolyodott el gyengéden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszi
– ültem fel nyújtózkodva, majd megöleltem és megpusziltam őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Elmondod, hogy mitől vagy ilyen állapotban? – kérdezte, miután elváltunk
egymástól. – Azt hittem, már készen állva fogsz várni az ajtóban, amikor
ideérek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Közbe
jött egy-két dolog – motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen,
azt gondoltam, mivel nem hívtál fel, hogy mi volt Charles-szal a vacsorán.
Várjunk csak! Miatta vagy így magad alatt? – vonta össze a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mondhatjuk így is… - húztam el a számat. – De igazából Dr. Cullen a hibás –
vallottam be végül, majd felálltam az ágyról és pakolni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- El is
mondod, hogy mi történt, vagy hagyod, hogy teljesen átlyukassza az oldalamat a
kíváncsiság? És mi történt a kezeddel? Komolyan… mindent harapófogóval kell
belőled kihúzni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Elmondom, de mielőtt még kiakadnál, hogy miért nem hívtalak fel azonnal, közlöm
veled, hogy azért, mert egyszerre akartam mindent megosztani veled, személyesen
– néztem rá egy pillanatra. – Az egész a vacsorán kezdődött – kezdtem bele a
mesélésbe. – Charles allergiás rohamot kapott a süteménytől, amit rendelt,
ezért mentőt kellett hívni és bevitték őt a kórházba. Mivel én nem voltam sem a
családtagja, sem pedig a barátnője, ezért egyik nővér sem akart nekem egy szót
sem mondani. Én viszont nem akartam úgy elmenni onnan, hogy legalább azt nem
tudom, hogy életben maradt-e egyáltalán, vagy mi van vele. Már régóta
várakoztam és fáradt is voltam, ezért elaludtam a folyosón. Dr. Cullen
ébresztett fel – mosolyodtam el kissé az emlékre. Akkor még azt hittem, hogy
tényleg felfigyelt rám, de most már tudom, hogy ez egyáltalán nincsen így. –
Nagyon rendes volt velem. Kiderült, hogy ő látta el Charles-t és készségesen
elvezetett a kórterméhez is, hogy a saját szememmel is láthassam őt. Nem volt
valami fényes állapotban, de megnyugodtam. Ezután Dr. Cullen felajánlotta, hogy
hazavisz, mert éppen akkor járt le a műszakja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó,
csak mond, hogy igent mondtál! – túrt bele a szemeit forgatva a hajába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Persze, hogy azt – kuncogtam fel. – Nem utasítottam volna vissza. Ráadásul már
hajnali három is elmúlt és nem jöhettem haza egyedül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- És…
gondolom beszélgettetek hazafelé – vonta fel a szemöldökét. – Jaj, Esme, mesélj
már!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem
jött szóba semmi különös – haraptam kissé zavartan az ajkamba. – Kiderült, hogy
a házuk az erdőben van, erre a város széle felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- És
nem félti ott a gyerekeit? – lepődött meg Lizzy, elkerekedő szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nekem
is pont ez volt az első kérdésem – mosolyogtam. – Erre csak annyit felelt, hogy
a gyerekei tudnak vigyázni magukra, de egyébként is kocsival járnak mindenhová.
Ma már nem is értem, hogy hogyan, de meg mertem kérdezni tőle, hogy nem nehéz-e
egyedül nevelnie őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- És,
mit válaszolt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt,
hogy elég nehéz neki, mert úgy érzi, nem tud mindent megadni nekik. Hogy eddig
a napjai csak a munkájából és a családjából álltak, de még a velük töltött idő
alatt sem tudja kárpótolni az anyjuk hiányát. Próbáltam meggyőzni őt arról,
hogy a gyerekei imádják őt és nagyon is jó apának tartják – emlékeztem vissza
arra a bizonyos útra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Gondolom, nem csak erről esett szó köztetek – állapította meg, miután olyan
hirtelen hallgattam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Tényleg nem – sóhajtottam. – Azt mondta, hogy szerinte én nagyon is különleges
vagyok – sütöttem le a szemeimet, amint kimondtam ezeket a szavakat. A
rosszkedvem kezdett elpárologni, de még mindig bizonytalan voltam. Nem értettem
az orvos viselkedését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, de
édes! – nevetett fel Lizzy halkan. – Esme, ez a pasi totál beléd van zúgva! –
jelentette ki magabiztosan. – A férfiak csak úgy nem dobálóznak ilyen
szavakkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt
csak arra mondta, hogy én sokkal felnőttesebben viselkedem a többi korombeli
lánynál. De várd csak ki a végét – szusszantottam. – Miután hazavitt,
elköszöntem tőle, de semmi más nem történt, mielőtt még találgatni kezdenél –
emeltem fel figyelmeztetően a kezeimet, mert láttam, hogy már közbe akart
szólni. – Másnap bementem Charles-hoz a kórházba, de nagyon furcsán
viselkedett. Egyfolytában azt köszöngette, hogy meglátogattam őt. Elkezdett
megint reménykedni, de én megpróbáltam őt ismételten finoman visszautasítani,
de ez csak olaj volt a tűzre. Charles teljesen kifordult magából. Elkezdett
velem kiabálni, hogy miért mentem el vele vacsorázni, ha nem akarok tőle semmit
sem. Mielőtt még bármit is reagálhattam volna rá, megragadta a csuklómat. Meg
akarta ígértetni velem, hogy megpróbáljuk ezt a kapcsolatot, de én nem akartam
belemenni. Aztán egyszer csak megjelent Dr. Cullen – sóhajtottam fel. –
Kiderült, hogy a nővérek nem adtak neki elég gyógyszert és emiatt volt ez a
túlzott idegesség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugye
ezt te nem hitted el? – nevetett fel keserűen. – Ennél még én is találtam volna
jobb kifogást. Pedig azt hittem, ez a doki nem fogad el kenőpénzt – horkantott
fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem
is ez történt – állítottam meg őt gyorsan. – Dr. Cullen azonnal orvosolta a
helyzetet és ezt rögtön azután mondta, hogy elhagytuk a kórtermet. Charles-nak
esélye sem volt megvesztegetni őt. Igaz volt az, amit mondott az állapotáról,
de azt ő is beismerte, hogy Charles dühe nem csak ebből adódott. Ezután az
orvos elvitt az irodájába – folytattam halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak
mond, hogy ott végre történt valami! – tette össze a kezeit könyörgően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Mindent a maga idejében – intettem le őt. – Szóval… az irodában valahogyan
beszédbe elegyedtünk. Mondta, hogy vissza kell mennem majd kontrollra, de mivel
én egy héttel később már nem leszek itthon, péntekre hívatott be. Furcsa volt,
de kissé úgy tűnt, mintha megijedt volna attól, hogy esetleg Seattle-ben
maradok végleg, pedig ez eszembe sem jutott – mosolyodtam el halványan,
miközben leültem mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha ez
tényleg így van, akkor ez a pasi tényleg beléd zúgott. Mi történt még? – hajolt
kicsit közelebb és egyre figyelmesebben hallgatott engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Ellátta a kezemet, de még mielőtt rátette volna a rögzítőt, megkért, hogy ha
nincsen sok dolgom, maradjak ott lejegelni a duzzanatot. – Lizzy itt
felkuncogott és én pontosan tudtam, hogy miért. – Aztán újra beszélgetni
kezdtünk. És nem is tudom, hogy miként, de… uh… nehéz ezt elmagyarázni. A
lényeg, hogy majdnem megcsókolt. Legalábbis elég közel jártunk hozzá, de végül
megzavartak minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt
nem mondod komolyan! - nyögött fel csalódottan. – Esme, a történet eleje óta
ezt a részt vártam, úgyhogy mondd, hogy csak viccelsz! – húzta el keserűen a
száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Sajnálom, de így történt. Súlyos beteget hoztak a kórházba és neki sürgősen el
kellett rohannia a műtőbe. Bocsánatot kért, amiért csak így el kell mennie,
majd azon kaptam magam, hogy egyedül állok a kórház folyosóján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Várjál, akkor most azért vagy még mindig ennyire kibukva, mert nem csókolt meg?
– vonta fel a szemöldökét meglepetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Még
ha csak ez lett volna – csóváltam meg a fejem. – Tegnap visszamentem a kórházba
kontrollra. Dr. Cullen azt mondta, ő majd behívat, de helyette egy teljesen
másik orvos volt ott. Azt mondta, az orvos családja előrébb hozta a
kirándulásukat. Dr. Cullen még csak ott sem volt, pedig azt hittem, hogy azok
után, ami majdnem kettőnk között történt, majd beszélni akar velem. De sem
előtte, sem pedig aznap nem keresett fel, pedig fel is hívhatott volna akár.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Tehát
emiatt borultál ki ennyire – fogta meg a kezemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Tudom, hogy őrültség, de nem tehetek róla. Még csak alig ismerem őt, de mégis
olyan érzésem van, mintha mindent tudnék róla. Leszámítva azt a nagy titkot,
amit a családjával őrizget, mert abban még mindig biztos vagyok, hogy van
ilyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Én
nem hibáztatlak ezért. Ha engem akart volna megcsókolni egy ilyen férfi, aztán
pedig még csak fel sem keres, én is kiborultam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Köszi, ez most igazán megnyugtatott – morogtam magam elé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">- Hé,
tudod, hogyan értettem – karolta át a vállamat. – Na, de most folytasd a
pakolást, mert még ma vissza akarok érni Seattle-be. Ott majd te is elfelejted
ezeket a buta gondolatokat és meglátod, pár nap múlva már sokkal tisztábban
fogod látni a helyzeted. A hozzáállásod is meg fog változni és könnyebben
veszed majd a nehézségeket és az emlékeket, hidd el! – puszilta meg az arcomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: "Arial","sans-serif";">-
Remélem, igazad lesz – sóhajtottam, miközben előhalásztam a szekrény mélyéről
egy bőröndöt, majd az eddig kikészített holmikat elkezdtem belepakolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ebben ne kételkedj! Mellesleg, most
végre megismerheted Demetrit is – szélesedett ki a mosolya. – Meglátod, imádni
fogod őt. Arról nem is beszélve, hogy talán ad majd néhány tanácsot neked –
nevetett halkan. – A férfiak jobban megértik egymás gondolkodásmódját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért nem egy számomra vadidegen embertől
kérnék tanácsot, ha nem baj – néztem fel rá egy pillanatra. – Majd meglátjuk,
hogyan alakul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez már egy pozitív hozzáállás,
helyes! – pattant fel. – Jut is eszembe! – nyitotta ki újfent a szekrényemet. –
Kell valami jó kis ruci is neked, mert szándékomban áll elvinni téged bulizni,
hogy végre ismerkedj egy kicsit új arcokkal is. Ott aztán garantáltan
elfelejted majd ezt a dokit, sőt, talán még kedvedre való úriembert is találsz
– kacsintott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem hinném, hogy bárki is felül
tudná múlni – húztam el a számat. – De a tegnapi nap után már ez sem érdekel.
Igazad lehet, talán tényleg csak ennyire van szükségem – értettem vele egyet.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US;">Ha a bulizás tényleg olyan, mint amilyennek azt eddig
Liz mesélte, akkor garantáltan jó estéim lesznek Seattle-ben…</span>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-59333433407785631342013-11-04T23:10:00.000+01:002013-11-04T23:12:06.046+01:00VisszatérésSziasztok!<br />
<br />
Nagyon sajnálom, hogy ismét ilyen hosszú időre eltűntem, remélem azért maradt még olvasó, akit érdekel, amit írok:) Vége lett a nyárnak, elkezdődött a suli, a sport... sajnos nem igen tudtam időt fordítani az írásra, vagy ha lett volna, akkor az ihlet nem akart sehogyan sem jönni. Azt hiszem, ezt mindenki meg tudja érteni, aki valaha is írt már blogot, de most nem ez a lényeg. Még nagyon régen, amikor még csak olvasó voltam és a történetek közepén kételyek és izgalmak között kellett abbahagynom az olvasást, mert az író ráunt a történetre és nem folytatta tovább, megfogadtam, hogy én sosem teszek ilyet az olvasóimmal! Be fogom fejezni minden történetemet, amelyikbe belekezdtem, csak idő kell hozzá. És ha csak egy ember is van, aki még elolvassa, azért már megérte vesződnöm vele:) Valóban kicsit alább hagyott a lelkesedésem az utóbbi időszakban, de azt megígérem, hogy nem hagylak cserben titeket!:) Valamint a kommentekkel is jelentkezem majd, nem felejtettem el senkit sem! :) Azt hiszem, csak ennyit akartam. Remélem, mihamarabb jelentkezni tudok majd a folytatással valamelyik történetből!<br />
<br />
Puszi, JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-15762536965998989802013-07-12T15:49:00.002+02:002013-07-12T15:49:36.475+02:005. fejezet - Majdnem megtörtént...<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Egy új fejezettel érkeztem ma, mivel nem tudom még, hogy mikor lesz alkalmam írni. Sajnálom, ahol elmaradt a komi, ha lesz még egy kis időm a nyaralás előtt, írok majd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Nem is mondok többet. Ebben a fejezetben kicsit érdekesebb dolgok is történnek majd, de nem árulom el előre. Jó olvasást hozzá!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Puszi, Juliet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;"><b>Esme szemszöge</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Hát te meg hol jártál ilyen sokáig? – szólt élesen
Christine hangja, mire ijedten összerezzentem és a szemeim azonnal
felpattantak. Ott állt előttem, kissé mérges arccal, mégis halvány mosoly
bujkált a szája sarkában. – Miért nem hívtál fel, hogy késel? Aggódtam érted! –
rótt meg, egyre inkább lenyugodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ne haragudj, de történt egy kis gond –
magyarázkodtam azonnal. – Vacsora közben Charles allergiás rohamot kapott és ki
kellett hívni a mentőket. Bevitték a kórházba és most már jól van. De addig nem
akartam haza jönni, amíg efelől meg nem győződtem – meséltem el szinte egy
szuszra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Te jó ég – sápadt el az arca. – De miért nem vetted
fel a telefonodat? Vagy ötször hívtalak. Fogalmam sem volt róla, mit
gondolhatnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Lehalkítottam a vacsora idejére és teljesen kiment
a fejemből. Eléggé kétségbe estem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Várjunk csak… hogy jött a képbe Dr. Cullen? Mert ha
jól láttam, vele jöttél haza… - nézett rám felvont szemöldökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Amíg arra vártam, hogy megtudok valamit
Charles-ról, elaludtam a folyosón és ő ébresztett fel. Előtte egy orvos sem
volt hajlandó semmit sem mondani nekem a hogylétéről. De kiderült, hogy ő látta
el és miután megengedte, hogy benézzek hozzá, felajánlotta, hogy hazahoz. Éppen
vége volt a műszakjának és hazafelé tartott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ekkora mázlistát – csóválta meg a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ugyan miért? – döbbentem meg. – Nem hagyott valami
kellemes élményt bennem ez a vacsora – dörzsöltem meg a szemeimet fáradtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem erről beszélek! – legyintett. – Tudod, hogy
engem sosem izgatott különösképpen Charles hogyléte. Én Carlisle-ra gondolok! –
lépkedett hozzám közelebb. – Gondolom, beszélgettetek út közben… Milyen volt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jaj, Chris – sóhajtottam grimaszolva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Esme, szemtanúk szerint te vagy az első nő, aki ült
Carlisle kocsijában, és akivel huzamosabb ideig beszélgetett. És ezt elhiheted,
mert a nővérek szemmel tartják őt a kórház környékén és a városban is
terjengnek a pletykák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ha ennyire tudni akarod, hogy mi történt, el kell
keserítenem téged – vontam meg a vállam. – Nem esett szó közöttünk semmi
különösről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Az arcod nem ezt mutatta, amikor beléptél az ajtón
– vetette ellen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Christine, nem szeretném, ha bármiféle pletyka
elterjedne rólunk – mondtam komolyan. – Nem történt semmi, csak hazahozott
engem a kórházból, ennyi! Nem kell rögtön arra gondolni, hogy van valami
közöttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Pedig ő pont az a fajta férfi, aki neked kell –
jegyezte meg. – Kedves, családközpontú, udvarias és nem mellesleg még jóképű
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- És mellette már a harmincon is túl van – tettem
hozzá. – Szerinted hogyan néznének ránk az emberek? Én jóval fiatalabb vagyok…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Kit érdekel az emberek véleménye, ha egy ilyen
férfi van melletted? – tárta szét a karját. – Mellesleg, egyáltalán nem néz ki
még harmincnak sem. Az egyetemista lányok nagy részének pedig idősebb barátja
van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Látod, pont erről beszélek! Semmi sem történt
közöttünk! Pont! – zártam le ennyivel a témát, majd elindultam fölfelé a
szobámba. Még számomra is eléggé zavaros volt minden és aludnom kellett egyet
erre a napra és a találkozásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Esme – kapta el a karomat, mielőtt elhaladhattam
volna mellette. Nyugodtságot erőltetve magamra fordultam vissza Christine felé.
– Senki sem akar rólatok pletykálni, én csak érdeklődtem. Még ha történt is
volna valami, Carlisle lenne a legszerencsésebb, hogy ilyen lányt kifogott
magának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Halkan felsóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem tudom, mi lesz ebből – ráztam meg a fejemet. –
Néha olyan megjegyzéseket tesz, amiből úgy gondolom, hogy esetleg érdeklem őt,
de a tetteivel ezt egyszer sem mutatta még ki. Talán csak élvezi, hogy zavarba
jövök a bókjaitól – húztam el a számat keserűen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ugyan, ne gondolj ilyesmire! Dr. Cullen jó ember és
nem szórakozik csak úgy az emberekkel. Ha ez lenne a célja, az valószínűleg már
kitudódott volna és a kórházban is így viselkedne. Bizonyára ő is tisztában van
vele, hogy bármelyik nőt megkaphatná, de nem él vissza a helyzettel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem szeretnék most erről beszélni – húztam ki a
kezemet az ujjai közül. – Fárasztó napom volt és le kell bennem ülepednie
ezeknek a dolgoknak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Persze, feküdj csak le aludni és pihend ki magad! –
bólintott rá. – Nekem is ideje lenne aludni mennem, mert eddig az idegességtől
nem sokat tudtam pihenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Sajnálom – néztem rá bocsánat kérően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Semmi gond, örülök, hogy neked nincsen semmi bajod
– mosolygott rám, majd együtt indultunk el felfelé az emeletre. A lépcső
végénél aztán kettéváltunk, és mindketten a saját szobánkba mentünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Bár már szinte leragadtak a szemeim az álmosságtól,
még hosszú percekig nem tudtam elaludni. A gondolataim csak úgy cikáztak a
fejemben és képtelen voltam megnyugodni. Újra és újra lepörgött a Dr.
Cullen-nel folytatott beszélgetés a fejemben. Talán tényleg jót fog tenni ez is
kis látogatás Seattle-be. Lesz időm gondolkodni, anélkül, hogy összefutnék vele
és Lizzy is biztosan a segítségemre lesz majd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Hosszú percek múltával végül a fáradtság erőt vett
rajtam és elnyomott az álom, de nem tudtam olyan nyugodtan aludni. Többször is
felébredtem még az éjszaka folyamán és reggel hatkor a szemeim végleg
kipattantak. Morgolódva vettem magamhoz egy törölközőt és sétáltam át a
fürdőszobába. A tükörbe nézve elborzadtam magamtól. A szemeim alatt sötét
karikák húzódtak, az arcom pedig fal fehér volt, az ajkam fakó. Mintha teljesen
kiment volna belőlem az élet. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fél hét felé, már egy
kicsit frissebb állapotban lementem a konyhába, hogy nekilássak a gyerekek
reggelijének. Senki sem volt még ébren, ezért egyedül kezdtem neki az étel
elkészítésének. Teljesen belefeledkeztem ismét a tegnap estébe, ezért ijedten
ejtettem ki a kezeim közül a tálat, amikor egy hang megszólalt a hátam mögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Te jó ég! Nem is tudom, mikor hallottalak téged
utoljára énekelni, Esme!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Morgolódva fordultam meg, miközben a darabokra törött
üvegtál ropogott a cipőm talpa alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Legközelebb ne ijessz csak így rám – vettem elő a
mosogató alatti szekrényből egy seprűt és egy lapátot. – A frászt hoztad rám. –
Közben nekiláttam feltakarítani a törött üvegdarabokat a földől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ne haragudj, de nagyon megleptél – lépkedett oda
hozzám Anette és segített eltakarítani a szemetet. – Mire fel ez a nagy jókedv?
– kérdezte kíváncsian.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Én csak vállat vontam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Fel sem tűnt, hogy énekeltem – vallottam be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Hallottam, hogy tegnap este vacsorázni mentél az
egyik kollégáddal – váltott témát. – Milyen volt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Borzalmas - feleltem szűkszavúan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Miért? Talán kiderült a pasiról, hogy egy ősbunkó,
vagy mi? – lepődött meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem, erről szó sincs – forgattam meg a szemeimet. –
Csak vacsora közben előjött nála az eddig nem ismert ételallergiája és kórházba
kellett vinni. Nem volt valami kellemes órákat eltölteni a kórházban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nahát, legyőzted a félelmedet a hellyel
kapcsolatban? – kérdezte, szinte nem is törődve a ténnyel, hogy nagyon is
súlyos dolog miatt kellett bemennem oda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Sosem féltem a kórházaktól, csak nem szeretem őket
– vontam meg a vállamat. – Egyébként, kösz a kérdést, Charles most már jól van
– motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jól van, bocsi, én nem ismerem őt – tartotta fel a
kezeit védekezően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jó reggelt! – jelent meg az ajtóban Christine, még
igencsak kómás arccal. – Mi történt már megint? – ásított nagyot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Esme a kórházban töltötte a fél éjszakát – felelt
helyettem Anette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ja, igen, tudok róla – bólogatott Chris. – Dr.
Cullen hozta haza őt az éjszaka közepén – közölte vele, mire én egy szúrós
pillantást vetettem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Micsoda? – pördült azonnal felém Anette. – Ezt
eddig miért nem mondtad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem kérdezted… - sóhajtottam. – De légy szíves,
szálljunk le erről a témáról. Semmi kedvem megint a tegnapihoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ezt nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni!
Tudtad, hogy a családján kívül még egyetlen nő sem ült abban a Mercedes-ben? –
hüledezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Gondolom, ha valaki más lett volna ott az éjszaka
közepén a kórházban és mást kellett volna haza vinni, akkor is ugyan így
megtette volna. Semmi furcsa nincsen ebben, csak azt mutatja, hogy Dr. Cullen
egy kedves ember, aki odafigyel másokra – szusszantottam, a végén már
bosszankodva. Már megint témánál vagyunk, és nem fogok még egy darabig
szabadulni ettől. Majd még párszor végighallgathatom ugyan ezt Mary-től és
Sarah-tól. Már alig várom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Mióta lettél te ilyen harapós? – lepődött meg
Anette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Amióta csak két órát aludtam az éjszaka –
dörzsöltem meg az arcomat. – Légyszi, ne fárasszatok tovább!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jól van, jól van! – nyugtatott meg Anette. – Inkább
csináljuk a reggelit, mert sosem végzünk vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">A délelőtt folyamán többé nem jött szóba a tegnap
este, aminek én örültem a legjobban. Lizzy-t egyelőre nem akartam felhívni,
hogy elmeséljem neki. Úgy gondoltam, majd akkor, ha személyesen is találkozunk.
Addig még bármi történhet. Akár ma is, amikor ismét bemegyek a kórházba,
meglátogatni Charles-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Gyalog indultam el ebéd után, hiszen azt azért még
mindig nem tehette meg az árvaház, hogy saját autója legyen, vagy akár taxira
költsön. Úgyis hozzá voltam már szokva. Lassan haladtam, hiszen sehová nem
kellett sietnem. Amikor odaértem, a pulthoz lépve azonnal őt kerestem. Bár
tegnap jártam már nála, annyira fáradt voltam, hogy eszembe sem jutott a kórterem
számát nézni, vagy akár csak megjegyezni az utat odafelé. A nővér készségesen
segített, így fellélegezhettem, hogy nem kell Dr. Cullen segítségét kérnem
ismét. Belépve a kórterembe, Charles széles mosollyal fogadott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Hát bejöttél – sóhajtotta. A hangja olyan volt,
mintha megkönnyebbült volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Hát persze – lépkedtem oda az ágya mellé. – Hogy
érzed magad? – kérdeztem kedvesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Most már jól – mosolygott. – Azt hittem, eszedbe
sem jut majd meglátogatni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jaj, Charles, persze, hogy meglátogatlak. Aggódtam
érted.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Tényleg? – lepődött meg, felcsillanó szemmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Mélyet sóhajtottam. Nem akartam még most is
visszautasítani őt. Láthatóan még mindig nem mondott le rólam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Igen, féltem, hogy bajod lesz, de Dr. Cullen
szerencsére megnyugtatott, hogy rendbe jössz – bólogattam. – Ha ő nem segít,
egészen reggelig bent maradtam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Az arca kissé elkomorodott az orvos nevét hallva, de
ezt próbáltam szó nélkül hagyni. A nőkkel ellentétben, akik odavoltak az
orvosért, a férfiak nagy része kifejezetten utálta őt. Pontosan amiatt, hogy
még egy férjnél levő nő is megfordult utána. Számomra ez teljességgel
hihetetlennek tűnt, hiszen láthatták, hogy Dr. Cullen senkire sem nézett úgy,
ahogyan a nők őrá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Örülök, hogy itt vagy. Reméltem, hogy ez a kis
incidens nem tántorít majd el téged…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Mi okom lenne távol maradnom tőled? – kérdeztem
kedvesen mosolyogva, miközben mellé léptem és a kezemet finoman az övére
simítottam. – Csak allergiás vagy a dióra, nem pedig fertőző beteg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jól esik, hogy ezt mondod – mosolygott végül ő is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Charles – kezdtem bele -, nem szeretném, ha azt
hinnéd, ezzel minden megváltozott – próbáltam finoman a tudtára adni a
helyzetet. – Én nagyon kedvellek téged, de csak, mint barátot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ennek is az az orvos az oka, igaz? – szűkítette
össze a szemeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Te meg miről beszélsz? – döbbentem meg. – Dr.
Cullen-ről? Charles, hányszor utasítottalak téged vissza az utóbbi években?
Akkor még csak nem is ismertem őt, neki semmi köze ehhez az egészhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Azt mondtad, aggódtál értem, hogy féltettél engem…
- emlékeztetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Igen, de csak, mint egy barátot szokás – próbáltam
megértetni vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Akkor minek jöttél el vacsorázni velem? – kiáltott
rám, hirtelen iszonyú dühvel, mire azonnal hátráltam tőle egy lépést, de még
mielőtt elhúzhattam volna a kezemet, ő elkapta a csuklómat. – Mondhattad volna
azt is, hogy inkább igyunk meg egy kávét, de nem, neked tovább kellett húznod
ezt az egészet, hogy reménykedjek. Most pedig szépen pofára ejtesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Számtalanszor elmondtam már neked, hogy csak
barátok lehetünk – suttogtam rémülten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Te is tudod, hogy ez idővel változhatna – sziszegte
változatlan dühvel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- De én nem akarom, hogy változzon, Charles –
leheltem alig hallhatóan, miközben könnyek gyűltek a szemembe a fájdalomtól.
Úgy szorította a kezemet, hogy lassan már kezdtek zsibbadni az ujjaim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Persze, mert neked csak a jól kereső szépfiúk
jönnek be igaz? – csavart egyet a kezemen, mire fájdalmasan felszisszentem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ez egyáltalán nincsen így – ráztam a fejemet
hevesen, miközben megpróbáltam kiszabadítani a kezemet a markából, de az én gyönge
ujjaim semmit nem értek az ő vasöklével szemben. – Charles, eressz el, ez fáj!
– suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Előbb ígérd meg, hogy próbálkozni fogunk! Minden
kapcsolat működhet, csak kellő akarat kell hozzá – húzott magához közelebb. Az
arcunk így vészesen közel került egymáshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Én nem akarok tőled semmit – ráztam a fejemet
hevesen. – Kérlek… hagyj elmenni! – könyörögtem neki, ő azonban mintha meg sem
hallotta volna ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem fogadok el nemleges választ - sziszegte,
miközben megragadta a blúzomat és még közelebb húzott magához, a keze pedig
egyre jobban szorította a csuklómat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Az ajtó a következő pillanatban kicsapódott, de azt
nem láttam, hogy ki lépett be rajta, mert Charles még mindig a markaiban
tartott. Csak remélni mertem, hogy az illető majd a segítségemre siet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Mr. Evenson, engedje el a hölgyet! – utasította a
fogva tartómat egy mély, komoly hang. Azonnal felismertem a tulajdonosát és
megkönnyebbülten lélegeztem fel. Most már talán biztonságban leszek. – Ne
csináljon hülyeséget! – figyelmeztette őt, miközben hallottam, hogy közelíteni
kezd felénk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Maga ebbe ne szóljon bele! Semmi köze hozzá! Húzzon
vissza az irodájába! – kiabált magából kikelve Charles.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nagyon is van hozzá közöm, ha mindez a kórházban
történik és főleg, ha maga bántalmaz is valakit. Utoljára mondom, engedje el
őt, mielőtt komolyabb eszközökhöz kell folyamodnom! – Dr. Cullen nyugodt hangja
élesen szelte át a szobát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Charles, kérlek… - motyogtam még az utolsó
esélyembe kapaszkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">A kezei hirtelen elengedtek, mire én azonnal hátrálni
kezdtem. Még egy lépést sem tettem meg, amikor két kar körém fonódott és
gyorsan még arrébb vont. Aztán olyan gyorsan engedett is el, és megkerülve
engem, kissé mérgesen ment oda a betegágyhoz. Kihúzta az egyik fiókot, majd
elővett belőle egy injekciós tűt, amit aztán az infúzióba fecskendezett. Ezután
szó nélkül visszafordult felém, majd újfent magához vonva vezetett ki a
kórteremből. Kiérve a folyosóra fellélegeztem, de azonnal meg is torpantam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jól van, Miss. Platt? – kérdezte aggódva Dr.
Cullen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- I… igen – bólintottam nem éppen meggyőzően. A
kezeim remegtek, a csuklóm pedig még mindig sajgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nekem nem úgy tűnik – csóválta meg a fejét. –
Jöjjön, megvizsgálom a kezét – simította a tenyerét a hátamra, majd tovább
vezetett a hosszú folyosókon. Hamarosan elértünk egy nyugodtabb részébe a
kórháznak, pontosabban egy sima, fehér ajtó elé, amin egy arany névtáblába
vésve a doktor neve állt. A környéken egy ember sem volt, így nem kellett azon
törnöm a fejem, hogy ki kezd el majd pletykákat terjeszteni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Köszönöm, hogy megmentett tőle – suttogtam halkan,
amint becsukódott mögöttünk az ajtó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem hagyhattam, hogy bántsa magát – nézett le rám
komolyan. – Üljön csak le ide, mindjárt megvizsgálom – vezetett oda egy
székhez, majd miután leültem, figyeltem, amint előveszi az asztal alól a
táskáját. Visszatérve hozzám, lassan letérdelt elém, majd a csuklómat finoman
megemelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Hogyan került maga oda a kórteremhez? – kérdeztem
hirtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Orvos vagyok, néha ránézek a betegeimre –
mosolyodott el halványan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Még jó, hogy pont most járt arra – motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Valóban… - hümmögött. – Főleg a csuklója járta
volna meg… Ha még pár percig így szorította volna, nagyobb bajt is okozhatott
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- De ugye nem kell begipszelni? – kérdeztem
reménykedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem, de egy rögzítőt mindenképpen tennem kell rá,
mert csúnyán megzúzódott – csóválta a fejét. – És egy hét múlva vissza is kéne
majd jönnie kontrollra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem lehetne ezt egy kicsit előrébb venni? Egy hét
múlva már reményeim szerint Seattle-ben leszek – magyaráztam. Ő azonnal felkapta
a fejét és kíváncsian nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Csak nem elköltözik? – kérdezte. A hangja egészen
olyan volt, mintha szomorú lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem, nem hinném, hogy végleg ott is maradnék –
ráztam meg a fejemet. – Csak egy-két hétre elutazom a húgomhoz. Tudja, felajánlotta
kikapcsolódás céljából, én pedig úgy döntöttem, kijár nekem egy kis pihenés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Oh, ez esetben, jöjjön vissza pénteken, ha az
megfelel önnek – ajánlotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Rendben, hányra jöjjek? – egyeztem bele azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Tízre legyen a váróteremben, majd én behívatom
magát – mosolygott fel rám, majd felállt és elindult az egyik kis szekrény
felé, ami a szobában volt. – Ha ráér még, jobban örülnék neki, ha a rögzítő
felvétele előtt még egy kicsit jegelné a kezét. Attól visszamenne a duzzanat és
nem fájna annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Igazán nem akarok a terhére lenni – tiltakoztam,
bár egyáltalán nem volt ellenemre egy kis idő még vele kettesben, ebben a pici
irodában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Egyáltalán nincsen a terhemre – nevetett fel
halkan, majd valamilyen zselészerű anyaggal töltött dolgot a karomra helyezett,
és finoman odaszorította, hogy az felvegye a kezem alakját. Aprót szisszentem a
fájdalomtól, de észbe kapva azonnal beleharaptam az ajkamba. Nem akartam
gyengének tűnni. – Nagyon sajnálom – simította a másik tenyerét az enyémhez
alulról, hogy megtartsa a kezemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Zavartan fordítottam el kissé a fejemet. Ismét
sikerült zavarba hoznia ezzel az egyszerű mozdulattal és már éreztem is, hogy
kezdek elpirulni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ön igazán rendes, hogy ennyire alaposan ellátja a
sérülésemet – jegyeztem meg halkan, még mindig a falat fürkészve a
tekintetemmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Természetes, hogy a tudásomhoz mérten ellátom a
betegeimet. Ön pedig, még előnyt is élvez – tette hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Tessék? De hát miért? – lepődtem meg, miközben a
tekintetem most az arcát fürkészte. Nem lehet, hogy ezt tényleg kimondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Dr. Cullen egy ideig csak szótlanul térdelt velem
szemben, miközben még mindig a kezemen tartotta a jegelést, majd végül
megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Mert Önt már ismerem – felelt aztán egyszerűen. –
Ráadásul a kórházi ellátás hibájából sérült meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Csak idő kérdése volt, hogy Charles mikor esik
nekem – ráztam meg a fejemet ellenkezve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Az ő állapotában természetes a túlzott ingerültség.
A nővéreknek világosan a tudtára adtam, hogy elegendő nyugtatót kapjon, és ez
úgy tűnik, nem történt meg. Ezt az is alá támasztja, hogy végül elengedte
magát. Lehet, hogy egyébként is erőszakoskodott volna, de koránt sem ilyen
szinten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Maga most Charles-t védi? – lepődtem meg őszintén.
– A kórteremben még igazán dühösnek tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Megvédem, ha úgy gondolom, hogy önhibáján kívül
cselekedett úgy, ahogyan. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy minden rendben
volt így, ahogyan történt. Mérges pedig a nővérekre voltam, akik nem csak, hogy
a betegre nem figyeltek oda, de még azt sem vették észre, ami a kórteremben
történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Tehát Charles csak egy figyelmeztetéssel megússza?
– A hangom enyhe hisztérikussággal csengett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Természetesen nem – nyugtatott meg azonnal. – Nem
kell tőle tartania.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Azt hiszem, ezt még párszor el kell majd mondanom
magamnak, mielőtt visszamennék dolgozni szeptemberben. Oh, te jó ég! – kaptam
hirtelen a másik kezemet a szám elé, amikor eszembe jutott Charles kislánya.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Mi a baj? – kérdezte meglepetten a doktor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Én… én megígértem neki, hogy a kislányának
rajzszakköröket tartok a nyáron. De ez nem fog menni, ha találkoznom kell majd
vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Miss. Platt – engedte el az egyik kezével az
enyémet, amit aztán finoman az arcomhoz simított -, Mr. Evenson nem jelent majd
többé veszélyt magára nézve, erről gondoskodni fogok. Mire visszatér
Seattle-ből, ő újra a régi lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem tudom, hogy ennek örüljek-e, vagy ne – húztam
el a számat. Már szinte fel sem tűnt a kezének a hőmérséklete. Teljesen
természetesnek vettem a hideg ujjait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- De hát ezt akarta! – mondta kissé zavarodottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Charles már régóta próbál levenni engem a lábamról,
de egyszer sem adtam be neki a derekamat. Mindig azzal hárítottam el a
hívásait, hogy én csak a barátomként tekintek rá. Úgy tűnik, most sokallt be
végül. Nem volt valami jó ötlet ez a tegnapi vacsora, de én tényleg azt hittem,
hogy csak a lányáról akar beszélgetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nekem nem kell magyarázkodnia – rázott aprót a
fején, miközben a mutatóujját a számra tette. A tekintetünk összetalálkozott és
én elvesztem azokban a melegséget árasztó, aranybarna szemekben. Az ujja lassan
lecsúszott a számról, mire az ajkaim kissé szétnyíltak, majd tovább húzta őket
az állam vonalán, egészen le a nyakam tövéig. Élesen szívtam be a tüdőmbe a
levegőt, mire az agyamat elborította az a bódító illat, ami körüllengte őt. Még
sosem voltam ilyen közel egyetlen férfihoz sem, így ez a helyzet most egyszerre
rémített meg és töltött el vággyal. Szerettem volna megcsókolni őt, de féltem,
hogy valamit esetleg elrontanék. Emellett pedig az is visszatartott, hogy még
mindig nem ismertem őt eléggé és idősebb is volt nálam. Bármit is mondott
Christine, az emberek rosszallása miatt nem tenném tönkre Dr. Cullen
karrierjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Az arca egyre közelebb került az enyémhez és én
kezdtem egyre jobban pánikba esni. Megmozdulni képtelen voltam, de az agyam
egyfolytában azon pörgött, hogy mit is kéne csinálnom. Már csak néhány
arasznyira volt tőlem, amikor ezt a hosszú pillanatot három ütemes kopogtatás
zavarta meg az ajtón. Dr. Cullen egy pillanatra lehunyta a szemét, majd ismét
felállt és odasétált az ajtóhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Elnézést a zavarásért, Dr. Cullen, de súlyos beteg
érkezik perceken belül. Jönnie kell a műtőbe! – hadarta el a nővér egy szuszra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Rendben, egy perc és ott leszek – bólintott rá
azonnal, majd visszatérve hozzám, egy rögzítőt vett elő egy dobozból. – Ezt
kérem, hagyja rajta a következő kontrollig. Éjszakánként pedig tegyen rá
borogatást, ha úgy érzi, hogy szorítja a kezét – magyarázta gyorsan. –
Sajnálom, hogy csak így el kell rohannom! – emelte meg az államat, hogy a
szemembe nézzen. Azok tényleg szomorkásan csillogtak. – Pénteken tízkor várom –
mosolyodott még el. – Ne erőltesse meg a csuklóját! – Felém nyújtotta az egyik
kezét, majd felsegített a székből és kivezetett az irodájából. – Viszlát, Miss.
Platt! – köszönt el egy hosszú pillantással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Viszlát, Dr. Cullen – köszöntem el én is, és a
következő pillanatban már ott sem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Kábán néztem utána és még mindig kissé kapkodva
vettem a levegőt. Ó, te jó ég! Majdnem megcsókolt odabent az irodában. Mi lett
volna, ha nem kopog be a nővér az ajtón? Talán meg is történik. De ki tudja? Az
is lehet, hogy meggondolta volna magát. Ezt most már nem fogom megtudni. Talán
nem olyan jó ötlet pénteken ide visszajönnöm. Ha tényleg független akarok még
maradni az azt követő két hétre, akkor semmiképpen sem, de vállalnom kell ezt.
Talán Dr. Cullen addigra el is felejti majd ezt a kis incidenst…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;"><b>Carlisle szemszöge</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Feldúltan siettem végig a folyosókon, és úgy tűnt, a
megváltozott hangulatomat mások is észrevették. Minden ember, aki mellett
elsiettem, meglepve fordult meg utánam és azt is hallottam, hogy néhányan még
sugdolóztak is. Ez azonban most egyáltalán nem érdekelt. Azon gondolkodtam,
hogyan tehetném semmissé az irodában történteket. Nem lett volna szabad ennyire
elgyengülnöm a közelében. Oda kellett volna figyelnem, de az agyam helyett most
a szívem és a vágyaim irányítottak. Nem tehettem róla, vonzódtam Esméhez,
amióta csak megláttam őt és rögtön tudtam, hogy őt nekem teremtette az Isten.
Mégsem lehet sohasem az enyém. Hiszen én csak egy ragadozó vadállat vagyok, aki
igaz, hogy nem emberek, hanem vállatok vérét szívja, akkor is gyilkol. Másfelől
pedig, kockázatos is lenne, ha elmondanám neki, hogy én egy vámpír vagyok. Nem
csak rám, hanem rá nézve is. A Volturi hónapokon belül kiszagolná. Ha pedig
átváltoztatnám őt az akarata ellenére, talán örökre elveszíteném őt a haragja
miatt. Nem lehetek önző. Éppen eleget gondoltam már magamra, amikor Edwardot
átváltoztattam, majd az ő számára Rosalie-t is, és mi lett belőle! Bár Rose
beteg volt, újabb két ártatlan embernek kellett ezt az életet választania.
Amikor észrevettem, hogy Edward még csak egy szemernyi rokonszenvet sem táplál
Rose iránt, megfogadtam magamnak, és nekik is, hogy soha többé nem változtatok
át senkit sem az akarata ellenére. Azóta meg sem fordult a fejemben, hogy
megszegjem az ígéretemet, de most erősen kell koncentrálnom a helyes útra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Dr. Cullen! – szólt erélyesen Dr. Sloan. –
Mosakodjon be a műtéthez, a betegnek sürgősen ellátásra van szüksége!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Máris – bólintottam rá azonnal. Legalább a műtőben
koncentrálhatok másra és kizárhatom ezeket a gondolatokat a fejemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Gondterhelten léptem ki a műtőből, miután lehúztam a
kezemről a véres kesztyűket. A fejem zúgott, pedig azt hittem, egy vámpírnak
nem tud fájni a feje. Ostoba dolog volt azt hinnem, hogy az orvosi teendőim
majd elterelik a gondolataimat Esméről. Még a műtőben is folyamatosan ő járt a
fejemben, ami majdnem a beteg halálát okozta. Még szerencse, hogy Dr. Sloan
időben reagált, különben ez a beteg meghalt volna a kezeim alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Carlisle! – kapott utánam hirtelen. – Minden
rendben? Bent úgy láttam, hogy nem nagyon tudtál koncentrálni. Talán kimerültél
a sok éjszakázásban és ügyeletben. Pihenned is kéne néha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jól vagyok, Mark, csak húzós napom volt –
sóhajtottam. – Nem lesz több ilyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Azt remélem is, mert nem lenne jó elveszíteni egy
ilyen jó sebészt, mint amilyen te vagy. Inkább menj most haza és pihend ki
magad! Majd én átveszem a betegeidet mára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Szó sem lehet róla! – ráztam meg a fejemet
határozottan. – A jövő hétre úgyis szabadságot akarok kivenni, mert túrázni
megyünk a gyerekekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ahogy gondolod, de ne erőltesd túl magad! – intett
óvatosságra. – Nem akarok belefolyni a magánéletedbe, de… nincs ennek a
viselkedésnek valami köze ahhoz a nőhöz, aki ma bent járt nálad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Tessék? Milyen nő? – döbbentem meg. Persze rögtön
tudtam, hogy valószínűleg Esmére gondolt, de így kaptam egy kis gondolkodási
időt, amíg gyorsan lefuttattam magamban, hogy mit is kéne mondanom erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Jaj, Carlisle – forgatta meg a szemeit. – Nagyon
jól tudod, hogy kire gondolok. Hosszú, karamella színű haj, hatalmas, érdeklődő
tekintet. És te egyenesen az irodádba vezetted őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ó, Miss. Platt-re gondolsz! Csak elláttam a kezét…
Az egyik betegnél volt látogatóban, aki nem éppen illedelmesen viselkedett
vele. Én vettem észre a jelenetet és csak a segítségére siettem. Alaposan
megzúzódott a csuklója, ezért adtam rá egy rögzítőt – magyaráztam úgy, mintha
ez teljesen magától értetődő lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Értem… - hümmögött. – Ezek szerint csak a pletykák
voltak túlságosan rosszindulatúak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem tudom, hogy mit hallottál, de biztosíthatlak
róla, hogy Miss. Platt csak, mint a betegemként volt bent az irodámban. Vissza
is rendeltem őt péntek tíz órára. Akkor úgyis rendelni fogok, így már bent a
rendelőben elláthatom majd a további félreértések elkerülése végett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Nem gyanúsítalak téged semmivel sem – emelte fel
védekezően a kezeit. – Csak kíváncsi voltam az igazságra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">Mielőtt még bármit is reagálhattam volna erre, a
telefonom csörögni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ne haragudj, de ezt föl kell vennem – néztem fel
rá, miután megláttam Alice nevét a kijelzőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Csak nyugodtan – intett, majd már ott sem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Szia, Alice, mi újság? – szóltam bele a
telefonomba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Carlisle, mi történt? – kérdezte köszönés nélkül a
lányom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Tessék?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Esméről beszélek! Láttam, hogy beszélgettetek és…
Jaj, tudod, mire gondolok! – sóhajtott fel izgatottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Akkor azt is tudod, hogy nem történt semmi –
mondtam olyan halkan, hogy a mellettem elhaladó emberek egy szót se értsenek
meg belőle, miközben elindultam az irodámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Igen, de pont erről akartam beszélni veled. Menj
utána! A hétvégén elutazik, és ki tudja, kivel fut össze Seattle-ben. Vagy az
is lehet, végül úgy dönt, hogy odaköltözik, és akkor nem tarthatod már itthon!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ez őrültség, te is tudod! – vágtam közbe, kissé
ingerültebben a kelleténél. Nem kiabáltam, hiszen sosem emeltem volna fel a
gyerekeimmel szemben egy ilyen helyzetben a hangomat. Abban viszont biztos
voltam, hogy így is kiérezte belőle a kellő dühöt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- Ez semmivel sem másabb, mint Bella és Edward
helyzete – ellenkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- De én nem akarom, hogy még egyszer ugyanaz
megtörténjen – hadartam. – Ostoba gondolat volt tőlem az, hogy megcsókoljam.
Csak abban a pillanatban gyengültem el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Arial;">- És ez bármikor máskor is előfordulhat majd, ha úgy
adódik, hogy kettesben maradtok – mondta elszántan.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US;">-
Akkor tenni fogok róla, hogy ne legyen ilyen helyzet! Az életét nem fogom
tönkretenni, megölni őt pedig végképp nem! – mondtam határozottan.</span>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-13738114575988008372013-06-06T21:17:00.002+02:002013-06-06T21:18:21.452+02:004. fejezet - Váratlan fordulat<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Meg is hoztam a történet újabb fejezetét! Mivel három napig valószínűleg nem leszek valami sokat gép közelében, ezért inkább nem is váratlak már titeket a jövő hétig:) Remélem, tetszeni fog! Nem is fűzök hozzá semmit, majd mindent megláttok :D Jó olvasást hozzá!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Puszi, Juliet</span><i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"> </span></i><br />
<br />
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Esme szemszöge</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Másnap reggel egy széles mosollyal
ébredtem, ami már önmagában furcsa volt. Nem vallott rám ez a feltűnő jókedv. A
mai nap azonban mégis így indult. Elhúzva az ablak elől a sötétítőket, a szobát
erős napfény töltötte be, mire a kedvem még jobb lett. Egy hirtelen ötlettől
vezérelve kinyitottam az ablakot is, hogy friss levegő áramolhasson be a
szobába. Ahhoz képest, hogy Forks-ban milyen hűvös szokott lenni, most
kellemesen meleg volt a levegő. Lehunyt szemmel szívtam magamba a D-vitamint.
És akkor hirtelen szöget ütött valami a fejemben. Talán tényleg erre van
szükségem. Egy kis levegőváltozásra. Ha már ennyitől jobban érzem magam, egy
másik, új környezetben talán még jobb lenne a hangulatom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Halkan dúdolgatva kezdtem neki az
öltözködésnek, majd elindultam lefelé a konyhába, hogy elkészítsem a reggelit a
gyerekeknek. Ott azonban Christine és Anette fogadott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mit csináltok? – torpantam meg az
ajtóban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Neked is jó reggelt! – kuncogtak. –
Csak elkészítjük a reggelit a gyerekeknek. Ekkor néztem csak rá a helyiségben
levő órára, ami már háromnegyed nyolcat mutatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért nem ébresztettetek föl? Ez az
én munkám szokott lenni – értetlenkedtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hosszú napod volt tegnap. Úgy
gondoltuk, jobb, ha kicsit kipihened magad… - mosolygott Anette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem értem – ráncoltam a homlokom. –
Mi folyik itt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, Esme, mi is láttuk, milyen
hatással volt rád tegnap a doki. Az volt a csoda, hogy nem ájultál el, amikor
megláttad. Látnod kellett volna az arckifejezésedet – kuncogtak össze.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mert ti nem áradoztatok úgy róla,
mintha egy isten lenne… - morgolódtam, miközben bekapcsolódtam a munkába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ennyire durván azért egyikünk sem
reagált – rázta meg a fejét Chris. – És ti még utána egy csomót beszélgettetek
is az irodában. Este pedig olyan voltál, mint aki bevett valamilyen élénkítő
gyógyszert. Most komolyan, mi történt az irodában? – nézett rám vigyorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi nem történt, csak
beszélgettünk – vontam meg a vállam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De este még telefonáltál valakivel –
vetette ellen Anette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak Lizzy-t hívtam fel – vontam
ismét vállat. – Az orvossal való beszélgetésem alatt rájöttem, hogy talán mégis
meg kéne fogadnom a tanácsát és egy-két hétre Seattle-be menni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez komoly? – döbbentek meg. – De hát
akkor mi lesz addig az árvaházzal?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A gyerekeknek nyáron úgy sincsen
tanítás és úgy tervezem, hogy még most júliusban elutazom. Amiért aggódtam, az
a főzés volt, de úgy látom, ezzel nem lesz baj – nevettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez akkor is… olyan hirtelen jött… -
csóválták a fejüket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Még egyáltalán nem biztos. Meg kell
beszélnem majd Lizzel is, hogy neki mikor jó, mert arra az időre megint
hazautazna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Honnan fizeti a repülőjegy árát? –
kérdezte Christine.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha jól tudom, az új fiúja. Ez most
komolynak látszik. Még sosem hallottam őt a jövőjéről beszélni egy pasival.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szóval elmész – jegyezte meg
elszomorodva Anette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De nem véglegesen – nyugtattam meg
őket azonnal. – Maximum két hét és visszajövök. Csak egy kis levegőváltozásra
van szükségem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Aztán majd jöhet az egyetem, igaz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Egyelőre nem tudnám hosszabb időre
itt hagyni az árvaházat – ráztam meg a fejem. – Mégis csak itt nőttem fel és
azóta is ez az otthonom. Az egyetem azért még odébb van. Kéne találni valakit,
aki tanítaná a gyerekeket. Chris, te egyedül nem tudod folytatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán be kéne őket írattatni az iskolába
– vetette fel az ötletet Sarah, aki pont ebben a pillanatban lépett be a
konyhába. – A félretett pénzből ki tudnánk fizetni a szükséges holmikat.
Valamennyi támogatást pedig még a várostól is kapnánk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez nem is hangzik olyan rosszul –
vélekedett Anette. – Még többet tanulhatnának és akár le is érettségizhetnének.
Ez hatalmas lehetőség lenne számukra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És akár már szeptemberben el is
kezdhetnék – tette hozzá Sarah. – Így nekünk is felszabadulna egy kis időnk. Ti
Esmével elmehetnétek egyetemre, Anette és Mary több időt tölthetne a kórházban
ápolóként és én is jobb munkaidőben dolgozhatnék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt még jól át kéne gondolni, nem
kéne annyira elsietni. És persze a gyerekekkel is időben közölni a hírt, ha
végül így döntünk – mondtam elgondolkodva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez az ötlet csak most jutott az
eszembe, még nem nagyon gondolkodtam rajta. Majd közösen megbeszéljük
valamelyik nap. Most viszont gyorsan fejezzük be a reggelit, mert a gyerekek
már nagyon éhesek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A nap hátralevő részében végig Sarah
ötletén gondolkodtam. Egyáltalán nem tűnt megvalósíthatatlannak, mégis nehezen
tudtam beletörődni a gondolatba, hogy egyszer talán el kell eresztenem a kezeim
közül a gyerekeket. Mind annyira a szívemhez nőttek, hogy el nem tudtam
képzelni nélkülük a mindennapjaimat. Talán, ha ezt mondtam volna nekik,
hülyének néznek, hiszen még csak egy huszonhárom éves, fiatal lány vagyok.
Mégis, sokat jelentett nekem az a szeretet, amit tőlük kaptam az évek folyamán.
Egy velem egy korú, egyetemista lánynak az élete a tanulásról, a barátokról és
a szerelemről szól. Nekem viszont sosem volt ilyen kamaszkorom. Amint
betöltöttem a tizennyolcat, szinte rögtön tanítani kezdtem és számomra ez is
volt a természetes. Kiskorom óta tanárnak készültem, annak ellenére is, hogy
tudtam, milyen körülmények vesznek majd körül. Nekem a gyerekek voltak a
legfontosabbak. Furcsa mód már kisebb koromban is arról álmodoztam, mi mindent
tanítok majd meg a gyerekemnek. Mindig is egy kisfiút képzeltem el magam
mellett, aki jórészt inkább az apjára hasonlít majd, de hogy ez az apa ki is
lesz, arról fogalmam sem volt. Nem voltak nagy elvárásaim a férfiakkal szemben.
Legalábbis azt hiszem, nem túl nagy dolog az, hogy kedves legyen, családias és
szeressen engem. Azt viszont elengedhetetlennek tartottam, hogy meglegyen a
kellő vonzás kettőnk között. Éppen ezért nem adtam be eddig a derekamat
Charles-nak. Rá sosem tudtam úgy nézni. Akárhányszor elmondhattam ezt neki, ő
nem hagyott fel a próbálkozásával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A gondolataim közül a telefonom
csörgése rántott ki. Ránézve a kijelzőre, kissé elcsodálkoztam. A szám teljesen
ismeretlen volt, így kissé bizalmatlanul szóltam bele.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szia, Esme! – köszönt bele egy
ismerős hang. – Charles Evenson vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oh… szia… - lepődtem meg őszintén. –
Mit szeretnél? – Furcsa volt újra hallani a hangját. Mióta elkezdődött a nyári
szünet az iskolában, nem hallottam felőle, így most eléggé váratlanul ért a
hívása. Ráadásul azt sem tudtam, hogy honnan szerezte meg ezt a számot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak meg szeretném kérdezni, hogy
nincs-e kedved eljönni velem vacsorázni ma este.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Charles – sóhajtottam mélyen. – Ha
jól emlékszem, ezt már megbeszéltük párszor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem randi lenne – vágott gyorsan
közbe. – Csak beszélgetnénk egy kicsit. Na, meg persze a lányom szeretne külön
művészet órákra járni, és rád gondoltam először – tette hozzá. – Láttam a
rajzaidat a tanáriban…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Uh… én… nem is tudom – rágcsáltam az
ajkamat zavartan, miközben az előbbi mondatain gondolkodtam. Még sosem
említette nekem, hogy lenne gyereke, ahogyan azt sem, hogy valaha házas lett
volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak megbeszélnénk ezzel
kapcsolatban pár dolgot – győzködött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jönne a lánya is? – kérdeztem
hirtelen. Tartottam tőle, hogy talán át akar verni és csak ürügyet keres a
találkozásra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, ő most nincsen velem, de
megígértem neki, hogy beszélek veled.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó, rendben… - adtam meg végül
magamat rövid gondolkodás után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Remek! – lett azonnal élénkebb a
hangja. – Akkor, ha nyolc körül érted megyek, az neked jó?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, az jó lesz – bólintottam rá
egy sóhaj kíséretében.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne aggódj, nem fogod megbánni –
nevetett fel halkan. – Szia, Esme! – köszönt el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Elmotyogtam én is egy ’sziát’, majd
kinyomtam a hívást. Mielőtt neki kezdtem volna az öltözködésnek, egy hirtelen
ötlettől vezérelve tárcsázni kezdtem Lizzy számát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szia! Mi újság? Máris vannak új
hírek? – kezdett bele azonnal a kérdezősködésbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, hírek azok vannak, de nem Dr.
Cullenről – feleltem. – Charles elhívott vacsorázni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És? Ilyen eddig is előfordult már,
nem? Vagy ezúttal igent mondtál neki? – lett kicsit izgatottabb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ami azt illeti, igen – válaszoltam
halkan. – Először nem akartam elmenni, de… meggyőzött azzal, hogy csak a
szakkörről akar beszélni velem, ahová a lányát szeretné majd beírattatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A lányát? Van lánya? – nevetett fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezek szerint – bólintottam rá. –
Bár, lehet, hogy csak át akar vágni, de nem hinném, hogy veszítenék bármit is
azzal, hogy elmegyek vele ma este valahová.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért vigyázz! – intett óvatosságra.
– Mindig legyen kéznél a mobilod!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, nem hinném, hogy bármi olyasmire
vetemedne – legyintettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt sosem tudhatod – vetette ellen.
– Hívj fel légyszi, ha visszértél, jó?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – egyeztem bele. – Egyébként
van még valami…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hallgatlak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Úgy döntöttem, hogy hallgatok rád és
kimozdulok kicsit innen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tényleg? – sikkantott fel. – És
mikor?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Arra gondoltam, hogy esetleg a jövő
hét környékén. Persze, csak ha neked is jó úgy.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha rólad van szó, megoldom –
biztosított. – A jövő hét tökéletes lesz. Majd elmegyek érted kocsival.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, akkor ezt majd még
megbeszéljük. Most viszont le kell tennem, mert Charles nyolcra jön értem és
még sehol sem tartok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oké, menj csak. És érezd jól magad!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Remélem, nem lesz kényelmetlen a
helyzet egyikünknek sem – sóhajtottam. – Puszillak! Szia!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután megszakadt a vonal, lassan
készülődni kezdtem. Nem nagyon kellett gondolkodnom rajta, hogy mit vegyek fel.
Bár kicsit kicsinosítottam magam, azért nem akartam, hogy Charles esetleg úgy
érezze, mégis egy randinak tekintem ezt a vacsorát. Miután elkészültem, leültem
az ágyam szélére és vártam. Csak pár perccel később jutott eszembe, hogy még
senkinek sem szóltam arról, hogy elmegyek ma este, ezért gyorsan átmentem
Christine-hez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme, hát te meg miért vagy így
kicsípve? – kérdezte meglepetten, ahogy ajtót nyitott nekem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Éppen emiatt jöttem… Szólni akartam,
hogy ma este vacsorázni megyek – magyaráztam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nocsak, és kivel? – lepődött meg. –
Csak nem… - csillant fel a szeme, nekem azonban le kellett rombolnom az
ábrándjait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak Charles hívott el. A lányát be
akarja írattatni a szakkörre. Többet ne kérdezz, mert én sem tudom, de talán
abból még nem lesz baj, ha beszélgetünk és vacsorázunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak vigyázz magadra! Nekem annyira
nem szimpatikus az a pasi. És eddig azt sem tudtam róla, hogy van egy lánya… -
csóválta meg a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért remélem, nem ver át, de még ez
is benne lehet a pakliban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Minden esetre, engem hívhatsz, ha
baj van – biztosított. – Telefonon elérsz, ha szükséged van segítségre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm – öleltem meg őt finoman.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Érezd jól magad ma este. És holnap
kötelező beszámolót tartanod róla, hogy milyen volt! – ígértette meg velem,
amibe én nevetve beleegyeztem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A következő pillanatban csengettek,
mire én lesétáltam az előcsarnokba és ajtót nyitottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hű, igazán káprázatosan nézel ki –
mért végig elismerően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez csak egy vacsora, emlékszel? –
vontam fel a szemöldököm, fejemmel a kezében tartott virág felé bökve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nagyon jól emlékszem – bólogatott -,
de úgy gondoltam, illene egy virágot hoznom neked.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, ennyi még belefér – mosolyodtam
el kissé. – Ezt vízbe teszem, és már indulhatunk is – fordultam meg a konyha
irányába, majd elsiettem, hogy vízbe tegyem a virágot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amikor visszatértem Charles-hoz, ő
mosolyogva intett a kocsija felé, aminek aztán kinyitotta előttem az ajtaját.
Beültem az autóba, amiben valamilyen kellemes, édes illat terjengett.
Valószínűleg valamilyen illatosító lehetett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Az egész út alatt nem nagyon
beszélgettünk. Csak még egyszer megjegyezte, mennyire csodásan áll rajtam a
ruhám, ám én ezt a bókját ismét elhárítottam. Sajnáltam őt, amiért ennyi
visszautasítást kapott már tőlem, de úgy tűnt, ez őt egyáltalán nem zavarja.
Kitartóan bombázott továbbra is a bókjaival. Amikor végül megérkeztünk az
étterem elé, kissé én is elbizonytalanodtam. Még sosem vacsoráztam így együtt
férfival, ezért ez a helyzet meglehetősen új volt számomra. Charles-on kívül
nem nagyon akadt más, ennyire komoly udvarlóm, valamint időm sem nagyon lett
volna eljárnom vacsorázgatni. Így hát egy kissé feszengve lépkedtem az oldalán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután az egyik pincér odakísért
minket az asztalunkhoz, ő kihúzta nekem az egyik széket, majd helyet foglalt
velem szemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hozhatok maguknak valamilyen italt,
amíg választanak? – kérdezte a pincér, miközben elővette a zsebéből a noteszét
és egy tollat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Te mit kérsz? – fürkészte az arcomat
mosolyogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Khm… én… nem is tudom – jöttem
zavarba egy pillanat alatt. Fogalmam sem volt róla, mit kérhetnék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor két pohár vörösbor lesz, a
legjobb fajtából – adta le végül ő a rendelést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pár perc, és hozom – bólintott rá a
pincér, majd lerakott elénk két étlapot és már el is tűnt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Úgy látom, nem nagyon vagy jártas az
ilyen helyeken – jegyezte meg, enyhe mosolygással a hangjában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sosem voltam még étteremben –
vallottam be.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt valahogy nem tudom elképzelni –
nevetett fel halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig tényleg így van – vontam meg a
vállam. – Te vagy az első, akivel ilyen helyre jöttem. Pontosabban, talán még
egészen kicsi koromban voltam egyszer a szüleimmel és a húgommal, de annak még jó
pár éve. Nem is nagyon emlékszem rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig azt hittem, számos ilyen
meghívást kapsz és ezért utasítasz engem mindig vissza – nézett mélyen a
szemembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mélyet sóhajtottam. Már megint témánál
vagyunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Charles, én nagyon kedvellek téged,
komolyan – kezdtem bele. – De nem érzem úgy, hogy köztünk ez több lehetne
barátságnál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De hát miért? – dőlt egy kissé előre
a székén, könyökével az asztalra támaszkodva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy
Úgy nézzek rád, sajnálom!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne sajnáld! – sóhajtotta, miközben a
tekintetét inkább az étlapra szegezte. – Megszoktam már a folytonos visszautasításaidat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor miért kérdezed meg újra és
újra? – értetlenkedtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért, mert kellesz nekem – nézett
fel rám határozottan. – És amíg csak megtehetem, kihasználom, hogy szabad vagy
és udvarolhatok neked, hátha egyszer mégis beadod nekem a derekad.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm az őszinteséged – motyogtam
az ajkamba harapva. – De ha ma este is ezért hívtál el, akkor jobb lesz, ha már
most befejezzük ezt. Nem akarlak megbántani semmivel sem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mint mondtam, ennek a vacsorának
jórészt nem ehhez van köze. Tényleg a lányom miatt hívtalak. Ő most az anyjánál
van, de a jövő hétvégén ismét hozzám jön.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért nem meséltél róla eddig? –
kérdeztem kíváncsian.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem volt valami fényes válásunk a
feleségemmel – vonta meg a vállát nemtörődöm módon, majd hirtelen témát
váltott. – Én azt hiszem, egy gombás raviolit választok. Te mit kérsz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Legyen ugyan az, mint neked.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezután ismét csöndben voltunk egy
ideig. Charles csak akkor szólalt meg, amikor a pincér visszatért az asztalhoz,
kezében egy üveg vörösborral, amiből aztán mindkettőnknek töltött a poharába,
majd az üveget az asztalra helyezte. Felvette a rendelést, majd ismét eltűnt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Én bizonytalanul méregettem a
poharamban levő vöröslő folyadékot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Valami gond van? Talán nem szereted
a bort?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az igazság az, hogy nem tudom. Sosem
ittam még – jöttem ismételten zavarba. Számára teljesen természetes volt, hogy
ezt kérte az ételhez, én viszont kellemetlenül éreztem magam. Sok emberről
hallottam már, hogy nem bírja az alkoholt és tartottam tőle, hogy esetleg én is
ezek közé az emberek közé tartozok. Ha pedig ez így van, akkor nem Charles
előtt szeretnék rosszul lenni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor éppen itt az ideje kipróbálni
– mosolyodott el, majd felemelte a poharát és belekortyolt. Én is követtem a
példáját, de amint lefolyt a folyadék a torkomon, kellemetlenül megborzongtam.
– Na?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt hiszem, ez nem az én italom –
ráztam meg a fejem határozottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi gond, akkor, ha a pincér
visszajött, kérünk neked egy pohár vizet. Vagy inkább valami gyümölcslevet
szeretnél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, köszönöm, jó lesz a víz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután kihozták nekünk az ételt,
mindketten belekezdtünk. Miközben ettünk, egyikünk sem szólalt meg. Csak
csendben fogyasztottuk el a vacsorát, ami legnagyobb meglepetésemre, eléggé
ízletes volt. Nem voltam hozzászokva más főztjéhez, jobban szerettem azt,
amikor tisztában voltam vele, hogy mi van az ételben, de bíztam Charles
ítélőképességében. Ha szerinte jó ez az étterem, akkor azt nem vonom kétségbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, ízlett? – kérdezte mosolyogva,
miután minden elfogyott a tányéromról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, és azt hiszem, ennyi bőven
elég is volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig még vissza van a desszert –
vigyorodott el. – Úgy gondoltam, ezúttal újítok egy kicsit. Ezt a diós csodát
megkóstolom. Neked mit kérjek?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha már édesség, akkor valamilyen
gyümölcstorta legyen – feleltem, mire csak mosolygott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Leadta a rendelést, majd egy kis
szünet után megszólalt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor talán rá is térhetnénk a
tárgyra. A végén még elfelejtjük a lényeget.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igazából, nem nagyon értettem, hogy
miért kell ehhez vacsora. Elég lett volna szólnod, hogy jövőre beírattatnád
hozzám a csoportba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak szerettem volna tudni, hogy
biztosan te leszel-e majd a tanár jövőre is. Nem nagyon bíznám rá másra a
gyerekemet. Még csak most lesz másodikos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jövőre még biztosan én leszek, de a
későbbiekben ez változhat. Valamikor el szeretném majd kezdeni az egyetemet,
csak még nem tudom, hogy mikor. De erről úgyis hallani fogsz majd. És nem
szándékozom év közben ott hagyni a tanítást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor ezzel biztosan nem lesz gond –
mosolygott vidáman. – A kislányom nagyon szeretne találkozni majd veled.
Megoldható lenne, hogy még a nyári szünetben elvigyem hozzád?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát… nem is tudom… Nem nagyon
szeretem, ha az iskolából gyerekek jönnek az árvaházhoz. Nem akarok semmilyen
pletykákat hallani – hajtottam le a fejem. – A szülők meg vannak elégedve a
munkámmal és nem szeretném, ha megváltozna rólam a véleményük. De ha tényleg
nagyon szeretné, akkor talán megoldható. Jövő héten elutazom körülbelül két
hétre Seattle-be, de utána bármikor elhozhatod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, akkor ezt majd még
megbeszéljük telefonon – egyezett bele.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A következő pillanatban meg is
érkezett a desszert, amibe mindketten azonnal bele is kezdtünk. Már egy ideje
szótlanul ettünk, amikor egyszer csak feltűnt, hogy Charles nehezen veszi a
levegőt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jól vagy? – néztem fel rá aggódva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- I… igen – emelte a kezét a nyakához.
– Csak egy kicsit… nehezen veszem… a levegőt. Esme… - suttogta nehézkesen,
megmarkolva az asztal szélét és megpróbált felállni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Charles! – ugrottam azonnal talpra
és odasiettem mellé. – Mi a baj?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem… nem kapok… le… - markolászta
idegesen a nyakát fél kézzel, miközben térdre rogyott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Segítség!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- kiáltottam el magam. – Valaki segítsen!
Hívjanak orvost! – estem kétségbe, miközben letérdeltem mellé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Az emberek szinte azonnal körénk
gyűltek, miközben már hallottam, hogy valaki hívja a mentőket. Ez némiképpen
azért megnyugtatott, de féltem, hogy talán későn érnek ide. Hogyan történhetett
ez?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Kétségbe esetten szólongattam őt,
miközben mindenki segíteni próbált. Többen azt suttogták közben, hogy allergiás
rohamot kaphatott, ami így utólag már teljesen ésszerű volt. Charles azt
mondta, valami újat próbál ki, ezért választotta azt a diós süteményt.
Valószínűleg allergiás rá, ezért reagált így.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A körmeimet harapdálva vártam, hogy
végre megérkezzenek a mentők, miközben végig beszéltem hozzá. Az a pár perc,
ami a segítség érkezéséig eltelt, szinte óráknak tűnt. A mentősök azonnal
odarohantak hozzá, miközben engem elhúztak mellőle, hogy elég hely maradjon
nekik. Közben már a könnyeim folytak a félelemtől, hogy valami nagyobb baja
lesz. Nem láttam semmit sem abból, amit vele csináltak. Csak akkor láttam őt
újra, amikor felfektették egy hordágyra és kifelé kezdték tolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sajnálom, de csak családtag vagy
közeli hozzátartozó szállhat be a mentőbe – állított meg az egyik mentős, amint
utánuk rohantam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A barátja vagyok – néztem rá
könyörgően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sajnálom – fordított nekem hátat,
majd beszállt a mentőautó hátuljába és becsukta maga után az ajtaját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Idegesen indultam el futva a kórház
felé. Még szerencse, hogy Forks nem olyan nagy város, és így gyalog is könnyen
oda mehetek. Nem is tudom, másképpen hogyan oldanám ezt meg. Ugyan elég nehéz
volt futni a cipőmben, amit a vacsorára vettem fel, most ezzel egyáltalán nem
törődtem. Szaporán szedtem még a lépcsőfokokat is a kórház bejáratához, majd
szinte berontottam az ajtón.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Bent azonban szinte rögtön
megtorpantam. Utáltam ezt a helyet. Nem csak azért, mert kiskoromban volt már
szerencsém heteket eltölteni itt, hanem a szagok és a csupasz, fehér falak
miatt. El sem hittem, hogy pont egy ilyen dolog miatt járok majd legközelebb
itt, de most nem hagyhattam egyelőre magára Charles-t. Tudnom kellett, hogy
minden rendben van-e vele, mielőtt visszamegyek az árvaházba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután a pultnál megkérdeztem, hogy
behozták-e már őt a kórházba, idegesen kezdtem el járkálni a folyosón. A
körmeim egyre rövidebbek lettek, pedig nem volt szokásom a körömrágás. Az
viszont, hogy semmi hír nem volt Charles felől, kezdett egyre inkább
nyugtalanítani. Azonban miután már egy óra elteltével sem volt hír felőle,
leültem az egyik székre és az arcomat a tenyereimbe temettem. Teljesen ki
voltam merülve a folytonos aggódás miatt, így pár perc múlva elnyomott az álom.
Csak akkor tértem magamhoz, amikor egy lágy, dallamos hang keltegetni kezdett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miss. Platt – suttogta halkan, mire
lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Először még csak homályosan láttam,
ezért pislognom kellett még néhányat, mire felismertem az előttem levő arcot. –
Jól van? – Az aggódó, aranybarna szempár szinte belefúródott a tekintetembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Dr. Cullen – motyogtam zavartan. –
Mi… Hány óra van? – ültem fel, megdörzsölve a szemeimet. Észre sem vettem, hogy
eddig félig fekve a székeken aludtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hajnali fél három - felelt. – Mit
keres maga itt? Kire vár?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Este… este behozták az egyik
barátomat. Kijött az ételallergiája, miközben vacsoráztunk. Nem tud róla
esetleg valamit? – kezdtem ismét ideges lenni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hogy hívják a barátját?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Charles… Charles Evenson.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ami azt illeti, én láttam el őt –
mosolyodott el kedvesen. – Ne aggódjon, nincsen semmi komolyabb baja. Most már
jól lesz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esetleg láthatnám őt? Szeretnék a
saját szememmel is megbizonyosodni erről – néztem fel rá kérlelően. – Nem,
mintha nem bíznék a tudásában, csak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Teljesen megértem – hallgattatott el
egy mosollyal. – Jöjjön velem! – nyújtotta ki felém a kezét, majd felsegített.
Elindultunk lassan a folyosón, miközben ő a kezét végig a hátamon tartotta.
Érezte, hogy nem állok valami biztos lábakon és hálás voltam neki a segítségéért,
ugyanakkor a bőröm bizsergett ott, ahol hozzám ért. Még ha ez csak ruhán
keresztül történt is meg. – Itt is volnánk – közölte, megállva egy kórterem
ajtaja előtt. – Talán jobb lenne, ha most nem ébresztené fel, mert sok
pihenésre van szüksége, de ha gondolja, benézhet hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Aggodalmasan pillantottam be a
kórterem ajtaján levő kis ablakon, de a ráncok rögtön el is simultak az
arcomon. Charles sokkal jobb színben volt, mint ott az étteremben, miután
összeesett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor most már teljesen jól lesz?
Nem lett semmi maradandó baja? – érdeklődtem Dr. Cullennél.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azon kívül, hogy ezentúl kerülnie
kell majd a diót, semmi – rázta meg a fejét, megnyugtatóan mosolyogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm! – néztem rá hálásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, ez a dolgom – legyintett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, én… tényleg nagyon hálás vagyok
magának. Nem is tudom, mi lenne ebben a városban maga nélkül. És most is ide
hozott…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt csak a protekciójának köszönheti
– nevetett fel halkan. – Ismeretleneket csak úgy nem hoztam volna ide.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt csak ismételten megköszönni
tudom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örülök, hogy segíthettem. Mint
mondtam, rám számíthat, ha baj van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Lassan indultunk el visszafelé. Furcsa
mód, most egyáltalán nem voltam olyan zavarban a közelében. Éppen ellenkezőleg,
inkább jól esett, hogy itt van mellettem. Tényleg nem tudom, mi lett volna
velem, ha nem vesz észre a folyosón. Valószínűleg másnap reggelig ott feküdtem
volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Most már csak haza kell jutnom
valahogy – sóhajtottam, amikor visszaértünk az előtérbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha gondolja, én szívesen hazaviszem
– ajánlotta. – Már véget ért a műszakom és örülnék neki, ha nem mászkálna ilyen
késői órán az erdő környékén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez már tényleg túl sok – motyogtam
szégyenlősen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, emiatt nem kell zavarban
lennie – érintette meg finoman az államat, hogy maga felé fordítsa az arcomat.
Az ujjai szinte jéghidegek voltak, mégis kellemes bizsergést éreztem a bőrömön,
ahol hozzám ért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Végül beleegyeztem abba, hogy ő vigyen
vissza az árvaházhoz. Neki még vissza kellett mennie az irodájába, hogy letegye
a köpenyét, majd még kijelentkezett a nővérpultnál és már indulhattunk is.
Ugyanahhoz a fekete Mercedeshez vezetett oda, amivel két napja az árvaházhoz is
jöttek. Annyi különbség volt csak, hogy ezúttal a kocsi szinte teljesen
beleolvadt a félhomályba, ami a kórház parkolóját körülölelte. Kinyitotta nekem
az anyósülés felöli ajtót, majd ő maga is beszállt a járműbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Biztosan nem gond ez a kitérő? Már
Ön is fáradt lehet az éjszakai műszak után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem olyan nagy kerülő ez –
legyintett. – Én is a város széle felé lakom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Valóban? Pedig azt hittem, hogy arra
felé már nem nagyon vannak lakóházak – lepődtem meg, mire az arcán egy kisebb
mosoly jelent meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A ház a fák között van, egy nagyobb
tisztáson – felelt egyszerűen. – Egy földút vezet csak oda a főútról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oh – motyogtam igazán értelmesen. –
Nem félti a gyerekeit? Úgy értem, ezen a környéken elég sok vadállat van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A gyerekeim tudnak vigyázni magukra
– mosolyodott el kissé titokzatosan. – Emellett pedig mindenhová autóval
járnak, a tisztásra pedig még egyetlen állat sem tette be a lábát. Egyáltalán
nem érzem úgy, hogy ne lennének ott biztonságban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem lehet valami könnyű egyedül
nevelni őket – jegyeztem meg halkan, együtt érzően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem mondom, hogy egy álom az életem.
Pedig sokan azt hiszik, akik ismernek engem, hogy ennél jobb sorsa senkinek sem
lehet. Én mégsem gondolom így. Számomra ez az élet eddig semmit sem jelentett.
Abból álltak a napjaim, hogy dolgoztam vagy a családommal voltam. Próbáltam
nekik mindent megadni, hogy ne érezzék egy anya hiányát, de ezt elég nehéz
elérni. Néha már azt hiszem, nem vagyok eléggé felnőve ehhez a feladathoz – mondta
egészen halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig a gyerekei nagyon is jó apának
tartják Önt – ellenkeztem magabiztosan. – Rosalie mesélt magáról elég sokat.
Pontosabban szólva, inkább áradozott. Mind szeretik és tisztelik Önt. Nem
szabad ilyen könnyen feladnia!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Keserű mosoly jelent meg az arcán a
szavaimra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ilyen könnyen? – kérdezett vissza. –
Maga nem tudja, hány éve szenvedek ettől a gondolattól. Ó, te jó ég! Nem is
értem, miért pont magának beszélek a problémáimról – rázta meg a fejét. –
Bizonyára unja már…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Éppen ellenkezőleg! Örülök, hogy
megbízik bennem annyira, hogy mindezt megossza velem. Én is eleget panaszkodtam
magának legutóbb, most magán a sor – mosolyogtam halványan rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Újra és újra sikerül meglepnie engem
a viselkedésével, Miss. Platt – csóválta a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt nem nagyon értem – néztem rá
kérdőn.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sokkal felnőttesebben beszél és
gondolkodik, mint egy korabeli, egyetemista lány. Ez elég ritka a mai világban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem ez egyáltalán nem nagy
szó. Mint mondtam, szinte egyedül nevelkedtem egy árvaházban. Természetes, hogy
kicsit hamarabb benőtt a fejem lágya – nevettem fel halkan a végén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem pedig Ön nagyon is
különleges – nézett rám egy átható pillantás erejéig, majd a tekintetét
visszafordította az útra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">. Khm… köszönöm – motyogtam zavartan,
majd az arcomat inkább az ablak felé fordítottam és a kinti, sötét tájat
kezdtem kémlelni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezek után már egyikünk sem szólalt
meg, perceken belül pedig meg is érkeztünk az árvaházhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm, hogy elhozott –
pillantottam rá hálásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Számomra a szerencse. Ön igazán jó
társaság, Miss. Platt – mosolyodott el kedvesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyanez magáról is elmondható –
nevettem halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Menjen, mert a nővérek már várják
Önt – szólalt meg hirtelen, a ház egyik felsőbb ablaka felé pillantva. Ahogy
arra tekintettem én is, megláttam, hogy Christine ablakában el volt húzva a
függöny és világosság szűrődött ki a szobából, kirajzolva ezzel az ott álló
alakját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oh, el is felejtettem felhívni őt –
kaptam észbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem ez érthető a történtek
után – mondta, miközben a kezét finoman az enyémre simította. A hátamon apró
borzongás futott végig az érintésére. Az ujjai szinte jéghidegek voltak, pedig
nyár volt. – Sajnálom – húzta el a kezeit, hirtelen észbe kapva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Holnap már meglátogathatom
Charles-t? – tereltem el gyorsan a témát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, természetesen – bólintott rá.
– Ha esetleg nem engednék be hozzá, hívjon nyugodtan engem, majd én elintézem –
mosolygott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igazán hálás vagyok. És még egyszer,
köszönöm, hogy elhozott – nyúltam az ajtónyitó gombért. Lassan kiszálltam, majd
még mielőtt becsuktam volna magam után az ajtót, visszafordultam. – Viszlát,
Dr. Cullen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Remélhetőleg holnap, Miss. Platt –
jelent meg apró vigyor az arcán. – Jó éjszakát! – biccentett még.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó éjszakát! – intettem én is, majd
becsukva a kocsiajtót, elindultam az árvaház bejárata felé. A kocsi motorja
csak akkor hangzott fel újra, mikor már egészen az ajtóban álltam, de mire
megfordultam, hogy még egyszer odaintsek, a kocsi már fordult is el a sarkon.
Mélyet sóhajtva léptem be az épületbe, majd bezárva az ajtót, nekidöntöttem a
hátamat. Az arcomon szinte azonnal széles mosoly jelent meg. Még a történtek
ellenére is, azt hiszem, jobban nem is alakulhatott volna ez a nap.</span></div>
Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-8126808064768698662013-05-24T20:00:00.005+02:002013-05-24T20:00:54.841+02:003. fejezet - A régen várt látogató<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ugyan megint volt egy kicsit hosszabb kihagyás, most itt vagyok:) Egy hetet kórházban kellett töltenem, de most már szerencsére jól vagyok, viszont nagyon sok a tanulni valóm. A júniusi hónapom pedig igen csak zsúfolt lesz, ezért nem tudom, mikor lesz friss a másik történetekből, de addig is ebből lesznek majd újabb fejezetek:) Remélem, tetszeni fog nektek az új rész, mert végre a mi imádott dokink is feltűnik benne és máris elcsavarja főhősnőnk fejét:D</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Puszi, Juliet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b>A régen várt látogató</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><i>Alice szemszöge</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Vigyorogva mondogattam magamban a
szorzótáblát, miközben Edward mérges arccal és a melle előtt összefont karokkal
állt előttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mit titkolsz már megint? Ki vele! –
dobbantott egyet türelmetlenségében a lábával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Fogadd el, hogy most nem ismered a
jövőt – öltöttem ki rá pimaszul a nyelvemet. – Ezúttal nem szeded ki belőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Megint baj lesz belőle, már előre
látom – forgatta meg a szemeit ingerülten. – Alice, jogunk van tudni, hogy mi
fog történni a családunkkal! – lépett egyet felém, én azonban a helyemen
maradtam és farkasszemet néztem vele, miközben a szorzótáblától már kezdett
felrobbanni feje. Szinte láttam felette a füstöt felszállni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne aggódj, semmi baj nem lesz
belőle, láttam – mosolyogtam továbbra is. – Bár hatással lesz az egész
családra, semmi rossz nem fog történni – mondtam magabiztosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A jövő változhat! – ellenkezett. –
Nem tudhatod, miként befolyásolják majd a döntéseink! Nem lehetsz teljesen
biztos benne!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ebből csak jó sülhet ki – ráztam meg
a fejem. – Ne aggódj, amint bekövetkezik, minden részletet megosztok majd
veletek. Addig viszont lakat lesz a számon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Előbb utóbb hibázni fogsz –
szűkítette össze a szemeit és úgy nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem hinném. Ez túl fontos ahhoz,
hogy csak olyan könnyen megadjam magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ki vele, Alice! Mit láttál? Ne
kelljen többször megkérdeznem! – kezdett tényleg igazán dühös lenni. Egy
pillanatra bevillant a fejembe Esme arca, hogy egy kicsi támpontot adjak
legalább neki, majd a gondolataimat újra elrejtettem előle. – Mi köze van
mindehhez neki? – döbbent meg. – Egy árvaházi nővér hogyan lehetne hatással a
mi családunkra? – kérdezte zavarodottan. – Te átvertél! – vádolt meg, miután
még mindig csak vigyorogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, nem vertelek át – ráztam meg a
fejem. – Többet viszont nem árulok el. Szeretném, ha meglepetés lenne nektek –
mosolyogtam sejtelmesen, azzal otthagytam őt a nappaliban, zavaros gondolatai
között vergődve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><i>Esme szemszöge</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Gyorsan eltelt az az egy hét, amit
Lizzy Forks-ban töltött. Szinte még fel sem fogtam, hogy velem van, amikor már
indulnia is kellett. Bár sokszor elmondta, hogy bármikor meglátogathatom őt,
mert persze azért fent tartotta még az ajánlatát az olaszországi úttal kapcsolatban,
én csak a fejemet csóváltam. Nem tehettem meg, hogy csak úgy hetekre itt
hagyjam az árvaházat. Egyszerűen képtelen voltam erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Könnyek között búcsúztam el tőle, majd
ahogy a taxi eltűnt a látókörömből, visszafordultam az árvaház felé és a szobám
felé vettem az irányt. Ott azonnal ledőltem az ágyra és bánatosan hunytam le a
szemeimet. Újabb hosszú hónapok nélküle… Mi lesz addig velem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Még csak egy fél hónap telt el, amikor
hívás érkezett a Cullen családtól. Rosalie szólt, hogy ezúttal már a hónap elején
el szeretnének látogatni az árvaházba, mert ha jobb idő lesz, túrázni mennek
majd a családjukkal a hónap közepén. Ettől a hírtől azonnal felvillanyozódtam.
Mindig lelkesen vártam azokat a napokat, amikor páran közülük ellátogattak
hozzánk. Szerettem a társaságukat és be kellett vallanom magamnak, egyre
kevésbé hittem a furcsa érzéseimnek velük kapcsolatban. Lassan sikerült
elhitetniük velem, remélhetőleg az igazságot, hogy ők tényleg ilyen jólelkű
család, mint amilyennek mutatják magukat. Ettől pedig egyre magabiztosabbnak
éreztem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Alig vártam a szombat délelőttöt,
amikorra bejelentették a látogatásukat. Mint mindig, ezen a napon is a szobám
ablakában ültem és figyeltem az utat, hogy mikor fordul be a szürke Volvo a
sarkon. Ez azonban csak nem akart bekövetkezni, amiért kezdtem egyre
csalódottabb lenni. Egy alkalommal sem késtek még, ezért ez most nagyon
meglepett. Lassan vánszorogtak a percek, és én egyfolytában az órát lestem.
Közben még a nap is kisütött, amiből rögtön eszembe jutott, hogy talán végül
mégis inkább most mentek el túrázni és csak elfelejtettek nekünk szólni.
Őrültnek éreztem magam, amiért ennyire vágytam az ittlétükre. Az agyam egy kis
zugában talán tudtam, hogy miért volt ez így. Családra vágytam. Ők pedig olyan
kiegyensúlyozottnak és magabiztosnak tűntek minden alkalommal, hogy biztos
voltam benne, az otthoni életük is makulátlan, akár csak ők maguk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A nap azonban lassan eltűnt az égről
és már a tizenkettes szám felé közelített a kismutató az órán, amikor egy
fekete, sötétített ablakú Mercedes kanyarodott be az utcába. Azonnal
felpattantam az ablakból. Azt hittem, esetleg más látogatók érkeztek, így hát
meglepődtem, amikor megláttam Alice fekete, tüskés haját előbújni a kocsiból.
Elindultam lefelé, hogy már a hallban legyek, amikor megérkeznek, és út közben
társult hozzám Christine is. Szótlanul álltunk egymás mellett, amikor végül
kopogtattak az ajtón. Mary nyitotta ki azt, mire mi rögtön megláttuk Alice
kicsi alakját a másik oldalán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot! Elnézést a késésért, de
közbejött egy-két dolog – szabadkozott azonnal, miközben beljebb lépett a
házba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi gond – mosolygott Mary. – A
gyerekek tudnak várni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezúttal eljött velünk még valaki –
kezdett bele Alice vigyorogva, miközben sorban beléptek egymás után az ajtón.
Az alacsony lány mögött következett a párja, Jasper, majd Rosalie és Emmett, és
legvégül még valaki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A lélegzetem elakadt, ahogy megláttam
azokat az aranybarna szemeket. Érdeklődve pásztázta végig a helyiséget, mindent
jó alaposan megvizsgálva, majd a tekintete ránk tévedt. Egészen pontosan,
leginkább rám. Megtorpant, amint a tekintetünk összetalálkozott, majd egy-két
másodperc elteltével aprót rázott a fején és megszakítva a szemkontaktust,
beljebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Zavartan sütöttem le a tekintetem,
miután jó alaposan végigmértem őt. Körülbelül Edwarddal volt egy magasságban,
de a teste sokkal kidolgozottabb volt. A mozgása szinte vonzotta a tekintetem,
de nem ez volt az, ami igazán lenyűgözött. Szőke tincsei szinte aranyként
csillogtak, tökéletes harmóniában a szemeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Éreztem, hogy valaki engem néz, de
amikor felpillantottam, a tekintetem összetalálkozott azzal az örvénylő
szempárral és képtelen voltam tovább rajtuk tartani a szemeimet. Te jó ég! Mi
történik velem? Zavartan haraptam bele az ajkamba, de még mindig alig mertem
felnézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot – köszönt bársonyos hangján,
amivel ha lehet, még jobban levett a lábamról. – Dr. Carlisle Cullen vagyok, a
helyi kórházban dolgozom – mutatkozott be, majd sorban kezet fogott velünk.
Amikor elém ért és kinyújtotta felém a kezét, kis híján még el is ájultam. Te
jó ég! Hogyan fogok így egy percig is a közelében maradni, ha ilyen hatással
van rám?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Végül elfogadtam a felkínált jobbot és
úgy döntöttem, nem leszek olyan illetlen, hogy nem nézek rá közben. A mosolya
egy árnyalattal szélesebb lett, ahogy a tekintetünk összetalálkozott. Ó a
francba, biztosan észrevette, hogy mennyire zavarban vagyok. Viselkedj, Esme! -
kántáltam magamnak gondolatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután mindenkivel kezet fogott, újra
belekezdett a beszédbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sajnálom, hogy csak most tudtam
ellátogatni ide – nézett körbe ismételten, de az arcáról sütött az elismerés a
felújítást illetően. – Eddig a munkám nem igen engedte, ezúttal viszont úgy
gondoltam, hozok mást is. – Kissé furcsa volt ez a hirtelen változás. Eddig,
amikor itt jártak, mindig Rosalie volt az, aki az egész család nevében beszélt.
Most azonban, hogy Dr. Cullen is itt volt, teljesen megváltozott a felállás.
Rosalie csak Emmett mellett állt, de úgy tűnt, ezúttal egyáltalán nem olyan
vidám. Amint végighordoztam a tekintetem rajtuk, észrevettem, hogy Dr.
Cullen-en és Alice-en kívül a többiek kissé mogorva arckifejezéssel meredtek
maguk elé, pedig máskor mindig olyan mosolygósak voltak. Az orvos maga elé
emelte a táskáját, majd Mary-hez és Anette-hez fordult, akik látszólag majd
szétfolytak az olvadozásban. – A segítségüket szeretném kérni az oltások
beadásában. Ez is egy afféle adomány lenne. – A mosolya töretlen maradt,
miközben a táskát visszaengedte a lába mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- P… persze – bólintott rá azonnal
Mary. – Jöjjenek csak, a gyerekek már várják magukat a nagyteremben – indult el
azonnal fölfelé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ahogy megkezdődött az oltások beadása,
a teremben kezdett egyre nagyobb zűrzavar keletkezni. Dr. Cullen ugyan
megpróbálta vigasztalni és bátorítani az éppen sorra kerülő kisebb gyereket és
a család többi tagja is próbálkozott a figyelmük elterelésével, de ez csak nem
akart használni. Egy kicsit azért megértettem a gyerekek viselkedését, hiszen
én sem szerettem kifejezetten, amikor tűket döfködtek belém. Egy hirtelen
ötlettől vezérelve aztán megfogtam egy cukros dobozkát, majd odaléptem az orvos
és Anette mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Had segítsek – ajánlottam. A hangom
olyan halk volt, hogy azt hittem, ebben a zűrzavarban meg sem fogja hallani, a
tekintetét azonban mégis felém fordította és érdeklődve nézte a kezemben
tartott dobozt. – Ez általában használni szokott – magyaráztam, értetlen
tekintetét látva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – bólintott rá végül
mosolyogva, mire nekem nagyot dobbant a szívem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ezek után már csak ritkán hangzott föl
egy kis sírás, az is azoktól a csöppségektől, akik még csak pár évesek voltak.
A többiek azonban hősiesen helyt álltak, egy-egy szem cukorkában reménykedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ön aztán tényleg ért a gyerekekhez –
szólalt meg elismerően Dr. Cullen, minek következtében éreztem, hogy az arcom
enyhén bizseregni kezd. – Hogyan tett szert ennyi tapasztalatra? – érdeklődött
tudattalanul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szinte itt nőttem fel az árvaházban,
úgyhogy az egész életemet gyerekek között töltöttem – feleltem. Furcsa mód
teljesen megbíztam ebben az emberben, pedig a többieknél is eltartott egy jó
darabig, amíg elfogadtam a furcsaságaikat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sajnálom – nézett rám együtt érzőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne tegye – mosolyogtam rá. – Imádok
velük foglalkozni és tanítani őket – mondtam őszintén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tanítani? – döbbent meg, majd halkan
felnevetett. – Ne vegye tolakodásnak a kérdésemet, de hány éves ön, hogy már
tanít? Olyan fiatalnak látszik… - fürkészte átható tekintettel az arcomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- 23 éves vagyok – bólogattam. –
Viszont jól szót értek a gyerekekkel és szívesen tanítom őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ennyi idősen még az egyetemen
kellene tanulnia és az álmait kergetnie – csóválta meg a fejét, de a szemeiben
látszott valami különös csillogás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Eddig a rossz helyzetünk miatt nem
hagyhattam itt az árvaházat, mostanra pedig már annyira a szívemhez nőtt, hogy
képtelen vagyok elszakadni ettől a helytől – sóhajtottam. – A húgom próbált már
meggyőzni, de egyelőre hajthatatlan voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És mi a helyzet az álmaival? – tett
fel egy újabb kérdést. – Ó, bocsásson meg, nem akartam illetlen lenni –
szabadkozott azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az álmom mindig is az volt, hogy
gyerekekkel foglalkozzak és taníthassam őket – mondtam őszintén. – Az pedig,
hogy valaha is bekerülök egy építészeti egyetemre, szinte lehetetlen. Ráadásul
olyan nagy kiadásokat nem is tudnék fedezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig ez igazán nagyszerű ötlet –
mosolygott. – Nem kéne feladnia az álmait. Egyszer talán valóra válnak majd –
bíztatott, ami kissé meglepett. Még csak alig pár perce ismerjük egymást, de ő
máris ilyen közvetlen velem. Igazuk volt Mary-éknek, ő valóban egy igazi álom…
- Köszönöm a segítségét – mosolyogott ismét rám, miután az utolsó oltást is
beadta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örömmel segítettem – viszonoztam a
gesztusát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Khm… megkérdezhetném, hogy a
pénzügyi formaságokat kivel intézhetem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miss. Hale eddig mindig velem
rendezte az ehhez kapcsolódó dolgokat. Kérem, kövessen! – intettem neki, majd
elindultam a szokásos iroda felé. A szívem már most a torkomban dobogott,
mintha az eddigi beszélgetésünk alatt nem ugrott volna már ki majdnem a
mellkasomból. Közben a szemem sarkából láttam, hogy a többi nővér azonnal
felénk kapja a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igazán szépen felújították az
épületet – jegyezte meg, mikor már félúton jártunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Megteszünk mindent azért, hogy a
gyerekek a legjobbat kapják. Nehéz nekik így is szülők nélkül felnőniük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hihetetlen, milyen csodálattal
beszél róluk – mondta őszintén. – Mintha mind a magáé lenne…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A sajátjaimnak is érzem őket –
nevettem halkan. - Bár van, akivel szinte együtt nőttem fel, velük inkább
baráti viszonyban vagyunk. Csak attól tartok, hogy akiknek már végleg el kell
hagyniuk az árvaházat, hogyan fognak boldogulni. Itt azért mégsem kapják meg a
megfelelő oktatást a tovább tanulásra, hiszen még nekem sincsen diplomám. Nem
is maradhattam volna, ha nem tudok segédkezni a gyerekek nevelésében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezért mondtam azt, hogy nem kéne
feladnia az álmait – nézett rám komolyan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez nem ilyen egyszerű – sóhajtottam,
miközben benyitottam Mary irodájába és őt is beljebb invitáltam. – Először le
kellene érettségiznem, és a tanulás rengeteg időmet elvenné, amit persze nem
sajnálnék… De az egyetem nem játék. Főleg, ha fizetek is érte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Bámulatos, hogy 23 évesen ilyen
éretten gondolkodik a jövőjéről – jegyezte meg ámulattal a hangjában, mire én
kissé elpirultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hamar fel kellett nőnöm – sütöttem
le a tekintetem. – De hát minek is panaszkodom éppen magának… Hiszen ön már
jócskán túl van ezen az időszakon – sóhajtottam, majd hirtelen észbe kapva
szabadkozni kezdtem. – Mármint… jaj… ne haragudjon, nem úgy értettem. Csak ön…
már egy sikeres sebészeti főorvos, és ezt a posztot bizonyára csak kitartással
és hosszú idők munkájával tudta megszerezni. – A végén mélyen kifújtam a
levegőt. Ránézésre ez az orvos nem sokkal tűnt idősebbnek nálam, de a rangját
tekintve már biztosan jócskán túljutott a harmincon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nyugodjon meg, egyáltalán nem
bántott meg – nevetett fel jóízűen. – Mellesleg, nekem nem kellett annyit
gürcölnöm ezért az állásért. Az emberek szerint meg van hozzá a tehetségem, de
én inkább adottságnak mondanám. Jó fotografikus memóriám van. És akárhány éves
is leszek, legbelül mindig megmaradok annak a huszonhárom éves egyetemi
srácnak, aki voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért pont huszonhárom? – lepődtem
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor éltem a fénykoromat –
mosolyodott el. – Az egyetem mellett elég nehéz volt gyereket nevelni, abban az
évben mégis minden az én javamra vált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Bizonyára nehéz lehet magának ennyi
gyereket egyedül nevelni és mellette még a kórházban is helyt állni. Mégsem
tűnik kimerültnek, pedig nem lehet egy egyszerű élete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A családom tökéletesen megérti, hogy
az én életem az orvoslás. Megpróbálok mindig időben hazaérni hozzájuk, és
amikor csak tudok, szabadnapot veszek ki és olyankor az egész napot együtt
töltjük. A kimerültség pedig valahogyan nem az én asztalom – nevetett fel. –
Sosem éreztem tehernek sem a munkámat, sem pedig a családomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én nem is így értettem… - ráztam meg
azonnal a fejemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tudom – emelte fel nyugtatóan a
kezét. – Most szeretnék én kérdezni – dőlt egy kissé előre a székben, ahol
helyet foglalt. Én az asztal másik oldalán ültem, mégis kissé zavarban éreztem
magam vele szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze… csak nyugodtan – feleltem
még nagyobb zavarban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A testvére felől szeretnék
érdeklődni… Azt mondta, ő próbálta magát elcsalni innen – döntötte kissé
oldalra a fejét és úgy tűnt, tényleg érdekli ez a téma.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nos… őt örökbe fogadták még kisebb
korunkban. A nevelőszüleivel él Seattle-ben, de Olaszországban jár egyetemre.
Mit szeretne még tudni róla?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem akarok illetlen lenni a túlzott
kíváncsiságommal – rázta meg a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ahogy gondolja, bár egyáltalán nem
veszem tolakodásnak a kérdéseit. Akkor térjünk át a papírmunkára. – Elővettem a
dossziét, amiben eddig minden hónapban vezettük a kapott adományokat és a
kiadásokat. Már most, pár hónap elteltével is egy egész szép összeg félretett
pénz összegyűlt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szeretném, ha tudná, hogy a kórház
segítségére, vagyis pontosabban az enyémre mindig számíthatnak. Bármilyen
betegség, vagy valamilyen más gond adódik, szívesen állok a rendelkezésükre –
mondta kedvesen, miközben átnyújtotta a csekket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem akarunk sem az ön, sem pedig a
kórház terhére lenni – ráztam meg a fejemet. – Éppen elég az, hogy ennyi pénzzel
kisegítik az árvaházat. Többet nem fogadhatunk el. Már ez is nagyon sok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez egyáltalán nem probléma nekem –
nevetett fel. – Ma már olyan járványok pusztítanak, amik ellen nincsen védő
oltás. Ezért szeretném, ha engem hívnának először, ha bármi gond adódna. –
Átnyújtott egy kis papírt. – Ezen a számon bármikor elérhetnek, közvetlenül
engem. Nem kell a kórházon keresztül kapcsoltatniuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönjük – hálálkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez csak természetes – mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, egyáltalán nem az! –
tiltakoztam hevesen. – Maguk pár hónap alatt annyit tettek ezért az árvaházért,
amennyit eddig még senki sem az épület felépítése óta. Ezt sosem tudjuk majd
meghálálni maguknak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nekünk éppen elég az, hogy láthatjuk
a gyerekeket egészséges és biztonságos körülmények között élni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lehetne egy kicsit személyesebb
kérdésem? – kérdeztem, tartva attól, hogy lassan már az idegeire fogok menni,
de látszólag teljesen nyugodt volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Természetesen – bólintott rá
azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért éppen ide költöztek? Hiszen
Forks csak egy kicsi, esős város. Semmi érdekes sincsen benne. A gyerekei pedig
okosak, tehát egy neves egyetemen lenne a helyük, hiszen ezek szerint a pénz
nem akadály. Akkor miért pont ide jöttek? És miért az árvaházat választották?
Számos más alapítványnak adományozhattak volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez egy kicsit több volt, mint egy
kérdés – kuncogott, de azért belekezdett a megválaszolásukba. – A költözésünk
oka, hogy Edward nem bírja a füstös, nyüzsgő, poros nagyvárosokat, ezért olyan
helyet kellett választanunk, ahol sokkal tisztább a levegő. Hogy miért pont
Forksra esett a választásunk? Azt már nem tudom. Ez mindünknek tetszett. Az
pedig, hogy az árvaházat választottuk, legfőképpen amiatt volt, mert az előző
lakhelyünkön is rendszeresen eljártunk oda. A lányaim oda vannak a gyerekekért
és nem akartam megfosztani őket ettől az élménytől. Tulajdonképpen, ők kértek
meg rá, hogy ne változtassunk a szokásainkon, de egyáltalán nem bántam meg.
Örülök, hogy egy ilyen közösséget segíthetek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez igazán nagylelkű magától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Már mondtam, hogy számomra ez a
természetes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Furcsa… - motyogtam magam elé. Azt
hittem, hogy nem fogja hallani, de mégis meghallotta és érdeklődve pislogott
rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Micsoda? – kérdezte kíváncsian.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oh… én… khm… szóval… - dadogtam. –
Én csak… nem gondoltam volna, hogy… hogy ön ilyen nagyvonalú – magyarázkodtam.
– Annyi mindent hallottam önről, de… nem nagyon akartam elhinni, amíg… amíg a
saját szemeimmel nem láttam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Valóban? És miket hallott rólam? –
kérdezte, ismét előrébb dőlve a székben. Ahogy a tekintetünk összetalálkozott,
képtelen voltam elszakadni azoktól az aranybarna, örvénylő íriszektől.
Egyszerűen megbabonáztak és nem tudtam nem válaszolni neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát… hogy… elég sokan megbámulják
önt… a kinézete miatt – mondtam zavartan, de képtelen voltam lesütni a
szemeimet. A tekintete szinte foglyul ejtette az enyémet és nem engedte, hogy
másfelé nézzek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, ezt észrevettem már. De
gondolom, nem csak erre gondolt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt is hallottam, hogy mennyire jó
orvos. És, hogy számtalan másik kórházba hívták már, de ön nem volt hajlandó
elmenni innen. Most már persze értem, hogy miért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezek pedig eléggé hihetőek – vonta
fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Látszott rajta, hogy érdekelte az
igazság, de mégis mit mondhattam volna neki? Hogy a nővérek utána epedeznek a
kórházban és most már belátom, hogy nem ok nélkül? Vagy, hogy mindenhonnan azt
hallottam, hogy ön nem csak szívdöglesztő, hanem udvarias is és mindemellett
még a munkáját is száz százalékosan komolyan veszi. Egy szóval jellemezni
tudtam őt, az pedig ez volt: Tökéletes. Egyszerűen nem találtam hibát sem
rajta, sem pedig a jellemében. Annyira közvetlen és kedves volt velem, pedig
még csak pár órája ismertük egymást. Amiket pedig hallottam tőle és amilyen
áhítattal beszélt a munkájáról… Még engem is ámulatba ejtett. És az is tisztán
érződött, hogy a sok munka ellenére sem hanyagolja el a családját és minden
gyermekét ugyanazzal az odaadással szereti. És lehet, hogy ez még nem is olyan
ritka. De hogy valaki mindemellett még külsőre is egy Adonisz legyen, az már
annál inkább. És ez a tökéletes férfi most itt ült velem szemben és
beszélgetett velem. Ráadásul még kérdezősködött is utánam. Oh, Esme, térj
magadhoz! – ütöttem gondolatban fejbe magam. – Ez a férfi túlságosan tökéletes
ahhoz, hogy leereszkedjen a te szintedre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nos, ha nem akarja elárulni, én nem
erőltetem – szakított ki bársonyos hangja az egyre bonyolódó és fájdalmasabb
gondolataimból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ritka az olyan férfi, mint ön –
mondtam ki végül, „sokat nem veszíthetek vele” alapon. – A gyerekeit mindennél
jobban szereti, annak ellenére is, hogy egyikük sem a sajátja vér szerint. A
munkáját imádja, de mégsem hanyagolja el a családját. Kedves, udvarias és… és
jóképű – ejtettem végül ki a szavakat, mire Dr. Cullen arcán egy széles mosoly
jelent meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, köszönöm a bókokat – kuncogott.
– Örülök, hogy nem kellett lerombolnom a mások által megalkotott képét rólam –
húzta el végül a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, dehogynem, azt nagyon is sikerült
– ellenkeztem vele. – Bármit is hallottam önről, mindig volt bennem egy
gondolat, annak ellenére, hogy segíti az árvaházat, hogy ön egy mogorva alak,
akit csak a pénz érdekel. Erre megjelent itt és már akkor meggyőzött ennek az
ellenkezőjéről, amikor bejelentette, hogy oltást hozott a gyerekeknek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem szólt semmit, csak magában
mosolygott. Aztán végül mégis szólásra nyitotta a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örülök, hogy már elsőre ilyen
benyomást keltettem – mosolygott töretlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Egy torokköszörülés után gyorsan témát
váltottam, mert kezdett a helyzet egyre kínosabb lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha nincsen más elintézni valónk,
akkor talán ideje lenne visszamennünk a gyerekekhez. Bizonyára önnek is sok
munkája van még. Nem akarom feltartani – magyarázkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ami azt illeti, mára szabadnapot
vettem ki – nyugtatott meg. – Máskülönben nem lett volna időm eljönnöm ide. Még
így is előfordulhat, hogy egy súlyos esethez behívnak. Szeretném kihasználni
ezt a nyugodt napot. És nem sajnálom önnel tölteni a szabadidőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Erre a mondatára fülig vörösödtem. Nem
voltam ehhez hozzászokva. A férfiak általában fel sem figyeltek rám, ő pedig
már harmadszorra éri el, hogy teljesen zavarba jöjjek előtte. Bár lehet, hogy ő
mindig ilyen kedves a nőkkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Khm… köszönöm – mosolyodtam el
szégyenlősen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez az igazság – nézett rám olyan
tekintettel, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok. Ez az Adonisz nyíltan
flörtöl velem, pedig még csak alig ismerjük egymást. Kellett párat pislognom,
mire észbe kaptam és újra a földön jártam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Öhm… talán tényleg ideje lenne
visszamennünk – szólaltam meg kis késéssel. Nem tudtam, hogy ennél még
lehetnék-e zavartabb, de nem akartam kipróbálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ő csak bólintott, majd felállt a
székből és az ajtóhoz sétált, amit aztán kinyitott előttem. Halkan elmotyogtam
ismét egy köszönömöt. Elég furcsa volt ez a helyzet, hiszen tulajdonképpen ő
volt most itt a vendég. Én pedig balga módon hagytam, hogy elcsavarja a
fejemet, holott ezt nem lett volna szabad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Csendben sétáltunk vissza a
nagyterembe, ahová belépve a hangulatom azonnal megváltozott. Nem is érezhettem
jobban magamat máshol, mint a gyerekek között. Itt aztán tényleg felszabadult
lehettem. Többször is észrevettem a gyerekekkel való játék közben, hogy Dr.
Cullen engem néz, de ezt végül a véletlen művének vettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A Cullen család még egy jó ideig ott
maradt az árvaházban. Csak akkor mentek el, amikor a gyerekek már a vacsorához
készülődtek. Mindegyikük elköszönt, majd szépen sorban egymás után elhagyták az
épületet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Tűkön ülve vártam, hogy a gyerekek
végre befejezzék a vacsorát és eltakaríthassunk utánuk. Nem is bírtam nagyon
enni, sőt, egy falat sem ment le a torkomon, amit Christine észre is vett, de
csak mosolygott rajtam. Amikor pedig végre elszabadultam közülük, az első dolgom
volt, hogy felrohantam a szobámba és már hívtam is Lizzy-t. Pár csörgés után
fel is vette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen? – szólt bele vidáman.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szia, Beth – köszöntem. Próbáltam
először még visszafojtani a kitörni készülő szóáradatomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szia! Mi újság? Miért hívtál? –
kíváncsiskodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem hívhatom csak úgy fel a húgomat?
– kérdeztem tettetett sértődöttséggel a hangomban, de közben már mosolyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De… persze… - Szinte láttam magam
előtt, ahogy megvonja a vállát. – Csak nem meggondoltad magad? – lelkesedett
fel mindjárt. – Még nincs vége a nyárnak és, ha gondolod, hazautazhatunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem erről van szó. De lehet, hogy
ezt is jobban át fogom gondolni még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szóval akkor miért hívtál? –
sürgetett meg kicsit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az orvos itt járt – feleltem az
ajkamba harapva és vártam a reakcióját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tényleg? – kiáltotta vidáman. – És
milyen volt? Tényleg olyan jóképű, mint amilyennek leírták? – bombázott meg
engem azonnal a kérdéseivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát… a jóképű nem is elég jó
kifejezés rá – feleltem egy sóhaj kíséretében. – De nem csak ez a lényeg! Mindemellett
még hihetetlenül kedves és udvarias is. Komolyan mondom, ilyen férfit te még
nem láttál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Fogadjunk! – vigyorodott el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lehetetlen – ráztam meg a fejem,
holott ő ezt nem láthatta. – Jaj, teljesen elcsavarta a fejemet – panaszoltam
sóhajtva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És ez miért baj? – nevetett fel
jóízűen. – Vesd be magad! Te egy gyönyörű, fiatal lány vagy! Ráadásul még okos
is. Melyik férfi ne akarna ilyen nőt maga mellé?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De hiszen ő sokkal idősebb nálam –
ráztam meg ismét a fejemet. – Különben is, attól még, hogy szerintem jóképű,
még nem biztos, hogy én is tetszem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, te kinek ne tetszenél? Esme,
fogadd el az értékeidet és lásd magad végre tisztán! Talán pont egy ilyen
férfira lenne szükséged ahhoz, hogy megnőjön az önbizalmad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hiába, ha pár percnél tovább nem
tudok úgy megmaradni mellette, hogy el ne pirulnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szóval bókolt neked. Ezek szerint
mégis bejössz neki – vetette ellen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez még nem jelent semmit sem.
Valószínűleg minden nővel ilyen, mert úgy nézett ki, hogy számára ez teljesen
természetes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én akkor is azt mondom, hogy ha
legközelebb találkoztok, akkor puhatolózz nála – tanácsolta. – Az csak
előnyödre lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudom, mikor jön ide legközelebb
– sóhajtottam. – Sok a munkája és mára is csak szabadnapot vett ki, hogy végre
megnézhesse, mire is költötte eddig a vagyonát. Na, de inkább térjünk át rátok.
Mi van Demetri-vel? – mosolyodtam el. Ezúttal rajta volt az áradozás sora.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, el sem tudod képzelni, milyen
tökéletes… - álmodozott. – Augusztusban el akar vinni engem Görögországba két
hétre, hát nem romantikus? Még sosem jártam ott, csak hallomásból tudom,
mennyire szép hely. Már annyira várom! – lelkendezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt hallom – nevettem fel halkan.
Már szinte kiabált a telefonba, de ez most egyáltalán nem zavart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, Esme, nem is tudod, milyen
boldog vagyok! Úgy érzem, végre megtaláltam az igazit – sóhajtotta boldogan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ennek nagyon örülök! – mosolyodtam
el. – Már alig várom, hogy végre én is megismerhessem a te lovagodat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ahogyan én is a tiedet! Ha tudod,
hogy mikor látogat el megint az árvaházba, feltétlenül szólj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – nevettem. – De csak ezért
ne utazz el ide.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tervezem, hogy kicsit többet
látogatlak meg majd, úgyhogy ez nem lesz akadály. De akkor térjünk is vissza
rád… Eljössz akkor a nyáron Seattle-be? – kérdezte kíváncsian.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hm… – morfondíroztam. – Talán
tényleg szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hogyan változott meg ilyen gyorsan a
véleményed? – kérdezte gyanakvóan, amikor pedig egy ideig nem válaszoltam neki,
újból megszólalt. – Csak nem Dr. Cullen mondott neked valamit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Fején találtad a szöget – sóhajtottam.
– Azzal nem veszíthetek, ha kicsit kiteszem a lábam erről a helyről. Azt pedig
még átgondolom, hogy megpróbáljam-e az egyetemet. Rengeteg időmbe telne, amíg
leérettségizek és a tanulás minden maradék időmet elvenné. Egyetemre pedig nem
itt szeretnék járni a közelben. Még fogalmam sincs, hogyan döntök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, gondold át alaposan. De úgy
tűnik, sokat köszönhetek ennek az orvosnak. Még talán sosem hallottalak téged
ilyen vidámnak kiskorunk óta – somolygott. – Most viszont mennem kell. Majd még
beszélünk. De azonnal hívj, ha van valami új hír!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – kuncogtam. – Szia, Lizzy,
szeretlek! – köszöntem el tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én is! Vigyázz magadra! – tette még
hozzá, majd kinyomta a hívást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Fáradtan dőltem el az ágyamon és
hunytam le a szemeimet. Az elmúlt nap történései sorban peregtek le a szemeim
előtt, visszaidézve ezzel a legszebb pillanatokat. Sosem gondoltam volna, hogy
egy férfi egyszer majd ilyen hatással lesz rám. Saját magamat sem értettem,
hiszen még sosem néztem senkire sem így. Az volt az egyetlen biztos benne, hogy
Dr. Cullen nagy hatással volt rám a mai nap. Hogy mi lesz tovább? Az majd
kiderül. Talán nem is látom többé őt. Ha pedig mégis újra ellátogat ide, én
úgysem merek majd célozgatni neki. Az nem az én asztalom. Bármennyire is
bizonygatta Liz, hogy meg kéne próbálnom, tudom, hogy még ha el is határoznám
magamat, éles helyzetben meg sem tudnék szólalni. Úgyhogy inkább nem
reménykedem semmiben.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US;">Észre sem vettem, mikor váltották fel az emlékeket az
álmok. A hatalmas, színes kavalkád teljesen körbe kerített. Mindenhol az arany
különböző árnyalatait lehetett látni. Bárhová néztem, végtelen messzeség tárult
a szemem elé, a távolban egy kicsi, világító ponttal, én pedig arra felé
haladtam, hogy megtudjam, mi is az valójában.</span>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-57894096370190970502013-05-06T19:10:00.002+02:002013-05-06T19:10:32.039+02:002. fejezet - TitkokSziasztok!<br />
Mivel nem igen tudtam haladni a másik történetekkel az elmúlt hetekben, így úgy döntöttem, hogy felteszek még egy fejezetet ebből, hogy ne legyen megint akkora kihagyás :) Szóval most itt is van! Bár kedvenc dokink még mindig nem lesz benne, csupán csak megemlítve :( , egy új szereplő jelenik majd meg, akinek elég fontos szerepe lesz a folytatásban is :) Várom a véleményeket, és ne aggódjatok, ha Carlisle végre megjelenik, az garantáltan felforgatja majd a történet nyugodtságát ;)<br />
Puszi, Juliet<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">2. fejezet</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Titkok</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Esme szemszöge</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ahogy javult az idő az újév
közeledtével, a gyerekek egyre izgatottabbak lettek. A legutóbbi látogatásuk
alkalmával nagyon megkedvelték a Cullen családból érkező három lányt és tudták,
hogy most ismét eljönnek majd. Még korábban jelezték ezt a szándékukat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Egész délelőtt az egyikük az ablak
mellett állt, hogy észrevegyék, ha megérkeznek. Valahogy őket is annyira
elbűvölték, mint a nevelőket. Persze az én kivételemmel. Nekem ugyanis még mindig
gyanúsak voltak egy kicsit, de elhatároztam, hogy ma megpróbálok egy kicsit
többet kideríteni róluk, a lehető legilledelmesebb formában. Amint leparkolt a
szürke Volvo az épület mellett, mind az ablakhoz özönlöttek, majd le a hallba,
hogy ott várják meg őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot! – köszöntek mosolyogva,
ahogy kinyitottam az ajtót. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy ezúttal kettővel
többen jöttek. Méghozzá két fiú volt még velük. Az egyikük egy magas, izmos,
olyan mackó formájú volt. Rövid fekete haja az ég felé meredt, arcán pedig egy
harminckét fogas vigyor húzódott. A másik egy szintén magas, de jóval véznább
testalkatú fiú volt. Ez nem is volt jó kifejezés rá, hiszen tulajdonképpen nem
volt vézna, csak a másik mellett szinte eltörpült, akkora volt a különbség. Az
ő haja szőke volt és hullámos, az arca pedig visszafogottságot tükrözött.
Azonnal felismertem őt. Ő volt az a fiú, akit a boltban is láttam Alice-szel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot! – köszöntem, majd
félreálltam az ajtóból, hogy beljebb jöhessenek. – A gyerekek már nagyon várták
magukat – mosolyogtam szelíden.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mi is vártuk már a találkozást –
vigyorodott el Alice, az alacsony termetű lány. – Mielőtt még beljebb mennénk,
szeretnénk bemutatni két másik családtagunkat is. Ő Emmett Cullen – mutatott rá
a nagydarab fiúra -, ő pedig Jasper Hale – tért át a másikra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örülök, hogy ezúttal még többen
jöttek – mondtam őszintén. Közben persze az is megfordult a fejemben, hogy így
talán többet megtudhatok róluk. – Nyugodtan jöjjenek csak beljebb. A gyerekek
már nagyon izgatottak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örülök az újbóli találkozásnak – biccentett
Jasper mosolyogva, miközben elhaladt mellettem. Nem gondoltam volna, hogy
emlékezni fog. Az ő arcát nem volt nehéz megjegyezni, de bennem semmi érdekes
nem volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én is – viszonoztam a mosolyt
zavartan, majd elindultam, hogy odavezessem őket a gyerekekhez. Mind követtek
engem, a nagyteremhez, aminek aztán kitártam az ajtaját és beengedtem őket.
Amint előre engedtem őket, nem kerülte el a figyelmemet, hogy Rosalie és Emmett,
valamint Alice és Jasper egymás kezét fogják. Bár furcsa volt, hogy
tulajdonképpen egy családba tartoztak és mégis ilyen kapcsolatban voltak, de ez
az ő magánügyük volt. Ilyen részletesen azért nem akartam beleütni az orromat
az életükbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miss. Platt – sétált oda hozzám nem
sokkal később Rosalie. – Intézhetjük a papírmunkát? – kérdezte kedvesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Természetesen, jöjjön velem –
feleltem, majd ezúttal is Mary dolgozószobája felé vettük az irányt. Ott aztán
ő aláírta a szükséges papírokat és átadta a csekket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha valamilyen építészeti céget keresnek
az árvaház újítására, forduljanak nyugodtan hozzánk. A testvéremnek vannak
kapcsolatai.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönjük, hogy ilyen segítőkészek.
Talán tényleg elfogadjuk ezt az ajánlatukat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És az apánk kérte, hogy adjuk át az
üdvözletét. Azt üzeni, hogy ha bármilyen orvosi ellátásra van szükségük a
gyerekeknek, csak egy telefonjukba kerül, és már jön is. Mindenben örömmel
állunk a rendelkezésükre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez igazán szép maguktól – jöttem
kissé zavarba. – Ne vegye tolakodásnak, de miért viselik ennyire a szívükön az
árvaház sorsát? – kérdeztem, tartva attól, hogy esetleg sértésnek veszi a
túlzott bizonytalanságomat az irányukba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csupán szeretünk segíteni az
embereknek – vonta meg a vállát elgondolkozva, de a szemében valami különös
csillogást vettem észre. – Ezért is lett Carlisle-ból orvos, mi pedig itt éljük
ki magunkat a gyerekek között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lehetne még egy kérdésem? Persze,
csak ha nem gond.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Természetesen – nevetett fel halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem kell válaszolnia, ha nem akar –
adtam meg neki a lehetőséget a visszakozásra. – Egy családban élnek, de maguk
mégis párokat alkotnak. Úgy értem, ön és Emmett, valamint Alice és Jasper is.
Hogyan álltak össze egy családdá? – kérdeztem. Mivel hosszú percekig nem
válaszolt, úgy gondoltam, túl messzire mentem, amitől el is szégyelltem magam.
Nem volt éppen illedelmes felhozni ezt a témát. Nem sokkal később azonban mégis
megszólalt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A szüleinknek nem adatott meg egy
saját gyermek lehetősége, azért először Edawardot, a bátyánkat vették magukhoz
egy árvaházból. Jasper és én ikrek vagyunk, és miután a vérszerinti szüleink
meghaltak, mi a nagybátyánkhoz, vagyis Carlisle-hoz kerültünk. Utánunk vették
magukhoz Alice-t, majd Emmett-et és végül Bellát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem lehetett könnyű ennyi gyereket
egyszerre nevelni. Ráadásul szinte mind egykorúak, nem? – hüledeztem. Főleg,
hogy Mary-éktől azt hallottam, Dr. Cullen nagyon is fiatal, tehát mindegyik
gyerek elég gyorsan kerülhetett hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Carlisle felnőtt ehhez a feladathoz
és tökéletesen nevel minket. Semmi okunk a panaszra, az biztos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És az anyukátok? – lepődtem meg.
Róla eddig alig hallottam valamit és most is csak egyes számban beszélt az
apjuktól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az anyánk nem sokkal Bella
örökbefogadása után meghalt – felelt halkan, mire én gondolatban jól
fejbekólintottam magam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én… nagyon sajnálom, nem tudtam –
mondtam együtt érzőn megfogva a kezét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi gond, már jó pár éve volt –
mosolygott rám halványan. – Lassan vissza kéne mennünk a gyerekekhez – szólalt
meg hirtelen, gyorsan elterelve a témát. – Vacsorára nekünk is haza kell érnünk
és szeretnék még egy kicsit játszani velük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, persze, azonnal indulhatunk
– egyeztem bele gyorsan, mert a helyzet kezdett meglehetősen kényelmetlenné
válni a számomra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Szó nélkül sétáltunk vissza a
nagyterembe. Út közben nekem végig az előbb mesélt története járt a fejemben. Az,
hogy a szüleiknek nem lehetett saját gyerekük, megmagyarázta azt is, hogy miért
akar ennyire segíteni az árvaháznak az apjuk is. Ők pedig annyian vannak
testvérek, hogy nem csoda, ha ennyire imádják a gyerekeket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Kérem, Miss. Platt, nem kell emiatt
rosszul éreznie magát – állított meg, mielőtt beléptünk volna az ajtón. – Nem
tudhatta, hogy mi történt, és én nem is haragszom. Csak kíváncsi volt, amit
teljes mértékben megértek – biztosított, mire én megkönnyebbülten mosolyodtam
el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm – mondtam hálásan, majd
beléptünk a nagyterembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután a Cullen család távozott az
árvaházból, a gyerekek nekiláttak a vacsora elfogyasztásának. Mind nagyon
jókedvűek voltak és biztos voltam benne, hogy ez is a mai látogatók miatt volt
így. Amióta karácsonykor ellátogattak ide, az összes gyerek sokkal jobb
kedvében volt. Talán ők is megérezték azt a hatalmas változást, ami kezdetét
vette az árvaházban. És bár én igent mondtam Rosalie azon ajánlatára, miszerint
egy jó építőcéget keresnek nekünk, ezt még odébb kellett halasztanunk, hiszen
ebben a fagyban nem éppen lenne tanácsos újításba fogni. Majd ha megjön a jó
idő, ráérünk erre is. Addig pedig, mint az eddigi években is, beérjük a mostani
helyzettel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Teltek múltak a hónapok és a Cullen
család minden hónapban ellátogatott hozzánk legalább egyszer, de mindig más
összeállításban. Így nemsokára megismerhettem a család egy számunkra új tagját,
Edwardot is. Az apjuk azonban egyik alkalommal sem látogatott el hozzánk. Pedig
egyre jobban kezdett ő is érdekelni. Már az egész családot ismertem, kivéve őt.
Kíváncsi voltam, hogy vajon ő is ilyen gyönyörű és hibátlan e, mint a többiek,
de lassan beletörődtem, hogy sosem fogom őt látni, hacsak be nem kerülök a
kórházba. Oda pedig saját önszántamból eszembe sem jutott betenni a lábamat. Így
hát be kellett érnem azzal, hogy Mary és Anette meséltek róla. Elmondták, hogy
milyen nagyszerű orvos, így hát nem is csodálkoztam azon, hogy egyszer sem
látogatott el az árvaházba. Biztosan rengeteg munkát kap a kórházban és a
szabadidejét pedig inkább a családjával tölti. Ez érthető. Mégis annyira
szerettem volna találkozni vele. Nem tudtam miért, de úgy éreztem, valamit még
titkolnak és nem a teljes igazságot mondták el. Persze tudtam, hogy nem pont az
én orromra fogják kötni, de azt reméltem, valamire magamtól is rájöhetek.
Kezdett egyre jobban foglalkoztatni ennek a férfinak a kiléte.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Lassan beköszöntött a nyár, ami egyet
jelentett Lisa, a húgom látogatásával is. Izgatottan siettem vissza az
árvaházba az iskolából. Elvileg már négykor megérkezett Seattle-be a repülőgépe
Olaszországból, így mire én visszaérek, ő már biztosan ott lesz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mosolyogva öleltem át ő, amint
megláttam és elé futottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Boldog születésnapot, nővérkém! –
puszilt meg vigyorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm! – viszonoztam az ölelését.
– Olyan jó újra látni téged – húztam magamhoz még közelebb. A könnyek már
szinte fojtogattak, így inkább nem mondtam mást, mert félő lett volna, hogy
elsírom magam. Olyan ritkán láthattam a húgomat és annyira hiányzott már.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, Esme, el ne sírd itt nekem
magadat – nevetett fel halkan, kicsit hátrébb tolva magától. – Hoztam neked egy
ajándékot, aminek biztosan örülni fogsz – fogott kézen és nagy lendülettel
kezdett húzni a bejárat felé. Az árvaház körül már jócskán beindultak az
átalakítások és az újítások, ennek köszönhetően a falai mentén végig fel volt
állványozva. A restaurálásnak már szinte a legvégén tartottak. Valóban jó
cégnek bizonyult az, amelyiket Rosalie ajánlott nekünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hűha, nagy változáson ment keresztül
ez az épület, mióta utoljára itt jártam – ámuldozott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, igen, az a sok adomány, amit
kaptunk, nagyon jól jött – mosolyogtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hm, szívesen megismerném én ezeket a
titokzatos Cullenéket. Annyit meséltél róluk és mondtad is, hogy sokat
segítettek az árvaháznak a felújításában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Holnap ellátogatnak hozzánk, akkor
találkozhatsz velük. Bár azt nem tudom, hogy ezúttal hányan jönnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán most itt lesz az az orvos is –
mondta rejtélyesen elmosolyodva. – Mondtad, hogy mennyit áradoztak róla Mary-ék
– magyarázta meglepett arcomat látva. – Biztos nagyon jóképű lehet –
gondolkozott el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem hinném, hogy ezúttal ő is
eljönne. Még sohasem járt itt. Gondolom, sok a munkája és nem ér rá. A gyerekei
pedig napközben jönnek, amikor ő bizonyára még dolgozik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért nem kérdezősködsz róla többet?
Mary és Anette biztosan szívesen hoznak neked hírt róla a kórházból –
vigyorodott el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért kémkedni nem akarok utána,
annyira nem érdekel – csóváltam meg a fejemet. – Csak annyira titokzatos az
egész családjuk és a történetük is olyan furcsa. Emellett nem lehet csak úgy
eltekinteni. Az még rendben van, hogy a feleségével örökbe akarnak fogadni egy
gyereket, de hogy egyenesen hatot is… Most pedig ha tényleg olyan sokat
dolgozik, akkor nem sok ideje lehet rájuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán a felesége halála miatt
menekült a munkájába – vélekedett Lisa.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lehetséges – hümmögtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Beérve a szobámba, a húgom ledobta
magát az ágyamra, majd kényelmesen elhelyezkedett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugye aludhatok megint veled, mint
legutóbb is? – kérdezte reménykedve, egy hatalmas vigyorral az arcán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Erre nem tudok nemet mondani –
csóváltam meg a fejem. – De csak ha már nem mozgolódsz annyit álmodban – emeltem
fel a mutatóujjamat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Még nem panaszkodtak – vonta meg a
vállát, mire én döbbenten fordultam felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, mesélj csak nekem! – ültem le
mellé én is izgatottan. – Kivel osztod meg mostanában az ágyadat?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hááát… - harapta be szégyenlősen az
alsó ajkát, de közben már félig vigyorgott. – Van egy fiú…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Naaa, ne húzd az agyam – vigyorodtam
el. – Hogy hívják?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Demetri – ejtette ki olyan áhítattal
a nevét, mintha már most fülig szerelmes lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És nekem miért nem meséltél eddig
róla? – kérdeztem kissé szemrehányóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak nemrégen vált komolyabbá a
kapcsolatunk – vallotta be. – Gondoltam, majd személyesen elmondom, ha úgyis
idejövök.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És ő hol van most? Miért nem jött
veled? – kérdeztem kíváncsian.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem akart zavarni. Erre az egy
hétre, amíg én ide utaztam hozzád, ő hazament a családjához.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hova valósi?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Brazíliai születésű, de
Olaszországban nőtt fel. Egy igazi úriember – vált álmodozóvá a hangja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Már most teljesen bele estél ebbe a
fiúba – csóváltam meg a fejemet. – Azért vigyázz vele! – intettem őt
óvatosságra. – Nehogy belevigyen téged valamilyen hülyeségbe!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ő nem az a tipikus rosszfiú – rázta
meg a fejét. – Rendes és tényleg odafigyel rám – bizonygatta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért jobb, ha figyelmezteted őt,
hogy ha bármit is tesz veled, én magam fojtom meg!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne aggódj, nem lesz semmi baj –
nevetett fel. – A szülei is tök rendesek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És hogyan bírja a társaságodat? Nem
fut el pár perc után a haját tépve? – cukkoltam őt kuncogva. Egyeseknek
igencsak nehéz volt meglennie Lisa mellett, hiszen ő olyan élénk személyiség
volt, hogy csak azok álltak hozzá igazán közel, akik megértették a stílusát és
viselkedését. Nekem volt időm hozzászokni, de úgy tűnik, ez a Demetri igazán
ügyes és kitartó lehet, ha sikerült őt valamelyest visszafognia.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nagyon vicces vagy – fonta keresztbe
a mellkasa előtt sértődötten a karjait. – Majd meglátod, milyen rendes, ha
egyszer találkozol vele.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hol lesz az még – legyintettem. –
Jövőre már régen ki fog derülni, hogy milyen is valójában. De lehet, hogy
addigra elmenekül – nevettem fel ismét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, én úgy terveztem, hogy
karácsonykor is meglátogatlak, ha nem zavarok – hagyta figyelmen kívül a
csipkelődésemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Komolyan? – lepődtem meg, majd
örömömben a nyakába ugrottam. – Ez nagyszerű! – lelkendeztem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen, és úgy tervezem, hogy akkor őt
is magammal hozom – mosolygott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De hát nem otthon töltitek a
karácsonyt? Nem hinném, hogy csak amiatt kihagyná a családi ünneplést, hogy
eljöjjön veled Forksba és velem találkozzon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én mindenképpen hazautazom
Seattle-be az ünnepekre – vonta meg a vállát. – Ő pedig utánam jönne majd.
Nick-nek és Emmának is be akarom majd őt mutatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tervezel túlságosan is előre? –
húztam össze a szemeimet. – Nem voltál te ilyen, mi történt veled? – kérdeztem
meglepetten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán szerelmes lettem - felelt
egyszerűen. – Egyébként, elég komoly már most is a kapcsolatunk. Szerintem
egyáltalán nem baj, ha már most a karácsonyt tervezgetem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hány éves ez a fiú? És egyáltalán
mióta vagytok együtt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak két évvel idősebb nálam és
három hónapja vagyunk együtt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És hogyan ismerted meg?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ő is ugyanarra az egyetemre jár,
mint én. Barátokon keresztül találkoztam vele. Az egyik barátnőmnek a bátyja az
ő évfolyamtársa. Sokáig kerülgettük egymást, míg végül ő lépett. Mint mondtam, nem
az a tipikus rosszfiú.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig már kezdtem azt hinni, hogy te
akaszkodtál rá – böktem őt oldalba. – Na, jól van, abbahagyom a piszkálásodat –
emeltem fel megadóan a kezeimet, miután morcosan nézett rám a feltételezésem
miatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Inkább most mesélj te! Nincsen
valami szépfiú a láthatáron? Mi van azzal a Charles-szal? – húzogatta a
szemöldökét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És még én ne piszkáljalak –
forgattam meg a szemeimet. – Nincsen vele semmi és a láthatáron sincsen senki.
Olyan kicsi ez a város, hogy már mindenkit ismerek, új emberek pedig nem nagyon
jönnek ide.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ki kéne egy kicsit mozdulnod –
vélekedett. – Akkor talán végre találkoznál valakivel, aki elnyeri a te
tetszésedet is. Bár ki tudja, nem minden városban él olyan úriember, aki a te
elvárásaidnak megfelelne. – Kezdte ő átvenni az irányítást, amin én gyorsan
változtatni akartam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Te is tudod, hogy nincsenek nagy
elvárásaim a fiúkkal kapcsolatban – vontam meg a vállamat, látszólag semleges
arccal. – Egyébként is, nem tudom, ki az, aki ír nekem egy két oldalas levelet,
mert nem tudja, melyik fiút válassza inkább abból a tízből, amelyik utána
epekedik – vigyorogtam rá. – Oh, Daniel olyan édes volt, de Jason elhívott
randira is… - idéztem őt a leveléből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez csúnya volt – biggyesztette le az
ajkait. – Én tényleg csak tanácsot akartam kérni tőled. Sajnálom, ha ezzel
megbántottalak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, Lizzy, nem bántottál meg –
csúsztam hozzá közelebb és átkaroltam őt. – Csak egy idő után már vicces volt
olvasni a neveket, hogy melyik fiú miket csinált, amivel levett téged a
lábáról. Komolyan mondom, már ismerem az egyetemi hallgatók fiú részének a
felét a leveleidből – csóváltam meg a fejem. – Ezért is örülök annyira, hogy
végre megállapodtál valaki mellett, csak kicsit hihetetlen volt, azok után,
amiket írtál. És ezért is lepődtem meg, amiért nem meséltél róla. Tényleg
különleges lehet, ha addig vártál vele, amíg személyesen elmondhattad – mondtam
kedvesen, majd egy puszit adtam az arcára. – Visszatérve az ötletedre, hogy ki
kéne mozdulnom innen, sajnos nekem nincsen annyi szabadidőm. Délelőtt az
árvaházban tanítok, délután pedig a helyi iskolában. A hétvégéken pedig szintén
itt segédkezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De ha most ennyi adományt kaptatok,
akkor nem kellene ennyire hajtanod a megélhetésetekért – csóválta meg a fejét.
– Nem azt mondom, hogy hagyj fel a tanítással, mert tudom, mennyire szereted
csinálni, csak vállalhatnál egy kicsit kevesebb munkát. Eljöhetnél velem egy
kis időre Olaszországba, hogy te is világot láss. Hidd el, nagyon élveznéd az
ottani életet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ebben nem kételkedem – sóhajtottam.
– Viszont rám itt van szükség, ezt te is tudod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nyáron a gyerekeknek is nyári szünet
van. A plusz pénzből pedig tudnának felvenni ideiglenesen egy ápolót, amíg te
nyaralsz. Neked is szükséged van egy kis pihenésre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudnám miből kifizetni – ráztam
meg a fejemet, mire ő felsóhajtott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Egyáltalán mik akkor a terveid az
életeddel? – tette fel azt a kérdést, ami éjszakánként engem sem hagyott
aludni. – Mi lesz az egyetemmel, amire annyira vágysz? Anyáék csak azért
hagyták ránk azt a pénzt, hogy egyszer tanulhassunk belőle. De ha te ennyire
ragaszkodsz az itteni életedhez, akkor erre sosem lesz lehetőséged. El kell
fogadnod, hogy az álmaid teljesítéséhez valamiről le kell majd mondanod. A
tanulás mellett úgysem taníthatnál, de utána akár az életed végéig azt
csinálhatnád, amire igazán vágysz. Nekem is mindig az volt a tervem, hogy egy
híres egyetemen végzek majd. Semmi többet nem akartam, de ez teljesülni látszik.
Ha hinnél magadban, te is képes lennél kilépni ezekből a szürke hétköznapokból.
Eltöltenél egy-két hetet Olaszországban velem és máris megváltozna a világról
alkotott kép a fejedben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Majd még meggondolom az ajánlatodat,
rendben? – kérdeztem halkan. – Most viszont menjünk vacsorázni. A gyerekeket
meglátogattad már?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A fejét csóválva állt föl az ágyról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem értem, miért bújsz ki mindig a
válaszadás alól – szusszantott egyet mérgesen, majd elindult kifelé a szobából.
– Egyébként igen, volt szerencsém találkozni velük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Szomorúan pislogtam utána, ahogy eltűnt
az ajtóban. Tudtam, hogy igaza van, de nem volt szívem itt hagyni ezt az
árvaházat. A gyerekek egytől-egyig a szívemhez nőttek és azért mégis csak itt nőttem
fel. Ő könnyen beszél, hiszen talán már nem is emlékszik az itt eltöltött
éveire. Én azonban az otthonomként tekintek erre az épületre, bárhogyan is
alakuljon a továbbiakban az életem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Komótosan indultam el utána, hogy én
is lemenjek az étkezőbe. Helyet foglaltam mellette az asztalnál, majd lassan
enni kezdtem a tányéromra kitett ételt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne haragudj, nem akartalak megbántani
– fogta meg a kezem, miközben halkan beszélni kezdett. – Csak olyan rossz téged
ilyen szomorúnak látni. Azt csinálod, amit szeretsz, hiszen szinte egész nap
gyerekeket tanítasz, de mégsem vagy boldog. Én csak jót akarok neked, hidd el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tudom – feleltem egy sóhaj
kíséretében. – De meg kell értened, hogy nekem ez az otthonom. Nehéz innen
elszakadnom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Megértelek, de én sem azt mondtam,
hogy most azonnal hagyj itt csapot-papot és iratkozz be egy egyetemre. Csak
azt, hogy világot kéne látnod, levegőváltozásra lenne szükséged.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán igazad van. Tényleg meg fogom
fontolni az ajánlatodat, de ezen a nyáron ez még semmiképpen sem fog menni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – bólintott, majd mindketten
hallgatásba burkolózva fogyasztottuk el a vacsoránkat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Másnap reggel a gyerekek nagy
izgatottsággal ébredtek. Mindig alig várták a látogatókat, ahogyan a nővérek
is. Ezúttal azonban Lisa is csatlakozott hozzánk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, majd én kikérdezem ezeket a
Cullenéket – jelent meg mellettem az asztalnál. – Nektek talán nem szabad, de
nekem semmi megkötésem nincsen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azért ne legyél illetlen! –
csóváltam meg a fejemet. – Csak egy vadidegen, fiatal lány vagy számukra. Nem
hinném, hogy pont neked nyílnának meg, bármennyire is kedves tudsz lenni. Bár
úgy sejtem, az egyikükkel igazán jól ki fogsz jönni, mert ugyanolyan szeleburdi
és cserfes, mint te vagy – nevettem fel halkan. Alice igazán belopta magát a
szívembe azalatt a pár látogatása alatt is, amikor itt járt. Persze a többieket
is nagyon megkedveltem, hiszen nagyon is közvetlenek voltak velünk és a
gyerekekkel is, mégis, valahogy ő volt az, akit igazán a szívembe zártam. Sokat
beszélgettem vele, amíg itt tartózkodtak és rá kellett jönnöm, hogy nagyon
hasonlít Lizzy-re. Talán emiatt is áll most olyan közel hozzám. Hiszen számomra
mindig is a húgom jelentette a legtöbbet, vele pedig annyi közös vonásuk volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért érzem úgy, hogy valaki kezdi
átvenni a helyemet? – kérdezte halkan kuncogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, ne butáskodj! – pusziltam meg
az arcát nevetve. – Téged senki sem szárnyalhat túl.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez igazán hízelgő – húzta el a
száját, majd nekilátott a reggelijének.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A reggeli utáni egy-két órás nyugalom
igazán jól esett. Tíz körül aztán megérkezett a Cullen család, mire a húgom
izgatott toporgásba kezdett mellettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Komolyan úgy viselkedsz, mint a
nyolcéves kislányok – csóváltam meg a fejemet. – Miért vagy ennyire izgatott?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Olyanokat meséltél nekem erről a
családról, hogy azt képtelen vagyok elhinni neked. A saját szememmel is meg
akarok győződni róla, hogy valóban olyanok, mint amilyennek leírtad őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudom, melyikük jön ma el –
világosítottam fel róla.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tudom, de már hallottam róluk eleget
– vonta meg a vállát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Aztán mindketten meghallottuk a kocsi
hangját, mire az ablak felé kaptuk a fejünket és kinéztünk rajta. Mint legtöbbször,
most is Christine nyitott nekik ajtót, így mi feltűnés mentesen figyelhettük
őket, amint kiszálltak a kocsijukból és elindultak a bejárat felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Aszta – tátotta el a száját Lisa. –
Ők aztán tényleg gyönyörűek – pislogott hitetlenkedve. – Pedig azt hittem, túloztál,
amikor azt mondtad róluk, hogy teljesen hibátlanok. És odanézz, milyen helyesek
– csillant fel a szeme, amint meglátta a három fiút is kiszállni a kocsiból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hé, ezt neked már nem szabad,
emlékszel? – böktem őt oldalba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az, hogy együtt vagyok Demetri-vel,
még nem jelenti azt, hogy teljesen meg is vakultam – vigyorodott el. – De miért
problémázol ezen, hiszen ők úgyis együtt vannak – mutatott rájuk, amint a három
fiú közül kettő azonnal megfogta a párja kezét. – A harmadik lány hol marad? –
kérdezte kíváncsian.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mint mondtam, nem szokott eljönni az
egész család – vontam meg a vállamat. – Bizonyára valami más dolga akadt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Az egyetlen, aki az apjukon kívül
hiányzott közülük, az Rosalie volt. Furcsa, pedig ő eddig mindig velük tartott,
bárki is jött látogatóba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Menjünk le mi is! Én is meg akarom
őket ismerni! – lelkendezett, majd sebesen elindult lefelé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A fejemet csóválva indultam el utána,
de már csak a hallban értem utol őt, amikor már a látogatók előtt állt és
lelkesen mutatkozott be nekik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Bocsássátok meg a húgom viselkedését
– léptem eléjük én is. – Jó reggelt – köszöntem nekik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, semmi gond – nevettek. – Nem
gondoltuk volna, hogy ilyen fogadtatásban lesz részünk – kuncogott fel Emmett.
– Legalábbis nem olyan valakitől, aki már a húszat tapossa.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hé, kikérem magamnak, tizenkilenc
éves vagyok! – vágta rá azonnal a húgom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lizzy, viselkedj! – néztem rá
figyelmeztetően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hagyja csak, Esme – nevetett fel Alice.
– Örülünk, hogy ennyire meg akart már minket ismerni a húga. Igazán örvendek –
fogott vele kezet mosolyogva, majd a többiek is sorban bemutatkoztak neki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ahogy egyre többet megtudott róluk
személyesen is, úgy lett egyre felszabadultabb mellettük. Bár ő egyébként sem
volt az a visszahúzódó típus, de úgy tűnt, a Cullen család kinézete azért még
őt is elbizonytalanította.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hé, ezek az emberek egyszerűen
bámulatosak – húzott oda magához pár percre, amíg a látogatóink a gyerekekkel
játszottak. – Azt hittem, csak a te határtalan szereted fényezte ennyire őket,
de tényleg nagyszerű emberek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én megmondtam – vágtam rá halkan
felnevetve. – De csssh, a végén még meghallják! És kérlek, te is vegyél vissza
egy kicsit magadból. Nem hinném, hogy mindenkinek annyira edzett a
tűrőképessége.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, viselkedni fogok – tartotta
fel a védekezően maga elé a kezeit, majd visszaindult a látogatókhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amikor a Cullen család végül távozott
tőlünk, a húgom izgatottan ugrált oda hozzám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Úgy tűnik, amit te csak hosszas
kérdezősködés után tudtál meg róluk, az nekem egy rövid délelőtt alatt is
sikerült – vigyorgott rám szélesen, majd magával húzott a szobámba. – Na,
szóval… azt már tudtad, hogy milyen rokonság van néhányuk között?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze… meséltem is neked róluk.
Rosalie, Jasper és Dr. Cullen rokonok. A többieket örökbe fogadták.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Számomra ez az anyás ügy volt nagyon
furcsa – gondolkodott el egy pillanatra. - Róla szinte egy szót sem mondtak,
csak annyit, hogy Bella örökbefogadása után meghalt. Jó, értem, hogy nem
szívesen beszélnek róla, de még csak annyit sem mondtak, hogy miben halt meg,
pedig minden mással kapcsolatban igazán bőbeszédűek voltak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem ez nem ránk tartozik –
állítottam le őt gyorsan. – Úgy látom, éppen elég lesz ez az egyszeri
találkozás velük… A végén még elüldözöd őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan már! – legyintett. –
Mindegyikük igazán türelmes volt velem és igazad lett Alice-szel kapcsolatban,
tényleg sok mindenben hasonlítunk egymásra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ennek örülök – mosolyodtam el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És képzeld… van még azért pár
érdekes infóm erről a bizonyos orvosról – mosolygott sejtelmesen. – Róla Mary-t
és Anette-t is kikérdeztem. Amint lesz róla egy képed, azonnal küld át, mert az
elmondásuk alapján tényleg nagyon jóképű lehet. Ráadásul szingli! Érted te ezt?
Pont egy ilyen férfi. Sikeres, gazdag és még jól is néz ki. Valamint állítólag
nagyon figyelmes és illedelmes. Egy rossz szava sincsen a nővérekre, akik utána
csorgatják a nyálukat a folyosón. pedig igazán feltűnően teszik ezt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán még nem tette túl magát a
feleségén – vélekedtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Azt mondják, nem tűnik
boldogtalannak, sőt! – húzta fel a szemöldökét. – Inkább úgy viselkedik, mintha
egyetlen nő sem nyerné el igazán a tetszését a kórházban. Pedig annyian
próbáltak már meg közelebb kerülni hozzá, senkinek sem sikerült. Nem tudom, mi
lehet ennek az oka. Lehet, hogy közre játszik a felesége halála is, de azért
mégis csak férfiból van. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy esetleg
egyáltalán ne érdekelnék a nők. Nagy veszteség lenne… - húzta el a száját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Beth, hogy mondhatsz ilyet? Még csak
nem is ismered őt! – csóváltam meg a fejemet rosszallóan, de közben
elmosolyodtam. Ő mindig próbálta elviccelni az ilyen komoly témákat. Már
amennyire ezt komolynak lehet nevezni, hiszen tulajdonképpen, nekünk semmi
közünk nincsen ehhez a férfihoz azon kívül, hogy rendszeresen pénzt adományoz
az árvaháznak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Valld be, hogy a te fantáziádat is
egyre jobban megmozgatja – vigyorodott el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Még csak nem is láttam őt –
sóhajtottam a fejemet csóválva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Részletes beszámolót kérek majd
tőled, ha ez végre megtörténik – jelentette ki teljes komolysággal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem hinném, hogy a közel jövőben be
fog következni. Gondolom, elég sok munkája van a kórházban, ha tényleg ilyen jó
orvos. Nem hinném, hogy olyan sok ideje lenne ellátogatni az árvaházba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Néha neki is kell pihennie és
szabadságot kivennie – felelt vállat vonva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Volt már erre példa, de olyankor
mindig a családjával mentek valahová túrázni. Nem sokszor süt ki itt Forks-ban
a nap, úgyhogy kihasználják a jó időt. Csak furcsa, hogy mégis ilyen
falfehérek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, Mae, miért kell mindig ezen a
témán lovagolnod. Csak ilyen a bőrük, ennyi az egész. Te is ugyanolyan fehér
vagy, mint ők – vonta meg a vállát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De te is érezted, hogy milyen
jéghideg a bőrük! – vetettem ellent. – Liz, ez nem lehet véletlen! Még két
különböző családból származó embernél is ritka, hogy ennyire hasonlítanak, ők
pedig egyenesen heten vannak. Valami itt van a háttérben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És még te mondtad nekem, hogy ne
üssem bele az orromat a magánéletükbe – forgatta meg a szemeit. – És te most
mit is csinálsz? Hagyd élni őket… Nem hinném, hogy tetszene nekik, ha
rájönnének, hogy utánuk szaglászol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ilyen eszembe sem jutott –
tiltakoztam azonnal, ő viszont kétkedve méregetett engem. – Nem ér ez nekem
annyit… csak egyszerűen kíváncsi vagyok, ennyi az egész.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor végre beszélhetnénk másról? –
vonta fel a szemöldökét nevetgélve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze – bólintottam azonnal rá.
Eleve ő ráncigált fel engem a szobába és kezdte el a beszélgetést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Na, szóval, beszéltem Emmával és azt
mondta, hogy bármikor szívesen látnak téged is maguknál. Úgyhogy, ha egy kis
levegőváltozásra van szükséged, csak szólj nekem, és én azonnal intézkedem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez igazán nagylelkű tőlük, de nem
fogadhatom el – csóváltam meg a fejemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez nem ajánlat, Esme – fogta meg a
kezemet. – Szeretném, ha kicsit kiszakadnál ebből a közegből. A nyáron még egy
hétre hazautazom majd ide, és akkor te is eljöhetnél Seattle-be. Gondoltam, ez
kicsit jobb lenne kezdetnek, hogy meglásd a kinti életet is. Nem kell rögtön
Olaszországba repülnöd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Lizzy, nem véletlenül fogadták csak
egyikünket örökbe – csóváltam meg a fejem. – Még mindig nincsen jól fizető
állásom, úgyhogy nem tudnám magam eltartani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt bízd csak rám – kacsintott
vigyorogva. – Mindent elintézek neked, te csak pihensz és lógatod a lábadat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudom… - sóhajtottam az ajkamat
rágcsálva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Kééérleeek! – biggyesztette le az
alsó ajkát. Tudta, hogy ezzel a nézésével bármit elérhetett nálam…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Majd még átgondolom – adtam végül
meg magam. Nemet úgysem tudtam volna most mondani neki. Jobb lesz, ha ezt
későbbre hagyom.</span></div>
Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-52307536948421110402013-04-14T18:44:00.002+02:002013-04-14T18:47:26.698+02:001. fejezet - Furcsa látogatók<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"></span></b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Sziasztok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nos, meg is érkeztem az új történettel, ami remélem, ugyanúgy tetszeni fog nektek, mint az eddigiek. Hogy milyen időközönként teszem majd fel, az attól függ, hogy a másikkal haladok-e majd bármennyit is közben. Mint mondtam, nem lesz hosszú a történet az eddigi terveim szerint. Ez a fejezet még nem lesz olyan eseménydús, de sok szereplő megjelenik már benne. A többit pedig majd ti magatok olvashatjátok :) Nem is beszélek tovább, jó szórakozást hozzá!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Puszi</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Prológus</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Elmélázva néztem kifelé a hóesésbe az
árvaház ablakán keresztül. A tenyeremet a hideg üvegre simítottam, úgy
csodáltam a sűrűn eső pelyheket. Gyönyörű volt, ahogy Forks kihalt utcáit
fokozatosan fehér takaróba vonták. Sehol nem volt egy keréknyom sem, ami
elrondította volna ezt a csodálatos látványt. De hát miért is lett volna?
Évente jó, ha háromszor-négyszer jönnek ide látogatók. Szinte csak akkor,
amikor látogatási idő van. Pontosabban szólva, még akkor sem sokszor. Ebben a
kisvárosban nem él sok család, de annál több árva gyermek. Sokan már hosszú
évek óta itt laknak. Némelyiküket lassan el is kéne engednünk, hiszen nemsokára
már nagykorúak lesznek. Mi mégis tovább marasztaljuk őket. Bár megkapják a
megfelelő tanítást, mégsem könnyű egy nincstelen tizennyolc éves fiatalnak,
szinte még gyereknek, munkát találnia. A kisebbek pedig évről-évre szomorúbbak
lettek. Ők úgy hitték, a családoknak csak az édes kisbabák kellenek, és ezért
nem veszi magához őket senki sem, pedig ez nem így volt. Ha megtehetném, én
magamhoz venném valamennyiüket, de erre nekem sem volt lehetőségem. Ennek az
egyik fő oka az volt, hogy én is itt éltem velük az árvaházban, mindössze két
ápolóval és két felügyelő nővérrel együtt. Számunkra is ez a hely jelentette az
otthont, hiszen nem volt hová máshová mennünk. Az én feladatom a tanítás volt,
hiszen ehhez értettem a legjobban. Jól szót értettem a gyerekekkel és ők is
szerettek engem. Ami pedig azt illeti, én is itt nőttem fel. A szüleim még
kicsi koromban meghaltak, így kerültem ide. Ugyan lett volna érdeklődő felém,
de amint kicsit jobban „megismertek” engem, már közel sem érdeklődtek annyira,
mint előtte. Kislányként ugyanis én eléggé szótlan voltam, már-már szinte
egyetlen szót sem szóltam. Emellett pedig félénk is voltam és nem nagyon bíztam
senkiben sem. Egyetlen barátnőm volt akkoriban, mégpedig a húgom, Elizabeth. Ő
viszont a szöges ellentétem volt. Cserfes, egyfolytában mosolygó, vidám
kislány. Talán azért, mert ő akkor nem fogta még föl, mit is jelentett anya és
apa halála. Mindössze öt éves volt, így nem volt nehéz szülőket találnia. Vele
azóta is tartom a kapcsolatot, de nagyon messze él tőlem. A családja itt él a
közelben, de ő maga éppen Olaszországban tanul egy neves egyetemen. Én pedig
itt vagyok nap, mint nap az árvaházban és a gyerekekkel foglalkozom. Félre
értés ne essék, imádom ezt csinálni, hiszen nagyon szeretem a gyerekeket, mégis
hiányzik néha egy család. Nem, mintha itt nem kapnám meg ugyanazt a szeretet a
gyerekektől, mégis teljesen más lehet az otthoni hangulat. Egy huszonkét éves
lánynak még szüksége lenne a szülei támogatására. Ezzel ellenben én már évek
óta a saját utamat járom, mindenféle külső segítség nélkül. Számomra a gyerekek
olyanok voltak, mintha a sajátjaim lettek volna. Hiába volt még bennem kevés
év, megedződtem az itt eltöltött évek alatt.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>
</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Eléggé problémás volt itt az éltünk.
Ugyan a város minden hónapban megadta a kijáró pénzt az árvaháznak, mégis,
szinte napról-napra kellett élnünk. Még az ünnepekkor is nélkülöznünk kellett.
Az itteni gyerekeknek semmit nem jelentett az ajándék szó. Sokkal inkább az
adomány, amit néhány kedves család adott a látogatásuk során. A nagy létszám
miatt azonban ezt mindig gyorsan feléltük, így visszajutottunk ugyan oda,
ahonnan elindultunk. A szüleimtől örökölt pénz egy részét a tanulmányaimra
tartogattam, hogy ha egyszer majd megtehetem, elmehessek lediplomázni, hogy
aztán hivatalosan is taníthassak. Amíg azonban nem volt diplomám, egyetlen
iskolában sem dolgozhattam teljes munkaidőben. Csak rajzot és művészeteket taníthattam,
szinte semmi pénzért, de még az is több volt, mint a semmi. A többi ápolónőnek,
velem ellentétben azért volt más munkája is. Felváltva jártak be a helyi
kórházba, hogy kisegítsék az árvaházat. Ők is ugyanabban a helyzetben voltak,
mint én. Nem volt családjuk, akit el kellett volna tartaniuk. Csak egymásra
számíthattunk. A bizalom azonban mindünknek kölcsönös volt a másik felé.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">1. fejezet</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><b>Furcsa látogatók</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Esme szemszöge</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A tél idén nagy fagyot hozott magával.
Az utcákon a hóréteg egyre csak vastagodott, nekem pedig gyalog kellett
bemennem az iskolába. Gondosan felöltöztem, hogy meg ne fázzak, majd
elköszöntem a gyerekektől, magamhoz vettem a táskámat és elindultam a városba.
Az út gyalog körülbelül fél órát vett igénybe, de mivel többször is majdnem
megcsúsztam az úton, csak lassabban tudtam haladni. Ennek eredményeképpen
majdnem el is késtem, de szerencsére a rajzszakkörös diákok nem vették olyan
komolyan ezt. Mivel egyébként sem dolgozhattam főállásban tanárként egy rendes
iskolában, az árvaházban tanítottam délelőtt, míg a városba csak délután jártam
be. Rendszerint ezzel kötöttem össze a napi bevásárlást is az árvaháznak, de
nem vagyok benne biztos, hogy ebben a hóesésben el fogok jutni a boltig.
Viszont muszáj lesz valamilyen ételt vinnem nekik, a kiszállítás pedig túl
költséges lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Mélyet sóhajtva lépkedtem tovább az
erős szélben. A hajam már teljesen elázott a rá eső hópelyhektől, de ez zavart
a legkevésbé. Nemsokára úgyis odaérek az iskolába, és ott majd kicsit
felmelegszem. A sálamat az arcomba húztam, a kabátot pedig még inkább
összeszorítottam. Szinte már vacogtam a jeges széltől, de már csak pár méter
választott el a bejárattól. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, ahogy végre
beértem a széltől védett tető alá. Lesöpörtem a vállamról a havat, majd a tanári
felé vettem az irányt. Odaköszöntem a kollégáknak, majd felakasztottam a
kabátomat a fogasra, felkaptam a mappámat és már siettem is a teremhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot, gyerekek! – léptem be
sietősen az osztályterembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot, Miss. Platt – köszöntek
kórusban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A mai témánk a karácsony lesz,
hiszen holnap elkezdődik a téli szünet. Rendeződjetek párba és beszéljétek meg,
hogy kinek hogyan szokott telni a karácsony. Hová szoktatok utazni? Esetleg
rokonokhoz vagy közeli ismerősökhöz. Aztán pedig mindenki szabadon választhat,
hogy mit szeretne rajzolni a karácsonyhoz kapcsolódóan. Bármi, ami eszetekbe
jut. Lehet az egy gyönyörű karácsonyfa, egy régen vágyott ajándék, egy családi
ebéd vagy vacsora, bármi, ami számotokra elsőként beugrik az ünneppel
kapcsolatban. – A mondandóm közben néhány szót felírtam a táblára, hogy a
gyerekek megjegyezzék, és ne kelljen a kérdezgetéssel telnie az idejüknek.
Ahogy megfordultam az utolsó szó leírása után, megláttam, hogy az egyik kislány
szinte kiesik a padból, úgy jelentkezik. – Tessék, Maggie – adtam át neki a
szót mosolyogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A téli szünetben nem is lesz
rajzszakkör? – kérdezte kissé csüggedten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem. Használjátok ki ezt a két hetet
és pihenjétek ki magatokat. A következő óránk rögtön a szünet utáni első napon
lesz. Most pedig, lássatok neki a munkának. Elő a színes ceruzákkal és az
ecsetekkel!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miközben ők rajzoltak, én oda-vissza
mászkáltam a padsorok között. Néha megdicsértem egy-egy igencsak szép rajzot,
valamint segítettem nekik, ha valahol elakadtak. Amelyik rajz azonban megfogott
az összes közül, az pont Maggie-é volt. Egy hatalmas karácsonyfát rajzolt, tele
díszekkel és szaloncukrokkal, valamint boákkal. De nem ez volt a lényeg. A fa
mellé ugyanis egy magas, barna hajú, barna szemű férfit rajzolt, akinek a
derekára egy hatalmas masni volt kötve, és bár még nem volt olyan ügyes, hogy
tökéletesen felismerhető legyen, én mégis tudtam, hogy az apja az. Maggie az
újév elején vesztette el az apukáját, akinek súlyos szívproblémái voltak.
Tavaly karácsonykor még egy hatalmas családot rajzolt ennél a feladatnál.
Nagyon hiányzott neki az apukája. Elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem
sarkából, mielőtt tovább haladtam volna és finoman végigsimítottam a kislány
finom tincsein.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amikor véget ért a szakkör, a gyerekek
sorban megmutogatták nekem a rajzaikat. Aztán sorban megérkeztek a szülők és
kellemes ünnepeket kívánva gyorsan távoztak is a gyerekeikkel együtt. A
legvégén már csak Maggie maradt, akiért mindig később jött az anyukája, mert
szintén szakkört tartott itt az iskolában. Odasétáltam a kislány mellé, aki a
rajzát a kezeiben szorongatta és finoman megfogtam a vállát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne bánkódj miatta. Ő most már egy
jobb helyen van – mosolyogtam rá biztatóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De annyira hiányzik. Mikor fog
visszajönni? – kérdezte kétségbe esetten. – Ugye karácsonykor hazajön, hiszen
ilyenkor mindig együtt szokott lenni a család.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudom, kincsem, de az biztos,
hogy azon a helyen, ahol most van, nagyon jól érzi magát. Persze azért
hiányoztok neki, de azt ő sem szívesen látná, hogy miatta sírsz – töröltem meg
a pici arcocskáját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sziasztok, elnézést a késésért, de
beszélnem kellett még pár szülővel – esett be hirtelen a terembe Molly. –
Látom, megint mi vagyunk az utolsók.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mint mindig – bólintottam rá,
halványan elmosolyodva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Milyen napod volt, kicsikém? –
guggolt le Maggie elé, hogy a nyaka köré tekerhesse a sálat és jól összehúzza
rajta a kabátot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nagyon jó. Anyu, nem mehetnék el a
szünetben is rajzszakkörre Miss. Platt-hez? – kérdezte váratlanul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, ezt tőle kérdezd meg, én nem
dönthetek helyette – pillantott fel rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miss. Platt, elmehetnék önhöz egy
órára a szünetben?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nos… - tétováztam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Kérem! – nézett rám hatalmas
szemekkel, amiknek nem igen lehetett ellenállni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha gondolod, te is jöhetsz hozzánk –
ajánlotta föl Molly, rátapintva a lényegre. Tudta, hogy nem szívesen beszélek
senkinek sem az árvaházról, márpedig, ha Maggie-t oda vinném magammal, annak
előbb–utóbb az lenne a következménye, hogy az iskolán belül is szóba jönne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, esetleg lehet róla szó –
adtam végül be a derekam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, de jó! – lelkendezett Maggie. –
Egy csomó szép rajzomat megmutatom majd. Mindet egyedül készítettem –
büszkélkedett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oké, Maggie, de most már gyere –
fogta kézen nevetve őt az anyja. – Elvigyünk, Esme? – fordult felém kedvesen. –
Eléggé hideg van kint és még mindig szakad a hó.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem kell, köszönöm. Még el kell
mennem a boltba bevásárolni – utasítottam el udvariasan az ajánlatát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- De hiszen pont arra megyünk –
legyintett. – Gyere, elviszünk, hogy addig se kelljen a hidegben mászkálnod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm – hálálkodtam. – Akkor
gyorsan elrohanok a kabátomért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, mi a kapunál megvárunk –
bólintott rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Kiléptünk a teremből, aminek én aztán
bezártam az ajtaját, majd elsiettem a tanári felé. Gyorsan magamra kaptam a
kabátomat, elköszöntem a még ott lévő kollégáimtól, de mielőtt még elhagyhattam
volna a termet, valaki utánam szólt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme! Nem lenne kedved velem
vacsorázni ma este? – kérdezte Charles. Ő volt az egyik történelem tanár az
iskolában és már azóta próbált közeledni felém, amióta betettem ide a lábamat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sajnálom, de nem hinném, hogy lenne
rá időm – hárítottam el az ajánlatát, majd mielőtt még bármit is reagálhatott
volna rá, egy köszönés után kirohantam a teremből. Tudtam, hogy ez nem volt
éppen valami illedelmes húzás tőlem, de nem tehettem mást. Ha most leálltam
volna vele megint megbeszélni, hogy én csak a barátomként tekintek rá,
valószínűleg csak késő este szabadultam volna. Márpedig, most várnak rám
Molly-ék, úgyhogy ezt semmiképpen sem kockáztathattam meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ahogy a kocsi megállt a bolt előtt, én
hálálkodva szálltam ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nagyon szépen köszönöm, hogy
elhoztatok – köszöntem meg még egyszer.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, semmiség – legyintett
mosolyogva. – Kellemes ünnepeket, Esme! Az órával kapcsolatban pedig majd még
beszélünk – ígérte, majd elhajtott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Gyorsan besiettem a boltba, ahol ismét
széltől védett helyen lehettem. Elvettem egy kosarat, majd nekiláttam a bevásárlásnak.
Úgy döntöttem, hogy most több mindent megveszek egyszerre, hogy holnap ne
kellejen a nagy viharban is bejönnünk a városba. Egymás után jártam végig a
sorokat, csak a legszükségesebb élelmiszereket levéve a polcokról, amikor
egyszer csak beleütköztem valami keménybe. Az ütközés erejétől először
megtántorodtam és a kosár kiesett a kezemből, de nem hallottam a csattanást,
ahogy leesett. Mindeközben a kar finoman utánam kapott és visszaállított az
egyensúlyomba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nagyon sajnálom, nem figyeltem oda –
szabadkozott a dallamos hang. Ahogy felemeltem a tulajdonosára a tekintetemet,
egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Még sosem láttam ilyen gyönyörű szemeket.
Főleg nem aranybarnát. Hogyan lehet valakinek ilyen színű a szeme? – Jól van? –
kérdezte aggódva a lány, amikor még hosszú pillanatok múlva sem válaszoltam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pe… persze – nyögtem ki végül
akadozva. – Nem ön tehet róla, hanem én. Nem néztem a lábam elé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ugyan, ezt inkább felejtsük el –
mosolygott szélesen. Rövid fekete tincsei az arcába hullottak, miközben
vakítóan fehéren csillogó fogai megvillantak a lámpafényben. – Tessék! – adta
vissza a kezembe a kosarat, pedig én teljesen abban a tudatban voltam, hogy
leejtettem. Ez azonban most egyáltalán nem foglalkoztatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm – vettem át tőle.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Alice – hallatszott fel ekkor egy
kiáltás a hátam mögül. Ahogy megfordultam, a kosár majdnem újra kiesett a
kezeim közül. A felénk lépkedő fiú szemei ugyanolyan aranybarnák voltak, mint a
lányé. A haja azonban szőke volt, de a bőre ugyanolyan hófehér. Mintha rokonok
lettek volna, mégis nagyon különbőztek egymástól. – Carlisle hívott, hogy ideje
lenne mennünk. Hamarosan nagy vihar lesz és jó lenne még előtte hazaérnünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – bólintott az alacsony,
fekete hajú lány, majd megfogta a fiú kezét. – Örültem a találkozásnak – vigyorgott
még rám, majd elindultak a pénztár felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Én is – motyogtam, bár biztos voltam
benne, hogy ezt már nem hallhatták.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Egy ideig még egy kissé kábultan
néztem utánuk, majd aprót ráztam a fejemen. Összeszedtem a maradék szükséges
ennivalót, majd én is a pénztárhoz mentem. Kifizettem a megvásárolt dolgokat és
csak ekkor jutott eszembe, hogy valahogy el is kell cipelnem az árvaházig ezt a
sok ennivalót. Végül egy mély sóhaj után útnak indultam, nekivágva a kora esti
hideg szélnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Vacogva léptem be az árvaház ajtaján.
Mindenem teljesen elázott és átfagyott. A kabátomból szinte csöpögött a víz és
néhol még jégcsap is lógott róla.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, Esme, de jó, hogy végre
visszaértél – sietett felém Sarah. – Már úgy aggódtunk érted. Olyan csúnya vihar
van készülőben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sz-szerencsére m-még sikerült
előtte… visszaérnem – vacogtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Gyorsan vetkőzz le és vegyél egy
forró fürdőt – utasított a szobám irányába tolva. – Mi addig elkészítjük a
vacsorát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- R-rendben – bólintottam, majd
elsiettem a szobámba. Összekapkodtam a fürdéshez szükséges dolgaimat, majd
elrohantam a fürdőbe, mindeközben levetve magamról a csöpögő ruhadarabokat.
Megkönnyebbülten nyögtem fel, ahogy a forró víz elérte a bőrömet, de tudtam,
hogy nem élvezhetem sokáig. Még a gyerekeknek is kell fürdeniük. Én majd jó
melegen felöltözök utána.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Gyorsan végeztem a fürdéssel, majd jó
melegen felöltöztem. Ezután lesiettem a konyhába, hogy megnézzem, hogyan áll a
vacsora. Nem is kell mondanom, mekkora felfordulást találtam ott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Christine! – kiáltottam ijedten,
ahogy a tányérokkal egyensúlyozott. Azonnal odaszökkentem hozzá és kivettem
néhányat a kezéből. – Miért nem vártatok meg, ha nem boldogultok egyedül? –
kérdeztem megrovóan. – Ha bármi összetörik, vagy valami tönkre megy, nincs
pénzünk újat venni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jól van, ne haragudj, csak nem
akartuk, hogy neked legyen gondod ezzel – mondta azonnal védekezően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Bocsáss meg, egy kissé hosszú napom
volt – dörzsöltem meg az orrnyergemet, miután a tányérokat letettem az
asztalra. – Sarah hová lett?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Felment szólni a gyerekeknek, hogy
nemsokára készen van a vacsora – felelt egyszerűen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, valóban? És ki készíti el addigra
az ételt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem tudtuk, hogy ennyire sok időbe
telik. Ezt főként te szoktad csinálni – ellenkezett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jól van, igazad van – szusszantottam
mélyet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme, jól vagy? Nagyon kimerültnek
látszol és ez az ingerültség… - csóválta meg a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak tényleg fárasztó napom volt –
mondtam rá sem nézve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akarsz róla beszélni? – fogta meg a
kezemet, hogy egy pillanatra megállítson a nagy kapkodás közepette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, most inkább nem – folytattam
tovább a vacsora készítését.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Á, Esme, látom, te is csatlakoztál –
jelent meg Sarah az ajtóban, majd mellénk lépett és segített az étel
elkészítésében. – Mary és Anette kint maradtak vigyázni a gyerekekre. Boldogulunk
hárman a vacsorával? – nézett rám kérdőn.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán, ha nagyon sietünk – feleltem,
miközben a kezemet ide-oda kapkodtam. Aztán a nagy sietség közepette már csak
azt éreztem, hogy valami élesen húzom végig a kezemet. – Áú – szisszentem fel
fájdalmasan, magamhoz kapva a kezemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, ne haragudj, jól vagy? – ugrott
mellém Christine. – Nem akartam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi baj – szorítottam rá gyorsan a
kezemre egy konyharuhát, mielőtt még ránéztem volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Had nézzem – lépett mellém Sarah is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem biztos, hogy ez jó ötlet. Már
csak a vér szagától is rosszul leszek – mondtam ijedten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ne aggódj, annyira biztos nem lehet
vészes. Na, mutasd! – fogta meg a csuklómat, majd maga felé fordította a
tenyeremet. – Bár, azért nem ártana lekezelni valamivel, nehogy elfertőződjön,
ha valami kosz ment bele. Chris, légyszi hozd ide az elsősegély dobozt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Máris – sietett el az említett, majd
nem sokkal később vissza is tért, ezúttal már Mary társaságában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mi történt? – kérdezte döbbenten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme elvágta a kezét – felelt Sarah
helyettem, majd nekilátott a sebem kitisztításának. Közben néha felszisszentem,
de igaza lehetett. Nem fájt annyira, így hát biztosan nem volt olyan súlyos,
mint azt elsőre gondoltam. – Tessék, készen is vagy – engedte el a kezemet, miután
körbetekerte gézzel a sebet és egy rögzítő hálót is ráhúzott. – Egyelőre hagyd
így, nehogy kosz menjen bele. Aztán holnap megnézem, hogy súlyos-e annyira,
hogy kórházba kelljen menned.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem jól leszek – mondtam
gyorsan, majd a csaphoz léptem és megmostam a szabad bőrfelületet a kezemen.
Egyetlen hely létezett, amit ki nem állhattam, és az a kórház volt. Ha
megéreztem a vér szagát, a gyomrom azonnal émelyegni kezdett, és a kórházi
fertőtlenítő szagával ugyanez volt a helyzet. Valamint azt sem bírtam, ha
kiszolgáltatott voltam más, idegen embereknek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Gyorsan folytattam a vacsora
készítését, miközben Sarah-ék furcsán méregettek engem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Pedig lehet, hogy az új orvos nem
lenne ellenedre – jegyezte meg viccelődve Anette, Mary pedig vele nevetett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem értelek – válaszoltam oda sem
nézve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ma érkezett a családjával a városba
az új sebész. Röviden úgy írnám le, hogy maga a szőke herceg, csak nem fehér
lovon, hanem fekete Mercedes-en – vigyorogtak. – Irtó helyes és ráadásul még
fiatal és gazdag is. Nem is értem, hogyan tud egy ennyi idős férfi egy egész
családot elirányítani. Minden esetre, van rá remény, hogy idén lecsökken a
létszámunk. Ha jól hallottam, csak ketten-ketten rokonok vér szerint is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Te jó ég! Egy nap alatt ennyit
megtudtatok róla? – nevettem halkan, bár engem nem nagyon győztek meg ezzel az
áradozással. Az ízlésünk többnyire más volt és nem csak a férfiak terén. Na,
nem mintha nekem olyan sokan udvaroltak volna, de én teljesen máshogy képzeltem
el egy tökéletes kapcsolatot, mint ők.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha találkoztál volna vele, te is
mindent meg akartál volna róla tudni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt kétlem… - csóváltam meg a fejem
nevetve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Neki még te sem tudnál ellen állni.
Hihetetlen aranybarna szemek… hibátlan és helyes arc, rövid szőke haj… -
sóhajtott fel álmodozóan Anette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hé, Anette, ébredj! – rázta meg őt a
vállainál fogva Mary. – Még be kell fejeznünk a vacsorát a gyerekeknek. Majd
éjszaka tovább álmodozhatsz, de most még dolgunk van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ahogy folytattuk a vacsora
elkészítését, a gondolataim visszakalandoztak erre a bizonyos orvosra. A nevét
meg sem említették. És azt sem, hogy egyáltalán házas-e, ha már ennyire
odavannak érte. Te jó ég! Miken töröm a fejem? – Magamban felnevettem a saját
gondolataimon. Az arcom előtt akaratlanul is megjelent a sápadt arc az
aranybarna szemekkel. Már akkor rájöttem, hogy ez a leírás ismerős nekem
valahonnan, amikor ezeket említették. Biztos az a srác és a lány is az ő
családjához tartozik, hiszen mi másért lenne ilyen nagy a hasonlóság? Próbáltam
összerakni a vonásokat, hátha éppen rokona valamelyiknek, de igazuk lehet
Mary-éknek. Akárhogy is próbáltam összerakni a képet róla, azokból a tökéletes
vonásokból rosszat nem lehetett összehozni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Zavartan ráztam meg a fejemet, hogy
kiűzzem belőle ezeket a gondolatokat. A lánnyal való találkozás úgy tűnik,
nagyobb nyomott hagyott bennem, mint azt először hittem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután minden gyerek befejezte a
vacsorát, sorban elmentek lefürdeni és a takarodó után a nevelőnők és én is a
saját szobáinkba mentünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Pár nappal később beköszöntött a
karácsony. A hó egyre csak gyűlt a kertben, így 24-ke reggelén kiengedtük a
gyerekeket a hóba játszani. Öröm volt nézni őket az ablakból, ahogy hóembert
építettek, hógolyóztak, vagy éppen hó angyalkát készítettek. Mosolyogva kezdtem
el tisztogatni az egész épületet, Sarah-val együtt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Van egy olyan érzésem, hogy az idei
karácsony sokkal jobbnak ígérkezik, mint eddig bármelyik – jegyezte meg egyszer
csak. – Mintha ezt a gyerekek is éreznék… sokkal boldogabbnak tűnnek most.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Talán csak a nagy hó miatt – vontam
meg a vállam. – Én már nem hiszek a csodákban. Már akkor lemondtam róluk,
amikor Lisa-t elvitték innen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Még mindig miatta szomorkodsz? Esme,
már lassan 23 éves leszel. Ideje lenne beletörődnöd, hogy ő is éli a saját
életét. Szerencséje volt, hogy megkaphatta mindazt, amiről az itt lakók csak
álmodhatnak. Egy szerető családot és rendes körülményeket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A szeretetet itt is megkaphatta
volna – motyogtam magam elé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hidd el, hogy sokkal jobb neki ott,
ahol most van. És rólad sem feledkezett meg. Minden évben ellátogat ide és
ajándékokat is szokott küldeni. Ne ítéld el őt azért, mert szerencséje volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Eszem ágában sincs elítélni őt –
tiltakoztam hevesen. – Nekem egyszerűen csak hiányzik, hogy itt legyen velem. A
szüleink halála után ő volt csak nekem. Mindig vele beszéltem meg mindent
kislánykorunkban is. Mindig figyelmesen végighallgatott és mellém állt, bármit
is tettem vagy mondtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mert ezt teszik a testvérek –
bólogatott. Csak kis idő elteltével szólalt meg ismét. – Na, gyere, szedjük
össze a gyerekeket. Nemsokára meghozzák az ebédet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Egyedül az ünnepek alkalmával volt meg
számunkra ez a lehetőség. Ilyenkor mindig küldtek ételt az árvaházba valamelyik
étteremből, amiért nem tudtunk elég hálásak lenni. Ez általában délben érkezett
meg, így addigra a gyerekeknek is bent kellett lenniük. Amint sikerült
összeterelnünk őket, átmentünk az étkezőbe, ahol kezdett ismételten
elharapódzni a hangulat. A kisebbek a hatalmas, feldíszített karácsonyfa körül
rohangáltak, amit még a város önkormányzata állítatott az árvaházba. A
gyerekeknek ez jelentette a fénypontot az ünnepekkor, na meg a kicsit kiadósabb
ebéd és vacsora. Már mind alig várták, hogy végre asztalhoz ülhessenek és
megkaphassák a jó meleg ételt. Amikor ez is bekövetkezett, a hangzavar teljesen
elhalt és néma csönd borult a teremre, amin mi csak mosolyogtunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Megpróbáltuk nekik a lehető legtöbb
mindent megadni, de mindemellett szigorúnak is kellett lennünk. Mary-nek, Sarah-nak
és Anette-nek könnyű dolga volt, hiszen elég idősek voltak ahhoz, hogy a
gyerekek automatikusan tisztelettel bánjanak velük és néha még kicsit féltek is
tőlük, amikor valami rossz fát tettek a tűzre. Ezzel ellentétben Christine és
én jóval fiatalabbak voltunk. Míg ő 26, én még csak 22 voltam. Ennek tetejében
sokkal engedékenyebbek is. Ha a gyerekek valamire engedélyt akartak kérni,
rögtön hozzánk jöttek. Tudták, hogy némi könyörgés és ígérgetés után felhagyunk
az ellenkezéssel, amit Mary-ék többször meg is jegyeztek. Ők ezt nem nézték jó
szemmel, de nem tudtak mit tenni ellene. A kicsik már rég kitanulták, hogyan
járnak a legjobban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A másnap reggel már sokkal
visszafogottabb hangulatban telt. A gyerekek halkan megreggeliztek, míg mi,
nevelőnők a szokásos napi teendőinket végeztük. Aztán nem sokkal az ebédidő
előtt olyan hír érkezett, ami mindünket teljesen ledöbbentette. Christine azzal
rohant föl a nevelői szobába, hogy vendégeink érkeztek. Mind felélénkültünk
ennek hallatán és lesiettünk a hallba. Az ott levők látványa pedig csak még
jobban ledöbbentett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot! – köszönt Sarah, mivel ő
tért magához először.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot! – mosolyodtak el
egyszerre. – Engedjék meg, hogy bemutatkozzunk. Ők a húgaim, Alice és Bella
Cullen, én pedig Rosalie Hale vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A másik két lány mosolyogva bólintott.
Az alacsonyabbikat azonnal felismertem. Ő volt az, akivel összeütköztem a
boltban. De hát mit kereshet itt? És a másik két lány?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Örülünk – biccentett Christine. – Mi
járatban vannak erre? Talán a városközpontot keresik?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem – nevetett a középmagas, barna
hajú lány, aki közvetlenül a Rosalie mellett állt és, akit ezek szerint
Bellának hívnak. – Adományt hoztunk az árvaháznak. A családunk nevében, az
ünnep alkalmából. Tudjuk, hogy nehéz helyzetben vannak és szeretnénk segíteni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Oh, ez igazán kedves – mosolyodtam
el, de mielőtt még bármi mást is mondhattam volna, Sarah figyelmeztetően
megszorította a kezemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És természetesen szeretnénk
találkozni a gyerekekkel is – szólalt meg ismét a Rosalie nevezetű lány,
miközben hátradobta a válláról hosszú szőke tincseit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A látványuk teljesen elkápráztatott.
Talán még sosem láttam három ennyire gyönyörű lányt. A bőrük hibátlan volt és
hófehér. A hajuk fényesen csillogott, mintha csak most jöttek volna a
fodrásztól, a mozgásuk pedig ruganyos volt és kecses. Nem tudtam nem elámulni
rajtuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha netán rossz időpontban jöttünk,
nyugodtan szóljanak. Visszajöhetünk máskor is – ajánlotta az alacsony, fekete
hajú lány, miután még percek elteltével sem szólaltunk meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem, egyáltalán nem jöttek rosszkor.
A gyerekek a szobáikban vannak és játszanak, de akkor összehívjuk őket. – Mary
hangja meg-megremegett, ahogyan beszélt. Látszott rajtuk, hogy őket is
megbénította a három lány ittléte. – Ti bizonyára Dr. Cullen lányai vagytok –
jegyezte meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem egészen – rázta meg a fejét
mosolyogva Rosalie. – Én az unokahúga vagyok, de testvérként tekintünk
egymásra. De, ha minden rendben van, akkor be is hoznánk a csomagokat – mondta
kedvesen, visszatérve az eredeti témára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ha kell segítség, nyugodtan szóljanak.
Miss. Platt itt marad és fölvezeti majd önöket – mondta Sarah, majd sarkon
fordult és a többiekkel együtt elsietett, hogy összehívja a srácokat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Egy perc és itt vagyunk –
mosolyogtak rám mindhárman kedvesen, majd elindultak kifelé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szívesen segítek, ha kell –
ajánlottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem szükséges, de azért köszönjük –
biccentettek, majd kecses léptekkel elhagyták a szobát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Izgatottan toporogtam, miközben rájuk
vártam. Közben a fejemben kezdett összeállni a kép a családjukról. Ott volt,
ezek szerint ez a bizonyos Dr. Cullen, akiről annyira áradoztak Mary-ék. Neki
valószínűleg van egy felesége is, bár róla még semmit nem hallottam. Valamint
még a két lányuk és Rosalie Hale, aki ezek szerint az unokahúga. A másik fiú,
akivel Alice Cullen-t a boltban láttam, talán Rosalie rokona lehetett, hiszen
annyira hasonlítanak egymásra. Ezen felül ott van az a titokzatos Carlisle,
akinek még csak a nevét hallottam. Talán ő egy másik testvérük lehet. Te jó ég,
mekkora családjuk van! És ráadásul mind ilyen gyönyörűek lehetnek. Mintha nem
is evilági lények lennének. Csak úgy sugárzik belőlük, hogy mennyire mások,
mint a többi ember.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Ebben a pillanatban ismét megjelentek
az ajtóban, egymás mögött lépve be. Elámultam, ahogy megláttam a kezeikben
tartott sok szatyrot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Had segítsek! – rohantam oda
hozzájuk, hogy átvegyek párat közülük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nem kell, elbírjuk egyedül is –
rázták meg a fejüket. – Csak mutassa, hogy hová vihetjük őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze, erre jöjjenek – intettem
nekik, majd elindultam föl az emeletre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- És, ha megkérhetnénk rá, inkább
tegezzen minket. Nem vagyunk még olyan öregek. Még csak gimnáziumba járunk –
nevettek fel dallamosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hát, nem is tudom – bizonytalanodtam
el, lopva rájuk sandítva. – A szabályzat nem igazán engedi, hogy az ismeretlen
látogatókkal és érdeklődőkkel mélyebb viszonyt kössünk. Olyan ez, mint a
kórházi szabály az orvos-beteg kapcsolatra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Értjük, ez esetben maradjunk csak a
keresztneveknél, rendben?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben – bólintottam végül rá. – Ne
haragudjanak, nem tenném ezt, de a szabály kötelez. Én sem vagyok olyan idős,
de már hozzászoktam ehhez a sok gyerek között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Megértjük. Hányan is vannak itt
pontosan? – érdeklődött a barna hajú lány, Bella.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Tizenhat gyerek, minden
korosztályból vegyesen, és öt felügyelő velem együtt. Bár én inkább a tanári
állást töltöm itt be, na meg a szakács feladatait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Hallottuk, hogy nem megy olyan jól a
sorsa ennek az árvaháznak. Pedig pont ezeknek a gyerekeknek kellene többet
kapniuk – szörnyülködött Alice.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sajnos a város túl szegény ahhoz,
hogy ennyi gyereket eltartson.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor hogyan biztosítják számukra a
megélhetést? – lepődtek meg őszintén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mary és Anette nővér a kórházban
dolgozik ápolóként, Sarah nővér egy üzletben, míg Christine és én tanárok
vagyunk az árvaházon kívül. Együtt próbáljuk meg összeszedni az elegendő pénzt
a hely fenntartásához, de azért persze a város is hozzájárul némi pénzzel.
Azért gondolom, nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy ez elég keveset
jelent.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor ezek szerint nagy szükség lesz
ezekre. Az ételt még kint hagytuk az autóban, majd ha végeztünk, azt is
behozzuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Az ételt? – hüledeztem. – Akkor
ezekbe mik vannak? – kérdeztem nem éppen illedelmesen. – Elnézést, úgy értem… -
próbáltam rögtön magyarázkodni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Semmi gond – nevettek. – Ezek
nagyrészt játékok és használati dolgok, akire szükségük lehet a mindennapokban.
Valamint hoztunk még pár ruhát is, de azok szintén kint vannak még az autóban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, ez igazán nagylelkű adomány –
sütöttem le a tekintetem motyogva. – Az árvaház nevében is köszönöm – mondtam
hálásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szóra sem érdemes – legyintettek
egyszerre. – Ahol ezelőtt éltünk Alaszkában, ugyanígy az ünnepekkor mindig
vittünk az árvaháznak ajándékokat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Itt is volnánk – álltam meg hirtelen
egy nagyobb ajtó előtt. Reméltem, hogy a gyerekek rendesen fognak viselkedni,
amikor benyitok, mert nem akartam, már csak az árvaház színvonala miatt sem,
hogy esetleg elússzon az adomány. Kinyitottam az ajtót, majd beengedtem őket. –
Gyerekek! – szóltam kicsit hangosabban, hogy a bent levő kisebb zűrzavar alább
hagyjon. – Vendégeink érkeztek. Ők Alice és Bella Cullen, valamint Rosalie Hale.
Ajándékokat hoztak nektek – jelentettem be.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">A gyerekek mind megilletődve pislogtak
a három lányra. Még a nagyobb szájúak és idősebbek is visszahúzódva
álldogáltak. Csak mosolyogni tudtam a látványon. Nem voltak hozzá szokva, hogy
idegenek között legyenek. Bár a városba bementek néha, nem tüntették ki őket
különösebb figyelemmel. Máskor pedig csak néha-néha jártak erre látogatók,
örökbefogadás céljából, de amint elvittek valakit, többé felénk sem néztek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jó napot kívánok! – köszöntek végül
kórusban, de egészen halkan. Bizonyára őket is elnémította kissé a látványuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jaj, csak nyugodtan tegezzetek
minket – nevetett fel Miss. Hale, haját ismét hátradobva a válláról. A néma
csend csak nem akart megtörni ezek után sem, így hát csak tovább folytatta. –
Mit szólnátok hozzá, ha kiosztanánk az ajándékokat, amiket hoztunk? – kérdezte
kedvesen, kérdőn ránk pillantva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Csak nyugodtan – bólintott Mary,
mire a három lány azonnal bele is kezdett a dologba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Nem tartott sokáig, amíg mindenkinek
odaadták az ajándékokat, de a nevelőkkel mi végig szinte tátott szájjal néztük
a tevékenykedésüket. Fogalmunk sem volt róla, hogyan került egy ilyen gazdag és
jómódú család ebbe a kicsiny kis városba, vagy legalábbis a környékére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szeretnénk megbeszélni néhány dolgot
a továbbiakról – lépett hozzánk ismételten a szőke hajú lány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miféle továbbiak? – lepődött meg
Anette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mivel itt lakunk a városban,
szeretnénk többször is ellátogatni ide a gyerekekhez – magyarázta úgy, mintha
ez számunkra egyértelmű lett volna már az elején is. – Hallottuk, hogy igen
nagy szüksége van az árvaháznak a segítségre, és mi szívesen adományozunk a
rászorulóknak – mosolygott töretlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ó, ez esetben… - tért magához
először a kábulatból Mary – Esmével mindent megbeszélhetnek. Általában ő
szervezi nálunk az efféle fogadásokat. Miss. Platt – fordult felém. – Kísérje
el Miss. Hale-t a dolgozószobámba – intett a fejével az ajtó felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Jöjjön utánam – biccentettem, majd
kinyitva előtte az ajtót, előre engedtem őt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igazán aranyosak a gyerekek –
szólalt meg kis idő elteltével, amikor már majdnem a dolgozószobában voltunk. –
Látszik, hogy sokat foglalkoznak velük, annak ellenére is, amilyen körülmények
között kell élniük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Próbáljuk a lehető legtöbbet megadni
nekik – bólogattam. – Bár a szüleiket nem tudjuk kárpótolni. Ez egy olyan
feladat, amit szívesen végez el az ember nap, mint nap, mégis kissé fájdalmas.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Önnek van gyereke? – kérdezte
hirtelen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Keserűen felnevettem erre a képtelen
kérdésre, majd megráztam a fejemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nincsen. Még csak otthont sem tudnék
biztosítani neki. Azt pedig nem akarom, hogy neki is esetleg itt kelljen
felnőnie.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ezt meg hogy érti? – ráncolta össze
a szemöldökét. – Ha jól értem, maguk mind itt élnek a gyerekekkel együtt? –
döbbent meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Természetesen. Nem is tudnám máshogy
elképzelni. Elég sok dolgunk van velük, annak ellenére is, hogy a neveléssel
nem kell annyit foglalkoznunk. Itt is volnánk – álltam meg a faajtó előtt, majd
benyitottam. – Foglaljon nyugodtan helyet – mutattam rá az asztal előtt álló
székre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Mit dolgozik azon kívül, hogy itt az
árvaházban ellátja a gyerekeket? – kérdezte, visszatérve az előző beszélgetés
szálára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- A város iskolájában tartok művészeti
és rajz szakköröket. Nem nevezném igazán munkának, de diploma nélkül, huszonkét
évesen nem igazán tud elhelyezkedni az ember. Főleg, hogyha ennyire helyhez van
kötve. De térjünk inkább át arra, amiért itt vagyunk – indítványoztam,
elkerülve a beszélgetés kínosabb részét. Semmi kedvem nem volt vadidegeneknek a
családomról beszélni. Bár meglepő módon, ebben a lányban megbíztam. Látszott
rajta, hogy nem olyan, aki kihasználja az emberek gyenge pontjait. És még
adományozni is szokott, ami nálam plusz jó pontot ér.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben. Nos, akkor rögtön a tárgyra
is térnék. Miután meghallottuk, mekkora szüksége van az árvaháznak a pénzre,
úgy döntöttünk, hogy minden hónapban egy kisebb összeget szeretnénk adományozni
maguknak. Az ünnepekkor pedig, mint ahogyan most is, ajándékokat hoznánk a
gyerekeknek, hiszen ők ugyanannyira, ha nem jobban megérdemlik, hogy
hagyományos karácsonyuk legyen, igazi ajándékokkal – mondta komolyan. – És
emellett természetesen havonta el is látogatnánk ide.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Elnézést, tudom, hogy ez nem éppen
rám tartozik, de ez nagyon nagy összeg – csóváltam meg a fejemet. – Biztosan
jól átgondolták?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Teljesen – nevetett fel jóízűen. –
Tudja, nekünk a pénz nem nagy gond. Az apánk az itteni kórházban dolgozik
főorvosként és az eddigi munkahelyein is igencsak jól keresett. Egyáltalán nem
probléma számunkra ez a kis kiadás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Előhúzott egy kis papírt a borítékból,
amit magával hozott, majd odatolta elém az asztalon. Kíváncsian néztem bele,
hogy mit rejt a fehér papír, de amikor ránéztem a benne levő csekkre, majdnem
szívrohamot kaptam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ez, ez rengeteg pénz – ráztam meg a
fejemet. – Ennyit nem fogadhatunk el. Éppen elég az is, amennyit eddig adtak
nekünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Bár valóban nagyon jól jött volna
nekünk az a pénz, mégsem hagyhattam, hogy teljesen lecsapolják a
bankszámlájukat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Arra gondoltunk, hogy a pénz egy
részét fordíthatnák felújításokra és bővítésekre. Egyre több az árva gyermek
országszerte és így legalább a megfelelő környezetet biztosítani tudnák
számukra. Nos, mit szól? Komolyan mondtam azt, hogy számunkra ez az összeg
egyáltalán nem megterhelő – mosolygott továbbra is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Remegő kezekkel csúsztattam vissza a
papírt a borítékba, amit aztán betettem az asztal legfelső fiókjába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Köszönöm szépen az árvaház és a
gyerekek nevében is – hálálkodtam. – Sokat jelent nekünk, hogy többen is
vannak, akik foglalkoznak az árva gyermekekkel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szóra sem érdemes. Örömmel segítünk
– nyújtotta ki felém a kezét, amit én egy kissé félénken fogadtam el. Ahogy a
bőrünk egymáshoz ért, meglepetten tapasztaltam, hogy Rosalie keze szinte
jéghideg volt. Ezt azonban nem tettem szóvá, hiszen lehet, hogy csak a kinti
hideg miatt hűlt ki nagyon és még nem melegedett át teljesen. Hiszen azért a
fűtés sem volt már a legjobb ebben a régi épületben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Miután visszatértünk a gyerekekhez és
a másik két látogatónkhoz, a hosszú barna hajú lány azonnal hozzánk lépett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Sikerült mindent megbeszélnetek? –
pillantott a mellettem álló lányra, aki erre bólintott. – Akkor lassan
indulnunk kellene, mert a fiúk és Carlisle már várnak haza minket. Az előbb
hívtak. Emmett már alig bír magával – nevetett fel halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Akkor mehetünk is – egyezett bele
Rosalie. – Ha bármiben tudunk segíteni, ezen a számon elérhetnek minket –
nyújtott át egy névjegykártyát, amelyen egy bizonyos Dr. Carlisle Cullen neve
állt. Ekkor jöttem csak rá, hogy akit eddig csak Carlisle-ként emlegettek, az
valójában az apjuk. De vajon miért szólítják őt a keresztnevén? – Akár a
felújításról lenne szó, akár bármi másról, nyugodtan keressenek – mosolygott.
Egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy az a mosoly még kint odafagyott az arcára
a hidegben, mert amióta beléptek, folyamatosan ott húzódott az arcán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben. És még egyszer, köszönjük –
hálálkodtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Majd én kikísérem önöket – termett
mellettünk Christine. A három lány őt követve hagyta el a szobát, majd nem
sokkal később az épületet is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Elgondolkodva néztem kifelé az
ablakon, ahogy mind a hárman beszálltak a kocsiba, ami az árvaház előtt állt.
Egy szürke Volvo volt az. Nem olyan feltűnő, de mégis szép és látszott rajta,
hogy igencsak odafigyelnek a karbantartására. Egyetlen sárfoltot sem tudtam
felfedezni rajta. Egyszerűen tökéletes volt. Pont, mint azok, akik használták…
Ijedten kaptam hátrébb a fejem, ahogy a rövid fekete hajú lány felpillantott az
árvaházra, egyenesen ahhoz az ablakhoz, ahol én álltam. Mintha észre is vett
volna, egy pillanatig a tekintetünk összetalálkozott, majd intett egyet, amiből
már biztos voltam benne, hogy meglátott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">Amint elhajtott az autó és eltűnt az
utca végén a kanyarban, mélyen felsóhajtottam. Esténként mindig azért
imádkoztam, hogy egyszer egy jószívű ember kisegítse az árvaházat. Most viszont
a helyzet kissé ijesztő volt. A pénz, amit a Cullen család adományozott, több
volt, mint amire számítottunk. Dr. Cullen bizonyára igazán jó orvos lehet, ha
ennyit keres, hogy még az árvaházra is marad pénze.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Esme – hallottam meg ekkor a nevemet
a hátam mögül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen? – fordultam oda Christine
felé. Eddig észre sem vettem, hogy már egy ideje bejött az utcáról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Nagyon elgondolkoztál valamin és
láttam, hogy nagyon nézegetsz ki az ablakon. Minden rendben van?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Persze – mosolyodtam el
határozottan. – Csak egy kissé furcsa nekem ez a család. Az összeg, amit
adományoztak, nagyon nagy. És minden hónapban adnak valamennyit. Lehetetlenség
ennyi pénzt összegyűjteni még egy évszázad alatt is – csóváltam meg a fejemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Ki tudja, mennyi ideig szándékoznak
itt maradni – vonta meg a vállát. – Talán csak egy-két hónapig és akkor már nem
is olyan szörnyű az a kiadás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rosalie azt mondta, az ünnepekkor
ezentúl mindig ellátogatnak és, ha lehetőségük van rá, akkor minden hónapban
is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Miért agyalsz ezen ennyire? – vonta
fel a szemöldökét. – Az imáink meghallgatásra találtak. A gyerekek megérdemlik
a jobb életkörülményeket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Valamiért nagyon nem hagy nyugodni
ez a dolog. Nézz csak rájuk! Tökéletesek, egyetlen hibájuk sincsen. Azt
mondták, nem rokonok, mégis hasonlítanak egymásra. Az aranybarna szemük és a
fehér bőrük makulátlan. Mintha egy eddig ismeretlen helyről jöttek volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Szerintem csak rémeket látsz – vonta
meg ismét a vállát hetykén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Úgy gondolod? – kérdeztem zavartan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Igen. Oké, megértem a gondolataidat,
hiszen valóban igazak rájuk azok, amiket az előbb felsoroltál. Viszont nem
tettek semmi olyat, ami miatt aggódnunk kellene. Inkább örüljünk, hogy ilyen
jószívűek. Ha kiderülne, hogy kétségeink vannak velük kapcsolatban, annak talán
nem lenne jó vége.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif";">- Rendben, nem aggodalmaskodom ezen
tovább – adtam meg magam, felemelt kezekkel, de a szavaim ellenére az agyam még
ugyanúgy tovább kattogott.</span></div>
Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-24380972146271446592013-04-11T22:34:00.001+02:002013-04-14T10:58:43.870+02:00Egy kis info :)Sziasztok!<br />
<br />
Igen, nagy kihagyás után ismét jelentkezem :) Az első dolog, amit közölni szerettem volna, hogy a másik blogra szépen lassan készülget a fejezet, megpróbálom a lehető leghamarabb összeszedni a maradék gondolataimat! :) A másik dolog pedig egy kicsit bonyolultabb. Az év végi hajtás és alapvizsgákra készülés miatt nem lesz sok időm az írásra, csak ha tényleg sok ihletem van hozzá... Ezért felajánlok egy lehetőséget nektek: Még korábban említettem egy új történetet, amit azóta szintén nem tudtam sokáig folytatni, de nem vesztek el az ihleteim és 10 fejezet már készen van belőle. Ez nem lesz olyan hosszú történet, de mivel ezzel a történettel egy darabig nem tudok haladni, így arra gondoltam, hogy abból tennék fel, amíg el nem jön a nyár :) A Twilight-láznak úgyis lassan vége szakad (vagyis inkább csak csillapodni látszik) és tartok is tőle, hogy a nyáron végleg elvesznének az ihleteim, ezért szeretném őket minél hamarabb megosztani veletek :) Bár gondolom nem fogtok erre szavazni, de ha azt szeretnétek, hogy előbb fejezzem be a megkezdett történetet, akkor megtartom még egy ideig magamnak ezt az új történetet :) A döntés a tiétek :) Ha erre szavaztok, akkor akár ma este felkerülhet.<br />
<br />
Ó, és a komik pótolva lesznek, a hétvégém kivételesen itthon töltöm :)<br />
<br />
Puszi, JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-25878962605872257782013-02-26T20:45:00.001+01:002013-02-26T20:45:22.678+01:0090. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b> </b>Sziasztok!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, egy picit később jöttem, ne haragudjatok, közbe jött valami :) De itt vagyok, nem felejtettelek el titeket! :) Meg is hoztam ezt a szép kerek számú fejezetet, amihez jó olvasást kívánok. Hamarosan itt a történet vége, úgyhogy próbáltam olyanra is venni a fejezet végét. Egy kis nyugalom az utolsó mozgalmas történések előtt, már csak tényleg egy picike szál nincs elvarrva, amire talán ti is rájöhettek ;) Remélem, tetszik majd a fejezet! :)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Puszi, Juliet</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Esme szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindenhonnan éles
sikolyok hangzottak fel, de nem csak tőlünk, hanem a Volturi katonáitól is.
Bellát olyan szorosan tartottam a karjaimban, hogy már attól kezdtem félni, én
magam teszek kárt benne. A tekintetem végig Carlisle-t követte. És akkor
megtörtént az, amitől a legjobban féltem. Felix előlről támadott és leterítette
őt a földre. Meg akartam indulni feléjük, de Nath visszarántott. Carmen egy
gyors modulattal evette tőlem Bellát. Vergődtem a kezei között, de nem tudtam
szabadulni. Láttam, ahogy Carlisle elkezd gyengülni Alec képessége miatt, de
egy lépést sem tudtam tenni felé.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Carlisle parancsba
adta nekem, hogy egy lépést se engedjek neked innen mozdulni és nem most foglak
elveszíteni téged! – kiabálta Jonathan.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ám ekkor valaki
elrántotta őt tőlem, mire kétségbe esetten fordultam meg, de köben Carlisle-nak
is segíteni akartam. És ebben a pillanatban szinte minden egyszerre történt.
Carlisle letépte Felix fejét, mire Aro azonnal megindult felé, szemeiben
gyilkos tűzzel, Nath a földre került a támadója alá, Michelle-re pedig szintén
rávetette magát lesből egy Volturi. Nem tudtam hová menjek először. Mindüket
meg akartam menteni, de egyszerűen a földbe gyökerezett a lábam. Mitch éles
sikolya hasította ketté a levegőt, mire láttam, hogy szerelmem megdermed, és
lassan fordul felénk. Azonnal felénk indult, amint meglátta, hogy a nővére
veszélyben van, így én Nath segítségére siettem. Ráugrottam az ellenségre és
lerántottam őt Jonathan-ről, de már késő volt. Az időközben farkassá változott
legjobb barátom nyakán egy hatalmas, marcangolt seb éktelenkedett. Barna szemei
az enyémbe mélyedtek és mintha csak annyit mondott volna velük: Fuss! Menekülj!
A csatát el fogjuk veszíteni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A szemei üvegesen
meredtek a semmibe, amikor meghallottam a hatalmas reccsenést, majd nem sokkal
ezután szerelmem fájdalmas kiáltását.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Esme! – szerelmem lágy hangja kiszakított a
gondolataimból. Lassan emeltem rá a tekintetemet az arcára. A kezét az enyémre
simította és lágyan megszorította.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak kicsit elgondolkoztam – mondtam halk hangon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miről? – húzódott hozzám közelebb.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi érdekesről – fordítottam a padló felé a
tekintetemet. Nem akartam őt még hetek után is a harcban történtekkel terhelni.
Még így is látszott rajta a gyötrődés a nővére elvesztése miatt, nem akartam
még az én gondjaimat is a nyakába zúdítani.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt mindjárt gondoltam – emelte meg az államat a mutatóujjával.
– Emlékszel, mit mondtál aznap? – kérdezte a szemeimbe nézve. – Hogy nem kell
magambam tartanom az érzéseimet. Neked elmondhatom és ki is borulhatok. Esme,
bármi is az, ami ennyire felzaklat téged, velem megoszthatod, és én talán
tudnék segíteni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, nem tudsz – ráztam meg a fejemet. – A rossz
döntéseimet nem másíthatod meg. Nem tudsz visszamenni az időben és tanácsokkal
ellátni. Megmenthettem volna Őt! – néztem rá keservesen. – Nath-nek már nem
tudtam időben segíteni, de Michelle-t megmenthettem volna! – A csata óta ez
volt az első alkalom, hogy elhangzott köztünk a neve és láttam rajta, hogy fájt
neki. – Azt hittem, mind a kettejüket meg tudjuk menteni. Te az ő segítségére
siettél, én pedig Nath-hez, pedig Michelle-hez közelebb voltam. De végül mind a
ketten elkéstünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme! Drágám! – fogta a kezei közé az arcomat. – Emiatt
nem hibáztathatod magad! Segíteni akartál, mindkettejüket meg akartad menteni.
Hittél benne, hogy sikerülhet, de nem sikerült. A halála mindig is egy fájó
emlék marad a szívemben, de kérlek, te ne okozz nekem fájdalmat azzal, hogy
saját magadat okolod a történtekért.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nem lenne szabad… tudom, hogy nem az én hibám,
de akkor is fáj a tudat, hogy dönthettem volna másképpen is! – döntöttem a
homlokának az enyémet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha… Michelle-nek segítesz, akkor azért lett volna
bűntudatot, hogy magára hagytad a legjobb barátodat. A nővéremnek pedig újra
szenvednie kellett volna a párja elvesztése miatt. Talán most boldogok együtt
valahol, ki tudja?</div>
<div class="MsoNormal">
Halványan elmosolyodtam. Tudtam, hogy igaza van, de azt is,
hogy ezek a gondolataim még sokáig nem fognak eltűnni a fejemből. Hiába mondja
azt, hogy én csak a legjobbat akartam, a történteken ez mit sem változtat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lassan le kéne mennünk… Rose nemsokára itt lesz Emmett-tel
– szólalt meg egyszer csak.</div>
<div class="MsoNormal">
Igen, ez volt a másik dolog, ami problémát okozott az
életünkben. Emmett még mindig ember volt, de elég nagy hajlandóságot mutatott
arra, hogy belőle is vámpír legyen. Rose-ért bármit feladott volna, de mégsem
helyeseltem teljes mértékben a döntését. Neki még volt családja, akikhez
hazamehetett. És ezt mégis feladta. Örültem a boldogságuknak, de abban már csak
reménykedni tudtam, hogy nem fogja idővel megbánni ezt a döntését. Én a mai
napig nem bánom azt, ami lett belőlem, hiszen így az örökkévalóság végéig
együtt maradhatok a szerelmemmel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett odáig van Rose-ért – simogatta meg Carlisle az
arcomat. – Jasper is megmondta, hogy valódiak az érzései, nem csak a
szépségéért szereti Rose-t. Nem csak a hallhatatlanságot akarja, hanem az örökkévalóságot
a szerelme oldalán.</div>
<div class="MsoNormal">
- De ez akkor is korai… - csóváltam meg a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te emlékszel még rá, hogy mikor döntötted el, hogy vámpír
akarsz lenni? Mert ha jól sejtem, már sokkal előbb, mint hogy ezt velem is
közölted volna – vonta fel a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van – sóhajtottam. – Csak olyan furcsa ebbe
belegondolni. És mit gondolsz, Rose vajon meg tudja majd tenni? Hiszen te is
sokáig szenvedtél az én közelemben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom… - csóválta meg a fejét. – Sokat kell majd
készülnie rá, de én bízom benne. Számára Emmett vére nem olyan csábító, mint
amilyen a tiéd volt nekem – jelent meg halvány mosoly az ajkain. Emmett nem az
ő „énekese”.</div>
<div class="MsoNormal">
- A kettő nem párosul egymással? – lepődtem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem feltétlenül… ezek szerint. Bár nem sok ilyen esettel
találkoztam létezésem során, hogy egy vámpír és egy ember egymásba szeretnek.
De mivel egy átlagos nomád vámpír valószínűleg nem állna ellen a kísértésnek,
megölné az áldozatát. Utána mégis társra találhat. A mi esetünkben ez kicsit
másképpen alakult, mert én nem öltem embereket. Volt esélyem tiszta szemmel rád
nézni és megismerni téged, észrevenni a tulajdonságaidat, amik még máig is
annyira vonzanak benned – karolta át a derekamat. – Nem is beszélve a bájos
emberi tulajdonságaidról, mint például amikor elpirultál – puszilta meg az
arcomat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle, zavarba hozol - motyogtam, miközben egy
pillanatra lehunytam a szemeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, pont ez az egyik dolog, amit imádok benned –
nevetett fel halkan. – Na, gyere, Rose és Emmett pár perc múlva itt lesznek –
fogott kézen.</div>
<div class="MsoNormal">
Az egész család számára hosszú volt a délután, amit Rose-zal
és a… párjával töltöttünk el. Emmett nagyon rendes fiú volt, minden értelemben.
És tényleg látszott rajta, hogy odáig van Rose-ért, de ezt eddig is tudtuk már.
Igazából, ez az egész csak arra szolgált, hogy megtudjuk, valóban nem korai-e
még az átváltoztatásáról beszélnünk. Az aggodalmaink azonban alaptalannak
bizonyultak. Emmett úgy beszélt erről az egész vámpír-dologról, mintha máris a
részese lenne… És, hát valljuk be, ez némileg már így volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Másnap reggel, amikor Bellával a karomban és Carlisle-lal az
oldalamon elhagytam a hálószobát és lementem a nappaliba, Alice, Jasper és Rose
ott ültek a kanapén, egymás mellett és minket néztek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Történt valami? – kérdezte Carlisle, összevont szemöldökkel
fürkészve az arcukat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valamit meg kéne beszélnünk – felelt Jasper, miután
Rose-ra pillantott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lenne az? – ültünk le velük szemben, én a fotelba,
Bellával a karomban, míg Carlisle a bútor karfájára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meg kellene fontolnunk a költözés lehetőségét – vetette
fel az ötletet a fiunk. – Most már tudjuk, hogy Bella nem veszélyes az
emberekre nézve, mert emberi táplálékkal is beéri és egyébként is nagyon okos.
De ha Emmett-ből is vámpír lesz, akkor vele nem maradhatunk itt. A családja nem
szerezhet róla tudomást és itt teljes mértékben el kéne őt relytenünk az
emberek elől. Ha viszont elköltöznénk, őt is a nevedre vehetnéd és maximum
valamilyen betegséget hazudnánk vele kepcsolatban a városban, amiből, ha már
tudja kezelni a vérszomját, sikeresen kigyógyulna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt jól átgondoltátok már, igaz? – sóhajtott fel Carlisle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ami azt illeti, gondolkodtunk már ezen egy ideje -
bólintottak rá. – De mivel te vagy a családfő, te döntesz.</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle mély levegőt vett, majd rövid hallgatás után
először a lányunkra, majd rám pillantott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én pedig azt teszem, ami a családomnak a legjobb –
jelentette ki. – Elköltözünk. A farkasok miatt amúgy sem maradhatnánk sokáig.
Így, hogy már senki sem köti őket hozzánk, nem fogunk tudni alkudozni velük
Emmett átváltoztatásával kapcsolatban. Még egy csatát pedig nem kockáztatok meg
– fejezte be halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- De mégis hová költözünk? – kérdeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Chicago-ba – felelt olyan természetességgel, mintha már
régen kigondolta volna a választ.</div>
<div class="MsoNormal">
Lezárva a beszélgetést, szinte azonnal meg is kezdtük az
előkészületeket. Természetesen nem akartunk már másnap reggel útnak indulni, de
könnyebb volt így elbúcsúzni ettől a kis várostól. Hiszen, annyi minden történt
itt velünk, jó és rossz egyaránt. De nem maradhattunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért pont Chicago? – kérdeztem Carlisle-tól, amikor már
fent pakolgattunk a szobánkban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom – vonta meg a vállát. – Már egy ideje engem is
elgondolkodtatott az, hogy talán költöznünk kellene, hiszen egyre több minden
lesz ellenünk, és ez tűnt az egyik legjobb ötletnek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Furcsa lesz egy ilyen kisváros után Chicago-ban élni –
jegyeztem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha van neked is ötleted, szerintem mindenki nyitott a
változtatásra – fogta meg a kezemet mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igazából nincsen – sóhajtottam. – Csak annyira szerettem
itt élni. Még ha az utóbbi időben nem kifejezetten jó dolgok történtek itt
velünk, akkor is… Forks valahogy egy afféle otthonommá vált. Tulajdon képpen,
itt kezdtem új életet. Itt lettem vámpír és itt született meg Bella is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, mennyi minden fűz téged ide – simogatta meg az
arcomat. – De szükség van erre a költözésre. Ha nem is Emmett vagy a farkasok
miatt, akkor azért, mert mi nem öregszünk és ez egy idő után már feltűnő az
embereknek, valamint Bella is túl korán született meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, én tudom, hogy szükség van erre – bólogattam, miközben
folytattam a pakolást.</div>
<div class="MsoNormal">
- Visszajövünk még ide, megígérem! – mosolygott rám.</div>
<div class="MsoNormal">
Majdnem egy hónap telt el azután, hogy eldöntöttük, hogy
Chicago-ba költözünk, amikor végül sor is került erre. Meg akartuk adni Emmett-nek
a lehetőséget, hogy elbúcsúzzon a családjától. Nem volt neki könnyű, de Rose-t
mindennél jobban szerette. Valamint így Rose is felkészülhetett az
átváltoztatására. Mindezt neki sem volt könnyű kezelni, de amikor ott álltunk
mind a házunk előtti tisztáson és indulni készültünk, már ő is készen állt.</div>
<div class="MsoNormal">
Így indultunk el az új otthonunk felé, hátrahagyva a régi,
forksi emlékeinket, amikből olyan sok volt. Az új város talán új életet is
tartogat nekünk, ami ezúttal már jobban fog alakulni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Olyan gyorsan teltek a napok, hogy már a Chicago-ba
érkezésünk után is eltelt másfél hét, mire újra szóbakerült Emmett
átváltoztatása. Eddig tartott, amíg mindent szép lassan elrendeztünk. Alice-t
és Jaspert beirattuk egy középiskolába, míg Rose minden nap otthon lesz majd
Emmett-tel, akit pedig a súlyos beteg gyerekünként jelentettünk be, hogy ne kelljen
majd mutatkoznia az emberek előtt. Esme beiratkozott az egyetemre, de csak
levelező szakara, hogy tovább tanulhasson építészetet, míg én a kórházba
jelentkeztem állásra. Szerencsére pár napon belül meg is kaptam azt, nem
kellett sokáig győzködnöm a vezetőséget.</div>
<div class="MsoNormal">
A napok alatt nagyjából a házat is berendeztük, vagyis
pontosabban Esme volt azt, aki mindent eltervezett és megvalósított.</div>
<div class="MsoNormal">
Ez a nap azonban nem indult olyan fényesen. Rose reggel elég
mogorva volt mindenkivel. Látszott rajta, hogy valami felzaklatta az éjszaka és
mind tudtuk, hogy mi volt az.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aggódom Rose miatt – mondta halkan Esme, miután bejött
hozzám a dolgozószobámba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is – sóhajtottam. – Beszélnem kéne vele… - dörzsöltem
meg a halántékomat gondterhelten.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha akarod, először megpróbálhatom én – simította a
vállaimra apró kezeit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hiszem, hogy rád hallgatna – csóválta meg a fejét. –
Elég makacs ezzel a témával kapcsolatban. Én átéltem ugyan azt, amit ő. Tudom,
hogy nem könnyű neki, de te nem élted át ezt. Még az önuralmad is sokkal jobb,
mint bármelyikünknek volt az első évben. Ne értsd félre, minden vágyam az volt,
hogy valahogyan könnyebbé tegyem neked a vámpírrá válást és rülök neki, hogy
ilyen jól tanulsz. De Rose-nál ez nem lesz elég, szerintem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor fogsz vele beszélni? – kérdezte mélyet sóhajtva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mnél hamarabb kellene. Talán ma, ha visszajöttek a
vadászatból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lesz, ha rosszul sül el ez a dolog… mármint az
átváltozás? – kérdezte halk hangon szerelmem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rose meg tudja csinálni, képes rá – ellenkeztem, ahelyett,
hogy válaszoltam volna a kérdésére. – Bíznunk kell benne, hogy legyen elég
önbizalma és akkor nem lesz baj!</div>
<div class="MsoNormal">
Felnéztem rá és halványan elmosolyodtam, ő pedig lágyan
végigsimított az arcomon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Vajon eljön valha is az a nap az életünkben, hogy nem kell
semmiért sem aggódnunk és mindannyian boldogok vagyunk? – motyogta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az örökkévalóság hosszú idő, még a mi szerencsétlenségünk
is elmúlhat egyszer – nevettem fel keserűen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azért nem csak rossz dolgok történtek velünk – állapította
meg. – Kezdjük csak azzal, hogy újra összehozott minket a sors.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez igaz – fordultam felé és az ölembe húztam őt. – Itt van
még például a mi kis Bellánk is – puszilta meg az arcomat.</div>
<div class="MsoNormal">
- És rajta kívül van még három nevelt gyerekünk is –
mosolygott szélesen. – Vagyis, nemsokára már négyen lesznek. Te pedig azt
csinálhatod, amit mindig is tettél, segítesz az embereken.</div>
<div class="MsoNormal">
Pár percig csak ültünk ott, egymást átkarolva, amikor
egyszer csak Emmett-et hallottuk meg közeledni a helyiség felé, majd nem sokkal
később be is kopogott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere csak be, Emmett – szóltam ki kicsit hangosabban,
hogy ő is meghallja.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarok zavarni – jelent meg egy kisebb vigyor az
arcán, amikor meglátott minket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem zavarsz – nevetett halkan Esme és láttam rajta, hogy
még egy kicsit zavarban is van. – Mit szeretnél?</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle-lal váltani néhány szót – komolyodott meg kissé a
hangja.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor én már itt sem vagyok – állt fel azonnal szerelmem.
– Bellával leszek – simított még végig a vállamon, majd Emmett mellett kilépett
az ajtón.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nos, miről szeretnél beszélgetni? – néztem rá kérdőn, majd
az asztalom másik oldalán levő székre mutattam.</div>
<div class="MsoNormal">
Ő lassan odasétált elém, majd helyet foglalt, de nem kezdett
bele rögtön, én pedig türelmesen vártam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát… az az igazság, hogy elég kellemetlen téma ez nekem –
pillantott le az asztal sötét faburkolatára. – Rose-ról lenne szó.</div>
<div class="MsoNormal">
- Előttem nem kell semmit sem szégyellned. Ha tudok,
természetesn segíteni fogok – biztosítottam őt bátorítóan mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mint azt tudjátok, Rose nem igazán van oda azért az
ötletért, hogy vámpír legyen belőlem is – kezdett bele lassan, és én egy
pillanatra meg is lepődtem, hogy milyen komolyan áll most hozzá ehhez a
témához. – Nem tudom, hogy miért olyan bizonytalan még mindig, hiszen nem
jöttem volna el veletek Forksból, ha nem gondolnám ezt az egészet komolyan.
Vele szeretnék lenni, de ezt úgy nem lehet, hogy folyamatosan vigyáznia kell
rám. Elég idegesító tud lenni, amikor azért óvatoskodik mellettem, nehogy kárt
tegyen bennem – húzta el a száját. Egy halvány mosoly jelent meg a szám
sarkában, amikor rájöttem, hogy Emmett-et az zavarja, hogy Rose erősebb nála. –
Ne értsd félre, nem ez a fő okom az átváltozásra – tartotta fel védekezően a
kezeit, amikor meglátta a mosolyt az arcomon. – Szeretnék örökre vele lenni –
nézett mélyen a szemeimbe. – Boldoggá akarom tenni őt, amennyire ez csak
lehetséges. De minden nappal egyre idősebb leszek, megöregszem, aztán pedig
meghalok, ő pedig szenvedni fog. Mert tudom, hogy szeretem engem. Tudom, hogy
nem azért halogatja az átváltoztatásomat, mert le akar rázni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök, hogy megosztod velem az érzéseidet, Emmett, de
elég jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam, nem emiatt jöttél pont hozzám. Mire
szeretnél kilyukadni? – vontam fel a szemöldökömet, de a hangom egyáltalán nem
volt számon kérő, inkább csak kíváncsi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretném, ha te változtatnál át, ha Rose ezt nem tenné
meg az elkövetkezendő egy hónapban – nézett teljes komolysággal a szemembe.</div>
<div class="MsoNormal">
Meglepetten néztem rá és nem is reagáltam azonnal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért engem kérsz erre? – A hangom halk volt és nyugodt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mert tudom, hogy te pártatlan vagy a fontos témákban.
Alice Rose mellé állna, Jasper pedig követné őt. Esme pedig… nos, ő még soha
életében nem kostolt embervért. Nem azért, mert nem bízok az önuralmában, hanem
mert nem ezzel kéne elkezdenie. Te már ellenálltál az „énekesednek”, ahogy Rose
mindig mondta nekem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem cselekedhetek a lányom akarata ellenére – ráztam meg a
fejem. – Sajnálom, Emmett!</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is erre kérlek – tiltakozott azonnal. – Rose csak fél,
hogy nem fog tudni megállni! Ő sem ivott még sohasem ember véréből és ezért
bizonytalan. Én bíznék benne, de ő annyira lealacsonyítja a képességeit. Ha
tényleg csak ennyitől fél, akkor meg fogja engedni. Egy hónap elég lesz neki
arra, hogy ha ő akar átváltoztatni, akkor rendesen felkészüljön rá. Ha viszont
ez nem sikerül neki, számíthatok rád?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha Rose ebbe beleegyezik, akkor igen – bólintottam végül
rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm! – hálálkodott. – Sokat jelent ez nekem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért olyan sürgős ez neked? Mi lesz, ha Rose több időt
kér? Én is ezt akartam Esménél – magyaráztam értetlen tekintetét látva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha megkérem a kezét, szeretném, hogy a nászutunkon már én
is vápír legyek – vigyorodott el, és hallottam a hangján, hogy őszinte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban ilyen terveid vannak vele? – mosolyodtam el szélesen.</div>
<div class="MsoNormal">
Erre ő nagyot bólintott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Minden egyes szavamat komolyan gondolom – jelentette ki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ennek nagyon örülök – álltam fel a székemből. – Nos, ha
Rose ebbe beleegyezik, akkor megteszem, amit kérsz, de nem hinném, hogy ő is
ezt akarná. Adj neki még egy kis időt. Egy-két év nem számít semmit sem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szeretném, ha legközelebb miattam kerülne veszélybe a
családotok – rázta meg a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mint mondtam, ez Rose döntése lesz. Őt kell meggyőznöd
erről, nem engem, de kétség kívül jól esik, hogy figyelembe veszed a család
érdekeit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nemsokára remélhetőleg én is közétek fogok tartozni. Úgy
kell viselkednem, hogy mindenkinek jó legyen – vigyorgott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Már most is a családunk része vagy – mosolyogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm – vigyorodott el még szélesebben. – És azt is,
hogy meghallgattál.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha bármi gondod van, hozzám nyugodtan fordulhatsz –
biccentettem.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután Emmett elhagyta a helyiséget, én pedig nem sokkal
később elindultam fölfelé az Esmével közös hálószobánkba. Ő éppen az ágyon
feküdt és egy könyvet olvasott, amit azonnal le is tett az éjjeliszekrényre,
amikor meglátott engem. Aztán pillanatokon belül már a nyakamban is volt és
szorosan átölelt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett tényleg meg akarja kérni Rose kezét? – ujjongott. –
Ez nagyszerű! – lelkesedett fel. – El sem tudom hinni. Nem gondoltam volna,
hogy ilyen hamar meghozza ezt a döntést – hadarta boldogan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme, édesem, nyugalom – állítottam meg őt kuncogva. – Még
nem történt meg a lánykérés és előtte Emmettnek és Rose-nak még lesz egy nagyon
fontos beszélgetése is. És ami még fontosabb, hogy ezt a lányunk előtt titokban
kell tartanunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, megértettem, csak annyira örülök neki! –
vigyorgott továbbra is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is nagyon boldog vagyok, hogy végre rá is rátalált az
igaz szerelem – mosolyogtam, majd egy finom csokót nyomtam az ajkaira.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igent mondtál Emmett kérésére… - nézett fel rám egy kis
idő elteltével, ezúttal már teljesen komoly tekintettel. – Miért? Rose is képes
lesz rá…</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie-nak nem kell tudnia a mi egyezségünkről. Ha meg
tudnak egyezni valamilyen időpontban Emmett-tel, erre úgysem lesz szükség.
Félek, hogy akkor esetleg a könnyebb utat választaná. De választ adva a
kérdésedre, azért mondtam igent rá, mert mindamellett, hogy én bízok Rose
önuralmában, ő közel sem ilyen magabiztos. Azt pedig nem fogom hagyni, hogy
emiatt szenvednie kelljen. Viszont biztos vagyok benne, hogy meg fognak
egyezni. Mi is tudtunk kompromisszumot kötni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az más, te előtte több mint két évszázada türtőztetted
magad az embervértől…</div>
<div class="MsoNormal">
- Éppen ezért féltem attól, hogy ha egyszer megízlelem, nem
bírok majd leállni – futtattam végig a tekintetemet a nyakán. – Valamilyen
értelemben igazam is lett – húztam végig leheletfinoman az ütőere mentén az
orromat.</div>
<div class="MsoNormal">
A következő pillanatban azonban meghallottunk a gyerekeket,
amint egyre közelebb érnek a házhoz. Mélyet szusszantottam, majd felnéztem
szerelmem szemeibe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy szót se Emmettről! – tettem a mutatóujjamat a szájára,
mire ő csak mosolyogva bólintott.</div>
<div class="MsoNormal">
A nap további részére azt terveztük, hogy együtt bemegy az
egész család a városba, hogy Rose és Emmett nyugodtan beszélgethessenek otthon.
A lányok, vagyis helyesebben szólva Alice, oda volt meg vissza a boldogságtól,
hogy újra bejárhatja az üzleteket. Esme, Bellával a karjaiban vele tartott. Mi
pedig Jasperrel csak szép lassan ballagtunk utánuk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted meg fognak tudni egyezni? – szólalt meg egyszer
csak a fiam.</div>
<div class="MsoNormal">
Elgondolkodva néztem rá, bár már biztos voltam a
válaszomban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy gondolom, igen – bólogattam. – Csak Rose időt fog még
kérni tőle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig talán jobb lenne, ha most átváltoztatná. Esménél is
időt akartunk nyerni, és nem lett jó vége.</div>
<div class="MsoNormal">
- De így legalább lehetőség adatott neki egy gyerekre, akire
mindig is vágyott – vetettem ellen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nekik viszont már nincsen erre lehetőségük. Rose azzal
teheti Emmett-et a legboldogabbá, ha minél hamarabb átváltoztatja.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te jobban tudod, Jasper, hogy Rose mit érez.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg csak attól fél, hogy bántani fogja őt, de közben
az az átváltoztatás mellett szól, hogy Emmett így is veszélyben van, hiszen
emberként tud a titkunkról.</div>
<div class="MsoNormal">
- A Volturi sokat változott, amióta már csak Marcus van
hatalmon – gondolkodtam el. – Vele meg tudnánk egyezni, hiszen Emmett sem
maradna már sokáig ember.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ettől függetlenül, ha egy nomád vámpír jelenik meg a
környéken, az nem szerencsés rá nézve – mutatott rá Jasper egy újabb
problémára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi öten vagyunk – vetettem ellen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme esetében hárman voltunk – felelt óvatosan.</div>
<div class="MsoNormal">
- És végül el is bírtunk a két vámpírral…</div>
<div class="MsoNormal">
- De milyen áron? Akarata ellenére lett Rose-ból vámpír. Ha
Emmettel is ugyanez megtörténne, sosem bocsátaná meg magának, hogy nem változtatta
őt előbb át.</div>
<div class="MsoNormal">
Elgondolkodva néztem magam előtt a járdát, miközben lassan
sétáltam el a boltok előtt. Jaspernek igaza van. És éppen ezért nem is bántam
meg, hogy igent mondtam Emmett kérésére. Amíg ember, nincsen közöttünk
biztonságban.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután a lányok végeztek a vásárlással, már besötétedett,
így el is indultunk hazafelé. Mind kíváncsiak voltunk, hogy vajon Rose és
Emmett mire jutottak. Nem telt bele fél órába, míg kijutottunk a városból és az
erdőn keresztülfutva elértük a házat. Már mindannyian ismertük a környék
elrejtett sikátorait és kisebb utcáit, amelyeken néha még futva is
közlekedhettünk.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy elértük a házat, egy pillanatra mind megálltunk a
bejárati ajtó előtt és csak lassan nyitottunk be.</div>
<div class="MsoNormal">
A nappaliban ott ült Rose, de legnagyobb megdöbbenésünkre…
egyedül. Nem nézett ránk, csak a szőnyeget bámulta maga előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie, mi történt? – kérdezte szerelmem. A lányunk
lassan rám emelte a tekintetét, amikből csalódottság, szomorúság és némi düh keveréke
villant rám. – Mi a baj?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem bízol bennem? – kérdezte halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék? – döbbentem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett elmondta, hogy miben egyezett meg veled. Megzsarolt
vele, hogy ha én nem, akkor majd te átváltoztatod őt. Miért? – állt fel
csalódottan a kanapéról. – Ha te, aki évek óta tanítasz, nem bízol az önuralmamban,
akkor nekem hogyan legyen elég bátorságom megtenni?</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie, én nem azért mentem bele ebbe az egyezségbe, mert
nem bízom benned – ráztam meg a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor miért? – tárta szét a karjait.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mert ez megnyugtatta Emmettet, és biztos voltam benne, hogy
meg tudtok majd egyezni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig képzeld, Emmett nem hajlandó várni – sötétült el az
arca pillanatok alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán elege van már abból, hogy mindig vigyáznod kell rá…
- szólalt meg Esme egészen halkan. – Még engem is zavart, amikor ember voltam,
elképzelni sem tudom, hogy egy fiúnak ez milyen lehet, hogy a társa
folyamatosan óvni akarja mindentől. Mert ez teszed vele. Nem engeded sehová sem
egyedül. Rosalie, ő többé már sosem lesz biztonságban – nézett mélyen a
szemeibe. – Tudja a titkunkat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak két évet kértem tőle – rogyott vissza a kanapéra
Rose.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsim – guggolt le elé Esme -, Emmett eljött veled
Forksból Chicagóba, hogy együtt kezdjetek új életet. Ő már döntött, és az a két
év nagyon sok.</div>
<div class="MsoNormal">
- De te is olyan sokáig ember voltál… Meg tudtunk téged óvni
– ellenkezett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is csak a terhesség miatt maradtam tovább ember. Már
akkor át kellett volna változnom, amikor… Nath majdnem végzett velem. De mondd
csak, miben változik majd bármi is ez alatt a két év alatt? Mindketten csak
szenvednétek és ez előbb-utóbb veszekedéshez vezetne. Hallgass rám! Én már
végigcsináltam ezt egyszer és most mindennél boldogabb vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
Esme szavai úgy tűnt, hatással vannak Rose-ra. Egy percig
még gondolkodva ült a kanapén, majd elindult felfelé a szobájukba. Amikor elém
ért, megtorpant és mosolyogva tekintett fel rám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, amiért kételkedtem benned.</div>
<div class="MsoNormal">
- Fátylat rá! – öleltem őt magamhoz, majd tovább engedtem az
emeletre.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy hét telt el ezután, és úgy tűnt, Rosalie összeszedte
magát és készen állt a feladatra. Már csak azt nem tudtuk, hogyan csináljuk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán még jóval az átváltozásának megkezdése előtt beadok
neki fokozatosan egy-egy adag morfiumot. Csak amennyit elbír a szervezete –
vélekedtem. – Bár nem tudom, milyen gyorsan tisztítja ezt ki a vámpírméreg a
szervezetből, egy próbát azért megér – magyaráztam Rose-nak. - Kelleni fognak
még törölközők is a borogatáshoz – pillantottam Esmére, aki azonnal felpattant
és már el is hagyta a szobát.</div>
<div class="MsoNormal">
- És én miben segíthetek? – nézett rám Emmett kíváncsian. A
hangjában egy cseppnyi félelmet sem hallottam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Leginkább abban, hogy nyugodtan fekszel, és meg sem
mozdulsz – dörzsölte meg gondterhelten az orrnyergét Rosalie. – Ki kéne
szellőztetni előtte ezt a szobát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán a megszokás miatt inkább nem kéne… - csóváltam meg a
fejem. – Az önuralmad gyakorlásánál is ebben volt a kulcs.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor kezdjünk bele.</div>
<div class="MsoNormal">
Lassan bólintottam, majd Emmett mellé léptem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mint azt már egyszer elmondtam, az átváltozás olyan
kínokkal jár, hogy a halálért fogsz könyörögni közben – néztem komolyan a szemeibe,
de azok még csak meg sem rebbentek. – Három teljes napig fog eltartani. A
fájdalom fokozatosan erősödni fog, egészen a végéig. Biztosan készen állsz
erre?</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen – bólintott határozottan.</div>
<div class="MsoNormal">
Megfordultam és a kezembe vettem az egyik vértasakot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt kell meginnod, amikor szólok. Állatvér van benne, és
bár tudom, hogy most voltál vadászni, fő a biztonság.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután lassan előkészítettem az infúziót, benne a
fájdalomcsillapítóval.</div>
<div class="MsoNormal">
- Így lesz a leghatékonyabb és a leggyorsabb is – mondtam
közben Emmett-nek. – Ha bármi gond van, szédülni kezdesz, vagy rosszul leszel,
azonnal szólj. Elég erős ez a morfium.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután már az infúzió fele elfogyott, intettem Rose-nak,
hogy megihatja a vért. Egy kissé fintorogva fogadta a nem teljesen friss vér
illatát, de azért tette, amit mondtam neki. Egy pillanat alatt elfogyasztotta,
mire egy újabb tasakot nyomtam a kezébe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle, most már elég lesz… Komolyan mondom, hogy nem
kívánom – tolta el az újabb adagot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pont ezt akartam elérni – mosolyodtam el. – Gyere! –
intettem neki és mind a ketten az ágy mellé sétáltunk. Emmett végig Rose-t
követte a tekintetével, aki amint odaért mellé, megfogta a kezét. – Tudod, mit
kell tenned – simítottam a vállára a kezemet. – Bízom benned!</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm – bólintott.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyet hátrébb léptem, de nem távolodtam el teljesen tőlük,
hogy ha mégis gond lenne, azért közbe tudjak lépni időben. Rose mély lélegzetet
vett, majd odahajolt Emmett nyakához.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlek! – suttogta alig hallhatóan, majd a fogai
belevájtak a puha bőrbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Látszott az arcán, hogy erősen koncentrál, de amint a
szájába folyt a friss vér, a szemei azonnal felpattantak. Minden egyes izma
megfeszült, a keze pedig feljebb csúszott Emmett vállára, aki kitágult
pupillákkal meredt a plafonra. A fogait összepréselte, hogy még csak véletlenül
se kiáltson fel.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindez pillanatok alatt játszódott le, de Rose-nak már el
kellett volna húzódnia. Finoman a vállaira tettem a kezeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie, elég lesz – próbáltam megállásra késztetni őt. –
Rose – szóltam rá kicsit erélyesebben, mire azonnal eltaszította magát
Emmett-től.</div>
<div class="MsoNormal">
Zihálva kezdett el hátrálni, mire az én karjaim
automatikusan fonódtak köré, hogy magamhoz öleljem. Közben egy nyugodt
mosollyal az arcomon nyugtáztam, hogy Emmett szívverése egyre gyorsul, ő maga
pedig zihálni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ssh, most már minden rendben lesz – szorítottam magamhoz a
lányomat.</div>
<div class="MsoNormal">
És tényleg így is gondoltam. Most már semmi sem boríthatja
fel a családi békét. Emmett-ből is vámpír lesz és biztos vagyok benne, hogy az
önuralma is gyorsan kialakul. Már csak élveznünk kell ezt az életet, ami
adódott nekünk… a családunk és a szerelmünk oldalán.</div>
<div class="MsoNormal">
Mosolyogva pillantottam Esmére, akin láttam, hogy éppen
ugyanezek a gondolatok futnak végig a fejében, majd ő is rám mosolygott. Ez
adott erőt a mindennapokhoz. Az ő létezése tudatosította bennem, hogy egy
magunkfajtának is lehet boldog és teljes élete.</div>
Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-22904443469911560522013-02-25T23:49:00.002+01:002013-02-25T23:49:52.886+01:00Újra itt! :)Sziasztok!<br />
<br />
Amint azt a cím is mutatja, visszatértem a blogoláshoz :) Holnap máris hozok egy friss fejezetet erre a blogra, aztán a folytatást még meglátom. Egy szép kerek számhoz értünk és szép számmal szeretném abbahagyni is, tehát szerintem olyan 95 fejezetig jut majd el a történet. Ez már nem sok, mindössze 5 fejezet. Hogy ez időben hogyan alakul majd, az sok mindentől függ, úgyhogy nem ígérgetek. Figyeljétek a chat-et, ahová majd megpróbálok rendszeres tájékoztatást írni a frissel kapcsolatban, vagy majd esetleg oldalra kiírom. Szóval a lényeg: holnap legkésőbb este 7 és 8 között felkerül majd a 90. fejezet! :) Nem is szaporítom tovább a szót. Azért remélem, maradt még pár kitartó olvasóm a "kemény magon" kívül :)<br />
<br />
Puszi, JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-55797880966737922582012-10-21T13:23:00.001+02:002012-10-21T13:23:19.641+02:0089. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Eléggé nagy kihagyás után, de most ismételten jelentkezem itt egy frissel. Most végre megtudhatjátok, hogy mi lett a csata végkimenetele és az a bizonyos tragédia is bekövetkezik :S Azért remélem, tetszeni fog a fejezet! Bár kissé gondban voltam vele, hogy hogyan viselkedjenek a szereplők, de megpróbáltam a lehető legélethűbbre megírni. Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást a fejezethez! :) Na, meg ha még kérhetek ilyet emellett a rendszertelen blogolás mellett, örülnék a visszajelzéseknek, mert én még mindig nem vagyok ezzel a fejezettel teljesen elégedett, úgyhogy érdekelne a véleményetek :)<br />
<br />
Puszi, Juliet<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>Carlisle szemszöge</b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem! Nem! Nem! Ez nem történhet meg! Őt nem! Nem veszíthetem
el őt!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy az első kábulatból magamhoz tértem, a tekintetem a
gyilkosra tévedt, akinek az arcán most elégedett mosoly játszott. Azonban,
mielőtt cselekedhettem volna, egyszerre hárman vetették rá magukat, és szinte
másodpercek alatt vége lett. Ekkor egy újabb sikoly hasította át a levegőt.
Megdermedtem, mert nagyon is jól tudtam, hogy ki volt az. A lábaim ösztönösen
mozdultak meg és egy másodperc alatt új erőre kaptam. Esme már a földön volt
ekkor, Aro pedig fölé tornyosult. Nem értettem, hogyan nem vették észre ezt a
többiek. Összeszedve minden erőmet ragadtam meg a támadóját a vállainál fogva
és messzire hajítottam. Azonban ahogy megfordultam, valaki feltűnt a háta mögött
és egy csapással lefejezte őt. Ekkor vettem csak észre, hogy Bree volt az.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem törődtem egyelőre többet vele. Gyorsan ott termettem a
szerelmem és a lányom mellett, de Esme addigra már talpra állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Menj! – kiáltotta a nagy hangzavar közepette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aro halála az egész Volturit felbolydította. Volt, aki
menekülőre fogta a dolgot, de volt olyan is, akit pont ez bőszített fel. Több
helyről is bűzös füst szállt fel, ahogy máglyákat gyújtottak és újabb meg újabb
kiáltások hallatszottak, ezúttal már mind a két féltől, és én azt sem tudtam,
hová nézzek. Az egyik pillanatban Alice volt földön, de rögtön a segítségére
sietett Tanya, a másikban Carmenre támadtak rá ketten, de aztán Eleazar már ott
is volt. Esmét és Bellát viszont már senki sem védte. Az egész védelmi vonalunk
összeomlott…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kezdtem teljesen kétségbe esni. A feleségemet és a lányomat
nem akartam magára hagyni, mert Aro első számú parancsa az ő elpusztításuk
volt. Viszont közben újabb meg újabb családtag került veszélybe, és nekem
döntenem kellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor azonban a Volturi katonái egy csapásra megkövültek.
Zavarodottan néztem körbe, hogy mi válthatta ezt ki belőlük, amikor a
tekintetem összetalálkozott Marcus tüzes íriszeivel. Mellette Alec állt,
láthatóan erősen koncentrálva, ami rögtön megvilágította a helyzetet. Döbbenten
meredtem rá, mire ő halk hangon megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Aro az évek során folyton arra törekedett, hogy a mi
klánunk legyen a leghatalmasabb és a legerősebb az egész világon. Nem érdekelte
az sem, ha emiatt már százak életét is ki kellett oltania. De nekem nem ez a
célom… - Ekkor a tekintete szabadon engedte az enyémet és úgy beszélt tovább. –
A ti kapcsolatotok túlságosan is erős ahhoz, hogy a halállal felbomoljon.
Többek vagytok holmi hatalomra vágyó klánnál, és több eszetek van annál,
minthogy szembe szálljatok velünk a világért. Békében távozunk, de csak egy
feltétellel – nézett végig rajtunk, míg végül a tekintete újra rajtam
állapodott meg. – A Volturi ezentúl tényleg az igazságért fog küzdeni –
jelentette ki fennhangon. – De nem lehet többé titkotok a klánunk előtt! És
akkor elnézzük ezeket a félrelépéseiteket. Már eleget fizettetek értük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Először alig tudtam csak szóhoz jutni. Marcus szavai újra és
újra megismétlődtek a fejemben. Képtelen voltam felfogni, hogy tényleg vége
van. Nincsen több harc. Ugyanakkor a szemeim előtt megjelent Michelle arca, és
fájdalom nyilallt a már nem dobogó szívembe. Nem tudtam még bosszút állni a
haláláért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy mondtad, mi nem vágyunk hatalomra – szólaltam meg
magabiztosságot erőltetve a hangomra. Nem tehetem kockára a többiek életét.
Mitch sem akarná ezt… – És amíg a családom biztonságban van, addig mi nem
támadunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Marcus lassan, emberi tempóban indult el felém, majd elém
érve, a kezét nyújtotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A nővérem életét ugyan már nem tudod visszaadni – kezdtem
halkan -, de a többiekét még meg tudod tartani. Amíg a családomnak nem esik
bántódása a Volturi által, addig békében élhetünk. De nem érzem kötelességét
annak, hogy minden lépésünkről tájékoztassunk titeket. Mi sosem akartunk
rosszat a tetteinkkel… Ezt a feltételt nem tudom elfogadni – ráztam meg a
fejemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – bólintott rá rövid gondolkodás után Marcus, mire
nekem egy pillanatig döbbenet futott át az arcomon. – Nem kérünk feltétlen
tájékoztatást – egyezett be. – Csak békés együtt élést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És ha el akar menni, engedjétek szabadon Bree-t. Más
kérésem nincsen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – bólintott újra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor én elfogadtam a felkínált jobbját és erőteljesen
megráztam azt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezután a Volturi szépen lassan eltávozott. Először Marcus,
majd őt követte az egész hadsereg. Ahogyan az utolsó vámpír is eltűnt a fák
között, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindünk mellkasából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán már csak fájdalmat éreztem. Mérhetetlen fájdalmat, a
szívemben. Megfordultam, és a testét kezdtem keresni a tekintetemmel, de sehol
sem találtam. Idegesen indultam el körbe a tisztáson, de sehol sem láttam őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – tette ekkor Jasper a vállamra a kezét. – Ő már
nincsen itt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Erőtlenül rogytam térdre, majd ültem le a fűbe, felhúzva a
lábaimat magam elé. A zokogás erőteljesen tört ki belőlem, és az egész testemet
megrázta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ó, Istenem, miért vetted el őt tőlem? Még csak nem régen
kaptam őt vissza, és máris elveszítem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor két finom kar fonódott körém és ölelt magához
gyengéden. A fejemet a mellkasára vonta, miközben simogatni kezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Shh, Carlisle… - motyogta elcsukló hangon, és éreztem,
hogy ő is megremeg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú órákig, vagy nem is tudom pontosan, hogy meddig, így
ültünk a fűben, egymásba kapaszkodva, mintha ez lenne az egyetlen esélyünk a
túlélésre. És ez tulajdonképpen így is volt. Ha ő nem lenne, nem láttam volna
már értelmét az életemnek. Csak Esme jelenléte mentett meg attól, hogy teljesen
magamba zuhanjak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán, a zokogásom halkulni kezdett, és mélységes csönd
telepedett ránk. Gyászos csönd. Felemeltem a fejemet és rá tekintettem. A
szemei csillogtak a szomorúságtól, az arca pedig eltorzult a fájdalomtól. Én is
valahogy így nézhettem ki, mint ő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Csak ekkor tűnt fel, hogy a teste telis-tele van
karmolásokkal. Fogalmam sem volt róla, hogyan és főképpen, hogy mikor szerezte
őket, de ott voltak. Szótlanul húzódtam el tőle, hogy megvizsgáljam, de ő nem
akarta hagyni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Majd begyógyulnak – motyogta lehajtott fejjel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A vámpírok által okozott sérülések egy másik vámpíron
maradandó nyomokat is hagyhatnak – feleltem ugyanolyan halkan. – Hadd
vizsgáljalak meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A legtöbb csak sima karcolás… - húzódott el még jobban, és
ezt kezdtem furcsának találni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi történt a karoddal? – vettem hirtelen észre, és
elkaptam a kezét a levegőben, mielőtt eltakarhatta volna. – Ki tette? –
morogtam feldühödve. – Melyikük volt? – sziszegtem a fogaim között. A
harapásnyom még mindig élénken égett a karja felső felén. Szinte izzott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Caius – válaszolta rövid tétovázás után. – De utána Alice
és Carmen segítettek. Nagyon sokan voltak, nem az ő hibájuk volt. Teljesen
körülvettek minket – hadarta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon fáj? – kérdeztem, ezúttal már sokkal lágyabban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már nem annyira – sóhajtotta halkan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lehajoltam a kezéhez, majd a nyelvemmel óvatosan körbeírtam
a heg szélét, hogy elősegítsem a gyógyulást. A mérgem pillanatokon belül hatni
kezdett, és a vörös izzás lassan elhalványult, majd a seb fokozatosan
összezárult. Így végül csak egy egészen kicsi heg maradt meg, nagyon halványan.
Ezután még pár karmolásán elvégeztem ugyanezt a mozdulatot, így nemsokára már
fájdalmak nélkül ülhetett mellettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tanítanom kellett volna neked egy kis védekezést, hogy
elkerülhessük ezt – sóhajtottam a gyógyításom végeztével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Arra már nem volt idő – rázta meg a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezután egy ideig megint csendben voltunk. Csak ültünk, a
tisztást nézve, miközben mind a kettőnkben lejátszódtak a csata jelenetei. Nem
sokkal később aztán megtörtem a csendet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki… hányan… hányan estek még el? – kérdeztem, a végén
elcsukló hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Esméből mély sóhaj tört fel, majd remegő kezei
összekulcsolódtak az enyéimmel. Beletelt pár percbe, amíg meg tudott szólalni,
és a hangja azután is halk és szenvedő volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Irina – motyogta remegő ajkakkal -, Ephraim Black és… -
ekkor kitört belőle is a zokogás. Gyengéden vontam őt magamhoz, de én sem
voltam elég nyugodt ahhoz, hogy ezt átadhassam neki. Sokáig öleltük egymást,
gyászba borulva, de ahogy kezdtek tudatosulni bennem a történtek, egyre inkább
pánikba estem. Kit veszíthettünk még el? És, mintha Esme csak megérezte volna,
halkan ismét megszólalt. – Nath… szinte egyszerre végeztek vele és… - nem
kellett kimondania, így is megértettem. – Még csak nem is látták egymást…
Nath-re oldalról támadtak, áttörve a farkasokon… Ó, Carlisle! – zokogta a
mellkasomba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Shh – simogattam a haját, miközben én is megremegtem
kissé. – Sajnálom! - Tudtam, hogy Esmének milyen sokat jelentett Nath. És
bármennyire is sok gondot okozott a családunknak, valahogy mégis megkedveltük
őt. Persze, ebben közrejátszott még valami más is…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
De még magamban is képtelen voltam kimondani a nevét. A
gondolataimban újra és újra felvillant az arca. Egyszer a mosolygós oldala,
aztán az, amit itt a tisztáson kellett látnom. Amire egyáltalán nem voltam
felkészülve. És ez a kettő váltogatta egymást a fejemben, szinte megállás
nélkül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán valami mégis szöget ütött a fejemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lett Bree-vel? – kérdeztem, enyhe kíváncsisággal a
hangomban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Visszament a többiekkel a házba. Egy kissé mérgesnek tűnt,
de… azt mondta, veled akar csak beszélni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lehunytam a szemeimet és mélyet sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lesz mit elmagyaráznom neki… Annyira megbízott bennem és
én… elárultam őt a hazugságaimmal. Miattam ölték meg őt is majdnem és miattam
halt meg Heidi is. Pont ő, aki sosem ártott volna nekem. Csak annyi volt a
bűne, hogy nem számolt be Aronak a kételyeiről. – A pánik kezdett ismét
eluralkodni felettem és hangosan zihálni kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Shh, nyugalom! – fogta Esme a kezei közé az arcomat. –
Senkinek az elvesztése sem a te hibád, ezt jól jegyezd meg! – mondta határozott
szigorúsággal a szemeimbe nézve. – Együtt álltunk ki a Volturi ellen, együtt
vívtuk meg ezt a csatát, és együtt nyertünk. És a veszteségek egytől-egyig a MI
veszteségeink. Nem vállalhatod magadra a felelősséget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy mély sóhaj kíséretében megcsóváltam a fejemet, majd
feltápászkodtam a földről. A tekintetem körbejárta az egész tisztást, és
egyszerűen képtelen voltam felfogni, ahogy a néhol kiégett füvet néztem, hogy
mennyi minden történt itt órákkal ezelőtt. Nem tudtam elfogadni a veszteséget,
egyszerűen nem ment. És azt sem tudtam, hogy a jelen helyzetben hogyan kéne
viselkednem. Nem nyugtathattuk egymást, mert mindannyian elveszítettünk
valakit, vagy esetleg több embert is, aki fontos volt a számunkra. De az agyam
ezt nem fogta fel. Csak néztem üres tekintettel a fákra és a csatajelenetek
ismét lejátszódtak bennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – érintette meg a karomat Esme. – Lassan vissza
kéne nekünk is menni. Később mindent… elintézünk, de… most…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom – szakítottam félbe őt, látva, hogy nem igen találja
a megfelelő szavakat. – Csak olyan nehéz ezt felfognom… - ráztam meg a fejem. –
Képtelen vagyok elhinni, hogy mindez megtörtént… - csuklott el a hangom ismét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Még álltunk ott egy ideig, mozdulatlanul, lehajtott fejjel,
mire sikerült rászánnunk magunkat az indulásra. Lassan haladtunk, még az emberi
tempóhoz képest is, így hosszú időbe telt, amíg visszaértünk a házhoz. Az
ablakok üresen meredtek ránk a ház falairól, semmilyen fény nem szűrődött ki
rajtuk, pedig még hajnalodni sem kezdett. A kertben a virágok, amiket Esme
gondozott hosszú ideje, kókadtak voltak és szárazok. Az összehatás leginkább
egy szellemkastély képét keltette bennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan megközelítettük a verandát, de nem mertem belépni.
Féltem, hogy mit látok majd odabent. Az összetört családomat, amint talán
szépen lassan széthullik? Vajon ők is úgy gondolják, mint Esme, hogy ez a
„győzelem” mindünk veresége? Nem akartam szembesülni azzal a ténnyel, hogy
engem vagy bárki mást okolnak ezért. Aztán végül mégis erőt vettem magamon és
lenyomtam a kilincset, hogy utána szerelmemmel a nyomomban, belépjek a
nappaliba. Ekkor minden szempár felénk fordult és egytől-egyik mindben bánat
ült. Semmi más nem láttam bennük. Egyedül Bree volt az, aki a sarokban
gubbasztva egy kissé sértődött is volt. Rajta kívül mindenki úgy nézett rám,
mint aki megválthatná őket. Mintha én megszüntethetném, vagy akár csak
enyhíthetném a fájdalmukat. Eleazar és Carmen Alice-szel és Jasperrel ült a
kanapén, egymást átölelve, míg a fotelban Rose foglalt helyet, az ölében az
alvó Bellával. Nora és Nick a szőnyegen ültek, szintén egymást átkarolva, míg
Charlotte és Peter, kissé elhúzódva a többiektől álltak egymás mellett. Tanya
és Kate szintén egymást ölelték, de egyikük sem szólt egy szót sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, ami történt – szólaltam meg egy mély levegővétel
után, halk hangon. – Sajnálom, hogy titeket is bele kellett kevernem a családom
dolgába, és hogy ezzel veszteséget okoztam nektek. Köszönöm, hogy… mindvégig
mellettünk álltatok és küzdöttetek az igazunkért. Örökké hálásak leszünk ezért
a tettetekért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Még számtalan szó és mondat ott volt a fejemben, de képtelen
voltam kiejteni őket. A nyelvem egyszerűen nem mozdult, a szám pedig
összezárult, mintha összeragasztották volna. Ekkor azonban Eleazar felállt és
elém sétált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Emlékszel még, hogy mit ígértünk egymásnak annak idején? –
kérdezte a földet nézve. – Hogy bármi is történjék, mindig ott leszünk egymásnak.
Te vagy a legjobb és egyben legrégibb barátom, Carlisle – nézett fel a szemimbe
határozottan. – Te segítettél nekem az állatvérre szokásban, ami az egész
életemet megalapozta. És tudom, hogy ha én kértelek volna meg a családom
megmentésére, szó nélkül belementél volna. Nem veheted magadra mindazért a
felelősséget, ami történt. Mindannyian önszántunkból jöttük el és segítettünk.
Ez a mi csatánk volt és együtt vívtuk ezt meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A többiek mind egyöntetűen bólintottak rá a szavaira, ami
ebben a helyzetben nagyon jól esett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm – sóhajtottam hálásan. – Ha most megbocsátotok,
lenne egy kis megbeszélni valóm Bree-vel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ők ismét bólintottak. Esme ezután magamra hagyott, hogy
tegyem a dolgomat, és odament Rose-hoz és Bellához. Én pedig odasétáltam a lányhoz,
ő viszont nem nézett rám. Csak bámult az ablak felé, mintha az erdőt nézné.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bree, kérlek, beszélhetnénk? – kérdeztem csendesen. –
Tudom, hogy nagyon sok mindent meg kell magyaráznom neked, de kérlek, csak
hallgass meg!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bree vérvörös szemeit rám emelte és olyan áthatóan nézett az
arcomra, hogy még egy kicsit kényelmetlenül is éreztem magam. Lassan felállt a
földről, majd határozottan a szemeimbe nézve bólintott. Elindultunk kifelé a
ház előtti kis tisztásra. A nap már felkelőben volt, de még nem tűnt fel a
horizonton, csak az eget festette vérvörösre. A legendák azt mondják, ha reggel
az égbolt vörös, akkor előző este sok vér folyt valahol. És úgy tűnt, ez a
legenda igazolódni látszik. Ugyan vér nem folyt az éjszaka, az öldöklés
megtörtént és életek vesztek el a sötétben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy megálltam a lánnyal szemben, egy pillanatig
elgondolkodtam azon, mivel is kéne kezdenem. Végül úgy döntöttem, először
mindent megmagyarázok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahhoz, hogy megértsd, mit miért tettem, hallanod kell az
egész történetemet – kezdtem bele, ő pedig figyelmesen hallgatott. – Esmével
akkor találkoztam először, amikor ő még csak tizenhat éves volt. Lábtöréssel
hozták be a kórházba és én láttam el őt. Már akkor elkápráztatott a csodálatos
lénye és a nagy szeretet, ami belőle áradt. Ráadásul egyáltalán nem félt tőlem.
Még azt is meg merem kockáztatni, hogy már akkor teljesen belé szerettem. De
akkor még ellen álltam neki, pedig a vére úgy énekelt nekem... Mégis
elköltöztem a városból és sokáig nem is találkoztunk. De aztán… - Mély levegőt vettem, mielőtt folytattam
volna. Annyiszor visszagondoltam már ezekre a történésekre a múltban, de sosem
találtam olyan variációt, amivel Esmét teljes mértékben megvédhettem volna
magamtól és a világomtól. Bármit is tettem volna, mondjuk csak végzek a vámpírral,
aztán pedig Esmét hazaviszem a szüleihez, és eltűnök onnan, a többi támadástól
nem tudtam volna megvédeni őt. Daniel ugyanúgy bosszút akart volna állni. – Pár
év múlva egyik este vadászni voltam az erdőben. Egyszer csak meghallottam egy
nő sikolyát, ezért rögtön a segítségére siettem. Esme volt az… Egy vámpír
támadt rá, de én segítettem rajta. A nomádot ugyan nem sikerült akkor elkapnom,
ezért Esmét sem vittem haza a szüleihez. Tudtam, hogy mindezzel azt
kockáztatom, hogy tudomást szerez a kilétemről, de egyszerűen vele akartam
lenni. Amikor aztán meglátott engem, legnagyobb meglepetésemre azonnal tudta,
hogy ki és mi vagyok. Ezután folyamatosan jöttek egymás után az események. A
nomád vámpír visszatért, majd miután vele végeztünk, a testvére akart bosszút
állni. Esme nem akarta veszélybe sodorni a családját azzal, hogy hazamegy
hozzájuk, de ezzel éppen az ellenkezőjét érte el. A vámpír megölte a szüleit és
a leendő férjét is, akihez a szülei kényszerből akarták hozzáadni. Így végül
oda jutottunk, hogy sehová sem tudott menni, de ekkor már nem is akart. Miután
bevallottuk egymásnak az érzéseinket, együtt is maradtunk. Viszont sosem telt
el pár hét, és újra valami bajba keveredtünk. Így van ez már évek óta, egészen
a mai napig. Akartak már minket kényszerből kettéválasztani, de az is majdnem
tragédiával végződött. Aztán ahogy minden rendeződni látszott körülöttünk, én
elhatároztam, hogy megkérem Esme kezét. Ekkor már túl voltunk azon a témán,
hogy jobb lenne nekünk külön, hiszen az én világom úgyis csak bajt hoz rá. Az ő
feltétele csak annyi volt, hogy egyszer változtassam át őt. Mást nem kért. Én persze
a lehető legtovább akartam halogatni ezt. Aztán olyan történt, amire egyikünk
sem számított és minden tervünket fölborította. Esméről kiderült, hogy terhes,
de már csak akkor, amikor elkapott valami betegséget és a magzatot
elveszítette. Mély depresszióba esett utána és sokáig senki sem tudta
kirángatni őt belőle. Egész nap csak az ágyban feküdt és nézte a plafont, még
enni sem volt hajlandó. Ő mindig is az az anyának való típusú nő volt. Nagyon
szereti a gyerekeket, de értem lemondott volna erről is. Mikor azonban rendbe
jött egy kicsit lelkileg és rájött, hogy nekünk mégis lehetne közös gyermekünk,
újra feléledt benne a vágy egy kisbaba iránt. Én pedig, szégyellem bevallani,
de engedtem neki. Hagytam, hogy kockára tegye az életét, mert képtelen voltam
elvenni tőle ezt a lehetőséget, és még nekem is kedvezett a dolog abból a
szempontból, hogy így tovább maradhatott még ember. De ekkor ismét egy hiba
csúszott a számításainkba. Megjelent Jonathan, Esme régi barátja, aki annak
idején odavolt érte, és egy véletlen baleset folytán Esme annyira megsérült,
hogy már csak az átváltoztatás jöhetett szóba egyedüli ötletként. Úgy tettem
ezt meg, hogy akkor még nem tudtam, hogy Esme ekkor már ismét a gyermekünket
várta. Így történt meg az, hogy először csak félig változott át, majd Bella
megszületése után teljesen vámpír lett. Érted már, mennyire bonyolult ez az
egész? Annyi mindenen keresztülmentünk már, és ekkor Noráék bejelentették, hogy
el kéne látogatnom a Volturihoz… Nagyon féltünk mindannyian. A családunk, te is
tudhatod már, tele van tehetséges vámpírokkal. Tudtam, hogy ha Aro erről bármit
is megtud, akkor szétszakítja a családunkat. Legalább addig akartam várni a találkozással,
amíg Bella megszületik, majd felnő, hogy ne tudjon belekötni abba, hogy ő még
túl fiatal a vámpírsághoz. Nem tehettem kockára az egész családom életét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi nem akartuk, hogy Aro tudomást szerezzen a
kételyeinkről… - felelt halkan Bree.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom – sóhajtottam gondterhelten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, hogy mégis mi hoztunk bajt a fejetekre. Annyi
mindent tettél értem, és Heidi is mondta, hogy milyen jóban voltatok… Sajnálom!
Mindent… - hajtotta le a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem te tehetsz Aro kivételesen jó képességéről – ráztam
meg a fejem. – Én is beleestem abba a hibába, hogy túl sok mindent mondtam el
nektek a múltamról. Ha ti nem kezdtek el gyanakodni, Aronak nem lett volna
indoka eljönnie ide, főleg nem a legnagyobb seregével. Az én hibám az egész,
mert túl sokat beszéltem. Csak általában szeretem megadni a barátaimnak azt a
lehetőséget, hogy minél többet tudjanak rólam. Tudtam, hogy te úgyis megérzed,
ha hazudok, ezért csak az igazat mondtam el, ami pedig tényleg elég gyanús
volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne hibáztasd csak magadat! – állított meg hirtelen. –
Carlisle, te jó ember vagy, fantasztikus családfő, férj és apa. Annál többet,
mint amennyit te feláldoztál és tettél a családodért, nem tehetsz. A maximumot
hoztad ki magadból, és ezért sem haragszanak rád a többiek sem. Te nem akartál
senkinek sem rosszat, ezt tudom jól, mert megismertelek ennyire, amíg
Volterrában voltál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm, hogy megpróbálsz megvédeni engem saját magamtól,
de nem hinném, hogy ez sikerülni fog – csóváltam a fejem. – Michelle, Nath és
Irina… a családomért haltak meg – mondtam ki nagy nehezen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden rendben lesz és hidd el, idővel enyhülni fog a
fájdalom – ölelt át szorosan, ami először egy kicsit meglepett, de aztán már
viszonoztam a gesztusát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem olyan, mint a te esetedben, hogy az emberi emlékek
elhalványulnak – motyogtam csalódottan. – Mindig emlékezni fogok az arcára… -
suttogtam elgyötörten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De mindig ott lesz melletted a nagyszerű családod, akik
támogatnak majd és nem hagyják, hogy magadba süllyedj – tolt el kissé magától
és mélyen a szemeimbe nézett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te nem gondoltad meg magad a vegetáriánus életmóddal
kapcsolatban? – kérdeztem egyszer csak reménykedve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem – rázta meg a fejét halványan elmosolyodva. – Ami azt
elleti, most még több okom is van velük maradni…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy érted ezt? – csodálkoztam el őszintén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Találkoztam valakivel – harapott az alsó ajkába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? – lepődtem meg. – Kivel?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alec… Jane ikertestvére – motyogta zavartan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék? – hördültem fel egy kissé élesebben, mint azt
szerettem volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, nem kell ezért mindjárt a torkomnak ugranod! –
csattant fel. – Te aztán nem lehetsz előítélettel az ellenséggel való
kapcsolatról!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Teljesen elhűlt az arcom, majd fájdalmas grimaszba rándult,
ahogy felfogtam a szavainak az értelmét<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem úgy értettem… jaj, ne haragudj – mentegetőzött
azonnal. – Tényleg nagyon sajnálom, ez nem volt szép tőlem. Ne haragudj… -
nézett rám sajnálkozva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez… - hajtottam le a fejemet – nem, te ne haragudj, igazad
van… én tényleg nem lehetek előítélettel erre a kapcsolatra nézve. De hát –
jutott hirtelen az eszembe -, amikor Aro előre hozatott titeket…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megígérte Alecnek, hogy nem lesz semmi bajom. És igazából
nem is volt, de mivel akkor még azt hittem, hogy teljesen elárultál engem,
belementem a játékba – vallotta be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor később miért változott meg a véleményed? – kérdeztem
halkan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom – gondolkozott el. – De amikor megláttam az
arcodat, miután a nővéred… Úgy éreztem, nem hagyhatlak cserben téged, mert
annak idején te is sokat segítettél nekem, amikor megölték a családomat. Még
akkor is, ha minden hazugság volt, kirángattál a mély depresszióból, amibe
zuhantam, és ezért örökké hálás leszek neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mostantól azt hiszem, én tartozok neked hálával… De nem
lesz ebből bajod, ha visszamész? – jutott hirtelen az eszembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem… az utóbbi időben Aro eléggé elásta magát Marcus
szemében, aki ugyan fellépni nem mert ellene a haláltól félve, most szívesen
veszi át tőle a trónt, hogy ő uralkodhasson tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát visszamész a Volturihoz… - állapítottam meg a
nyilvánvaló tényt. – Örülök, hogy te is rátaláltál a lelki társadra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Alec nagyon jó hozzám – mosolygott halványan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És meddig maradhatsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt mondták, ameddig csak akarok. Alec Seattle-ben vár
majd rám, onnan pedig együtt megyünk majd vissza. Gondoltam, nem akarjátok
majd, hogy akár csak egy is itt maradjon közülük. De megkért rá, hogy a
helyében is mondjak köszönetet neked azért, hogy mellettem voltál az
átváltozásom után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt éreztem természetesnek. Na, meg persze Aro parancsát
teljesítettem, de nem bántam meg. Örültem, hogy segíthettem neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezután csöndben álltunk egymással szemben, a gondolatainkba
merülve, majd ezt a hallgatást őt törte meg nem sokkal később.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy valamit árulj még el nekem – nézett rám elgondolkodva.
– Hogyan vettétek rá a farkasokat, hogy segítsenek nektek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt ugyebár már meséltem, hogy Esmének az egyik nagyon
régi barátjából vérfarkas lett. Nos, amikor ő követte Esmét, miután rájött,
hogy én mi vagyok, és hogy vele mi történhetett, nagyobb viszályok után ugyan,
de valamiképpen csatlakozott ehhez a falkához. És, amint azt már tudhatod
azóta, a… a nővérem lett az ő bevésődése. Emiatt alakult ki közöttünk egy
afféle kompromisszum. Mi nem ölünk embereket, ők pedig nem támadnak ránk. Csak
elkerüljük a másik fél területeit, ilyen egyszerű.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De miért segítettek most nektek? – kérdezett közbe
kíváncsian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kötelességüknek érezték megvédeni a várost. Úgy vélték,
hogy ha mi elbukunk, akkor a lakosság veszélyben lesz a sok embervérrel
táplálkozó vámpír miatt. És mivel tudták, hogy ha mi elbukunk, akkor nekik
sincsen külön esélyük, ezért úgy döntöttek, hogy együtt próbáljuk meg
visszaverni őket – magyaráztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hihetetlen, mennyi minden történt veled az elmúlt pár
évben – hüledezett. – Ennyi mindent átélni és kibírni. Belegondolni is szörnyű
számomra, hogy Alec akár csak egy pár napig is ne legyen mellettem – húzta el a
száját. Megéreztem a szavai mögötti finom célzást, hogy bármennyire is szívesen
maradna még nálunk, hamarosan vissza kell térnie a Volturihoz. Arra viszont
képtelen voltam bíztatni őt, hogy hívja ide Alec-et, amíg itt tartózkodik.
Azért ő mégis csak az ellenséghez tartozott. Ahhoz a vámpír klánhoz, aki
többszörösen is fájdalmat okozott nekünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Esmével nagyon szeretjük egymást, már évek óta. Ezen semmi
sem változtathat – mosolyogtam, miközben a feleségemre gondoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez látszik is rajtatok – bólogatott Bree –, de a család
többi párján is – tette még hozzá. – Olyan furcsa számomra, hogy ennyin így,
ilyen családi kapcsolatban együtt tudtok élni. De miért pont te lettél a
vezetőjük? – érdeklődött. Vagyis, inkább úgy kérdezem, hogy miért te lettél az
apa a családban? Simán élhettek volna úgy is együtt, hogy nincsen eg ez a
családi felosztás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hidd el Bree, minden ilyen kis apróságnak meg van az oka.
Az egyik ok, hogy még az én huszonhárom évemmel is én vagyok a rangidős, nem is
beszélve a vámpírként töltött éveimről… Valamint, először csak én voltam
egyedül. Azután találkoztam Alice-ékkel, hogy megismertem a Volturit, így róluk
ezért nem tudtak. Ezután jött Esme, majd nem sokkal később Rosalie. Mind a
három gyermekem úgy tekintett rám, mint a mentorára aki a helyes életmódot
tanítja neki. Valamint, szerintük az az oka még ennek a felosztásnak, hogy
engem mind nagyon jó vezetőnek tartanak. Szerintük higgadt vagyok és
megfontolt, pedig Jasper és Alice is látott már engem teljesen kifordulva
önmagamból, főleg, ha Esméről volt szó. Viszont szerintem az is közrejátszik a
családi formában, hogy Esmének hihetetlenül nagy szíve van és őt az Isten is
anyának teremtette. Kezdetektől fogva tudta, hogyan bánjon velük, pedig még
nagyon fiatal volt akkor, mindössze húsz éves – ragadtak magukkal az emlékeim,
ahogy felidéztem azokat a napokat. Ó, mintha csak tegnap lett volna, hogy három
év után újra láthattam megcsillanni azokat a gyönyörű mogyoróbarna szemeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Érdekes, az egyszer biztos – hümmögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezután egy jó darabig csöndben álltunk egymással szemben.
Csak belemerültünk a gondolatainkba és néztünk magunk elé, mígnem ismételten ő
törte meg a csendet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg nagyon sajnálom, amit történt – hajtotta le
bűnbánóan a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te ne emészd emiatt magad. Te tehetsz róla a legkevésbé –
tettem a vállára a kezemet. – Nyugodt szívvel menj vissza a párodhoz és ne törd
ezen a fejed.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De a barátom vagy, és én elárultalak – rázta a fejét
hevesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem – állítottam meg őt azonnal. – Én voltam az, aki balga
módon elárultam neked néhány titkom, aztán pedig a Volturinál hagytalak,
mindenféle magyarázat nélkül. Nem lett volna szabad kétségeket ébresztenem
bennetek. Ezzel árultam el ÉN a saját családomat – remegett meg kissé a hangom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem igaz – rázta meg a fejét. – Túlságosan gyanakvók
voltunk, pedig csak hinnünk kellett volna neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vártam el tőletek, hogy higgyetek a szavaimnak –
ellenkeztem. – Nekem csak jól esett ezt kibeszélni magamból egy olyannak, aki
érintetlen lehetett volna benne. Talán azért mondtam el annyi mindent, mert
abban reménykedtem, hogy velem jössz majd. De inkább záruk le ezt a témát. A
mai nap további részét a családommal töltöm el, mert erre van most szükségük
nekik is és nekem is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán jobb lenne, ha előbb kitombolnád magad – jegyezte
meg óvatosan. – Egy vadászat legalábbis biztosan segítene.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán igazad van – sóhajtottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem pedig ideje lenne tovább mennem Seattle-be. Nem
akarom Alec-et nagyon megváratni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, megértem – bólintottam rá, pedig belül ezért
reménykedtem benne, hogy talán egy kicsit tovább marad velünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megígérem, hogy majd néha ellátogatok hozzátok, persze
csak ha szívesen láttok, de azért ti is nézzetek be hozzánk, ha arrafelé visz
az utatok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Feltétlenül, és természetesen bármikor jöhetsz, amikor
csak kedved van hozzá, vagy ha valamiben segíteni tudok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még egyszer köszönöm, Carlisle, amit értem tettél – nézett
mélyen a szemeimbe. – Nagyon sokat jelentett akkor, hogy mellettem voltál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs mit megköszönnöd – szorítottam meg a vállait. – Csak
arra kérlek, vigyázz magadra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Te pedig a családodra. Ugyanúgy, mint ahogy eddig is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz vontam őt és
átöleltem. Éreztem, hogy először egy kissé meglepődött, de aztán feloldódott és
viszonozta a gesztust.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, Carlisle! – köszönt el, miután elhúzódott tőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, Bree! – intettem utána, amint elindult az erdő fái
közé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy ideig még elgondolkodva néztem utána. Vajon ezentúl
minden rendben lesz? Majd az idő megmondja. Isten akaratával úgysem tudunk
szembeszállni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Drágám, nem jössz vissza a házba? – hallottam meg ekkor
szerelmem lágy hangját a hátam mögül, majd megéreztem az apró kezeit is a
vállamon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még nem – ráztam meg a fejem. – Muszáj egy kicsit
kikapcsolton a gondolataimat – magyaráztam. – Elmegyek vadászni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos, hogy most jót tesz az, ha egyedül vagy? – kérdezte
aggódva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Megfordultam és mélyen a szemeibe néztem. Azokban még mindig
ott volt az a mérhetetlen nagy szomorúság, és feltételezem, ő is ugyanezt
láthatta az én tekintetemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarok itt mindenki előtt kiborulni – hajtottam le a
fejemet. – Az bőven elég volt egyszer is…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Emiatt nem kell szégyenkezned – rázta meg hevesen a fejét.
– Természetes, hogy kiborítottak a történtek, ahogy mindenki mást is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De nekem erősnek kell maradnom, mert erre számítanak, és
ez kell nekik, ahogyan neked is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell egyedül magadba tartanod az érzéseidet. Nekem
elmondhatod és ki is borulhatsz. Mi itt leszünk egymásnak mindig – fogta a
kezei közé az arcomat. – De most szükségem van rád, a támaszra, amit a jelenléted
nyújt nekem. Kérlek, ne hagyj most egyedül! – nézett könyörgően a szemeimbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szívem majd meg szakadt, ahogy a tekintetem az ő fájdalmat
tükröző szemeibe fúródtak. Nem hagyhattam magára őt és a lányomat. Ő is azonnal
a segítségemre sietett, amikor lelkileg összetörtem és most neki van ugyanerre
szüksége. Az én érzéseim ráérnek később is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szorosan húztam őt magamhoz és a karjaimat köré fontam.
Halk, szaggatott sóhaj tört fel erre a mellkasából. Éreztem, hogy a kezei
megremegnek, ahogy végigsimít a hátamon, majd ő is szorosan összefonta
körülöttem a karjait.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Erre volt most szüksége, és én is megnyugodhattam egy
kicsit. Csak álltunk ott a ház előtti kis tisztáson, egymást ölelve, szótlanul.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Innen már csak felfelé vezet az út – gondoltam egy mély sóhaj
kíséretében.<o:p></o:p></div>
Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-73088303846276576432012-07-31T22:43:00.001+02:002012-07-31T22:43:30.750+02:0088. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Tudom, egy két hónapos kihagyásra nem elég egy egyszerű bocsánat... De tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig húztam a frisst. Mindig amikor nekiültem, hogy na most akkor megírom legalább a felét, képtelen voltam egy-két sornál többet leírni. Tudtam, hogy mit akarok a fejezet végére, hogy mivel akarom lezárni, de az előtte levő oldalakhoz nem jöttek a szavak. Aztán elmentem nyaralni három hétre, teljesen abbahagyva a történet írását, és ez segített, úgy tűnik. Két éjszaka és egy este alatt megírtam a teljes fejezetet.<br />
Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt friss :( A hét végéig még megpróbálom hozni a másik történetből is a folytatást, de aztán egy hétig megint nem leszek gép közelben, sajnos.<br />
Áttérve a fejezetre, igen sok minden történik majd ebben és a hangulata eléggé szomorú lesz. Előre felhívom a figyelmet a korhatáros tartalomra! Valamint itt bekövetkezik az a tragédia, amit említettem. A végét azonban függőben hagytam. Tudom, nem lenne hozzá jogom ennyi kihagyás után, de ezt a befejezést már jó előre elterveztem és ehhez igazítottam a fejezet többi részét is. Még egyszer bocsánat a két hónap kihagyásért!<br />
<br />
Puszi: Juliet<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>Esme szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alig hittem a fülemnek. Mindeddig abban reménykedtem, hogy a
farkasok nem fognak belemenni az ajánlatunkba, de Carlisle-nak még csak kérnie
sem kellett őket. Önszántukból vállalkoztak a város lakóinak megvédésére.
Ephraim arca annyi büszkeségről árulkodott, amiért az ő vezetésével a falka a
város védelmére siethet.</div>
<div class="MsoNormal">
- De apa, ez őrültség! – szólalt fel hirtelen a mögötte álló
fiatal fiú.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csend legyen, Billy! – vágta rá határozottam az apja. – A
város megvédése a mi kötelességünk. Ha ők kudarcot vallanak, mert mi nem
segítünk nekik, a falka már nem lesz elég erős egyedül. Számíthattok ránk –
biccentett a vezetőjük Carlisle felé.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután elhagytuk a tisztást, mind a hárman megkönnyebbülten
sóhajtottunk fel. Nem gondoltuk volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni. Már
csak abban reménykedtünk, hogy a vámpírok is ilyen jól fogadják majd a híreket.
Talán mégis csak lesz esélyünk a Volturival szemben.</div>
<div class="MsoNormal">
Sebesen futottunk át az erdőn, vissza a házunkba. Bellát
végig szorosan magamhoz ölelve tartottam, de úgy tűnt, egyáltalán nem viseli
meg ez a kis futás. Rövidesen egyenletessé vált a légzése és elaludt a kezeim
között. Carlisle végig mellettem futott és az arca most már teljes nyugodtságot
tükrözött. Én azonban nem tudtam ilyen könnyen megnyugodni.</div>
<div class="MsoNormal">
Visszaérve a házba mindenki ment a saját dolgára. Carlisle a
Denalikat felhvni, Jonathan pedig Mitch után. Egyedül ültem hát a nappaliban,
és a pánik egyre kezdett eluralkodni rajtam. Mi lesz a családunkkal, ha ennek a
csatának rossz vége lesz? Talán néhányan el tudnak majd menekülni, de őket is
hamar meg fogják találni. Demetri-nek nem okoz majd gondot. Egyedül Bella az,
aki megmenekülhet, ha sikerül megfelelő búvóhelyet találnunk neki.</div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor megéreztem egy finom érintést a vállamon, mire azonnal
felkaptam a fejemet. Carlisle állt mögöttem, komoly arccal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit mondtak? – kérdeztem reménykedve. Az arckifejezése nem
sok jót ígért.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eljönnek. Azt nem ígérték, hogy mellénk is állnak majd, de
hajlandóak megnézni a gyermeket, és ha úgy vélik ők is, hogy nem veszélyes és
fejlődni fog tovább, akkor még egyszer átgondolják majd.</div>
<div class="MsoNormal">
- De hát… ez jó, nem? – lepődtem meg. – Bella hihetetlenül
okos kislány és az elmúlt hónapokban is fejlődött.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy-két nap alatt ez nem olyan feltűnő változás – ingatta
meg a fejét. – Tartok tőle, hogy Eleazar, bármennyire is régi barátok vagyunk,
a Volturival nem fog szembe szállni egy kétes ügy érdekében. És nem is várom
ezt el tőlük. Ha kell, mi nyolcan és a farkasok állunk szembe velük.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lenne biztonságosabb Bellának, ha keresnénk neki
valamilyen búvóhelyet?- vetettem fel az ötletet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aro látná a gondolatainkban. És ha rejtegetnénk őt előle,
az talán csak olaj lenne a tűzre. A Volturi nem szereti, ha átverik őket, és mivel
ez nekünk sikerült…</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mit fogunk csinálni? – rogytam vissza a kanapéra,
ahonnan nem sokkal ezelőtt felálltam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Összegyűjtünk annyi vámpírt és vérfarkast, amennyit csak
tudunk és reménykedünk, hogy meghallgatnak minket. Aro dühös lesz a hazugságunk
miatt, de talán Bella életét megkíméli, ha rájön, mennyire értékes.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem fogom hagyni, hogy a lányom a Volturi kezébe
kerüljön! – csattantam fel mérgesen. – Erről hallani sem akarok! Nem érdekel,
ha az életem árán kell ezt megakadályoznom, de ő sosem fog közéjük tartozni!</div>
<div class="MsoNormal">
- Shh, drágám – állított meg azonnal, a vállaimra téve a
kezeit. – Senki sem akarja Bellát a Volturi kezébe adni. De az első dolgunk az,
hogy minél több vámpírt meggyőzzünk. Nélkülük nem tudjuk megvédeni a
családunkat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A Volturi érkezéséig hátralevő három nap olyan gyorsan telt
el, hogy még pánikba esni sem volt időnk. Alice hamar meghozta Nick-et és
Norát, akik, mivel ismerték a történetet, szó nélkül mellénk álltak. Jasper
rátalált Peter-re és Charlotte-ra, és őket egész könnyen a magunk oldalára is
állítottuk, de Mitch szinte az utolsó pillanatban érkezett, és végül nem tudott
magával hozni egyetlen nomádot sem. Csalódottan lépett ki az erdőből, a
nyomában Nath-tel, aki még mindig őt próbálta vigasztalni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, én mindent megpróbáltam, de… a vámpírok nem
fognak szembeszállni a Volturival. – A hangja el-elcsuklott, mire én
vigasztalóan tetem a vállára a kezemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha ők nem segítenek, hát magunkat védjük meg.</div>
<div class="MsoNormal">
A Denalik látogatása ezzel szemben sokkal könnyedebbnek volt
mondható. Rá másfél napra, hogy felhívtam őket, meg is érkeztek Forks-ba. Mind
az öten egyszerre léptek ki a fák közül, én pedig eléjük léptem, hogy
üdvözöljem őket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eleazar, barátom – öleltem át régi barátomat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – biccentett komolyan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm, hogy eljöttetek – mondtam hálásan. – Gyertek
beljebb – intettem nekik a bejárati ajtó felé.</div>
<div class="MsoNormal">
A farkasok összeszűkített szemekkel néztek utánunk, de úgy
tűnt, hogy a Denali családot nem érdekli a segítség másik része… szerencsére.</div>
<div class="MsoNormal">
A családom többi tagja már bent várt rájuk a nappaliban.
Esme az egyik sarokban állt, kezében Bellával, és őket állták körbe a többiek.
Miközben beléptek a helyiségbe és végignéztem rajtuk, a tekintetem összeakadt
az övével és a szemeiben félelmet láttam megcsillanni. Félt. És én is féltem.
Abban a pillanatban rettegtem attól, hogy Eleazar nemet mond majd. Nem bírtam
elviselni a tudatot, hogy képtelen vagyok megvédeni a családomat. Azokat a
személyeket, akik számomra a legfontosabbak az életemben. A Volturi érkezésével
az egész család felbomlik és… és én semmit sem tehetek majd ez ellen.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindenki üdvözölte a család többi tagját, de a hangulat csak
nem akart oldódni. Eleazar komoly és mérlegelő tekintettel nézte Esme kezében a
lányomat, Irina szemeiben viszont lángok égtek. Láttam bennük a haragot, ami
kitörni készült.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mielőtt ítélkeznél felettünk, Eleazar, kérlek, hallgasd
meg az egész történetet – szólaltam meg, hogy megszakítsam az egyre nyomasztóbb
csendet. – Azt ti is tudjátok, hogy Esme még ember volt, amikor összeházasodtunk.
Miután az első gyermekünket elvesztette, újra próbálkoztunk. Ő már terhes volt,
amikor egy súlyos sérülést követően átváltoztattam őt. Így csak félig változott
át vámpírrá, a gyermek pedig tovább növekedett. Majd amikor megszületett, Esme
is teljesen átváltozott. De nem csak a gyermek létezését, hanem Esme-t és a
többi családtagot is eltitkoltuk Aro elől. Nick-nek van egy különleges
képessége…</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, tudom – szakított félbe hirtelen. – És azt is, hogy
ez a gyermek sem éppenséggel közönséges – szűkítette össze a szemeit és úgy
nézte tovább Bellát. – Gondolatok… érzések… tettek… ez a kislány többet rejt el
az életéből, mint bármelyik pajzzsal rendelkező vámpír a földön. – Lassan tett
egy lépést feléjük. – Talán csak egy valaki… - A tekintetét Esmére kapta, aki
idegesen nyelt egyet. – Mi történt a képességeddel? Hogyan veszítetted el? –
kérdezte őt halk hangon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem… nem tudom – adta meg az őszinte választ szerelmem. –
Bella születése után egyszerűen… elveszett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy lehetséges ez? – vágott közbe Kate kíváncsian. – Mind
tapasztaltuk, hogy Esme hatalmában volt annak a pajzsnak, még ha nem is
tudatosan használta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán nem neki rendelte azt a sors. Senki sem tudja, hogy
ezek a képességek hol rejtőznek az emberben. Ha egy félvér jött a világra, annak
az anyja belehalt a szülésbe. Az pedig igen ritka, hogy egy családból többen is
vámpírok lesznek – pillantott is Mitch-re és rám. – De nektek nincs
képességetek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel azt akarod mondani, hogy a képességek öröklődnek? –
szólt közbe most először Jasper.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosabban öröklődhetnek – lépett még egyet feléjük. –
Ezt nem tudhatjuk pontosan. Hadd nézzem meg közelebbről – nyújtotta előre a
karját Bella felé. Láttam, hogy Esme ösztönösem szorosabbra fonja körülötte az
ölelését és ijedten kapta rám a tekintetét. – Nem akarom bántani – mosolyodott
el gyengéden Eleazar. Az ittlétük óta most először véltem felfedezni nála
reménykeltő viselkedést. Úgy tűnt, már ilyen messziről is elvarázsolta őt a
kicsi Bella, mert egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét, miközben
beszélt, és az arcán is ott maradt egy kisebb mosoly.</div>
<div class="MsoNormal">
Én bólintottam Esmének és a többieknek, akik erre lassan
kettéváltak és átengedték maguk között. Eleazar csendben sétált oda és
nyújtotta ki újra a kezét a lányom felé. Bella érdeklődve pislogott rá. Nem
sírt fel, nem próbált elbújni szerelmem haja mögött, mint azt a legutóbbi
idegenek megjelenésekor tette. Hatalmas szemekkel nézte a felé közeledő férfi
kezét, majd amikor Eleazar végigsimított az arcán, fel is nevetett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csodálatos – suttogta egészen halkan. – Soha életemben nem
láttam még ilyen gyönyörű gyermeket. – Úgy tűnt, Esme arcán az aggódó ráncok
kezdtek kisimulni, de a következő szavakra újra megfeszült. – De nem tudom, nem
jelent-e veszélyt az emberekre. Mennyi idős?</div>
<div class="MsoNormal">
- Három hónapos – felelt szerelmem remegő hangon a hozzá
intézett kérdésre.</div>
<div class="MsoNormal">
- És mivel táplálkozik?</div>
<div class="MsoNormal">
- Állatvérrel – nyelt nagyot Esme. Maga sem tudta, mit akar
hallani Eleazar és félt tőle, hogy pont az igazság rémiszti majd el őket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Növekedett, mióta megszületett? – jött a következő kérdés,
Esme pedig tudta, hogy a válasza lesz a sorsdöntő.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, bár… nem sokat. Körülbelül… olyan ütemben növekszik,
mint egy átlagos kisbaba – közölte remegve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát mint egy átlagos kisbaba. Ezt nehéz lesz
bizonyítanunk a Volturinak – ráncolta a homlokát.</div>
<div class="MsoNormal">
A szorongató érzés azonnal eltűnt belőlem és megkönnyebbült
sóhaj szakadt fel a mellkasomból. Az, hogy Eleazar többes számban beszélt,
egyértelmű igennek számított. Márpedig az, hogy egy volt Volturi tag vall
mellettünk egy ilyen ügyben, igen csak nagy segítség lesz Aroval szemben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha a családom többi tagja is beleegyezik, akkor itt
maradunk segíteni nektek – egyenesedett fel végül legrégibb barátom. – Nem
tűnik veszélyesnek a gyermek – jelentette ki a családja felé fordulva.</div>
<div class="MsoNormal">
Így sikerült őket az oldalunkra állítanunk. De most, amikor
már a közelben volt a Volturi serege, azonban mégsem éreztük elégnek az erőnket
ahhoz, hogy helyt álljunk az igazunk mellett, ha harcra kerül a sor. Eljött a
harmadik nap hajnala, és mi kisebb csoportokban vadászni indultunk. Az
esetleges összecsapás miatt mindünknek erősnek kellett lenünk. Először a Denali
család indult el két csoportban, Michelle-lel kiegészülve, majd utánuk Jasper,
Alice, Charlotte és Peter. Legvégül pedig Esme, Rose és én.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem mentünk olyan nagyon messzire, mint amennyire szoktunk.
Csupán 10 percig szaladtunk az erdőben, mire megéreztük egy szarvascsorda
illatát. Nem kellett megszólalnunk ahhoz, hogy tudjuk, arra vesszük az irányt.
Ösztönösen vetettük rá magunkat egy-egy példányra, nem sokkal lemaradva
egymástól. Én végeztem legelsőnek, így csak néztem őket, ahogyan a nevelt
lányom és a feleségem ragadozó, mégis kecses mozdulatokkal elejtik a következő
áldozatukat. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, ahogyan szinte teljes
szinkronban mozogtak, pedig nem figyeltek egymásra. A tekintetem azonban mégis
Esme karcsú alakját követte, amint elkapta a szarvas nyakát és a földre
terítette, majd azokat a gyönyörű, vörös ajkait a nyakára illesztette és
belemélyesztette a fogait… Abban a pillanatban furcsa érzés szállt meg. A
szarvas helyébe akartam kerülni, Esme karjai közé. Hogy az állat helyett az én
nyakamat csókolja. Aprót ráztam a fejemet, ahogy szerelmem felpillantott,
miután végzett az áldozatával. A szemeiben egy pillanatra szomorúság suhant át.
Még mindig nem szokott hozzá teljesen, hogy állatokat kell ölnünk. Lassan
felállt az állat teteme mellől és elindult felém. Csak közvetlenül előttem állt
meg, majd kinyújtotta felém a kezét és halványan mosolyogva az arcomra
simította a tenyerét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán enned kéne még… a szemeid teljesen feketék –
fürkészte a tekintetemet áthatóan, én azonban csak a hangjára tudtam figyelni.
Az ajkainak a mozgása magukra vonzották a tekintetemet és egyre csak hívogattak
maguk felé.</div>
<div class="MsoNormal">
Magam sem értettem a feltörő vágyaimat. Talán csak a
kétségbeesés teszi ezt velem, de jelen pillanatban legszívesebben azonnal
rávetettem volna magamat, pedig nem szoktam ilyen heves lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak akkor tisztult ki kissé a fejem, amikor Rosalie halkan
megköszörülte nem messze tőlünk a torkát. Mindketten rá irányítottuk a
tekintetünket, mire ő zavartan hadarni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én csak szeretnék elmenni még egyszer utoljára Emmett-hez
– harapott idegesen az ajkába.</div>
<div class="MsoNormal">
Engem azonban nem a mondatának az értelme, hanem a szavai
fogtak meg. Utoljára. Vajon tényleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy láthatja
őt? És talán ezek az utolsó percek, amiket együtt tölthetek a szerelmemmel?
Nyugodtságban, békében.</div>
<div class="MsoNormal">
- Menjél csak, de ne maradj soká – bólintottam végül rá. –
Legkésőbb két óra múlva érj vissza. Mielőtt… - Nem mondtam ki, de mind a ketten
tudták, mit akartam mondani. Mielőtt a Volturi ideér és megkezdődik a harc.
Mert biztos voltam benne, hogy ez meg fog történni. Annyira biztos, amennyire
még semmiben ezelőtt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – bólogatott, majd már el is tűnt a fák között.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle… - Esme halk, kétségbeesett hangja a már nem
dobogó szívemig hatolt. Meg akartam vigasztalni őt, de nem tudtam, hogyan is
tehetném ezt, ha még én magam is bizonytalan vagyok. A teste megrázkódott a
halk, könnyek nélküli zokogástól, és ez már engem is észhez térített.</div>
<div class="MsoNormal">
- Shh – húztam őt szorosan magamhoz és egyenletesen
simogatni kezdtem a hátát. Tudtam, hogy ez mindig megnyugtatja, de ezúttal
sokkal nehezebben csillapodott a rázkódása, mint eddig bármikor.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lesz a családunkkal? – zokogta halkan. – Mi lesz
velünk? – emelte fel a fejét a mellkasomról és szomorúan csillogó tekintetét az
enyémbe fúrta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Örökre együtt leszünk. Bármekkora is legyen a Volturi
hatalma, a családi köteléket nem választhatja szét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha valaki…</div>
<div class="MsoNormal">
Az ujjamat a szájára téve hallgattattam el őt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Senkinek nem esik bántódása – mondtam határozottan, de
inkább csak az ő meggyőzésére, mert belül még engem is kételyek gyötörtek. Ő
valószínűleg látta a szemeimben ezt, de inkább akart a szavaimban hinni, amik
megnyugtatták őt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én annyira félek – lehelte alig hallhatóan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megígérem, hogy akár még az életem árán is megvédelek
téged és a kislányunkat – néztem határozottan rá, és ezt most komolyan is
gondoltam. Bármit feladnék azért, hogy ők mindenfajta sérülés nélkül kerüljenek
ki a csatából. Ha kell, minden pillanatban mellettük leszek, de nem hagyom,
hogy bántódásuk essen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne mondj ilyet! Carlisle, ígérd meg nekem, hogy nem
áldozod fel magadat értem! – Kétségbe esetten fogta a kezei közé az arcomat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tehetem – ráztam meg a fejemet. – Képtelen lennék
tétlenül nézni, ahogy… ahogy… - De nem bírtam kimondani. Helyette megragadtam a
derekát és szorosan magamhoz húztam, hogy aztán a hajába túrva megcsókoljam őt.
Ebben a csókban most nem csak a vágy és a szenvedély égett. Ott volt mellettük
a kétségbeesés és a félelem is. A félelem a miatt, hogy talán ezek az utolsó
kettesben töltött perceink, hogy talán soha többé nem tarthatom majd így a
karjaim között az én szerelmemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – lehelte két csók között.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlek Esme. És mindig is szeretni foglak, még ha ez az
utolsó napunk is – néztem mélyen a szemeibe. – Ebben sose kételkedj, bármi is
történjék! – Zihálva szívta be a levegőt a tüdejébe. Ha tudott volna sírni, már
régen könnyek áztatták volna az arcát. De nem tudott… - Ne sírj, Kedvesem! Itt
bent – húztam a kezét a szívemre, majd a sajátomat az övére simítottam – és
itt… örökre együtt maradunk.</div>
<div class="MsoNormal">
Újra megcsókoltam őt és ezúttal még több szenvedéllyel. El
akartam űzni belőle a félelmet, hogy legalább erre az időre felengedjen kicsit.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután elváltam az ajkaitól, a nyakát vettem célba a
csókjaimmal, ami hangos sóhajokat váltott ki belőle. Zihálva túrt bele a
hajamba, míg a másik kezével szorosan ölelt magához. A kezeim fel-le simogatták
az oldalán, majd egy határozott mozdulattal megemeltem őt, mire a lábai azonnal
a derekam köré fonódtak. Elmosolyodtam ezen szótlan megértésen. Esme mindig
tudta, hogy mire vágyom, elég volt csak megmozdulnom vagy egy-egy szót
kiejtenem, ő azonnal tudta, mert jól ismert már engem.</div>
<div class="MsoNormal">
Elsétáltam vele a legközelebbi fáig, aminek aztán
nekidöntöttem a hátát, majd szorosan hozzá simultam. Hosszan csókoltuk ismét
egymás ajkát, miközben lassan az összes ruhájától megszabadítottuk a másikat. A
mozdulataink most olyan finomak voltak, hogy kezdtem beleőrülni a vágyakozásba,
de nem akartam lerohanni őt. Kívántam őt, őrületesen kívántam, de neki most
megnyugtatásra volt szüksége. Én pedig készségesen adtam meg neki a legtöbbet,
amennyit adni tudtam a jelen helyzetben.</div>
<div class="MsoNormal">
A nyelvem újra és újra végigsiklott a fehér hegen a nyakán,
amitől halk sóhajok és nyögések szakadtak fel a mellkasából. Képtelen voltam
betelni a puha, bársonyos bőrével és a sóhajokkal, amiket én váltottam ki
belőle. Még többet akartam, ezért újra meg újra végigjártam ugyanazt az utat,
mielőtt áttértem volna a mellkasára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – nyögte két sóhaj között.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, szerelmem? – motyogtam a kulcscsontjába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek… őrületesen… kívánlak – sóhajtozta.</div>
<div class="MsoNormal">
Én azonban nem tettem eleget a kérésének. Az ajkaim
visszavándoroltak a nyakára, majd a számat a fehér sebhelyre tapasztottam.
Finoman szívogattam az érzékeny bőrt, mígnem a feleségem már szinte remegett a
karjaimban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – nyöszörögte -, kérlek…</div>
<div class="MsoNormal">
Ezeknek a szavaknak viszont már képtelen voltam ellenállni.
Esmét a fenekénél tartva kicsit fentebb emeltem, majd egy finom, de határozott
mozdulattal egybeforrasztottam a testünket. Pár másodpercig csak így álltam,
szerelmemet a fához szorítva, zihálva. Annyira mámorító volt most ez az érzés.
Legszívesebben örökre így maradtam volna vele, egyé válva. Ő azonban lassan
megmozdította a csípőjét, amivel engem is mozgásra késztetett. A testünk
tökéletesen együtt mozgott a szerelmünk által diktált ritmusra, miközben az
ajkaink egy másodpercre sem váltak el egymástól. Aztán a ritmus egyre gyorsult,
ahogy mindketten közeledtünk a beteljesüléshez. Egyre erősödő morgások
szakadtak fel a mellkasomból, ő pedig hangosan sóhajtozott, miközben zihálva
még mindig egymást csókoltuk. Az ujjaim a fába vájtak, amint gyorsan elkaptam
szerelmem oldaláról a kezemet és a fatörzsre nyomtam. Bármennyire is erősek
voltak most már a csontjai, talán még így is kárt tettem volna benne.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán Esme háta hátrafeszült, miközben ő felkiáltva a
csúcsra jutott, ahová nem sokkal később én is követtem őt. Az izmaim egyszerre
rándultak össze, ahogyan a gyönyör elárasztotta a testemet és én gyengén
rogytam meg, de még időben észbe kapva megtartottam magunkat. A lábaimat
azonban igen csak gyengének éreztem most. Le akartam dőlni vele együtt a fűbe,
de amint megmozdultam, ő ijedten szorított magához.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek, ne engedj el! – nézett rám szomorú tekintettel. –
Maradjunk még így egy kicsit… - temette az arcát a nyakamba.</div>
<div class="MsoNormal">
Készségesen teljesítettem a kérését és próbáltam nem
gyengének látszani, holott a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot. Nem
értettem, hogy miért történik ez most velem, de egyáltalán nem tetszett. Így
hát végül kénytelen voltam mégis elszakadni szerelmemtől és félig a fának dőlve
mélyen szívtam be a levegőt a már nem működő tüdőmbe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj, Carlisle? – emelte fel aggodalmasan az arcomat
Esme.</div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan gyengének érzem magam – túrtam bele idegesen a
hajamba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán csak amiatt érzed így, mert fárasztóak voltak az
elmúlt napok. A történtek még egy erős vámpírt is meggyengíthetnek. Lehet, hogy
vadásznod kéne megint, az felerősítene.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán igazad van – dörzsöltem meg az orrnyergemet -, de az
is lehet, hogy csak ezt váltja ki belőlünk Alec közeledése.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én teljesen jól érzem magam – vetette ellen. – Attól
viszont nyugodtabb lennék, ha inkább még egy szarvast elkapnál, mielőtt visszamennénk.</div>
<div class="MsoNormal">
Esmének végül sikerült meggyőznie, hogy menjek el vadászni,
így miután felöltöztünk, együtt indultunk beljebb az erdőbe, majd miután
végeztem, kézen fogtam őt és hazafelé vettük az irányt.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy a ház közelébe értünk, már éreztük a farkasok izgatottságát,
majd belépve az ajtón a családét is. Mindenki talpon volt és készen állt az
utasításaim teljesítésére. Én azonban egy pillanatra megtorpantam és ez
mindenkinek feltűnt. Mind az én utasításaimat lesték, így természetesen ez sem
kerülte el a figyelmüket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valami gond van? – lépett előre Jasper. Fürkésző
tekintetét ránk szegezte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aki akar, még most elmehet – szólaltam fel komoly hangon.
– Semmilyen következményekkel nem jár ez a döntése. De ha itt maradtok – néztem
végig rajtuk elszánt tekintettel -, akkor az utolsó percig mellettünk álltok és
minden erőtökkel azon lesztek, hogy bebizonyítsátok a Volturinak az igazunkat.
Tehát, aki távozni akar, az tegye meg most, vagy soha többé.</div>
<div class="MsoNormal">
A szavaimat úgy tűnt, mindenki felfogta. Elfogadták a
maradás súlyosságát, de kitartóan állták mindannyian a tekintetemet. Jó volt
ugyanazt a határozott csillogást látni az ő szemükben is, mint ami az enyémben
csilloghatott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor tehát, induljunk! – adtam ki az utasítást, majd
kiléptem az ajtón.</div>
<div class="MsoNormal">
Sorban követett engem mindenki. Esme egyelőre még mellettem
haladt, kezében a kislányunkkal, akinek a szemeiben ezúttal félelem csillogott
a megszokott érdeklődés helyett. Még ő is megértette, mennyire komoly most ez a
helyzet.</div>
<div class="MsoNormal">
A ház előtti tisztáson csatlakoztak hozzánk a farkasok is, Ephraim
vezetésével, én pedig a házunktól nem messze lévő tisztásra tereltem a
csapatunkat. Ott akartuk megvárni a Volturi érkezését, ami Alice szerint
nemsokára be is következik.</div>
<div class="MsoNormal">
Mély levegőt vettem, majd odafordultam Esméhez.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon-nagyon szeretlek! – fogtam a kezeim közé az arcát.
– Kérlek, vigyázz magadra és a lányunkra! – Csak ennyit mondtam, majd az
ajkaimat az övéihez nyomtam.</div>
<div class="MsoNormal">
Már-már keserű arckifejezéssel húzódtam el tőle. Vajon
láthatom-e majd még felcsillanni a boldogságot azokban a gyönyörű, aranyszín
szemeiben, vajon láthatom-e majd egyáltalán még az arcát? Hallhatom-e majd a
hangját?</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is szeretlek! Mindennél jobban – támasztotta a homlokát
az enyémhez és szinte érthetetlenül suttogta a szavakat.</div>
<div class="MsoNormal">
Szomorúan vettem át a karjaimba az én kicsi Bellámat. Ő
azonnal a nyakamba kapaszkodott az aprócska kezeivel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Vigyázz magadra, Kincsem! – pusziltam meg hosszan a
homlokát. – És bármi is történjen ma, egy dolgot sose felejts el: te ízig-vérig
Cullen vagy, és ezen senki és semmi sem változtathat. – Előhúztam a
nadrágzsebemből egy aranyláncot, amin egy aprócska medál lógott, benne a Cullen
címerrel. – Ez most már a tiéd – kapcsoltam be az aprócska csatot, miután
elhelyeztem a láncot. - Szeretlek – pusziltam meg újra a homlokát, majd felnéztem
a feleségemre, aki ismételten a zokogással küszködött. Halványan elmosolyodtam,
majd átadtam neki a kislányunkat. – Vigyázz rá helyettem is! – öleltem át őket,
majd még egyszer megcsókoltam Esmét.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután már muszáj volt végleg elengednem őket. Végleg… Ez az
egy szó járt csak a gondolataimban, miközben őket néztem, ahogyan egyre csak
távolodnak, majd a védelmező vámpírok körülzárják őket. Figyeltem, ahogyan
mindenki elrendeződik. Esme és Bella körül félkörben Rose, Nora, Michelle,
Carmen és Alice álltak. Előttük Nick és a többi Denali, majd közvetlen mögöttem sorban egymás mellett
Jasper, Peter és Charlotte. A farkasok mindünk körül helyezkedtek el, mintegy
félkörben átkarolva minket. Esméék mögött Jonathan állt, ami egy kissé
megnyugtatott. A farkasok közül egyedül ő volt az, aki akár az élete árán is
védelmezte őket. Jobbat nála nem is találhattunk volna arra a helyre.
Ugyanakkor láttam rajta a csalódottságot is. Tisztában volt vele, hogy ő onnan
csak akkor mozdulhat el, ha Esme vagy Bella kerül veszélybe. Ugyanez
vonatkozott Michelle-re is.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy láttam, hogy mindenki a helyére kerül, lassan
megfordultam és azt a helyet kezdtem kémlelni, ahonnan várhatóak voltak. Az
arcomra a legmagabiztosabb álarcot öltöttem és olyan egyenesen álltam, hogy
inkább emlékeztethettem egy szoborra, mint sem egy éppen harcra készülő
vámpírra.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán meghallottuk őket. A sereg nem vert túl nagy zajt,
lévén, hogy vámpírok voltak mind, de mi hallottuk azt a sok halk puffanást, ami
a lépteiket jelezte. Egyáltalán nem akarták titkolni a közeledtüket, mintha
csak tudták volna, hogy van egy jövőbe látó vámpír is velünk. És végül kiléptek
a tisztásra.</div>
<div class="MsoNormal">
Aro haladt elől, a közvetlen nyomában lépkedett Caius és
Marcus. Előbbi a szokásos undorodó arckifejezést öltötte magára, míg az utóbbi a
közömböst. Aro pedig nyugodt, de komoly arccal haladt előre. A vezetők mögött
jöttek a feleségek, akik a védelmüket biztosították. Szinte láttam az őket
körülölelő pajzsot és azt kívántam, bár megmaradt volna Esme képessége, hogy
legalább ők biztonságban legyenek ettől a szörnyűségtől. De a helyzeten nem
lehetett változtatni. A sereg – mert bizony ez sereg volt, nem is akármekkora –
egyre csak közeledett, míg végül egy jó huszonöt méterre tőlünk megálltak. A
feleségek mögött közvetlenül állt Alec és Jane, Demetri és Felix. Mögöttük
jöttek még az igazi katonák, akiknek valószínűleg semmilyen képességük nem
volt, de bizonyára jól ki voltak képezve a harcra.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem nyerhetünk – suhant át a gondolat a fejemen, miközben az
utolsó katona is beállt a helyére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy látom, elég népes sereget összegyűjtöttél meglehetősen
rövid idő alatt – szólalt meg Aro. A hangja jeges volt, amitől apró borzongás
futott végig rajtam. Dühös volt, nagyon dühös.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nehéz elmagyaráznom azt, ami történt – szólaltam meg,
összegyűjtve minden bátorságomat a magabiztos beszédhez. – Így inkább
megmutatnám – léptem egyet előre. Észrevettem, hogy a Volturi összes tagja
engem néz kiélezett szemekkel, csak arra várva, hogy mikor rontok nekik, vagy
adok valamilyen jelet a többieknek. Ez azonban nem következett be, így csak
néztek rám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha magyarázkodni akarsz, miért gyűjtöttél hadsereget? –
szűkítette össze a szemeit Caius.</div>
<div class="MsoNormal">
- Reméltem, hogy így jobban átgondoljátok a tetteiteket –
feleltem őszintén, majd még egyet léptem feléjük. Az összes szem egyszerre
követett engem, amint megmozdultam.</div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor Aro is előre lépett egyet, majd még egyet. Aztán
bólintott, így elindultunk egymással szemben. Csak 2-3 méter választott el
minket egymástól, amikor újra megálltunk, majd ő szólalt meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök, hogy újra láthatlak, barátom – biccentett, ám a
hangjában semmi arra utaló jel nem volt, hogy mindezt komolyan is gondolná. –
Tudod mennyire rosszul esett, amikor rájöttem, hogy valamit rejtegetsz előlem? –
lágyította el a hangját színpadiasan. – Igazán rosszul érintett, amikor a kis
Bree-től azt kellett hallanom, hogy valami nincsen rendben veled.</div>
<div class="MsoNormal">
Döbbenten meredtem rá, miközben fájdalmasan gondoltam vissza
arra pár napra, amit Bree-vel eltölthettem. Elárult volna? Tényleg ezt tette?
És Heidi? Nem, ő sosem ártana nekem, ahogyan Bree sem. – Aztán kiderült, hogy
még az egyik szolgámat is ellenem fordítottad – keményedett meg ismét a hangja.
Az intésére két-két szolga indult el a tömegből, magukkal vonszolva két
élettelen testet. Azonnal felismertem őket, de az aggodalmamat megpróbáltam
némiképpen palástolni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Heidi, Bree – motyogtam magam elé, amint a két testet a
földre lökték, majd a négy szolga visszament a helyére. A testek csak alig
mozdultak és halk nyöszörgés hallatszott felőlük.</div>
<div class="MsoNormal">
Én tettem ezt velük – suhant át a gondolat az agyamon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, jó okod volt rá, hogy ezt tetted – lépdelt elém
Aro, majd a kezét nyújtotta felém. Én még egy-egy fájó pillantást vetettem a
mozdulatlan testekre, majd a kezemet Aroéba helyeztem. Erre ő úgy rántott
közelebb magához, mintha csak egy tárgy lennék, amit nem akar elengedni.
Intettem Jaspernek, aki ugyanebben a pillanatban mozdult előre. Nem akartam,
hogy Aro akár csak egy pillanatra is úgy gondolja, támadásra készülünk. Ha el
tudjuk ezt intézni békében, én nem erőltetem a harcot. – Hm… igazán érdekes –
szólalt meg pár perc után lehunyt szemmel. – Elég sok mindenről lemaradtam, ami
az utóbbi években történt veled – mondta megrovóan, majd a szemei hirtelen
felpattantak és elnézett a vállam fölött. – Szóval ő lenne az a bizonyos Esme –
jelent meg diadalittas mosoly az arcán. – Akinek az elmondásod szerint még
mindig embernek kéne lennie. És a lányod… Mennyi mindent titkoltál el előlem?
Tisztában voltál vele, hogy amiket tettél, az törvénybe ütköző volt. És még
csak nem is egy dologról van szó.</div>
<div class="MsoNormal">
Aro arca megkeményedett, a szorítása pedig még erősebbé
vált. A szemei szinte szikráztak a dühtől.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi törvénybe ütközőt nem kívántam tenni – mondtam
halkan, de magabiztosan. – Amint azt a gondolataimban is láttad, Esmét
átváltoztattam volna, ahogyan ez meg is történt. A gyermek növekedik, és
hihetetlenül okos már most is, ezért nem jelent veszélyt az emberekre nézve.</div>
<div class="MsoNormal">
- És a fiú?</div>
<div class="MsoNormal">
- Már elhatároztuk az átváltoztatását – feleltem.</div>
<div class="MsoNormal">
- De ha nem egyezik bele, nem fogjátok megölni őt. A
gyermekről pedig nem tudhattátok előre, hogy növekedni fog és nem marad örökre
kisbaba.</div>
<div class="MsoNormal">
- A méhen belüli fejlődése elég bizonyíték volt erre. A fiú
pedig már döntött.</div>
<div class="MsoNormal">
- És mi a magyarázat erre a bűzös tömegre is mögöttetek? –
szűkültek össze a szemei és a tekintetét végighordozta a farkasokon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Joguk van megvédeni a várost, ha mi esetleg kudarcot
vallanánk – mondtam őszintén. Semmi okom nem volt már a hazugságra. Aro előtt
minden gondolatom nyitott volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát számítottatok ránk – állapította meg. – És úgy
látom, segítségetekre volt az egyik társad képessége is. – Ezután a tekintetét
Alice-re szegezte. – Lám, milyen érdekes és egyben hasznos képesség – mondta
szinte áhítattal a hangjában. – Gyere közelebb, kedveském – intett neki, mire
hallottam, hogy Alice lassan elindul felénk. Végül szorosan mellettem állt meg,
teljesen merev testtartásban, készen a védekezésre, ha arra kerülne a sor. Aro
elengedte a kezemet, majd a lányom elé lépett és megragadta a karját, hogy
ezúttal őt rántsa magához. Hallottam, amint erre Jasper hangosan felmordul. Aro
elvigyorodott, majd egészen közel hajolva Alice-hez, halkan megszólalt. – Úgy
látom, a társadnak nem igazán tetszik ez a helyzet. – Alice magabiztosan és
remegés nélkül tartotta vele a szemkontaktust. – De hát, nem hibáztathatom, ha
egy ilyen gyönyörű nő birtokában van.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezt már ő sem bírta szótlanul és mérgesen visszavágott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jasper nem birtokol engem! Önszántamból vagyok vele, mert
szeretem. De bizonyára neked ismeretlen ez a szó, hiszen mindenkit úgy
irányítasz a zsarolásaiddal, ahogy a kedved tartja – sziszegte dühösen, én
pedig határozottan léptem mellé és nyugtatóan a vállára tettem a kezemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos vagy benne, hogy nem ő irányítja az érzéseidet?
Gondolj csak a múltjára, a nagy szerelmére… - Ekkor vált számomra világossá, hogy
mit is akar elérni ezzel a viselkedésével Aro.</div>
<div class="MsoNormal">
- A mi családunk erősebb annál, mint hogy ezek a szavak
kétségbe vonják az egymás iránt érzett bizalmunkat és szeretetünket. – Magam is
meglepődtem a hangnemen, amit Aroval szemben használtam. A hangom mély volt és
már fellelhető volt benne a düh és a méreg is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Éppen ezért számítotok könnyű prédának – nevetett fel
gonoszan, majd ellökte magától Alice-t, aki ennek következtében belém ütközött.
– Te is tudod, hogy mit akarok cserébe a megbocsátásért – nézett a szemembe
izzó tekintettel. Az íriszeiben ott égett a vágy tüze, hogy megkaparintsa a
családunk értékes tagjait. – A lányod képessége is igazán szemrevaló – kapta el
rólam a tekintetét. – De sok tehetséges vámpír gyűlt ma itt össze a te
védelmedre. Mit válaszolsz? Meghagyom a nyomorult életedet a feleségedével, a
családodéval és a barátaiddal együtt, annak ellenére is, hogy mind bűnösök
vagytok. Cserébe viszont pár személyt magam mellé veszek közülük. Ne aggódj, a
lányod jó neveltetésben részesül majd Volterrában.</div>
<div class="MsoNormal">
A düh ezúttal még nagyobb erővel tört fel belőlem. A szemeim
teljesen elfeketültek a haragtól, amit iránta éreztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Soha – jelentettem ki. – A családom soha nem fog téged
szolgálni!</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor lássuk, mit szólsz a barátaid sorsához! – Aro intett
egyet, mire újra két katona lépett ki a tömegből, akik aztán felemelték a
földről Heidi ernyedt testét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle… - nyögte elhalóan. – Carlisle, ne tedd! – rázta
meg a fejét zihálva, ahogy a tekintetünk összetalálkozott és a szemeimben
bizonytalanság csillant meg.</div>
<div class="MsoNormal">
Valahogy meg kell mentenem őket. Nem ölethetem meg őket csak
azért, mert én súlyos bűnt követtem el. Arról nem tehetnek, hogy pont velem
sodorta őket össze a sors.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát jó – Aro szavai váratlanul értek a gondolataim között,
és mire feleszméltem, a két szolga már cselekedett. Hatalmas reccsenéseket
követően Heidi teste darabokra hullott szét, majd a tagjait messze egymástól
elhajították. Láttam, ahogy a két férfi arcán széles vigyor terül el és ez még
jobban feldühített. – Úgy tűnik, többet vagy hajlandó feláldozni, mint azt
hittem. Lássuk, meddig bírod – vigyorodott el ő is és ezzel egyszerre a
hatalmas tömeg megindult felénk.</div>
<div class="MsoNormal">
Itt a vég – sóhajtottam magamban, majd Aro torkának
ugrottam. Éreztem, ahogy egy láthatatlan erő ellök tőle, de én újra
próbálkoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hiába erőlködsz – nevetett fel gúnyosan, majd éreztem, amint
két kar hátulról elkap, és messze repít tőle. Felix volt az.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyenesen egy fába csapódtam bele, ami ketté is tört. A
földre zuhantam, a fatörzs pedig egyenesen felém tartott, de még időben
elgurultam, így az a földbe csapódott, hatalmas porfelhőt kavarva ezzel
körülötte. Kihasználtam Felix pillanatnyi zavarodottságát és hátulról támadtam
rá. Nehéz dolgom volt, mert mozgás közben próbáltam a lehető legtöbb vámpírt
szemmel tartani a csapatunkból, hogy ha valaki bajba kerül, azonnal a
segítségére siessek. Ebben különbözött a két csapat. Míg mi egymásra
figyeltünk, ők ész nélkül rohantak belénk. Nem volt kit félteniük.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindenhonnan hallottam a sikolyokat és a segélykiáltásokat,
de ezek közül a legtöbb nem tőlünk jött. A Volturi katonái közül már hárman meghaltak,
és mi küzdöttünk tovább. De a
pillanatnyi figyelmetlenségemet ezúttal Felix használta ki. Szemből ugrott
nekem és a fölre lökött, de az ugrása erejétől több métert is csúsztunk, amíg
meg nem állított minket egy fa. Éreztem, ahogy kezdek elkábulni és biztos
voltam benne, hogy Aro adta parancsba Alec-nek, hogy kezdje használni rajtunk a
képességét. Én viszont nem akartam hagyni magam. Nem halhatok meg úgy, hogy egy
cseppnyi veszteséget se okozzak Aronak. Vagy vele, vagy az egyik hozzá közel
álló talpnyalójával kell végeznem. És erre tökéletes volt Felix. Mivel tudta,
hogy Alec miatt legyengültem, már nem fogott olyan erősen és én ezt kihasználva
fordítottam a helyzetünkön, majd minden erőmet összeszedve megragadtam a fejét
és letéptem a helyéről.</div>
<div class="MsoNormal">
Hallottam Aro kiáltását és láttam, amint elindult felém. Meg
akarta torolni Felix halálát, de a feleség nem követte őt.</div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor azonban meghallottam egy éles sikoltást, ami
megdermesztett. Lassan fordultam meg, szembe a csatamezővel. A látvány, ami
fogadott, teljesen lebénított. A számat kiáltásra nyitottam, de egy hang sem
jött ki a számon. A lábaim maguktól indultak meg, kétségbe esetten szaladtam a
rét közepe felé, de már nem tudtam megakadályozni. Hangos reccsenést hallottam
és a látványtól minden erőm elhagyott. Összerogytam, nem messze az élettelen
testtől és egy keserves kiáltás tört fel a mellkasomból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Neeeem! – ordítottam és zokogva a földre borultam.</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-18143435598527107392012-05-21T22:32:00.001+02:002012-05-21T22:32:13.591+02:0087. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Nos, meg is érkeztem a friss fejezettel, ami megint csak hosszú kihagyás után készült el, de ennek most egy pozitívum is az oka, mégpedig az, hogy az új történet azonban, mint mondtam, rohamosan készül :) Ebben a fejezetben most elkezdődnek a végső bonyodalmak, amik után már nem tervezek sok mindent, de annyit még elárulok, hogy a vége felé Edward is bele fog kerülni :) Szóval, ő még visszatér majd a történetbe és egy-két fejezetet, majd ahogy jön az ihlet, szánok az ő jövőjére is :)<br />
Azt még megemlíteném, hogy ebben most még csak a bonyodalmak előkészületei jelennek meg. A java majd még csak most következik! :|<br />
Jó olvasást kívánok hozzá! Remélem, tetszeni fog :)<br />
<br />
Puszi<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>Esme szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Isabella születése után egy héttel, Calisle-nak már
mindenképpen vissza kellett mennie dolgozni, én pedig otthon maradtam a
kislányunkkal. Mivel szerelmem már egy jó ideje nem volt bent a kórházban,
ebben az időszakban még többet kellett dolgoznia, aminek végül az lett az
eredménye, hogy lassan már csak éjszakára jött haza, amikor Bella már aludt.
Hetek teltek így, én pedig egyre inkább kezdtem hiányolni őt. Jól esett volna
csak úgy odabújni hozzá, vagy vele együtt játszani a kislányunkkal. Megemlíteni
ezt viszont nem akartam neki. Tudtam, mennyire imádja a munkáját és azt is,
hogy most tőle is többet várnak el a hosszú kihagyás miatt. Csak
reménykedhettem benne, hogy idővel ez változni fog majd.</div>
<div class="MsoNormal">
Az éjjeli kimaradások és az egész napos munka azonban semmit
sem változott, még újabb hetek elteltével sem. Lassan már három hónap is eltelt
Bella születése óta, amikor végül lépésre szántam el magam. Ez így nem mehetett
tovább!</div>
<div class="MsoNormal">
A tervemet egy olyan estére tartogattam, amikor a gyerekek
vadászni készültek menni. Bár tudtam, hogy Alice úgyis tud már róla és Jasper
is megérezte az elmúlt időszak eseményeit, nem akartam kimutatni nekik,
mennyire megviselt ez a három hónap engem. Amikor ezen a napon Carlisle átlépte
a küszöböt, én már a nappaliban ülve vártam rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, Drágám! – sétált oda hozzám lassan, majd egy csókot
lehelt az ajkaimra és leült mellém.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia! – köszöntem halkan. Aggódva hordozta végig rajtam a
tekintetét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valami baj van? Talán történt valami? – kérdezett rá
azonnal. Mi tagadás, a megfigyelő képessége hibátlan volt. Csak éppen azt nem
vette észre, mennyire kevés időt tölt itthon mostanában.</div>
<div class="MsoNormal">
- Beszélnünk kellene – feleltem, belevágva a mondandóm
közepébe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, beszéljünk – fordult kissé jobban felém.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogok kertelni, Carlisle – kezdtem bele lassan. –
Bella születése óta nagyon kevés időt töltöttél el itthon és ezt már nem csak
én, hanem a kislányunk is kezdi megérezni. Hiányzik neki az apukája. Te lehet,
hogy látod őt éjszakánként, amikor velünk alszik, de ő szinte sohasem lát
téged. Ha ez így folytatódik tovább, úgy fog felnőni, hogy te nem leszel része
a legfontosabb eseményeknek, amik az életében bekövetkeznek. Az első szava,
lépései… a közös, családi programok… Mindezek kimaradnak, és egyszer csak arra
fogsz feleszmélni, hogy felnőtt és a maga útját járja. – Ahogy ránéztem, az
arca végtelen szomorúságot tükrözött. – Én tudom, hogy a nagy kihagyás után sok
a munkád, de úgy gondolom, hogy te meg tudnád oldani és szerintem a kórház
vezetősége sem venné rossz néven. Egy-egy éjszakai műszak belefér, csak tölts
vele és velünk több időt – néztem rá könyörgőn.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, hogy ennyire megviselt titeket az, hogy én ilyen
sokat dolgoztam – simogatta meg az arcomat finoman. – Megpróbálok majd
változtatni ezen, de a vezetőség nem valami engedékeny velem az utóbbi
időszakban.</div>
<div class="MsoNormal">
- És ha Michelle-el próbálnál meg egyezkedni? – vetettem fel
az ötletet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Michelle és Jonathan nemsokára elmennek Forks-ból –
csóválta meg a fejét lemondóan. – Mitch azt mondta, most már látják, hogy
minden rendben van, így rájuk már nincsen szükség itt – sóhajtotta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor szándékoznak elmenni? – szomorodtam el még jobban én
is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valamikor a hét folyamán mindenképpen – felelt halkan. –
Nekem is csak tegnap mondta a kórházban és akkor is csak futólag, mert műtétre
sietett. Jobban még nem sikerült megbeszélnünk ezt a témát, de mivel már
korábban is mondták, hogy majd egy idő után külön válnak tőlünk, véglegesen
úgysem tudjuk megakadályozni ezt.</div>
<div class="MsoNormal">
- De hát miért akarnak minden áron elmenni Forks-ból? –
lepődtem meg. – Michelle a nővéred, Nath pedig a legjobb barátom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyre többen vagyunk, Esme, és ez idővel fel fog tűnni az
embereknek. Ki tudja, Emmett milyen hirtelen határozza el magát az
átváltozással kapcsolatban. Mert abban már biztos vagyok, hogy ez hamarosan be
fog következni. Már mindent tud rólunk és szereti Roslaie-t. Örökre vele akar
maradni és ennek más módja nincsen. Vele együtt már heten lennénk. Egy
nyolcadik vámpír még a családba, plusz egy vérfarkas…</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem mi lennénk az egyetlen ekkora család – ellenkeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindenki tudja rólunk a városban, hogy semmilyen rokoni
szálak nem fűznek minket egymáshoz egy-két kivétellel. Alice is mondta, hogy az
emberek nehezen tudják feldolgozni, hogy ilyen fiatalon ennyi gyereket örökbe
fogadtunk, ráadásul mind ennyi idősek… Ez nem szokás manapság. Ezért kezdenek
el olyan gyorsan gyanakodni is a korunkat illetően. Michelle-nek és
Jonathan-nak egyébként is szüksége van most egy kis egyedüllétre. A kapcsolatuk
nem indult valami fényesen és most, hogy minden rendbe jött, egy kicsit el
akarnak utazni kikapcsolódni. Ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem látjuk
majd őket – magyarázta halványan elmosolyodva, de látszott rajta, hogy őt is
eléggé megviselte a tudat, hogy külön kell válnia a nővérétől.</div>
<div class="MsoNormal">
- Előttem nem kell erősnek mutatnod magad – simítottam a
tenyeremet az arcára és magam felé fordítottam.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak megcsóválta a fejét. Láthatóan inkább kerülni akarta
ezt a témát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megígérem, hogy változtatni fogok – tért vissza az eredeti
témára. – A hétvégén pedig, elmegyünk közösen kirándulni valahova, csak mi
hárman, rendben? – szorította meg finoman a kezemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm – csókoltam meg őt lágyan, majd felálltam a
kanapéról és őt is magammal húztam. – Gyere, Emmett egész finoman a tudtomra
adta, hogy most már szüksége lenne a vadászatra – kuncogtam fel halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle felnevetett, de közben elindult utánam az emeletre.
Először a lányokhoz kopogtunk be, hogy Bellát magunkhoz vegyük, majd tovább
folytattuk az utunkat a hálószobánk felé.</div>
<div class="MsoNormal">
- A mi kis csöppségünk igazán el lesz kényeztetve – suttogta
szerelmem, vigyázva, nehogy felébressze Bellát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben biztos vagyok – mosolyodtam el, miközben vetkőzni
kezdtem. Annak ellenére, hogy már vámpír voltam, néhány emberi szokásom azért
megmaradt bennem, és mégis csak kényelmesebb volt ágyba bújni valamilyen
lengébb ruhában.</div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhákat, majd belebújtam a
hálóingembe és visszafordultam Carlisle-hoz, aki most kissé zavarodottan
pislogott rám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valami baj van? – ejtettem meg egy apró vigyort. Nagyon
jól tudtam, hogy az előbbi kis mutatványom váltotta ezt ki belőle.</div>
<div class="MsoNormal">
- A ’baj’ nem éppen jó szó rá – nézett fel a szemeimbe,
levéve a tekintetét a lentebbi testrészeimről.</div>
<div class="MsoNormal">
- Legalább most már tisztában leszel azzal, hogy mit hagysz
ki, amikor nem érsz haza időben – sétáltam oda mellé, majd ledőltem én is az
ágyra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig is tisztában voltam vele, de sajnos annyi munkám
volt, hogy észre sem vettem sokszor az idő múlását – simogatta meg a szabad
kezével az arcomat, miközben egy puszit adott a hajamra.</div>
<div class="MsoNormal">
Halványan elmosolyodtam, miközben szorosan hozzá bújtam. A
fejemet a mellkasára hajtottam, a tekintetemet pedig a kislányunkra szegeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira hiányzott már ez – sóhajtottam fel pár perc
eltelte után. – Csak így összebújva feküdni hármasban…</div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem is nagyon hiányzott. Megígérem, hogy ezentúl jobban
oda fogok figyelni az időbeosztásomra – temette a hajamba az arcát.</div>
<div class="MsoNormal">
Így feküdtünk egymás mellett, egészen reggelig, amikor
egyszerre, szinte meglepetésként a nap első sugarai elkezdték bevilágítani a
szobát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezek szerint ma szép idő lesz – mosolyodtam el halványan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban. És ez azt is jelenti, hogy ’sajnos’ nem tudok
bemenni dolgozni… - hümmögött, mire én felkaptam rá a tekintetem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg itthon maradsz? – kérdeztem reménykedve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mást úgysem tehetnék – kuncogott. – Azt hiszem, mára
beteget jelentek – pusziltam meg az arcát.</div>
<div class="MsoNormal">
Bella élénk gügyögésére mind a ketten felfigyeltünk. Mosolyogva
próbálta meg elkapni egy-egy hajtincsemet, miközben az apja ingjét szorongatta
a másik kezével.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szervusz Csöppség! – hajoltam le hozzá egy puszira. Erre
újra elmosolyodott és még inkább kapálózni kezdett felém.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy látom, a kisasszony az anyukáját akarja – jegyezte meg
Carlisle mosolyogva, majd átadta az én karomba Bellát.</div>
<div class="MsoNormal">
Együtt mentünk le a konyhába, hogy megetessük a
kislányunkat. Ő, miután evett, újra nyugodtabb lett kissé, de még mindig
élénken figyelt ránk. Teljesen olyan volt, mintha minden egyes szavunkat
megértette volna. Pedig még csak alig három hónapos volt. A fejlődése egyébként
semmiben sem tért el a megszokottól. Talán csak annyiban, hogy mindünket
megismerte már, de ezen meg sem lepődtünk. Annyira értelmes kislány volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit szólnál hozzá, ha előrébb hoznánk azt a kirándulást? –
karolta át hátulról a derekamat Carlisle. – A kis ház bármikor a
rendelkezésünkre áll – csókolt bele a nyakamba. – Bizonyára Bellának is
tetszene az a hely.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben biztos vagyok – simogattam meg a kislányunk arcát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mire várunk még?! – fordított maga felé, miközben
egy széles vigyor terült el az arcán.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak arra, hogy betelefonálj a kórházba – mosolyodtam el,
majd hosszan megcsókoltam az ajkait. – Addig én felmegyek és összekészítek
mindent.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne pakolj sok ruhát! – szólt utánam, mire én halkan
felnevettem. Bár nem lett volna ellenemre egy jó hosszú hétvége, vele
kettesben, de most gondolnunk kellett a lányunkra is. Bellát nem hagyhatjuk
egész nap csak bent a házban, védtelenül, amíg mi „szórakozunk”. Feltett
szándékom volt megmutatni neki az egész helyet, amit nekem volt szerencsém már
felfedezni. Milyen régen voltunk már ott… Még egészen a terhességem elején
láttam először a kis házat, de most végre újra elmehetek oda.</div>
<div class="MsoNormal">
Miközben a gondolataim már pár órával előrébb haladtak,
automatikusan kezdtem bele a ruhák összepakolásába. Közben hallottam, amint
Carlisle elújságolta a hírt a gyerekeknek, mire rögtön lelkiismeret furdalásom
lett. Olyan hirtelen volt ez a döntés és most csak úgy itthon hagyjuk őket pár
napra. A felelősségteljes szülők nem tehetnek meg ilyet. A mozdulataim
lelassultak, miközben ezek a gondolatok végigpörögtek a fejemben. Talán mégsem
olyan jó ötlet ez. Bármennyire is szeretnék egy kis időt hármasban eltölteni,
nem hagyhatunk csak úgy itt csapot-papot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj, Kedvesem? – karolta át a derekamat Carlisle.
Észre sem vettem, hogy mikor jelent meg ismét a szobában.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet ez – haraptam az
ajkamba. – Olyan furcsa érzésem van. És olyan hirtelen döntöttünk. Mi lesz, ha
valami közbe jön, és mi nem leszünk itthon?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha ennyire aggódsz emiatt, utazhatunk az eredeti
időpontban is – fordított maga felé komolyan. – De hidd el, nem lesz semmi baj
– mosolygott rám bíztatóan. – Vagy ha esetleg mégis lenne, Alice azonnal szólna
nekünk.</div>
<div class="MsoNormal">
Mélyet sóhajtottam, majd eltávolodva tőle, befejeztem a
pakolást. Amikor már készen állt a táskánk, Carlisle mosolyogva mellém lépett,
majd átkarolta a derekamat. Én még a karomba emeltem Bellát, aztán együtt
elindultunk lefelé. A nappaliban a családunk várt ránk és legnagyobb
megkönnyebbülésemre egyikük sem nézett ránk rosszallóan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, Esme, mi csak boldogok vagyunk, ha ti is ilyen
felhőtlenül jól érzitek magatokat – csóválta meg a fejét mosolyogva Jasper. –
Érezzétek jól magatokat! – ölelt meg mindkettőnket.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután a többiek is elbúcsúztak tőlünk, mi pedig futva
indultunk útnak. Viszonylag sok időbe telt, amíg elértük a házat, mert Bella
nem nagyon bírta a gyorsaságot. Bár Carlisle megnyugtatott, hogy mivel elég
kicsi még, nem feltétlen reagál ugyanúgy a szervezete a számunkra egyébként
természetes futásra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Majd idővel, amikor már ő is megtapasztalja ugyanezt, ki
fogja nőni – puszilta meg a hajamat.</div>
<div class="MsoNormal">
Odaérve a házhoz, mélyen felsóhajtottam. Végignéztem rajta,
majd az előtte elterülő kicsiny kerten is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Látod kincsem, ezt a papa adta a mamának – simogattam meg
Bella szőkésbarna tincseit. Érdekes módon, míg a születése után a szemei kékek
voltak, a haja pedig szőke, ez az idő múlásával megváltozott. A szeme mostanra
egészen világosbarna lett, de napról-napra egyre sötétedett, és a hajával is
ugyanez volt a helyzet. Most élénken pislogott rám, majd az apjára, amikor
Carlisle nevét mondtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere, mutassuk meg neki belülről is! – tette a csípőmre a
kezét szerelmem, majd befelé kormányzott a házba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó újra itt lenni – fordultam körbe mosolyogva. – Ezt a
helyet sosem tudom megunni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt örömmel hallom – húzott magához Carlisle gyengéden.</div>
<div class="MsoNormal">
Pontosan erre volt most szükségem. Az ő közelségére és arra
a megnyugtató csöndre, ami körülvett minket. Csak Bella néha-néha felhangzó
gügyögése szakította félbe, de ezt inkább öröm volt hallani. Az egész
délelőttöt hármasban töltöttük. Megmutattuk a kislányunknak az egész házat,
majd a már általunk is felfedezett helyeket. A barlangot azonban ezúttal
kihagytuk, mert a víz elég hideg volt, amit mi nem éreztünk volna meg, de Bella
biztosan nem élvezte volna.</div>
<div class="MsoNormal">
Szinte fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan telt az idő, csak
akkor eszméltünk fel, amikor már lemenőben volt a nap. A narancssárgás sugarak
egyre erőtlenebbül csillogtattak meg minket és a patak vizét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lassan tényleg ideje lenne visszaindulnunk, mert kezd
hűvös lenni – csókolt bele a hajamba szerelmem. – Megígérem, hogy a holnapi
napot is itt töltjük, ha a kisasszony is így akarja – kuncogott fel halkan,
miközben megsimogatta Bella arcocskáját.</div>
<div class="MsoNormal">
Erre nekem is nevetnem kellett. Ugyan Bella most már aludt,
nem sokkal ezelőtt, amikor vissza akartunk indulni, hangos nyűgösködésbe
kezdett és sehogyan sem akarta abbahagyni. Csak akkor nyugodott meg, amikor
visszaültünk a fűbe a patakpartra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Induljunk, mielőtt felébred – suttogtam, nehogy
felébresszem őt, majd lassan felálltam a fűből.</div>
<div class="MsoNormal">
Emberi tempóban indultunk vissza a házikóhoz, teljes
nyugalomban. Reméltük, hogy ezt az idilli pillanatot most semmi sem fogja
elrontani. Amint visszaértünk, Bellát befektettük a kiságyba, majd átmentünk a
hálószobánkba. Kivételesen most kettesben akartuk eltölteni ezt az estét, mert
máskor erre nem volt sok lehetőségünk.</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle leült az ágy szélére, én pedig megálltam vele
szemben. A derekam köré fonta a karjait, miközben átkaroltam a nyakát. Hosszú
ideig csak így néztük egymást, majd végül ő törte meg a beállt csendet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira hiányzott már ez – nézett rám továbbra is csillogó
tekintettel. Nem mondott mást, csak gyengéden magához vont, én pedig lehajoltam
hozzá egy csókra.</div>
<div class="MsoNormal">
Sajnos be kellett vallanom magamnak, hogy szerelmemnek igaza
volt. Neki, mint orvosnak, családfőnek és férjnek egyszerre,
kötelességtudatosnak kellett lennie és így én sem lehettem mellette bármikor.
El kellett fogadnom, hogy néhány éjszaka nélkülöznöm kell őt, vagy még, ha
otthon is van, papírmunkáznia kell és csak kevesebb ideje jut a családjára.
Sosem hibáztattam őt ezért, de az érzéseim ellen nem tudtam mit tenni. Egyszerűen
hiányzott a közelsége, a megnyugtató illata és a simogatása. Nem volt másra
szükségem most sem.</div>
<div class="MsoNormal">
Eldőlt az ágyon, én pedig melléfeküdtem, majd szorosan
hozzábújtam és mélyen belélegeztem az illatát. Ő finoman cirógatni kezdte a
vállamat, míg az arcát a hajamba temette. Egészen reggelig így élveztük egymás
közelségét, amikor Bella egyszer csak hangosan felsírt. Azonnal felkaptam a
fejemet, mert ilyen még sosem fordult elő. Akkor sem, amikor néha napján a
kiságyában aludt, nem pedig valakinek a karjaiban. Ez volt az első alkalom,
hogy úgy igazán, hangosan sírni kezdett. Azonnal kibújtam szerelmem karjai
közül, majd aggódva siettem a kiságyhoz, ami a szomszéd szobában állt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj, csöppség? – emeltem őt rögtön a karjaimba.
Láttam, hogy az arca nedves volt és a szeméből még most is kibuggyant egy-egy
könnycsepp.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán csak nem tetszett neki, amit álmodott – vélekedett
Carlisle, megállva mögöttem, állát a vállamra támasztva. – Ne aggódj, láthatóan
nincsen semmi baja és… - érintette meg Bella homlokát – láza sincsen.</div>
<div class="MsoNormal">
- De még sohasem sírt ennyire – haraptam aggodalmasan az
ajkamba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme – fordított maga felé határozottan –, Bella
szervezete nagyon erős, hiszen jórészt vámpír. Úgy gondolom, így sem beteg, sem
pedig fájdalma nem lehet. Valószínűleg csak megijedt valamitől, mint az átlagos
kisgyerekek szoktak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azért nem lenne gond, ha inkább átvinném magunkhoz? –
néztem fel rá kérlelően, mire halkan felnevetett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen nem, de tudnod kell, hogy nem csinálhatod
majd ezt örökké – váltott át komolyabb hangnemre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, de legalább ameddig ilyen kicsi, addig had maradjon
mellettünk – hajtottam le a fejem.</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle átkarolta a derekamat, majd visszavezetett a
hálónkba. Ott aztán visszafeküdtünk az ágyba és legközelebb csak akkor keltünk
fel, amikor a nap már magasan járt az égen. Újra visszatértünk a patakpartra és
ismét az egész délelőttöt ott töltöttük. Beszélgettünk, játszottunk Bellával…
Eszünkbe sem jutott, hogy ez az idilli boldogság egyszer csak megszakadhat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Alice ide tart – feszült meg hirtelen mellettem szerelmem.
A fejemet azonnal felkaptam erre a kijelentésre. – Elég gyors… nemsokára itt
lesz – mondta komolyan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Baj van? – rémültem meg, közben Bellát automatikusan
jobban szorítottam magamhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom – felelt halkan, majd felállt mellőlünk, aztán
engem is felsegített. – Menjünk vissza! – fogott kézen, majd amennyire gyorsan
csak tudtunk, visszamentünk a kis faházhoz. – Alice már ott várt ránk, eléggé
aggódó arckifejezéssel, amitől kezdtem egyre jobban megijedni. – Alice, mi
történt? – kérdezte azonnal Carlisle.</div>
<div class="MsoNormal">
- A Volturi… ide tart – suttogta kétségbe esetten.</div>
<div class="MsoNormal">
Amint felfogtam a szavait, a tekintetem elhomályosult és
először azt hittem, el is ájultam, de végül kinyitottam a szemeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a szándékuk? – szegezte neki a következő kérdést.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megsejtették, hogy hazudtatok nekik – suttogta rémülten. –
Ki akarják deríteni, hogy mi az a nagy titok, amit annyira el akartatok rejteni
előlük. Ide tartanak. A vezetők is… egy egész hadsereggel. Nincsen esélyünk
ellenük. Valahogy el kell rejtenünk őket. Még mondhatjuk azt, hogy csak minket
akartál titokban tartani.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aro mindent látna a gondolatainkban – ellenkezett
Carlisle. – Jobb terv kell.</div>
<div class="MsoNormal">
- Visszahívhatnánk Nick-et és Norát – vetette fel az
ötletet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem sodorhatjuk őket még nagyobb veszélybe. Ha a Volturi
meg akarja ölni Nick-et a hazugsága miatt, legalább ennyi előnyük legyen velük
szemben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor hagyjuk meg nekik a választás lehetőségét!</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindenképpen visszajönnének Esme miatt. Kötelességüknek
éreznék, hogy segítsenek – vágta rá Carlisle. – Majd otthon megbeszéljük
Jasperrel. Ő talán tud valamilyen használható ötlettel szolgálni. Mikor
érkeznek?</div>
<div class="MsoNormal">
- A döntést ma hozták meg, de még az éjszaka folyamán útnak
akarnak indulni. Minden haderejüket hozzák, mert nem tudják, mit rejtegethetsz
még előlük. Alig három nap, és itt lesznek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Látsz valamilyen végkimenetelt? – rohant be a házba, majd
pakolni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem igazán. Mivel még ők sem tudják, hogy mivel állnak
szemben, nem hoztak döntést. Első sorban ellenőrizni jönnek, de a gyanújuk
nagyon erős.</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle pillanatokon belül összeszedte a cuccainkat, majd
kirohant a házból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Otthon mindent megbeszélünk, de jobb lesz, ha minél előbb
hazaindulunk – adta ki az utasítást, majd futásnak is eredt, mi pedig követtük
őt.</div>
<div class="MsoNormal">
Bella arcát a hajamba temettem, hogy ne legyen rosszul a
futástól és úgy tűnt, ez hatott is. Meg sem érezte a gyorsaságot, sőt, még el
is aludt út közben. Amint hazaértünk, mint egyszerre rontottunk be a nappaliba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle, de jó, hogy hazajöttetek – termett előttünk
azonnal Jasper. – Lenne néhány javaslatom az előkészületekkel kapcsolatban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hallgatlak – ült le szerelmem azonnal a kanapéra és
figyelmesen nézett a fiunkra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Először is, szólnunk kellene a Denali családnak –
javasolta. – Valamint ide kéne hívnunk Nick-et és Norát is.</div>
<div class="MsoNormal">
- A Denalik még nem tudnak a gyermek létezéséről – vetette
ellen. – Eleazar a Volturi tagja volt, jól ismeri a szabályokat, és még ha
minket nem is talál majd bűnösnek, a Volturi büntetését bizonyára nem akarja
átélni. Tőle is elvehetik a családját. Ott van például Kate képessége.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy próbát megérne…</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tehetjük ki őket is ennek a veszélynek – rázta hevesen
a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyedül ezt nem tudjuk megoldani – vágott közbe Jasper. –
Elég csak Alec képessége és mindannyian védtelenek leszünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Michelle – fordult hirtelen Carlisle a nővére felé -,
neked mi a véleményed?</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem Jaspernek igaza van. És nekem is vannak olyan
kapcsolataim, amiket be tudok szervezni, ha a Volturiról van szó. A királyi
családnak nagyon sok ellensége van a fajtánkból, akik bármit megtennének azért,
hogy bosszút álljanak a családjuk és szeretteik elvesztéséért.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem a harcról szól – mondta komolyan Carlisle. – Meg
kell győznünk a Volturit arról, hogy Bella nem veszélyes az emberekre. A
hazugságunkért pedig fizetni fogunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezeknek a vámpíroknak az is bőven meg fog felelni, ha azt
mondjuk, TALÁN lehetőségük lesz bosszút állni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én elhívhatom Charlotte-ot és Petert – tette hozzá Jasper.
– Régi barátaim és biztos vagyok benne, hogy szívesen segítenének.</div>
<div class="MsoNormal">
- És ha nem díjazzák Bella létezését? – szóltam közbe
hirtelen, mire minden szempár felém fordult.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valahogyan el kell nekik magyaráznunk a helyzetet –
morfondírozott Jasper.</div>
<div class="MsoNormal">
- És Emmett-tel mi lesz? – szólalt most meg Rosalie, mire én
bólintottam egyet. – Ő tud a létezésünkről és a Volturinak ez sem fog tetszeni.
Ő még nincsen készen az átváltozásra!</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle idegesen túrt bele a hajába, miközben segélykérően
nézett körbe a nappaliban, azonban mindenhol csak tanácstalan tekintetekkel
találkozott. Mindenki tőle várta a megoldást, de ezúttal ő is tehetetlen volt.
Mély levegőt vett, majd felállt a kanapéról és járkálni kezdett fel-alá a
nappaliban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle, ha bárkit is ide akarunk hívni, akkor még ma
bele kell kezdenünk a keresésükbe. A Denalikat könnyen elérjük és Peter-ék
tartózkodási helyét is tudom jelen pillanatban, de más… - csóválta meg a fejét
Jasper.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha szükség van segítségre, talán a falkát is meg lehet
győzni – vetette fel egyszer csak az ötletet Nath.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hinném, hogy belemennének. Csak időpocsékolás lenne
velük tárgyalnunk – rázta meg a fejét Carlisle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt majd én elintézem, nektek nem lenne időveszteség –
ellenkezett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell több ártatlant belekeverni ebbe – szólaltam meg
most én határozottan. – A vámpírok és a vérfarkasok ősi ellenségek. Nem fognak
értünk harcolni. – A hangom egészen komoly volt, ami láthatóan meglepte
Nath-et, de pontosan ez is volt vele a célom. Elterelni a figyelmét erről az
őrültségről.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt ígértük nekik, hogy ha megszületett a gyermek,
megmutatjuk nekik, hogy nem veszélyes-e a város lakóira. Ha látják, hogy
fejlődik és teljesen ártalmatlan, akkor mellénk állhatnak. Ráadásul joguk van
tudni róla, ha több tucatnyi vámpír érkezik Forks-ba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor szólunk nekik, de az meg se forduljon a fejedben,
hogy a segítségüket kérjük – mondtam határozottan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elfelejted, Esme, hogy ebben a családban van olyan vámpír,
aki számomra is fontos! – emelte fel kissé a hangját Jonathan. – Jogom van
megoldást keresnem a megvédésére!</div>
<div class="MsoNormal">
- Nath, hagyd ezt abba! – tette a vállára a kezét Mitch. –
Tudok vigyázni magamra. Egyezzünk meg abban, hogy ha nem találunk elég vámpírt,
akkor megkérdezzük a farkasokat. Egy próbát megér…</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben… - bólintott rá végül Carlisle, mire én
hitetlenkedve fordultam felé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig azt hittem, hogy nem akarsz ártatlan embereket
belekeverni ebbe – suttogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- A saját döntésük lesz, Esme. Joguk van megvédeni a
területüket – mondta komolyan, majd a többiekhez fordult. – Jasper, te hívd fel
Charlotte-ot és Petert! Alice, a tied lesz Nick és Nora. A képességed hasznos
lesz a keresésükben, mert azt nem tudjuk, merre lehetnek. Rosalie, te menj el
Emmett-hez és magyarázd el neki a kialakult helyzetet. Döntsön belátása szerint
– nézett mélyen a szemeibe Carlisle. – Michelle, te keress fel minél több
nomádot! Én felhívom a Denalikat, aztán pedig elmegyünk a farkasokhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy bólintás után mindenki távozott, kivéve Nath-et.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan, Carlisle? – fakadtam ki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nincsen más választásom! Ha ez kell ahhoz, hogy
biztonságban tudjalak titeket, akkor mindent megteszek, ami tőlem telik –
mondta teljes komolysággal, majd már indult is a telefon felé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogja miattam és Bella miatt az egész család
feláldozni az életét!</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez már nem csak erről szól! Alice-t, Jaspert… mindenkit
elvehetnek, akit csak akarnak. Aro értékes vámpírokat keres maga mellé és ebben
a családban több is akad. Ha végül úgy dönt, vagy valamilyen csodálatos módon
sikerül megvédenünk Bellát, akkor addig ügyeskedik majd, amíg valamivel sarokba
nem szorít minket és meg nem szerzi őt magának. Mert Bella nagyon is értékes,
ha igaz a feltételezésünk a képességével kapcsolatban. Értsd meg, nincsen más
választásom! – fogta a kezei közé az arcomat.</div>
<div class="MsoNormal">
A torkomat fojtogatták a könnyek, de azok már nem tudtak
előtörni a szemeimből. Féltem. Méghozzá nagyon. Nem attól, hogy esetleg én
meghalok egy vámpírgyermek teremtésért. Sokkal inkább azért, mert ugyanezzel a
váddal Carlisle-t is bánthatják. A család többi tagjáról nem is beszélve.
Mindezen felül pedig ott volt még Bella is. Nem tudnám elviselni a tudatot,
hogy neki valami baja essen. Találnunk kell valamilyen megoldást arra, hogy
megvédhessük a Volturitól. Legalább ha lenne egy biztos pont, egy hely, ahol
biztonságban lenne valakivel, aki vigyáz rá, amíg fel nem nő.</div>
<div class="MsoNormal">
Könnyek nélkül zokogva borultam szerelmem karjaiba. Nem, nem
tudom elhinni, hogy mindez velünk történik meg! Annyi balszerencse ért már
minket, a sors mégsem kegyelmez nekünk. Csak éljük túl mindannyian ezt a hetet,
és akkor soha többé nem kell majd a Volturitól rettegnünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme – simogatta meg a hátamat Carlisle. – Lassan
indulnunk kéne. Tudom, hogy sok ez neked így egyszerre, de egy percet sem
szabad elvesztegetnünk. Fogy az időnk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, induljunk! – bólintottam rá, még mindig kissé
remegve.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon aggódtam Esméért. Látszott rajta, hogy mennyire
megviselték a hírek, amiket ezalatt az egy-két óra alatt fel kellett dolgoznia.
Még akkor is remegett, amikor futva nekiiramodtunk az erdőnek, hogy beszéljünk
a falkával. Bár az ötlet, hogy tőlük kérjünk segítséget, nekem sem tetszett
annyira, mégis reménykedtem benne, hogy esetleg igent mondanak majd. Egy farkas
falka bizonyára meglepné a Volturit, és mivel nem ismerik az erejüket, talán
nem lépnének olyan hamar. A lényeg, hogy annyi időnk legyen, hogy mindent
elmagyarázhassunk nekik.</div>
<div class="MsoNormal">
- Shh, Szerelmem – suttogtam megnyugtatóan a fülébe. –
Minden rendben lesz, megígérem!</div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan jó lenne, ha most legalább csak egy órára
elaludhatnék és öntudatlan lehetnék – motyogtam. – Talán ez is csak egy álom és
én mindjárt felébredek emberként – szorította össze a szemeit.</div>
<div class="MsoNormal">
Teljesen megértettem őt, de ugyanakkor ezek a szavak a már
régen nem dobogó szívemig hatoltak. Mennyi ideig kérlelt engem, hogy
változtassam át őt, és most csak úgy feladná ezt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, Istenem, ne haragudj, nem úgy értettem – kapta
hirtelen a szája elé a kezeit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme, nem kell magyarázkodnod – ráztam meg a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- De én nem ezt akartam mondani. Én csak… bármint megtennék
azért, hogy visszaforgathassam az idő kerekét, hogy Bella ne szülessen meg, ez
igaz. De csak azért, mert inkább élek úgy nélküle, hogy nem is tudok a
létezéséről, mint hogy elveszítsem őt. Miattam került veszélybe a családod, ti
mégis védtek minket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi választottuk ezt az utat, és nem hiába – szóltam közbe.
– Egy család vagyunk. Bármit is tesz a Volturi, ezt a köteléket nem tudja
szétszakítani.</div>
<div class="MsoNormal">
Szótlanul léptünk ki a tisztásra, ami semleges területnek
számított a határvonalak mentén. Ephraim már ott várt ránk, pár farkassal a
háta mögött, de emberi alakban. Valószínűleg az éppen járőrözők megérezték a
szagunkat és azonnal szóltak neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Látom, nem felejtettétek el az ígéreteteket és elhoztátok
a gyermeket – bólintott köszönés nélkül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, a gyermek három hónappal ezelőtt született meg –
feleltem.</div>
<div class="MsoNormal">
- És úgy látom, hogy a kedves Esme is átváltozott – nézett
most végig szerelmemen. – Tehát innentől nem lesz több áldozat, igaz? – emelte
meg a szemöldökét a törzsfőnök.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélhetőleg nem – biccentettem. – Azonban nem csak emiatt
jöttünk – tettem még hozzá, ő azonban leintett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most egyelőre a gyermekről és a feleségedről beszéljünk!
Mennyire jelentenek veszélyt a város lakóira? – mérte végig őket összeszűkített
szemekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme jól megállja a helyét az emberei vér közelében, és
szinte semmi erőfeszítéssel bírja a vadászatot is. Isabella pedig nagyon
értelmes. Az elmúlt három hónapban semmi gond nem volt vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát nem kell tőle tartanunk? – szegezte a szemét most
egyenesen a lányunkra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, egyáltalán nem veszélyes az emberekre nézve. Addig
nem is engednénk a város közelébe, amíg erről meg nem bizonyosodunk.</div>
<div class="MsoNormal">
Ephraim egy ideig még nézte Bellát, majd a tekintetét
hirtelen Jonathan-re kapta.</div>
<div class="MsoNormal">
- És ő miért jött veletek? – kérdezte egy fokkal keményebb
hangon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azért, amiről az előbb beszélni akartam – feleltem
teljesen nyugodtan. – A vámpíroknak van egy, úgymond királyi családjuk, a Volturi.
És ők most ide tartanak Forks-ba, nem éppen jó szándékkal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez mit takar?</div>
<div class="MsoNormal">
- A legutóbbi látogatásom során hazudtam nekik. Sem Esme,
sem pedig a gyermek kilétét nem fedtem fel előttük, de most gyanakodni kezdtek.
Mind ide tartanak, és valószínűleg nem úszhatjuk majd meg csata nélkül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor érkeznek?</div>
<div class="MsoNormal">
- Körülbelül három nap múlva. Kértétek is, és jogotok is van
tudni, hogy egy seregnyi vámpír erre tart. Bár megkérjük majd őket, hogy ne
vadásszanak errefelé, nem vagyok benne biztos, hogy lesz erre alkalmunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy érti ezt? – vonta össze a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha meglátják Isabellát és Esmét, nem tudom, hogy végig
fognak-e hallgatni minket.</div>
<div class="MsoNormal">
- És ha jönne még egy kis segítség? – vonta fel a
szemöldökét, nekem pedig majdnem leesett az állam, amiért önmaguktól kínálják
fel a segítségüket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi is próbálunk összeszedni nomád vámpírokat, akik a
segítségünkre lehetnek majd, ha harcra kerül a sor, de még így sem biztos, hogy
elegen leszünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor kénytelenek leszünk mi is harcba szállni velük. – A
férfi mellkasa büszkén emelkedett fel. – Megvédjük a népünket és Forks-ot, még
ha életünkbe kerül is. Nekünk ez a feladatunk!</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-63545303477538129672012-05-13T11:50:00.002+02:002012-05-13T11:50:26.702+02:00Hírek :)Sziasztok!<br />
<br />
Egy kis közérdekű közleménnyel jelentkeznék most a blogon :) Elsőként jelenteném, hogy a fejezet, még ha lassan is, de biztosan halad :) A másik pedig, hogy lassan kezdünk közeledni a történet végéhez :| Nem sok mindent terveztem már, pontosabban nem olyanokat, amiket sokáig húzhatnék még, ezért úgy döntöttem, hogy nem kínozlak titeket csak azért, hogy meglegyen a 100 fejezet. Tudom, szép teljesítmény lett volna, főleg, hogy ez a blog már ilyen régóta üzemel, de azt hiszem nekem is be kell látnom, hogy az ihlet csökkenésével sokkal lassabban megy az írás :/ Nagyon szívesen írnám még ezt a történetet, de sajnos nem megy már úgy, mint régen. Hiányozni fog ez a féle történet nekem, de nektek semmi okotok búslakodni! :) Ugyanis az új történet azonban rohamosan készül és ki tudja, mennyi lesz még belőle, mire ezt a történetet lezárom :) Azt viszont nem ígérhetem, hogy az is ilyen hosszú lesz, mint ez, de rendszeresebbek lesznek a frissek, ezt garantálhatom :) Csak egy kis biztatásként: már a 7. fejezetnél tartok ;) Lehet, hogy ez az ihletroham keresztezte a most futó történet útját, de ígérem, hogy ezen túl, amíg be nem fejezem azt, többet fogok rá koncentrálni :)<br />
Ezzel kapcsolatban viszont kíváncsi lennék a véleményetekre :) Szeretnétek, ha még csak egy kis átvezető fejezet lenne, és csak azután kezdődnének el a bonyodalmak, vagy vágjunk rögtön a közepébe? Rajtatok áll, hogy miként folytatom :) Azt azért el kell mondanom, hogy az eddigi terveim szerint a bonyodalmak tragédiába is torkollhatnak majd :/ Várom a visszajelzéseket!<br />
<br />
Puszi: JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-37112187357340281602012-03-18T12:49:00.001+01:002012-03-18T12:49:06.423+01:0086. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Tudom, tudom, aki felnézett tegnap este óta az oldalra, az láthatta, hogy ma reggelre ígértem a frisst, amivel nem is lett volna gond, ha felkelek az ébresztőmre. Na, mindegy... Most itt van, némi korhatáros tartalommal! Úgyhogy mindenki csak saját felelősségre olvassa ;) Különösebb hozzá fűzni valóm most nincsen. Jó olvasást hozzá, remélem, tetszeni fog nektek! :)<br />
<br />
U.i.: A már tényleg csak jócskán elmaradt díjakkal később kiegészítem majd a bejegyzést! :)<br />
<br />
Puszi<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Miközben ott ültünk a kanapén, teljes nyugalomban, én
egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből az elmúlt napok eseményeit.
Szerelmem fájdalomtól vonagló testét, amit én csak meredten bámulni voltam
képes… Nem értettem, hogyan hagyhattam így magára őt. Szüksége lett volna rám,
de én sokkot kaptam. Ha nincsen Michelle, aki segít neki, és aki engem is
helyre ráz, ki tudja, mi történt volna. Talán Esme nem élte volna túl a
szülést. Képtelen voltam azokban a pillanatokban a gondolkodásra. Mintha minden
tudásom kiszállt volna a fejemből, nem tudtam, mit kéne csinálnom. Borzalmas
érzés volt. De mikor a kislányomat tarthattam a karjaim között, az egyszerűen
felemelő érzés volt. Egy kis rész Esméből és egy kicsi belőlem. Tökéletesen
kivehetőek voltak a hasonlóságok. Szőke tincsei ugyanolyan selymesek voltak,
akárcsak Esméé és még a szemeinek az alakja is az övére hasonlított. A színe
azonban egy az egyben az enyém volt. Legalábbis, én így gondoltam, hiszen Esme
szeme mogyoróbarna volt, míg Isabelláé tiszta tengerkék. Felejthetetlen
pillanat volt az, amikor az apró tekintet találkozott az enyémmel és olyan
értelmesen pislogott rám, mintha tökéletesen megértette volna a helyzetet.
Aztán, amikor újra meg kellett harapnom őt… A vére, ha ez lehetséges, még
édesebb volt, mint emberként. Ahogy az ajkaimhoz ért a forró nedű, erősen
kellett koncentrálnom, hogy le ne nyaljam onnan. Gyorsan megtöröltem az
ingujjamba a számat, mielőtt a kísértés felül kerekedett volna rajtam. Ha még
többet ízlelhettem volna meg a véréből, talán abban az állapotomban nem bírtam
volna megállni. Annak pedig komoly következményei lettek volna. És még ezután
jöttek a legfájdalmasabb pillanatok. Ahogy megkezdődött az átváltozása és a
száját újra meg újra hangos sikolyok hagyták el… Legszívesebben átvettem volna
a fájdalmát és én szenvedtem volna helyette. Hiszen miattam kellett mindezt
átélnie. Ha sohasem találkozunk, akkor minden rendben lett volna. Hozzáment
volna ahhoz az Evensonhoz és ő talán boldoggá tudta volna tenni őt. Gyerekeket
szülhetett volna neki és egy pillanatig sem kellett volna bármiért is aggódnia
vagy félnie. Vagy, ha nem is ezzel a férfival, akkor Jonathannal élhettek volna
boldogan együtt. Idővel meg tudta volna szeretni őt, ebben biztos vagyok és még
egy farkas is jobban tudott volna rá vigyázni, mint én. Bár, ha akkor nem
megyek még csak a város közelébe sem, akkor ő sem kezdte volna meg az
átváltozást. Miért nem tudtam annak idején parancsolni magamnak? Miért akartam
őt mindenáron megismerni? Elég lett volna csak egy másik beteghez odasétálnom,
és sohasem történik ez meg. Minden az én ostoba döntéseim miatt történt. Én
tehetek róla, hogy mindezeket a kínokat át kellett élnie.</div>
<div class="MsoNormal">
- A francba is, Carlisle, fejezd ezt be! – csattant fel
hirtelen Jasper és a nappali ajtajában állva, morcosan nézett rám. Mindenki
értetlenül kapkodta közöttünk a tekintetét, én azonban határozottan álltam a
fiam tekintetét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is tudod, hogy igazam van – mondtam teljes nyugalommal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, egyáltalán nincsen igazad! – emelte fel a hangját. –
Minden, ami eddig történt, csak véletlenek sorozata volt. És nézz csak
magatokra! Boldogok vagytok és Esme álma is teljesülhetett! Mit kívánsz még? Ha
nem találkozott volna veled, akkor sosem lett volna teljesen boldog. A
szerelem, amit irántad érez, felülmúlhatatlan. Te vagy számára az igazi, de ha
ennyit bizonytalankodsz, azzal őt is elszomorítod!</div>
<div class="MsoNormal">
- Jazz, mi folyik itt? – szólt közbe Alice, miközben
odasétált szerelméhez és nyugtatóan a vállára tette a kezét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csupán annyi, hogy Carlisle megint önmarcangolásba kezdett
– dörzsölte meg fáradtan az orrnyergét. – Kérlek, Esme, beszéld le őt a
hülyeségeiről, mert nem bírom tovább ezeket a depressziós érzelmeket.</div>
<div class="MsoNormal">
Szerelmem meglepetten pillantott fel az arcomra és elszomorodva
csóválta meg a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért sanyargatod már megint magadat? Kérlek, legalább a
mai napot hagyd, hogy ne kelljen így eltölteni. Rossz így látnom téged –
simított végig szabad kezével az arcomon.</div>
<div class="MsoNormal">
Mélyet sóhajtva néztem le a karjaiban tartott kislányunkra,
aki most élénken figyelt minket. A szemei gyönyörűen csillogtak és én szinte
azonnal elvesztem bennük. Amikor pedig az apró kis kezecskéjét is kinyújtotta
felém, földöntúli boldogság járt át. Mosolyogva hagytam neki, hogy aprócska
ujjaival körbefonja az én mutatóujjamat. Ez a pár másodperc elég volt ahhoz,
hogy az előző gondolataim teljesen kiürüljenek a fejemből.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hihetetlen – ámuldozott Jasper, kiszakítva engem a
merengésemből. – Ez a kislány mindenkire nagy hatással van.</div>
<div class="MsoNormal">
Erre a mondatra, mintha megértette volna, Isabella élénk
gügyögésbe kezdett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mennyire intelligens már most is. Mintha mindent értene,
ami körülötte zajlik. – Csodálattal simogattam meg a rózsás arcocskát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán, mert így is van – lépett közelebb Jasper. – És ez
igazán jó hír lenne, tekintve, hogy a Volturi nem igen díjazná egy olyan
vámpírgyermek létezését, aki még nem fogja fel a tetteinek a következményét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudhatják meg! – szólalt meg idegesen szerelmem. –
Akkor sem, ha tényleg úgy van, ahogy gondolod. Nem tudhatjuk, hogyan
reagálnának rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem rejtegethetünk titeket örökké. Isabella eddig pontosan
olyan ütemben fejlődött, mint egy embergyermek. Így pedig legalább tizenöt év,
amíg eléri azt a fejlettségi szintet, hogy a Volturi megkegyelmezzen a
teremtőinek. Már ha addig nem bánt senkit sem. – Jasper szavai még az én
fülemben is élesen csengtek a mondandója befejezte után is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mondhatsz ilyet! – csattant fel hirtelen Rosalie. – Most
már ő is a család tagja. És mi megvédjük a családtagjainkat!</div>
<div class="MsoNormal">
- A Volturival senki sem szórakozhat, ezt te is jól tudod –
mondta a fiam, teljes nyugalommal a hangjában. – Egyszer sikerült őket
átvernünk, de ha idejönnek, Nicholas képessége már nem lesz elég.</div>
<div class="MsoNormal">
Rose morcosan és karba font kezekkel ült le mellénk a
kanapéra, majd a következő pillanatban betoppant Michelle és Jonathan.
Szerelmem azonnal feléjük fordult és összeszűkült szemekkel nézett végig a
barátján, aki azonban lehajtott fejjel az ajtónak támaszkodott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Drágám, kérlek, vigyáznál a kislányunkra egy ideig?
Beszélnem kell vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, Édesem – vettem át tőle óvatosan Isabellát.</div>
<div class="MsoNormal">
Felállt mellőlem és elindult Jonathan felé, majd elé érve
megragadta a karját és kihúzta őt maga után az ajtón.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rose, Emmett hogy viseli a helyzetet? – fordultam a lányom
felé, aki még mindig kicsit mogorván ült a kanapén.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egész jól – sóhajtotta gondterhelten. – Nehéz volt neki
elmagyaráznom úgy a történteket, hogy ne ijesszem meg közben. Nem nagyon akarta
elhinni, hogy ilyen tényleg megtörténhet és Esme sikolyai… - csóválta meg a
fejét. – Először azt hitte, hogy bántottad őt… - mélyedt el a gondolataiba,
csöndbe burkolózva.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Rose szemszöge<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy újra lejátszódtak előttem a pár napja történtek, apró
remegés futott végig rajtam. Emmett meglehetősen furcsán reagált a helyzetre,
pedig kezdtem azt hinni, hogy végre elfogadja a történteket. Miért pont akkor
kellett megkezdődnie a szülésnek?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„Szorosan egymás mellett ültünk az ágyon, miközben
beszélgettünk. Mindent tudni akartam róla és a családjáról, ahogyan ő is
rólunk. Felváltva tettük fel a kérdéseket a másiknak, amikor egyszer csak
Carlisle éles hangja hangzott fel a vizsgáló irányából. Ijedten kaptam arra a
tekintetemet, mintha átláthattam volna a falakon. Tudni akartam, hogy mi
történt, amiért Michelle-re is szüksége van. Kezdett egyre rosszabb érzésem
lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi volt ez? – kérdezte Emmett összeszűkített szemekkel. –
Ez Dr. Cullen volt? Mi történik?</div>
<div class="MsoNormal">
Én azonban képtelen voltam válaszolni neki. Kétségbe esetten
ugrottam az ajtóhoz, hogy rohanjak segíteni, de ahogy kinyitottam az ajtót,
Alice már előttem állt és visszatolt a szobába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie, te nem mehetsz oda! Még nem vagy felkészülve rá.
Maradj itt és magyarázd el Emmett-nek a történteket. Most kezdődik – bólintott
rá a kimondatlan kérdésemre, majd ránk csukta az ajtót. Erőtlenül rogytam
vissza az ágyamra. Ugyanebben a pillanatban egy éles sikoly szakította át a
csendet, amire képtelen voltam nem összehúzni magamat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie, mi történik? – kérdezte újra Emmett, miközben az
ajtót fürkészte a tekintetével. Egy újabb hangos kiáltástól azonban rögtön
elhallgatott ő is.</div>
<div class="MsoNormal">
A fülemet hegyezve hallgattam a történteket. Esme szíve
egyre lassabban vert és egyikük sem tudta, hogy mit kéne tenniük. Aztán
Michelle utasítására Carlisle megharapta őt, és ahogyan meghallottam az egyre
erősödő szívverést, fellélegeztem, de a minden eddiginél élesebb sikoly engem
is megdermesztett.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán hirtelen Michelle tört be az ajtón, tetőtől-talpig
véres ruhában.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azonnal el kell innen tűnnöd – nézett Emmettre. – Ez nem
neki való még. Vidd haza, magyarázd el neki a dolgokat és győződj meg róla,
hogy továbbra is hallgatni fog – utasított engem, majd ismét eltűnt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem megyek innen sehová, amíg magyarázatot nem adtok a
dologra! – jelentette ki Emmett, dacos arckifejezéssel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ennek most nincsen itt az ideje. Amint hazavittelek, mindent
elmagyarázok – ígértem, majd megragadtam a karját és a hátamra dobtam őt.
Bizonyára vicces látványt nyújthattam egy medve méretű emberrel a hátamon, de
ez jelen helyzetben mit sem számított. – Csukd be a szemed! – utasítottam őt,
majd kiugrottam vele az ablakon és azonnal a házuk felé vettem az irányt.
Szélsebesen szeltem át az erdőt, gondosan figyelve arra, hogy Emmett feje is
elkerülje a kusza ágakat. Az erdőből kiérve azonban lassítanom kellett és
Emmett-et is letettem a földre, hogy a saját lábain jöjjön tovább.</div>
<div class="MsoNormal">
- Huh, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen érzés – mondta
halkan zihálva, de látszólag nagyon is élvezte az előbbi kis utunkat. – Miért
álltál meg? – kérdezte kíváncsian. – A néhány perccel ezelőtti morcosságát úgy
tűnt, már félre tette és helyette érdeklődve kérdezgetett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meglepődnének az emberek, ha egy ember ilyen sebességgel
szaladna át a városon – feleltem egyszerűen. – Vigyáznunk kell rá, nehogy
valaki meglásson minket futás közben és pár lépés és bent leszünk a városban.
Innentől gyalogolnunk kell. Nemsokára már neked is ismerős lesz a környék.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom, nem fogsz az utcán belekezdeni a mesélésbe,
igazam van? – kérdezte az arcomat fürkészve. Furcsa volt most őt ilyen
komolynak látnom. Megszoktam tőle, hogy mindig viccelődik és a legfárasztóbb
poénjait süti el, de most talán még ő is megérezte, mennyire komoly a helyzet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól gondolod – bólintottam rá. – Viszont nem laktok innen
olyan messze, hamar odaérünk. – Azért bármennyire is próbálta, az őszinte
kíváncsiságát nem tudta elrejteni. Csendben sétáltunk egymás mellett, egészen
addig, amíg meg nem érkeztünk a házuk elé. – Ha nem akarod, hogy bemenjek,
megbeszélhetjük itt kint is – intettem a fejemmel a kert irányába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, jobban szeretném, ha inkább bejönnél – mondta
határozottan. – Vagy van valami akadálya ennek? Esetleg nekem kell behívjalak
téged?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, erről szó sincs. Hiszen már jártam nálatok. Csak nem
tudom, mennyire látsz még szívesen a házatokban a történtek után – vallottam be
szemlesütve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan, Rose, azt hittem, a mi dolgainkat már megbeszéltük
– lépett közelebb hozzám és a kezét az arcomra simította, hogy felnézzek rá.
Valóban nem láttam már félelmet a szemében és ez örömmel töltött el. – Csak
szeretnék mindent tudni veletek kapcsolatban. És legfőképpen azt, hogy mi volt
ez az előbbi kis műsor nálatok.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, ha tényleg tudni akarod, akkor elmondom. De akkor
meg kell ígérned, hogy továbbra is hallgatni fogsz – néztem komolyan a
szemeibe. – Ez nem játék. Komoly következményei lehetnek annak, ha fényt vetsz
a titkunkra bárki előtt is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hallgatni fogok, megígérem – mondta teljes komolysággal,
majd kézen fogott és bevezetett a házba, onnan pedig egyenesen fel a szobájába.
– A szüleim most nincsenek itthon. Azt hitték, hogy egész nap nálatok leszek,
ezért ők is elmentek erre a napra. Úgyhogy ketten vagyunk, nyugodtan
mesélhetsz. – Ezúttal már egy kisebb vigyor jelent meg az arcán, ami már sokkal
inkább emlékeztetett az eredeti Emmett-re. Nem hiába szerettem én belé. Futott
át a gondolat a fejemen.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán pedig szépen sorban elmeséltem neki mindent. Persze
nem mentem bele mindenbe részletesen, csak annyit mondtam el neki, amennyi
szükséges volt ahhoz, hogy megértse. Halvány mosoly jelent meg a szám sarkában,
ahogy megláttam a reakcióját Esme terhességére. Talán neki is az volt az első
gondolata, hogy mi lehet az a gyermek. Egy félig vámpír, félig pedig ember
kisbaba, akit még részben át is változtattak. Csendben hallgatta végig a
monológomat és csak a legvégén szólalt meg. Akkor is csak pár kérdést tett fel,
de úgy tűnt, őt annyira azért nem döbbentette meg ez az egész, mint a
családunkat. Talán mert ő még nincsen tisztában a meddőség súlyosságával.
Hiszen az én esetemben ez már nem lenne lehetséges. Az elmúlt évek alatt, bár a
testem semmit nem változott, a viselkedésem annál inkább. Lassan felfogtam azt,
ami történt velem és a gondolkodásom is megváltozott. Emmett még csak most
kezdi élni az életét. Az ő fejében talán még csak meg sem fordult egy kisbaba,
és ezért talán nem is hiányolja még az életéből. De amint eltelik pár év… Nem!
Erre nem gondolhatok!</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy teltek az órák, lassan kezdett besötétedni, nekem
pedig indulnom kellett volna haza. Carlisle-nak és a többieknek szükségük van
most rám. Nem nézhetem csak a saját érdekeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
Nehezen ugyan, de elbúcsúztam Emmett-től. Nem nagyon
értette, hogy miért nem jöhet vissza velem, de valahogyan mégis sikerült
megértetnem vele, hogy ha Esme magához tér, veszélyt jelenthet rá. Így hát
egyedül vágtam neki az útnak, visszafelé a házunkhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Esme szemszöge<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Jonathan-nal a nyomomban léptem ki a házból, majd még egy
kicsit arrébb vontam őt, hogy nyugodtabban beszélhessünk. Furcsa volt, hogy
ezúttal már egyáltalán nem volt olyan kellemes az illata, mint amikor még félig
ember voltam. Most sokkal inkább bűzlött, de ő még mindig ugyan az volt. Kissé
ingerülten fordultam szembe vele, hogy számon kérjem rajta a viselkedését. A
reakcióm látszólag őt is meglepte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a bajod? – kérdeztem kissé élesebben a kelleténél.
Rögtön a tárgyra tértem. Nem tudtam más témát felhozni, amíg nem értettem meg őt.
– Miért utálod őt ennyire? – Nehezemre esett kimondani ezeket a szavakat, de
tudom kellett, hogy tényleg így van-e.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ő tett téged ilyenné! – nézett fel a szemeimbe most
először. – Miatta kellett keresztül menned az elmúlt hónap gyötrelmein és
majdnem el is veszítettelek téged! Hogyan nézhetnék még rá ezek után? Nem is
értem, hogyan lehetnek tőle oda a többiek is ennyire.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is tudod, hogy ez nem igaz! – vetettem ellene. – Hosszú
idők óta arra vágytam, hogy olyan lehessek, mint Carlisle. Egyenrangú vele, és
ezt most meg is kaptam végre. Tudtad, hogy ezt akarom és elfogadtad! Nem
Isabella miatt változtam át, hanem miattad! – néztem elszántan az arcába. Erre
a kijelentésemre megremegett a szája. Már éppen vissza akart vágni valamivel,
amikor egy mély morgás hangzott fel a hátam mögött. Én csak intettem
Carlisle-nak, hogy ne jöjjön közelebb, majd tovább folytattam. – Ha annak
idején nem veszíted el a fejedet…</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor a magzat megölt volna téged! – fejezte be a
mondatot, közbe vágva. – Nem lettél volna elég erős a kihordásához! Csak egy
gyenge ember voltál.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elég legyen! – kiáltott rá Carlisle, majd éreztem, hogy a
két erős kar a derekam köré fonódik. Éppen időben, mert ha nem lép közbe, talán
tényleg nekiugrottam volna Jonathan-nek. Hozzá kell még szoknom az új
vérmérsékletemhez. – Nem hinném, hogy tanácsos lenne ujjat húznod most vele. –
Határozottan húzott hátrébb tőle, még mindig szorosan tartva engem maga
mellett. – Esme, menj vissza a házba – váltott át lágyabb hangnemre, majd az
ajtó felé fordított engem. Alice azonnal mellettem termett, majd kézen ragadott
és bevezetett a házba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mondd meg, Alice, mit vétettem, amiért ennyire utálja őt?
Mi oka van erre? – kérdeztem kétségbe esetten a lányomat. – Életben maradtam,
Isabella pedig épségben megszületett. Boldog vagyok és ő mindig is a legjobbat
akarta nekem. Miért rontja el ezt?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugodj meg, Esme, ő még csak most szokja a helyzetet. Idő
kell neki hozzá. Hamarosan észhez fog térni, biztos vagyok benne – bíztatott,
majd leültetett a kanapéra.</div>
<div class="MsoNormal">
Rose azonnal előttem termett, a kislányommal a karjaiban,
majd óvatosan átadta őt nekem. Amint a karjaimba vehettem őt, azonnal
megnyugodtam. Csak néztem rózsás arcocskáját, ahogyan apró szemeit lehunyva
aludt. Még mindig alig tudtam elhinni, hogy ő tényleg megszületett. Egy igazi
kis csoda a családunkban.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak akkor eszméltem fel az álmodozásomból, amikor két erős
kar a derekam koré fonódott és szerelmem közelebb húzott magához. Készségesen
bújtam az ölelésébe, mélyeket lélegezve csodás illatából. Mint mindent mást, ezt
is sokkal erőteljesebbnek és bódítóbbnak éreztem most. Én is lehunytam a
szemeimet és a mellkasára hajtottam a fejemet. Boldog voltam. Hosszú hónapok,
vagy talán évek óta nem voltam még ennyire boldog. Valami mindig beárnyékolta a
mindennapjainkat. Ha a farkasokat sikerült leráznunk magunkról, akkor a Volturi
lépett. A kicsi miatt pedig sosem lehettem teljesen biztos semmiben sem. Ezt a
napot azonban már semmi nem tudná beárnyékolni. Még Jonathan mogorvasága sem.
Nem hagyom, hogy bármi is tönkre tegye ezt a csodálatos napot.</div>
<div class="MsoNormal">
Egész nap a nappaliban ültünk és beszélgettünk a többiekkel.
Rose részletesen elmesélte nekem is az Emmett-tel történteket. Eléggé meglepett
engem is a fiú reakciója, hiszen egészen könnyen kezelte a dolgot. Viszont
abban is biztos voltam, hogy ha ide akar jönni, azt nyugodtan megteheti. Én nem
vagyok veszélyes rá nézve. Sosem tudnék egyetlen embert sem bántani és a
vadászathoz sem kellett túlságosan megerőltetnem magam, ahogyan Isabella
közelségéhez sem.</div>
<div class="MsoNormal">
Az első, vámpírként töltött éjszakámat a családomnak
szenteltem. Olyan régen tudtam velük úgy igazán, mindenről beszélgetni. Úgy
éreztem, hogy elhanyagoltam őket, és mint családanya, nekem ezt nem lett volna
szabad. Azt akartam, hogy tudják, bármi történjék is, rám mindig számíthatnak.
Az elmúlt hónapok azonban olyan eseménydúsak voltak számunkra, hogy nem sok
alkalmam adódott erre. Az éjszakai órákat így hát mind a nappaliban töltöttük.
Isabella néha felébredt, de szinte rögtön vissza is aludt az én vagy szerelmem
karjaiban. Ezekben a percekben persze mindenki csak vele foglalkozott. Nem fog
semmiben sem hiányt szenvedni, ezt már most előre látom.</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor a nap felkelt, Michelle útnak indult a kórházba.
Carlisle még nem tartott vele, ő csak a jövő héttől fog visszamenni dolgozni,
ha egyáltalán még visszaveszik ennyi kihagyás után. Ezt a három napot még velem
akarta eltölteni, ami igazán jól esett, ugyanakkor aggódtam is amiatt, hogy a
kórház vezetősége nem fogadja majd el ezt a hosszú szünetet és kirúgják őt. Ha
elveszítené a munkáját, az nagyon elszomorítaná őt és ezt nem szeretném.
Ahogyan a költözés lehetőségét sem szeretném még egy darabig elővenni. Forks
tökéletes hely mindannyiunknak. Ráadásul annyi minden történt itt velünk. Szép
emlékek kötnek minket ehhez a városhoz, amiket nem szeretnék még itt hagyni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Min gondolkozol, Drágám? – suttogta szerelmem a fülembe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azon, hogy mi lesz velünk ezután – sóhajtottam fel halkan.
– Isabella és én is nagy feltűnést keltenénk a városban ezek után. Főleg én az
új külsőmmel. Neked pedig vissza kéne menned dolgozni, hátha még nem késő és
visszavesznek téged. Annyira sajnálom, amiért miattam ennyi ideig nem mehettél
munkába. Tudom, mennyire szereted az orvoslást és én megfosztottalak ettől, még
ha akaratomon kívül is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel ne foglalkozz! - tette a szám elé a
mutatóujját. – Itthon volt rám szükség,
ezért maradtam. A kórházban el fogják nekem nézni ezt a kis kihagyást – mondta
magabiztosan. – De ha jól gondolom, nem csak ezen törted a fejedet. – A
szemöldökét felvonva fürkészte az arcomat, válaszra várva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban nem – adtam neki igazat. – Eszembe jutott, hogy ha
már biztos lesz az önuralmam és Isabella sem jelenthet senkire sem veszélyt,
akkor lassan el kell majd költöznünk. Viszont itt van Emmett, akit Rose
biztosan nem hagyna itt. És mindünknek annyi szép emléke van innen.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak ekkor vettem észre, hogy a többiek mind szétszéledtek
és lassacskán már csak hárman maradtunk a nappaliban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez igaz, de te is tudod, hogy a létünkből kifolyólag sosem
maradhatunk majd egy városban öt-hat évnél tovább. Még ez is csak egy maximum
időtartam, mert vannak helyek, ahol az emberek babonásabbak és hamarabb
elkezdenek gyanakodni.</div>
<div class="MsoNormal">
- De itt még csak alig voltunk! – keseredtem el újfent.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel ne most foglalkozz. Ráérsz majd akkor, ha már itt
lesz az ideje. Egyelőre arra kell koncentrálnunk, hogy ti biztonságban
legyetek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Biztonságban? – lepődtem meg. – Mitől?</div>
<div class="MsoNormal">
- Jasper azt mondta, amióta Isabella megszületett, azóta
minden egyes érzésedet ő is átérzi. És Alice ezt csak megerősítette azzal, hogy
már ő is látja a jövődet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez hogyan lehetséges? – döbbentem meg. Talán valami
meghibásodott bennem? Vagy ez csak egy emberi képesség volt, amivel a
vámpírokat távol tarthattam magamtól, és elveszett, amikor vámpírrá változtam?</div>
<div class="MsoNormal">
- Jasper arra gondolt, hogy talán átadtad ezt a képességedet
Isabellának. Ugyanis a foganása óta őt egyáltalán nem látják vagy érzik. Ez
magyarázatot adna arra is, hogy miért látott Alice veled kapcsolatban dolgokat,
amikor már terhes voltál. Ez egy kiterjeszthető képesség, amit a kicsi
bizonyára a te védelmedre is használt. Önkéntelenül is köréd vonta. Ez azonban
néha meginoghat. Mint például abban az esetben, ha az anya éppen idegeskedik
valamiért és ez a babát is megzavarja. Ezért láthatta annak idején Alice, hogy
Jonathan neked ugrik és megsérülsz.</div>
<div class="MsoNormal">
- És ez tényleg lehetséges? – kérdeztem szinte tátott
szájjal. Ha még ember lettem volna, bizonyára csak sokadszorra értettem volna
meg Carlisle szavait. Ennyire bonyolult magyarázatot…</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindketten ezt tartottuk a legvalószínűbbnek – tűnődött
el. – De talán, ha egyszer ellátogatunk Eleazar-hoz, ő meg tudja majd mondani
az igazságot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig nem értem, hogy mitől kellene megvédenetek
minket – jutott hirtelen az eszembe. Várakozva néztem rá, az ő arca azonban
kissé elkomorult.</div>
<div class="MsoNormal">
- A Volturi még koránt sem végzett velünk – mondta halkan,
de annál vészjóslóbban. – Aroban érződött a bizonytalanság, amikor otthagytuk
őket Nick-kel. Biztos vagyok benne, hogy utána fognak járni a dolgoknak. Így
viszont, hogy most már a te gondolataid és tartózkodási helyed sincsen
biztonságban előlük, más megoldást kell találnunk. Eddig azzal nyugtattam
magam, hogy ha ide jönnének, akkor elbújtatnánk téged, hiszen Demetri sem
találna rád a képességével. De most, hogy már nem rendelkezel ezzel a
képességgel…</div>
<div class="MsoNormal">
- Isabellát ugyanúgy el tudjuk rejteni előlük – vetettem fel
hirtelen az ötletet. – Bennem így már semmi érdekeset nem találnának.</div>
<div class="MsoNormal">
- A gondolataink viszont teljesen szabadok lesznek Aro
előtt. Rá fog jönni, hogy nem csak, hogy eltitkoltunk ennyi mindent előle, de
még át is vertük őt, amikor Volterrában jártunk. A tehetségeseket közülünk
magához veszi valamilyen csellel, a többieket pedig megöli. Ennek a veszélynek
én nem teszlek ki téged – rázta a fejét hevesen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most már nem tarthatsz vissza. Egyenlő felek vagyunk.
Ugyanannyi jogom van itt lenni, amikor a Volturi idejön, mint neked!</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme! – A vékony hang az ajtó felől egy pillanatra
kizökkentett hevességemből. Azonnal Rose-ra pillantottam, aki kissé aggódva
nézte feszült kettősünket. – Megengeded, hogy a nap további részében én
vigyázzak Isabellára? – kérdezte halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak ekkor döbbentem rá, hogy még ha a lányunk aludt is
közben, ezt akkor sem az ő füle hallatára kellett volna megbeszélnünk. Még csak
pár napja született meg, de máris a szüleit hallja veszekedni. Tudtam, hogy
Rose fejében is ezek a gondolatok futottak végig, csak nem akart minket
megbántani.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, Rosalie – mosolyogtam rá hálásan, mire
felbátorodva jött közelebb hozzánk. Óvatosan vette át a karjaiba a lányomat,
majd egy köszönömöt suttogva távozott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nem tarthatlak vissza, de akkor sem fogok ebbe
csak úgy beletörődni – jegyezte meg halkan, mikor már csak ketten coltunk. –
Nem akarlak elveszíteni téged. Aro engem azzal tudna a legjobban megsebezni, ha
téged bántana vagy a lányukat. Ebben az esetben, te lennél kéznél neki. Könnyű
szerrel elkapna téged – csóválta a fejét szomorúan. Az arcára már-már kiült a
kétségbeesés, amit én azonnal el akartam tüntetni onnan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meg fogjuk találni a megoldást, biztos vagyok benne –
fogtam a két kezem közé az arcát és határozottan néztem a szemeibe. – Eddig is
mindent megoldottunk, ezentúl is sikerülni fog.</div>
<div class="MsoNormal">
- A vámpírok sem élhetnek örökké, Esme – simult bele az
érintésembe lehunyt szemekkel. – Van egy pont, ahol a mi életünk is véget
érhet. A Volturival mi sem játszhatunk kedvünk szerint.</div>
<div class="MsoNormal">
Erre már nem tudtam mit mondani. Helyette csak finoman
simogatni kezdtem az arcát a hüvelykujjammal, ami láthatóan és érezhetően is
megnyugtatta őt. Az arcizmai elernyedtek és a tartásán is engedett egy kicsit.
Finoman húztam végig az ujjaimat a hajában, halk sóhajt előcsalva ezzel belőle.
Aztán gyengéden kezdtem el masszírozni a vállát. Nem tudtam, hogy egy vámpírnál
is hatásos-e ez a fajta a kényeztetés, de emlékeztem még rá, hogy a terhességem
alatt Carlisle számtalanszor megmasszírozta a derekamat és a vállaimat, ami
ellazított és az állapotossággal járó fájdalmakat is enyhítette valamelyest.
Reméltem, hogy ez most neki is jólesik. Nem is kellett sokáig kétségek közt
maradnom, mert szerelmem már az első pár mozdulat után hangosan felsóhajtott.
Szélesen elmosolyodtam, amiért sikerült ellazítanom őt és közben egy percre sem
hagyták abba az ujjaim a kényeztetését. Pár perc után egy pillanatra
abbahagytam a tevékenykedésemet, majd felálltam mellőle és mögötte helyezkedtem
el. Elégedett sóhajtással jutalmazta, amint az ujjaim végigsiklottak a hátán.
Ezután már csak simogattam őt, gondosan feltérképezve az összes ujjammal a
hátának minden egyes négyzetcentiméterét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hm… nagyon ügyes ujjaid vannak, Édesem – motyogta
elégedetten, pár perc eltelte után.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igazán? – mosolyodtam el kacéran, majd feltérdelve mögötte,
a tenyereimet a mellkasára csúsztattam, kissé előre hajolva, így a szám
pontosan a fülénél volt. – Szeretnéd megtudni, hogy mire képesek még? – búgtam
a fülébe csábosan, amire ő egy nagyot nyelt, majd lassan bólintott. – Akkor
kövess! – súgtam még neki, majd egy pillanat alatt eltűntem mellőle és fent
termettem a szobánkban. Csupán egy másodpercbe telt levenni a ruháimat
magamról, így egy szál fehérneműben vártam szerelmemet, aki pár másodperc
késéssel érkezett meg utánam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szép dolog csak így otthagyni egy férfit,
felkorbácsolt vágyakkal – kezdett el közeledni felém. A szemei teljesen feketék
voltak a vágytól, ami engem is feltüzelt. Amint lassan felém lépdelt, többször
is végignézett rajtam, elidőzve bizonyos testrészeimen. – Ezért büntetés jár –
csóválta meg a fejét, kissé elvigyorodva, majd egy pillanat alatt előttem
termett és megragadta a derekamat. Halk sikkantás hagyta el a számat, mire
azonnal oda kaptam a kezemet. Nem csak hogy a többiek is a házban voltak
rajtunk kívül, hanem még Isabella is itt szunyókált valahol nem messze,
valamelyik szobában. Nem lett volna tanácsos túl hangosnak lennünk. – Ne
aggódj, a többiek már rég eltűntek a kislányunkkal együtt – harapott bele
finoman a kulcscsontomba, mire egy jóleső nyögés szakadt fel a mellkasomból. –
Csak ketten vagyunk, úgyhogy nyugodtan kieresztheted azt a csodás hangodat –
mormolta a bőrömbe, én pedig nem fogtam tovább vissza magamat. Fel sem tűnt,
hogy mikor kerültek le rólam a ruhadarabok. Elégedetten sóhajtoztam az
érintései alatt, miközben próbáltam én is viszonozni neki mindazt, amit tőle
kaptam. Ez azonban nem igen sikerült, mert szerelmem egy-két határozott
mozdulatával egy szempillantás alatt el tudta velem feledtetni, amit éppen
tenni készültem. Úgy tűnt, ez elégedettséggel töltötte el őt is, mert a
következő pillanatban a fülemhez hajolt és belesuttogott. – Úgy látom, Mrs.
Cullen, nem nagyon jut szóhoz – terült el egy kisebb vigyor az arcán, miközben
a kezeimet a fejem fölé szegezte és a csókjaival elindult lefelé a mellkasomon,
ezzel újabb nyögéseket kiváltva belőlem. Már most a mennyországban éreztem
magam, pedig az még csak ezek után jött.</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle másik kezének ujjai bebarangolták az egész
testemet, miközben az ajkai egy pillanatra sem váltak el a bőrömtől. Finoman,
mégis szenvedélyesen ért hozzám, mintha még mindig ugyanaz a törékeny nő lettem
volna, mint az átváltozásom előtt. Egyszerűen tényleg képtelen voltam szóhoz
jutni. A testem szinte remegett a kezei alatt és éreztem, hogy egyre közelebb
kerülök a beteljesedéshez. Már csak annak a tudatától is a felhők felett
éreztem magam, hogy Carlisle az, aki ezt teszi velem, de nem tudtam magam
tovább türtőztetni, amikor az ujjai a combom belső feléről egy még annál is
érzékenyebb pontra tévedtek. Már szinte
önkívületi állapotban vonaglottam, míg el nem ért a beteljesülés és én
szerelmem nevét kiáltva jutottam fel a csúcsra. A testem még pár perc
elteltével is remegett az imént átéltektől és még mindig lehunyt szemmel
kellett nyugtatnom magam, hogy végre normálisan tudjak lélegezni. Carlisle
kezei közben végig engem simogattak, megnehezítve ezzel a dolgomat, de persze
én ezt egyáltalán nem bántam. Aztán nem sokkal később felnéztem rá, mire szembe
találtam magam egy elégedetten csillogó szempárral és egy harminckét fogas
vigyorral. Láthatóan elégedettséggel töltötte el Carlisle-t az, hogy mindezt ő
váltotta ki belőlem pusztán az érintéseivel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, ennyi egoizmus nem fér el ebben a házban! – csaptam
játékosan a vállára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor talán kicsit vissza kéne venned, nem gondolod? – Az
ajkai újra a bőrömön voltak, megtalálva a nyakam legérzékenyebbik pontját.</div>
<div class="MsoNormal">
- És te nem gondolod… hogy rajtad… pedig túl sok még a ruha?
– kérdeztem két sóhaj között, miközben végigsimítottam a nadrágjának már
igencsak kitüremkedő részén. Szerelmem élesen felszisszent, és én pillanatokon
belül az ágyhoz szegezve találtam magam. Carlisle teste szorosan az enyémhez
simult és hála az én immáron ügyes kezeimnek, a vékony inget hamar lehámoztam róla,
ahogyan nem sokkal később a nadrágját is. Ő azonban ekkor újra lassításra
ösztönzött engem. Összekulcsolta az egyik kezünk ujjait, míg a másik karján
mellettem támaszkodott, hogy ne nehezedjen rám a teljes súlyával. Bár ez
számomra egyáltalán nem lett volna gond, őt sosem tudtam meggyőzni erről.</div>
<div class="MsoNormal">
Szenvedélyesen csókoltuk ismét egymást és éreztem, amint
szerelmem ágyéka egyre inkább nekem feszül. Könnyítve végül rajta, egy
határozott mozdulattal kettétéptem a vékony anyagot, amire ő csak halkan
felnevetett, de ez a nevetés hamar átment egy hangos nyögésbe, amikor a
csípőmet kissé megemeltem, ezzel is célozva arra, mit szeretnék. Nem is
tétlenkedett tovább. Egy határozott mozdulattal forrasztotta egybe a testünket,
ami mindkettőnkből kéjes nyögést váltott ki. A szemeim előtt szinte szikrák
pattogtak a mámorító érzésre, amit szerelmem mozgása okozott. Ez az érzés
sokkal erősebb volt, mint az eddigi együttléteink során. Nem tudtam
visszatartani a hangomat, de nem is voltam hozzá eléggé tudatomnál. Úgy kiáltottam
Carlisle nevét, mintha az életem múlott volna rajta, mígnem reszketve a
gyönyörtől egyre jobban szorítottam magamhoz a testét. A végső beteljesülést
elérve az egész testem görcsbe rándult és egy minden eddiginél hangosabb sikoly
szakadt fel a mellkasomból, Carlisle pedig nem sokkal később követett engem.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak akkor döbbentem rá, mit is műveltünk, amikor már egy
kissé a tudatomnál voltam. Még mindig ziháltunk mind a ketten és kedvesem
testét éreztem az enyémen. A mellkasa minden egyes levegővételénél még jobban
az enyémhez simult. Az ujjaim finoman kezdték el simogatni az apró pihéket a
tarkóján, míg szerelmem elég erőt nem vett ahhoz, hogy felnézzen rám. A szemei
úgy csillogtak, mint ahogyan ezelőtt még sohasem és az arca is határtalan
boldogságot tükrözött. Lehajolt még, hogy finoman megpuszilja a vállamat, majd
óvatosan legördült rólam. Én automatikusan bújtam szorosan közel hozzá, míg ő a
karjait körém fonta. Ahogy körbe pillantottam a szobában, kissé elszégyelltem
magam. Az arcom bizseregni kezdett, ahogy visszagondoltam rá, mit műveltünk pár
perccel ezelőtt, de elpirulni már képtelen voltam. Szerelmem hangos morgásai
még mindig a fülemben csengtek, keveredve az én sikolyaimmal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem sok mindent hagytunk egyben – kuncogott fel halkan,
nem sokkal később.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kissé elragadtattuk magunkat – motyogtam szemlesütve, mire
Carlisle finoman az állam alá nyúlt, hogy felemelje a fejemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, mindünknek kijár egy-két ilyen alkalom – mosolygott
rám. – Emiatt nem kell szégyenkezned.</div>
<div class="MsoNormal">
- De hát a gyerekek… Ha ezt mind hallották… Ráadásul az ágy
is teljesen tönkrement, így vennünk kell egy újat. Ezt sem tehetjük meg
anélkül, hogy ők tudomást ne szereznének róla.</div>
<div class="MsoNormal">
- A gyerekek mind megértik, hogy nekünk is szükségünk van
némi együtt töltött időre – puszilta meg a homlokomat. – És szerintem Alice
örömmel elmegy Rose-zal vásárolni egy új ágyat. Pedig én ezt is nagyon
szerettem és még vámpír biztosra is csináltuk Jasperrel, de úgy tűnik, ez most
nem volt elég.</div>
<div class="MsoNormal">
Ha ez lehetséges volt, ettől csak még jobban zavarba jöttem.
Feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe, közben magam elé húzva a takarót, majd
jobban szemügyre vettem a károkat, amiket okoztunk. Az ágynak két lába is meg
volt repedve és a támlájából is hiányzott egy darab. Az ágykeret ugyancsak
megviselt állapotban volt, de a legrosszabban mégis a leszakadt felső része
nézett ki. A baldachint tartó fagerenda kettétört és félig lefelé lógott. Nem
csak az ágyat, hanem az ágyneműt is igencsak megviselte a hevességünk. Több
helyen el volt szakadva rajta a huzat és a párnák közül néhány teljesen el is
szakadt, ami miatt apró tollpihék szállingóztak még most is a levegőben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt mind most műveltük? – kérdeztem egyre jobban elsápadó
arccal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugtathatjuk magunkat azzal is, hogy az ágy már régi volt
és ezért törött el, de szerintem felesleges ilyennel álltatnunk magunkat –
puszilta meg a vállam kuncogva, majd hirtelen lerántott magához.</div>
<div class="MsoNormal">
Éreztem, hogy az ágy hirtelen eltűnt alólunk, majd egy
kicsivel lentebb értünk földet, mint amire számítottunk. A megrepedt lábak most
adták fel végleg a szolgálatot. Ez volt az a pont, ahol a dolog kezdett inkább
vicces lenni, mint kínos. Nem bírtam visszatartani a kitörni készülő
nevetésemet és ezzel Carlisle is így volt. Hangosan nevettünk fel mindketten.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ennél lejjebb már nem kerülhetünk – csókolt bele a
nyakamba kuncogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor talán fel sem kéne kelnünk innen – ajánlottam felé
fordulva, rejtélyesen somolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mire készülsz? – kérdezte vigyorogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi különösre – másztam oda hozzá, majd az egyik lábamat
átvetve a csípőjén, elhelyezkedtem felette.</div>
<div class="MsoNormal">
Ismét átadtuk magunkat a szenvedélyünknek, de ezúttal már én
sem éreztem feszélyezve magam. Ettől jobban már nem lehettem zavarban és ezek
után már túl nagy kárt sem tudtunk okozni. Kihasználtuk azt a kis időt, amit
még kettesben tölthettünk. Hiszen estétől újra kötelességtudatos szülőknek kell
majd lennünk.</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-40792569232717233622012-02-21T22:58:00.003+01:002012-02-21T22:58:58.624+01:0085. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Hát, már elég régen nem jelentkeztem a blogokon, de sajnos nem volt erőm megírni eddig a fejezeteket. Teljesen le vagyok fáradva és amikor van egy kis időm, akkor is inkább csak alszom. Sajnos az elkövetkezendő hetek ilyenek lesznek számomra, de azért próbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból így is :) A lényeg, hogy most itt egy friss fejezet, amivel remélem, kárpótolni is tudlak némileg titeket a hosszú kihagyásért. Eléggé mozgalmas rész lett több szempontból is, de most még nem árulok egy semmit sem. Ha pedig a végén egy kicsit furcsának találnátok valamit (ezt majd akkor megértitek, nem akarom lelőni a poént;)), akkor azt a későbbiekben meg fogom magyarázni :) Semmit nem írtam el, egy-két helyesírási hibán kívül persze, mert csak átfutottam a fejezetet, mert többre már nem volt erőm. Jó olvasást kívánok hozzá és ezúttal még kíváncsibb vagyok a véleményetekre :)<br />
<br />
U.i.: A napokban jelentkezni fogok egy-két díjjal is a blogokon, mert azzal is tartozom még :)<br />
<br />
Puszi<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Emmett felbukkanása teljesen ledöbbentett. Alig tudtam
elhinni, hogy tényleg az ő illatát érzem, pedig biztosan ő volt az. Egy
szempillantás alatt az ajtó előtt termettem a szobából. Meg sem vártam, hogy
bekopogjon, helyette azonnal kinyitottam a bejárati ajtót. A túloldalon álló
fiatal fiúra szinte rá sem lehetett ismerni. Az arca beesett volt és a szemei
körül sötét karikák húzódtak. Úgy nézett ki, mintha napok óta nem aludt volna.
Talán így is volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Dr. Cullen – szólalt meg kissé zavartan. Én csak
biccentettem. – Szeretnék beszélni Rosalie-val, ha lehet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért akarsz vele beszélni? – kérdeztem, hátha elárul
valamit, hogy miért is jött. Tudni akartam, hogy fél-e tőlünk, vagy sem. A
hangom viszont akaratlanul is kissé szigorúra sikeredett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt bizonyára maga is jól tudja – húzta össze a szemeit.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Rose csak a saját kilétét fedte fel neki, a miénket
nem. Erre magától jöhetett rá.</div>
<div class="MsoNormal">
A következő pillanatban megjelent Rose a lépcső alján, aztán
már mellettem is volt. Emmett pár lépést hátrált, de nem futott el.
Valószínűleg inkább a hirtelen felbukkanása ijesztette meg, mégis határozottan
nézett farkasszemet a lányommal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett – lehelte Rosalie alig hallhatóan.</div>
<div class="MsoNormal">
Idegesen fürkésztem a lányom arcát, hiszen mégis csak régen
vadászott már, de közben próbáltam nyugalmat erőltetni az arcomra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meg szeretném beszélni veled a történteket – lépett most
előre a fiú. Ezúttal már egy cseppnyi félelmet sem véltem felfedezni a
hangjában.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle… - fordult felém tétován Rosalie. Kérlelő
tekintete szinte perzselt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem bánom, de maradjatok a környéken. Sőt, talán jobb
lenne, ha ki sem mennétek. Persze ha Emmett nem akar bejönni…</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lesz gond – szólt közbe az említett, de mást nem
mondott. Szélesebbre tártam neki az ajtót, mire ő belépett, majd követte
Rosalie-t az emeletre.</div>
<div class="MsoNormal">
Én csak egy kicsivel később indultam el fölfelé, de akkor is
szerelmemhez siettem. Minél előbb meg akartam őt nyugtatni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Rosalie szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy egymással szemben álltunk Emmett-tel a szobámban,
érezni lehetett a közöttünk egyre csak növekvő feszültséget. Azonban hosszú
ideig egyikünk sem szólalt meg. Aztán ő végre megmozdult, de még mindig nem
nézett rám, helyette a szobámat kémlelte körbe, érdeklődő tekintettel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sokáig gondolkodtam rajta, hogy helyesen cselekszem-e
azzal, hogy idejövök – pillantott végül mégis rám. Nem szólaltam meg. Vártam,
hogy magától folytassa, nem akartam őt siettetni. – De nem bírtam tovább
magamban tartani a dolgot. Szükségem van erre a beszélgetésre, de ehhez az
kell, hogy őszintén válaszolj a kérdéseimre. – A hangja szinte utasító volt,
ami kissé leblokkolt. Még sosem beszélt velem így azelőtt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen – bólintottam határozottan a kérésére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor az első kérdésem rögtön az lenne, hogy miért most
mondtad ezt el nekem? Egyáltalán korábban megfordult-e a fejedben, hogy megoszd
velem ezt a fontos információt, vagy eredetileg úgy tervezted, ezt még
eltitkolod előlem egy darabig?</div>
<div class="MsoNormal">
- Azért mondtam el, mert úgy éreztem, nem titkolhatom tovább
előled. Bevallottad, hogy szeretsz, de ez mit sem ér, ha én nem vagyok veled
őszinte. Ezért döntöttem úgy aznap, hogy elmondom neked – a végére egy kicsit
megremegett a hangom, de próbáltam határozott maradni. – Tudtam, hogy egyszer
mindenképpen el kell majd mondanom, hiszen aznap is mondtam neked, hogy én is
szeretlek téged. Képtelen lettem volna egy idő után nem bevallani, de úgy
gondoltam, neked is jobb, ha még most undorodsz meg tőlem, mint egy-két hónap
múlva. Csak jobban fájt volna mind a kettőnknek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mióta nézel rám másképpen…? – jött a következő, zavart
kérdés.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tulajdonképpen már azóta, hogy megmentettelek. Éreztem,
hogy te más vagy, különlegesebb… Ezért érdeklődtem annyit utánad.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megmentettél? – döbbent meg. – Ezt úgy érted, hogy
egyáltalán nem hallucináltam?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, tényleg én voltam az – hajtottam le a fejemet. –
Féltünk is tőle akkor, hogy esetleg kikotyogod, ami történt, de szerencsére nem
tetted.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azért, mert én magam sem hittem el. Azt hittem, te csak
megtaláltál engem. Arról fogalmam sem volt, hogy te mentettél meg – húzta össze
elgondolkodva a szemöldökét. – Miért tetted, ha ez veszélyeztette az
életeteket? – értetlenkedett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem, hogy már nem vagy eszméletednél, hogy későn
értem oda… Csak a véred illatát éreztem… - hirtelen elhallgattam és bűnbánóan
hajtottam le a fejemet. – Ne haragudj, ez még bizonyára sok neked.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt szeretném, ha mindent elmondanál úgy, ahogy volt. Hidd
el, fel tudom dolgozni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, nálunk ez egy kissé másképpen működik, mint az
embereknél – jegyeztem meg halkan. – Ha meglátjuk azt a bizonyos személyt,
rögtön kötődni kezdünk hozzá. Carlisle tudta, hogy mi történt velem azon a
napon, hiszen ő egyszer már átélte ezt, de hagyta, hogy magamtól jöjjek rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt úgy érted, hogy ő is egy emberbe szeretett bele, vagy
csak magát az érzést élte át?</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindkettő – sóhajtottam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miben különböztök ti az emberektől? Persze a külsőleg is
egyértelmű különbségektől eltekintve – váltott át más témára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Amint azt láthattad a réten, gyorsabbak vagyunk és
erősebbek. Valamint ugyebár, vérrel táplálkozunk. Ez viszont nálunk nem a
hagyományos módon történik. Mi nem ölünk embereket, mint a többiek. Állatok
vérével táplálkozunk és megfelelő önkontroll elsajátításával beilleszkedhetünk
az emberek közé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogyan tud egy vámpír orvosként dolgozni? – kérdezte
elborzadva, Carlisle munkájára célozva. – Bizonyára nehéz lehet neki
visszafognia magát, ha igaz, amit az előbb mondtál.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle már nagyon régóta gyakorolja ezt az életmódot –
kerültem el azt a tényt, hogy ő már lassan a háromszázat is betölti. – Talán
már nem is hat rá különösképpen az emberi vér illata.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha pár év alatt ennyi tapasztalatot tud gyűjteni, akkor
miért vannak olyanok, akik nem ezt az életmódot követik? – lepődött meg. – Ha
csak önkontroll kérdése az egész, akkor bárki megtanulhatja kezelni és nem kéne
elbújnotok az emberek elől.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle mögött nem csak pár év áll. Ő sokkal többet átélt
annál és hidd el nekem, nem kevés szenvedésébe került. Ha valaki már
fogyasztott embervért, annak sokkal nehezebb áttérnie erre az életmódra, mert
az állatok vére, hogy is mondhatnám, nem éppen olyan finom, mint az embereké és
nem is olyan tápláló. A vegetáriánus vámpírok gyengébbek a többieknél. Carlisle
viszont soha életében nem ölt még meg embert ilyen módon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy érted azt, hogy ilyen módon? – húzta össze a szemeit
gyanakvóan, rátapintva a lényegre. Jaj, miért kellett nekem így fogalmaznom?
Tudhattam volna, hogy feltűnik neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, mivel Carlisle orvos, természetes, hogy vannak
olyan betegek, akiket még ő sem tud megmenteni – próbáltam meg kikerülni az
igazságot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rose! – szólt rám Emmett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett, nem hinném, hogy mindenről ilyen részletesen be
kéne számolnom már most neked – ingattam a fejem bizonytalanul. – Ha pedig
elmész, semmi értelme annak, hogy ennyi mindent tudj rólunk. Csak saját magadat
sodornád vele veszélybe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy szóval sem mondtam, hogy el akarok menni – jegyezte
meg halkan, mire én azonnal felkaptam a fejemet. – Rose – csóválta meg a fejét
-, te komolyan azt hiszed, hogy az embereknek ilyen könnyű túllépniük az
érzéseiken? Semmit nem változtak, annak ellenére sem, amiket megtudtam rólad.
Ugyanaz vagy, aki voltál, csak az bánt, hogy nem mondtad el ezt előbb –
magyarázta. – Kellett egy kis idő, amíg mindent helyre tettem magamban, ezért
csak most jöttem el. Úgyhogy szeretném, ha mindent elmondanál nekem. – Elém sétált,
majd az ujjaival finoman felemelte az államat, hogy a szemébe nézzek. Most ért
hozzám először, amióta itt volt és az érintése kellemes bizsergéssel töltött
el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Minden kérdésedre válaszolok – bólintottam végül rá -, de
csak a kérdésekre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – derült fel kissé az arca, de továbbra is
ugyanolyan komoly maradt. Talán még sosem láttam őt ilyennek, de úgy tűnik, ez
igazán fontos volt a számára is. Képes volt abból a vicces, éretlen nagyfiúból
egy komoly és megfontolt férfivá válni. Örültem neki, hogy nem vicceli ezt a
dolgot, de biztos voltam benne, hogy már nem sokáig fog tartani ez az állapot.
Pár nap, és ugyanolyan könnyedén viseli majd ezt a vámpír dolgot, mint Esme.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval, hogyan értetted azt, amit Dr. Cullen-ről mondtál?
– tért vissza az eredeti témához, én pedig halkan felsóhajtottam. Csak nem adja
fel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ahhoz, hogy ezt megértsd, először mást is tudnod kell
hozzá. Egy emberből úgy lehet csak vámpír, ha egy másik megharapja. A
szervezetébe jutó méreg változtatja át. Mivel a szívünk megszűnik dobogni és
vér sem csörgedezik tovább az ereinkbe, gyakorlatilag meghalunk. Carlisle már
vámpír volt, amikor beleszeretett egy embernőbe…</div>
<div class="MsoNormal">
- És átváltoztatta? – döbbent meg Emmett őszintén.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez annál azért hosszabb történet, de lényegében igen,
átváltoztatta - bólintottam rá egy sóhaj kíséretében.</div>
<div class="MsoNormal">
- És mi az egész történet? Miért változtatta át? Vagy talán
rögtön a találkozásuk után tette ezt?</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy farkas súlyosan megsebesítette őt, ezért Carlisle-nak
nem volt más választása.</div>
<div class="MsoNormal">
- És vele mi történt? Csak mert még sohasem találkoztam
vele. Csak nem…? Ugye nem lett baj?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben a pillanatban is itt van, de jobb lenne, ha még nem
találkoznál vele – mondtam óvatosan. – Nincsen éppen olyan állapotban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valami baja van?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem mondanám éppen bajnak, de… Ezt talán nem most kellene
megbeszélnünk – gondoltam meg magamat gyorsan. – Talán pár nap múlva… amikor
már biztos lesz…</div>
<div class="MsoNormal">
Emmett pár pillanatig elgondolkodva nézett rám, majd látva,
hogy tényleg mennyire felzaklatott a kérdésével, inkább másik témára tért át.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyáltalán szóba került közöttük az átváltoztatás, vagy
csak ez volt az egyetlen megoldás, hogy úgymond, életben maradhasson?</div>
<div class="MsoNormal">
- Már előtte is voltak kisebb vitáik ezzel kapcsolatban.
Esme örökre együtt akart lenni Carlisle-lal, ő viszont nem volt hajlandó a
saját önzősége miatt kárhozatra ítélni a szerelmét.</div>
<div class="MsoNormal">
- A vámpírok örökké élnek? – jött a döbbent felismerés.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen – feleltem szűkszavúan. – Tulajdonképpen nem tudunk
öregedni. Egy élettelen testbe vagyunk bezárva örökre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval ez lenne az egyetlen módja annak, hogy mi együtt
legyünk? – kérdezte elgondolkodva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, Emmett, ez még csak meg se forduljon a fejedben! –
háborodtam föl azonnal. – Erről hallani sem akarok!</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy tűnik, neked is létezik az önzetlen feled – jegyezte
meg ironikusan, mire hatalmas lendülettel fordultam felé. Megszólalni azonban
nem tudtam. Képtelen voltam egyetlen épeszű mondatot is kinyögni. – Látom, nem
nagyon jutsz szóhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Nem ez az egyetlen módja,
hogy együtt legyünk – tiltakoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mit akarsz csinálni? Vígan éljük együtt az
életünket, amíg én öregszem, te pedig ugyanolyan fiatal és gyönyörű maradsz? És
mit fogsz csinálni, ha én meghalok? Vagy te nem terveztél ennyire előre?</div>
<div class="MsoNormal">
- Dehogynem terveztem! Világosan elmondtam, hogy nálunk ez
végleges és visszafordíthatatlan! – keltem ki magamból kissé.</div>
<div class="MsoNormal">
- A fenébe is, Rose! Én meg akartam kérni egy hónapja a
kezedet! Azért vallottam be az érzéseimet, mert éreztem, hogy te is vonzódsz
hozzám. Természetesen Dr. Cullen-t is megkérdeztem volna, de előbb téged
akartalak. Meg akartam bizonyosodni felőle, hogy nem csaltak a megérzéseim. De
te még most sem fogod fel, mennyire komolyan gondolom ezt. Szerinted itt
lennék, ha nem szeretnélek? – kérdezte kissé zihálva a hatalmas szóáradattól és
a hadarástól.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom – hajtottam le a fejemet, ahogy értelmet nyertek
a fejemben a szavai. Emmett tényleg meg akarta kérni a kezemet? És most eljött,
hogy mindent tisztázzon közöttünk, erre én szépen belerondítok ismételten. Ez
teljesen rám vall.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, elfogadom, hogy még nem akarod, hogy mindenről
pontosan tudjak. De vállalom a kockázatokat, amik veled járnak, nézhetsz
bármennyire őrültnek is. – A két kezébe vette az arcomat, majd az ajkait
csibészes mosolyra húzta. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy minden kétség
elszálljon belőlem. Csak az ő arca lebegett előttem. Csak reménykedni mertem
benne, hogy egyszer valóban felteszi majd nekem azt a kérdést. Talán egyszer,
ha majd újra meg tud bízni bennem teljes mértékben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Esme szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lélegzetvisszafojtva hallgattam a lenti beszélgetést egy
darabig, majd amint szerelmem felért hozzám, az ő kezét kezdtem szorongatni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted miért pont most jött ide? – haraptam bele
idegesen az alsó ajkamba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bizonyára ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy feldolgozza a
hallottakat – simított végig nyugtatóan a karomon. – Ne idegeskedj ennyit, nem
tesz jót neked.</div>
<div class="MsoNormal">
Leült mellém az ágyra és az ujjbegyeivel finoman simogatni
kezdte a kézfejemet. A tekintete áthatóan fürkészte az enyémet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te miért nem aggódsz? – dörzsöltem meg fáradtan a
szemeimet. – Ha Rose elveszíti Emmett-et, teljesen össze fog törni és magába
zuhan majd. Nem tudjuk majd kisegíteni őt abból a mély gödörből, ahova esni
fog…</div>
<div class="MsoNormal">
- Túlságosan negatívan állsz hozzá a dolgokhoz – csóválta
meg a fejét rosszallóan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Inkább csak számba veszem a legrosszabb lehetőségeket is –
sóhajtottam fel.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután mind a ketten hallgatásba burkolóztunk. Csak
füleltünk, hogy mit beszélget lent a lányunk Emmett-tel. Éreztem, ahogy
Carlisle megfeszül egy kissé egy-egy kérdésénél, de Rose hallhatóan mindig a
legjobban válaszolt, Emmett pedig egy kis idő elteltével már egyáltalán nem
tűnt zaklatottnak. Amikor végül kimondta, hogy még mindig szereti Rose-t,
hatalmas kő esett a szívemről és éreztem, amint egy könnycsepp is kibuggyant a szemem
sarkából. Végre Rosalie is révbe ér és nem kell majd tovább szenvednie. Emmett
elfogadja őt úgy, ahogy van. Nem sokkal később mindketten leültek Rose
szobájában és tovább folytatták a beszélgetést.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is volt olyan szörnyű – sóhajtott fel szerelmem. –
Emmett egészen jól fogadta az új információkat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, szerencsére – bólintottam rá és megkönnyebbülten
elmosolyodtam. Ez a mosoly azonban nem tartott sokáig. A következő pillanatban
fájdalmas grimaszba rándult az arcom, ahogy egy éles szúrást éreztem meg a
hasamban. A lélegzetem hirtelen akadt el, amire már Carlisle is felkapta a
fejét és aggódva ugrott fel mellőlem. – Carlisle – suttogtam erőtlenül, hogy
megpróbáljam magához téríteni őt. Ugyanis láthatóan kisebb sokkot kapott a
látványomtól. – Carlisle! – szóltam egy kissé erőteljesebben, összeszorított
fogakkal dacolva a fájdalom ellen. – Itt az idő – ziháltam idegesen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van – vett egy mély lélegzetet, mielőtt mellém lépett
volna. – Azonnal felviszlek az orvosi szobába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rend… - akartam mondani, de a szó a torkomon fagyott,
ahogy az éles fájdalom a mellkasomba hasított. Ijedten kaptam a kezemet az
oldalamhoz, de a következő erőteljes rúgás után már képtelen voltam a mozgásra.
Szinte levegőt is alig kaptam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Michelle! – kiáltotta el magát Carlisle, miután engem a
karjaiba kapott és a vizsgálóban termett velem. – Tarts ki, Édesem! – simított
végig gyengéden az arcomon, miután letett az ágyra. Azonnal munkának is látott
és pár pillanat múlva Mitch is csatlakozott hozzá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi történt? – kérdezte, miközben az ujjaival
végigtapogatta az oldalamat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megindult a szülés és a baba úgy tűnik, minél előbb ki
akar jönni onnan… - zihálta Carlisle. Még sosem láttam őt ennyire idegesnek.
Eddig mindig megfontolt és nyugodt volt, semmi sem tudta felzaklatni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Engedj oda, remegő kezekkel ez nem megy! – utasította őt
szigorúan, szerelmem pedig, mintha egy gép lenne, azonnal a másik oldalamra
ugrott és megfogta a kezemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak tarts ki! Minden rendben lesz – súgta a fülembe.</div>
<div class="MsoNormal">
A következő rúgástól halk sikoly tört fel a mellkasomból és
a fájdalom egyre csak erősödött. A levegő beszorult a tüdőmbe és én egyre csak
próbáltam oxigénhez jutni, de egyszerűen nem tudtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Segíts neki! – hallottam meg Michelle utasító hangját.
Aztán Carlisle ajkai már az enyémeken is voltak, majd a mellkasom
megemelkedett, ahogy végre levegőhöz jutottam. A fájdalom azonban nem szűnt
meg, sőt! Egyre csak rosszabb és rosszabb lett, mire nem sokkal később egy
újabb, ezúttal már sokkal hangosabb sikoly tört fel a mellkasomból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Adok be neki morfiumot – közölte Michelle-lel, mielőtt egy
tűt egyenesen a hasamba szúrt volna. Ez a fajta fájdalom szinte elenyésző volt
a többi kínom mellett. A szemeimet inkább lecsuktam. Nem akartam látni, ami
történik és emellett még a vérem szagától is kezdtem rosszul érezni magamat. –
Ezt már én csinálom. – A hangja ezúttal már sokkal határozottabban csengett,
mégis, mintha csak valahonnan nagyon távolról hallottam volna a szavakat. A
beszélgetésük kezdett eltűnni a homályban, de egy újabb éles fájdalom kissé észhez
térített.</div>
<div class="MsoNormal">
- Használd a fogaidat! Azok erősebbek a magzatburoknál –
mondta Mitch. Fájdalmasan pillantottam ki a szemhéjaim alól, de már csak annyit
láttam, hogy Carlisle lehajol a hasamhoz. Aztán a világ hirtelen elsötétült és
a fájdalom megszűnt. Olyan érzésem volt, mintha a vízen lebegtem volna egy
tengerben, messze a partoktól és a strandolóktól. A végtagjaimat egészen
könnyűnek éreztem, mégsem tudtam őket megmozdítani. Rövid idő elteltével,
mintha fehér köd kezdett volna leereszkedni a víztükörre, ami folyamatosan
kezdett el beborítani engem is. Végül már a saját orrom hegyét sem láttam. Halk
hangfoszlányok jutottak el hozzám, de mindezek olyan távoliak voltak, hogy
esélyem sem volt meghallani őket. Egy valamit azonban mégis kihallottam a sok
összevisszaság közül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme! – Szerelmem angyali hangja lágy suttogásnak hatott. –
Édesem, nem hagyhatsz itt! Pont most, amikor végre Rose is kezd magára találni.
A családunknak szüksége van rád, nem mehetsz el! – kérlelt, miközben a
mellkasomra folyamatosan nyomást gyakorolt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Harapd meg! Talán nincsen elég vámpírméreg a szervezetében
az átváltozáshoz és ezért nem kezdődött még el.</div>
<div class="MsoNormal">
Ő sem tétlenkedett tovább. A fogait a nyakamba mélyesztette,
majd egy tű szúródott bele egyenesen a szívembe. Azonnal megdermedtem, pedig
eddig sem mozdultam meg. Ezúttal viszont a sokk volt rám ilyen hatással.
Normális esetben valószínűleg belehaltam volna, de úgy tűnt, nem volt más
választása. A méreg egyenesen a szívbe legutóbb is hatásosnak bizonyult és,
mivel még a tudatomnál vagyok, talán ezúttal is segíteni fog.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerelmem, kérlek! – könyörgő hangja szinte a lelkembe
égett, miközben a kezeivel a szívemet pumpálva próbálta elárasztani a testemet
a mérgével. Szakadozott köhögés és egy mély hörgés tört fel a mellkasomból,
mintha éppen a víz alól buktam volna fel. A szemeimet csak egy pillanatra
tudtam kinyitni, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy a tekintetem
összetalálkozzon Carlisle-éval. Aztán a már ismerős, égető érzés elkezdett
szétterjedni a testemben, belőlem pedig egy minden eddiginél nagyobb kiáltás
tört fel. – Csss… most már minden rendben lesz. – A simogató ujjakat az arcomon
most talán még hidegebbnek éreztem.</div>
<div class="MsoNormal">
A testem pillanatokon belül lángba borult. Nem tudtam
eldönteni, hogy én emlékeztem-e rosszul, vagy ez az égés most sokkal
fájdalmasabb volt, mint legutóbb. Milyen furcsa erre így gondolni… A többi
fajtánkbelinek ez az egész egyszerre folyik le és Carlisle szerint, egyre
csökken a fájdalom. Nekem azonban sokkal rosszabb volt, mint ahogyan az az
emlékeimben megmaradt. A testem vonaglott a kínoktól, amiket át kellett élnem,
de nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Mintha teljesen elvesztettem volna az
irányítást a végtagjaim felett, képtelen voltam magam mellé szegezni akár csak
a kezeimet is. A fogaim élesen csattantak össze, ahogy a következő
fájdalomhullám végigsöpört rajtam és a fejem szinte teljesen hátrabukott.
Ordítani akartam, hogy Carlisle észrevegye, mennyire szenvedek, de egy hang sem
jött ki ezúttal a számon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme, Szerelmem – fogták meg a hűvös ujjak a kezemet. –
Már nem tart sokáig, csak bírd ki ezt a másfél napot. Amint ennek vége,
onnantól semmi sem fog többé fájni. Gondolj csak a kislányunkra… - mondta olyan
szeretetteljes hangon, ahogyan csak egy apa tud beszélni a lányáról. – Tudom,
hogy neked még nem volt alkalmad látni őt… Képzeld csak el, a te arcodat
örökölte. Egy az egyben ugyan olyan, mint te. A szemei viszont az enyémek, mint
ahogyan a haja színe is. Gyönyörű kislány – halt el egy álmodozó sóhajban a
mondat vége. Ahogy megjelent előttem a szavai által felvázolt kép, mintha a
fájdalom is fokozatosan enyhülni kezdett volna. Bár igazából nem múlt el,
inkább csak az a tudat segített elviselni, hogy a kislányommal minden rendben
van. Meg akartam szólalni, hogy megmondjam Carlisle-nak, inkább a kicsivel
foglalkozzon, mint velem, hiszen szüksége van az apjára, ha már az anyja nem
lehet mellette. A torkomon azonban még mindig nem jött ki hang, de szerelmem
mintha olvasott volna a gondolataim között, újra megszólalt. – Rosalie-t azóta
le sem lehet vakarni róla. – Hallottam a hangján, hogy közben elmosolyodott. –
Egyszerűen mindenkit megbabonázott, hihetetlen kislány. A lányok vigyáznak rá
helyetted is, amíg készen nem állsz majd rá, hogy te is gondoskodhass róla. –
Erre a mondatára az ujjaim ökölbe szorultak, mire hallottam, amint Carlisle
halkan felszisszent. Nem nagyon fogtam fel ennek a miértjét, inkább a szavai
kötötték le a gondolataimat. Reméltem, hogy ezt nem úgy értette, hogy még az
átváltozásom után sem láthatom majd a kislányomat. Nem fogom megtámadni a saját
véremet, ebben biztos vagyok. Ezt Carlisle-nak is tudnia kéne.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután hosszú csend következett. Az idő múlása, csakúgy,
mint legutóbb, most is teljesen érzékelhetetlen volt. Egy idő után meguntam a
nagy csendet és magamban kezdtem el számolni az egyre múló másodperceket. A
fájdalom kezdett egyre elviselhetőbbé válni, így a testem ezúttal már teljes
nyugodtságban feküdt az ágyon, ahová fektettek. Aztán a lángok kezdtek
visszahúzódni a lábaimból és a karjaimból, míg végül már csak a szívem körül
éreztem a mardosó fájdalmat. Végül a szívem dobbant még egy utolsót és ezzel
együtt én élesen szívtam be a tüdőmbe a levegőt, mintha az átváltozásom alatt
egyszer sem lélegeztem volna. A szemeim azonnal kipattantak. Szinte még bele
sem gondoltam a mozdulatba, már ülő helyzetben is voltam. Csodálkozva néztem
körül szobában. Eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy a felerősödött
érzékszerveim olyanok voltak, mint egy valódi vámpíré. Ám nagyot tévedtem ezzel
kapcsolatban. A falat szegélyező fából készült lambéria minden egyes évgyűrűjét
láttam. Végül a szemeim megállapodtak szerelmem arcán. Az ajkait finom mosolyra
húzta, amint a tekintetünk összetalálkozott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Vége van? – kérdeztem reménykedve, majd lenéztem magamra.
Egy lila, lenge szoknya volt rajtam, fehér blúzzal párosítva, a lábaimon pedig
fehér balerinacipő. A tekintetemet azonban sokkal jobban lekötötte a bőröm
hibátlansága és fehérsége. Az ujjaimat végigfuttattam az alkaromon, így
megbizonyosodva arról, hogy nem csak egy csodaszép álom ez az egész és valóban
túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. Isabella megszületett, én pedig túléltem
a szülést. Ezután már semmi nem választhat el minket egymástól.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, most már vége – bólintott rá, de a tekintete
ugyanolyan várakozó maradt. Hihetetlen volt, de még az ő arcát is teljesen
másképpen láttam, mint azelőtt. Sokkal hibátlanabbnak és sokkal, de sokkal
gyönyörűbbnek, mint eddig valaha is. – Hogy érzed magad?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon jól, sőt, nagyszerűen – mosolyodtam el szélesen. –
Bár még kicsit szoknom kell ezt az új környezetet – néztem körül újra. – Azt
hittem, amit eddig láttam, az volt a valóság, de ez még annál is több…</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor ennek is örülni fogsz – mosolyodott el mindent
tudóan, majd felém nyújtotta a kezét, amit én azonnal el is fogadtam.
Odavezetett a szobában levő tükörhöz, majd szembe fordított vele.</div>
<div class="MsoNormal">
A lélegzetem is elállt, ahogy megláttam a tükörképemet és
nem hittem a saját szemeimnek sem. A hajam sokkalta fényesebb volt, mint
azelőtt és az arcom… mintha egy teljesen új, falfehér bőrréteget tettek volna
az előző helyére. Ami azonban végleg elkápráztatott, azok az aranyszínben úszó,
hatalmas íriszeim voltak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy lehetséges ez? – emeltem fel a kezeimet döbbenten és
pislogtam párat, hátha csak káprázat az egész.</div>
<div class="MsoNormal">
- Így hirtelen én csak arra tudok gondolni, hogy amiatt van,
hogy te az utóbbi hónapokban állatvérrel táplálkoztál, ami beépült a
szervezetedbe. Mint ahogyan az újszülött vámpíroknak is idővel aranybarna lesz
a szemük, ha ezt az életmódot választják.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor arra is van esély, hogy nem leszek olyan vérengző,
mint ahogyan azt vártuk? – kérdeztem reménykedve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt előbb ki kéne próbálnunk – sóhajtotta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Vadászunk? – érdeklődtem kíváncsian.</div>
<div class="MsoNormal">
- Vadászunk – bólintott rá, majd maga után húzott az
ablakhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
A gyorsaság és a magas helyekről ugrálás már meg sem
kottyant nekem, ahogyan a vadászat sem. Már teljesen hozzá voltam szokva,
hiszen semmi újdonság nem volt már számomra benne. Egyáltalán nem éreztem
intenzívebbnek az állatok illatát, ami kissé meg is nyugtatott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is éreztem magam annyira éhesnek – álltam föl
elgondolkozva az első zsákmányom mellől, majd felpillantottam kedvesemre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban nem tűntél valami lelkesnek – csóválta meg a fejét
nevetve, majd elém sétált és megfogta a kezemet. Én azonban közelebb akartam
lenni hozzá, így a karjaim automatikusan nyújtottam ki felé és fontam őket a
nyaka köré. Az ölelése ezúttal már egyáltalán nem volt hűvös, sőt! Sokkal
inkább kellemesen langyos volt. – Esme – motyogta halkan, miközben megpróbálta
lefejteni a karjaimat a nyakáról, majd amikor ez sikerült neki, megdörzsölte a
szabad bőrfelületet. – Kicsit óvatosabban, ha lehet – kuncogott. – A fejemet
még szeretném egy kis ideig a helyén tudni – viccelődött.</div>
<div class="MsoNormal">
- Oh, ne haragudj – léptem azonnal hátrébb és a kezeimet a
hátam mögé húztam. – Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni – néztem rá
bocsánatkérően.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi gond – rázta meg a fejét. – Majd hozzá fogsz szokni,
hogyan kezeld ezt a hatalmas erőt. Hamar bele fogsz jönni.</div>
<div class="MsoNormal">
Ismét elém lépett és visszahúzott magához.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarlak bántani – próbáltam hátrébb húzódni és szinte
hozzá sem érni a kezeimmel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már! Sosem tudnál kárt okozni bennem, ebben biztos
vagyok – puszilta meg az arcomat, én pedig engedtem a kérésének és a karjaimat
visszakulcsoltam a nyaka köré, de ezúttal már sokkal óvatosabban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha a szemem már aranybarna, akkor az erőm miért ilyen nagy
még? – jutott eszembe a kérdés hirtelen.</div>
<div class="MsoNormal">
- A vámpíroknak az első évben még nagyobb erejük van –
gondolkozott el. – Fél vámpír pedig csak körülbelül hat hónapig voltál, tehát
maradt még fél éved. Ennek elteltével bizonyára te is gyengébb leszel kicsivel,
de ne aggódj, annál azért hamarabb hozzá fogsz szokni – bíztatott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig, amit eddig tudtam, már az sem volt természetes –
néztem végig újra elmerengve magamon.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>–
Menjünk vissza! Szeretném végre látni a kislányunkat! – mondtam határozottan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni? –
bizonytalanodott most ő el egy kissé. – Az embereknek sokkal másabb az illatuk,
az övé pedig… - harapta el a mondat végét. – Mintha egy éppen leszokó félben
levő alkoholistát összezárnának egy üveg tequilával – hunyta le a szemeit egy
pillanatra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Képes vagyok háttérbe szorítani az ösztöneimet – feleltem
határozottan, majd kézen fogtam őt és elindultam vele vissza a házunkhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
Már messziről meghallottam azt az aprócska, egyenletes
hangot, ahogyan Isabella szíve vert. Furcsa mód, amikor felébredtem, fel sem
tűnt, most viszont mást sem hallottam, csak azt a halk dobogást. A házunk elé
érkezve, nem nyitottam be rögtön. Mélyet szippantottam a kinti friss, még
tiszta levegőből, majd Carlisle biztató mosolya után beléptem a házba. Először
nem mertem lélegezni. Mindenképpen látni akartam a lányomat és a légzés ezt
lehet, hogy tökre tette volna. Így hát visszafojtott lélegzettel álltam
szerelmem mellett, aki mindeközben egyik kezét finoman a derekamra tette.
Rosalie a kanapén ült, háttal nekem, így még nem láthattam a kezében tartott
kisbabát. Alice és Michelle közvetlenül mellette foglaltak helyet, míg a fiúk
körbe állták őket, mint egy védelmet nyújtva számára, ha esetleg mégis
elszabadulnék. Egyedül Nath állt hetykén a kanapé támlájának dőlve, keresztbe
font karokkal és láthatóan kissé mérges volt. Egy röpke pillanatra átfutott az
agyamon, hogy vajon miért viselkedik így, de aztán a gondolataim vissza is
terelődtek a kislányomra. Rose lassan felállt, mire a többiek együtt mozdultak
vele. Lassan fordult csak meg, karjait magabiztosan és védelmet nyújtva fonta a
pici köré, mintha tőlem, a saját anyjától kellene megóvni.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogyan a tekintetem meglátta azt a piciny kis arcocskát, az
ajkaim menten széles mosolyra húzódtak. Szőke rövid tincsei, akárcsak
Carlisle-é, aranylóan fénylettek, és a szemeit is egy az egyben az apjától
örökölte. Nem csak formára, hanem színre is. A kék íriszek kíváncsian jártak
ide-oda a helyiségben, majd rajtam állapodtak meg és pici ajkait halk gügyögés
hagyta el. Éreztem, hogy a szemeim bizseregni kezdenek, de én sem tudtam többé
már sírni. Pedig legszívesebben most elhullajtottam volna pár könnycseppet
örömömben.</div>
<div class="MsoNormal">
Szinte teljesen megfeledkeztem magamról és egy halk sóhaj
szakadt fel a mellkasomból, majd a levegőt lassan beszívtam a tüdőmbe. Az
illatok, amelyek most teljesen elárasztották az elmémet, egytől-egyig
mámorítóak voltak. Szerelmem karjai megfeszültek, hogy vissza tudjanak tartani,
ha esetleg előre lendülnék, de erre semmi szükség nem volt. Felnyitottam a
szemeimet, és mosolyogva pillantottam rá a lányomra. A kezem kinyúlt felé, de
Rose nem lépett közelebb. Helyette kérdőn nézett Carlisle-ra, de félszemmel még
mindig a mozdulataimat leste.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben vagyok – mondtam határozottan. Jonathan
felhorkantott, majd dühösen fújtatva ledobta magát a kanapéra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg ura a helyzetnek – bólintott rá Jasper, mintha
tudta volna használni rajtam a képességét. – Úgy tűnik, most már semmi nem
akadályoz ebben – vonta meg a vállát finoman elmosolyodva. Az első megdöbbenés
csak pár pillanatig tartott. Aztán Rose végül elindult felém. Ahogyan elém ért,
egy pillanatra még tétován húzta magához közelebb az édes kis csöppséget. Én az
ujjaimmal megcirógattam rózsás arcocskáját, majd átvettem őt Rosalie-tól.
Megbabonázva néztem a világoskék íriszekbe. A tekintete, akárcsak Carlisle-é,
teljesen ámulatba ejtett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyszerűen gyönyörű – motyogtam meghatottan, miközben
olyan óvatosan cirógattam a kezecskéjét, hogy szinte hozzá sem értem. Féltem,
hogy ezzel az új, nagyobb erőmmel esetleg kárt tehetnék benne. Aprócska
ujjaival körbefonta az én mutatóujjamat és ismételten gügyögni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindenkit megbabonáz – puszilta meg a hajamat szerelmem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak a saját nevetekben beszélj – horkantott fel
ingerülten Jonathan, majd fújtatva kirohant a nappaliból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a fenéért kell elrontani ezeket a gyönyörű
pillanatokat? – morrant fel Michelle, majd utána futott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Belé meg mi ütött? – kérdeztem csodálkozva, még mindig
utánuk bámulva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt majd ő maga elmondja – sóhajtott fel mögöttem
Carlisle. – Azt hiszem, fog kapni érte egy kisebb fejmosást.</div>
<div class="MsoNormal">
Beletörődve sétáltam el a kanapéig, majd leültem rá, a
többiek pedig mind elhelyezkedtek körülöttünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ismét csak másfél napig voltam eszméletlen? – kezdtem bele
az engem érdeklő témába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen – felelt Carlisle szűkszavúan.</div>
<div class="MsoNormal">
- És mi volt a baj? Miért nem kezdődött meg azonnal az
átváltozásom? Mitch egy-két szava még rémlik azelőttről, hogy elájultam volna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi arra gondoltunk, hogy esetleg nem volt annyi
vámpírméreg már a szervezetedben, ami elegendő lett volna hozzá. Ezért
haraptalak meg újra…</div>
<div class="MsoNormal">
- De más gond nem volt, igaz? Miután elvesztettem az
eszméletemet. Isabellával is minden rendben volt?</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyedül a te életed volt veszélyben – mondta kicsit
halkabban. – Pár percig tényleg azt hittem, hogy elveszítelek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Inkább beszéljünk másról – indítványozta Alice csevegő
hangnemben. – Hogy érzed magad az új külsődben? – vigyorodott el kissé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még egy kicsit furcsa – hümmögtem. – De meg tudom szokni
nevettem fel halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
Isabella nem sokkal később elaludt a karjaim között, a
többiek pedig szép lassan szétszóródtak a házban. Vagyis, csak a fiúk, mert a
lányok továbbra sem tudtak elszakadni a kicsitől. A nap hátralévő részében
végig ott ültünk a nappaliban és beszélgettünk, vagy éppen csodáltuk a békésen
szunyókáló, legújabb családtagunk rózsás arcát. Úgy éreztem, ezt a pillanatot
semmi sem tudná tönkretenni. Annyira tökéletes volt… Carlisle végre nyugodt
lehetett, hiszen most már sem én, sem pedig a kicsi nem voltunk veszélyben. A
gyerekek kaptak egy kistestvért, Rose pedig szinte a sajátjaként szereti őt már
most is. Látom a szemeim előtt, hogy mennyire el lesz halmozva jóval ez a
kislány. De hát, megérdemli, hiszen egy igazi kis csoda a mi családunkban.
Mosolyogva hajtottam a fejemet szerelmem vállára, majd mintha még tudnék
aludni, lehunytam a szemeimet és így álmodoztam tovább.</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-39498972472710997692012-02-05T18:03:00.004+01:002012-02-05T18:03:29.635+01:00Díj :)Sziasztok!<br />
<br />
A blog hosszú idő után újra egy díjjal gazdagodott, amit ezúttal nagyon szépen köszönök <a href="http://wincsee.blogspot.com/">Winnie</a>-nek és <a href="http://wwwalicebrandon.blogspot.com/">Alicebrandon</a>-nak! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKIfT12KmMd834vnm7XPqvpqvabA9PWKJFCN0gbci6n274g-OeeqFvLkxoXN19-ls4P0B2w1oK_vbBDmR8Uw3AEd9WWgBharXCpGDMwG51amoXwEOIRKl4sx57M4q7Iwr80dAVE_Udxxe4/s1600/d_j.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKIfT12KmMd834vnm7XPqvpqvabA9PWKJFCN0gbci6n274g-OeeqFvLkxoXN19-ls4P0B2w1oK_vbBDmR8Uw3AEd9WWgBharXCpGDMwG51amoXwEOIRKl4sx57M4q7Iwr80dAVE_Udxxe4/s1600/d_j.jpg" /></a></div>
<br />
Szabályok:<br /> 1. Tedd ki a képet a blogodra!<br /> 2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!<br /> 3. Írj le 6 dolgot magadról!<br /> 4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!<br /> 5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!<br />
<br />
Nos, a '6 dolog rólam' rész nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de azért megpróbálkozom vele :D<br />
- A kezdetekben még nem Carlisle volt a kedvencem a szereplők közül. Kellett hozzá egy kis idő, mire őt is észrevettem, de onnantól kezdve már ő a favorit! :D<br />
- Főként a töltelék nélküli és az ostyás csokikat részesítem előnyben, de gumicukorból bármi jöhet ^^ :D<br />
- Nyár óta rászoktam a fülbevalókra :D<br />
- Ha egy könyv igazán megtetszik, akkor azt utána nem tudom letenni a kezemből, csak ha erőszakkal veszik el tőlem x'D<br />
- Tanulásban inkább a matek az erősségem, de a törit már annál kevésbé szeretem :/<br />
- A Twilight megjelenése óta sokkal több új vámpíros filmet nézek meg, de ezeket sajnos zömében meg is bánom :/<br />
<br />
A (ez esetben) 3 blogíró pedig, akinek tovább küldeném:<br />
<a href="http://www.carlisleandesme-carly.blogspot.com/">Carly</a><br />
<a href="http://vanilia-gondolatok.blogspot.com/">Vanília</a><br />
<a href="http://mosialomvilaga.blogspot.com/">Mosi</a><br />
<br />
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám! :)<br />
<br />
Puszi: JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-10297041291478778822012-02-04T18:34:00.001+01:002012-02-04T18:41:46.140+01:00Új történetötlet - Prológus<b>Sziasztok!</b><b><br /></b><br />
<b><br /></b><br />
<b>Ma ismét jelentkezem és ezúttal már a prológussal :D Örültem, hogy ilyen hamar kaptam visszajelzéseket, ezért is kerül már fel ma, mert eredetileg csak maximum holnap estére terveztem :) Ebből még nem sok mindenre lehet rájönni, éppen ezért egy kis ismertetőt is fűzök hozzá, csak hogy magatokban már elkezdhessétek fűzni a szálakat ;)</b><br />
<b><br /></b><br />
<b>Lényegében:</b><br />
<br />
Esme egy árvaházban nevelkedett föl a szülei halála után, és ezt a helyet mindmáig az otthonának tekinti. Forks árvaháza igencsak szűkölködik a pénzben, amit ő a nevelőkkel együtt próbál kipótolni. Azonban egy huszonkét éves lánynak még a tanulás lenne a feladata... Aztán elkezdődik az események sorozata. Új orvos jelenik meg a városi kórházban és még egy furcsa, titokzatos család is meglátogatja az árvaházat, hatalmas ajándékokkal halmozva el a gyerekeket. Az ünnepek alkalmával Esme és a többi ápoló azt sem tudják, hová kapkodják a fejüket. Fogalmuk sincs, mi változott meg, amiért hirtelen ennyi adományt kap az intézmény. A következő karácsony azonban még valakit hoz magával. Azt a híres orvost, akit mindeddig Esmé még csak hallásból ismerhetett...<br />
<br />
<b>És, most jöjjön a várva-várt prológus :) Bár azt hiszem, ezzel is éppen eleget elmondtam már... Egyetlen kérésem lenne: Segítenétek a címválasztásban? :D</b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial", "sans-serif";">Elmélázva néztem kifelé a hóesésbe az
árvaház ablakán keresztül. A tenyeremet a hideg üvegre simítottam, úgy
csodáltam a sűrűn eső pelyheket. Gyönyörű volt, ahogy Forks kihalt utcát
fokozatosan fehér takaróba vonták. Sehol nem volt egy keréknyom sem, ami elrondította
volna ezt a csodálatos látványt. De hát miért is lett volna? Évente jó, ha
három-négyszer jönnek ide látogatók. Szinte csak akkor, amikor látogatási idő
van. Pontosabban szólva, még akkor sem sokszor. Ebben a kisvárosban nem él sok
család, de annál több árva gyermek. Sokan már hosszú évek óta itt laknak.
Némelyiküket lassan el is kéne engednünk, hiszen nemsokára már nagykorúak
lesznek. Mi mégis tovább marasztaljuk őket. Bár megkapják a megfelelő tanítást,
mégsem könnyű egy nincstelen tizennyolc éves fiatalnak, szinte még gyereknek,
munkát találnia. A kisebbek pedig évről-évre szomorúbbak lettek. Ők úgy hitték,
a családoknak csak az édes kisbabák kellenek, és ezért nem veszi magához őket
senki sem, pedig ez nem így volt. Ha megtehetném, én magamhoz venném
valamennyiüket, de erre nekem sem volt lehetőségem. Ennek az egyik fő oka az
volt, hogy én is itt éltem velük az árvaházban, mindössze két ápolóval és két
felügyelő nővérrel együtt. Számunkra is ez a hely jelentette az otthont, hiszen
nem volt hová máshová mennünk. Az én feladatom a tanítás volt, hiszen ehhez
értettem a legjobban. Jól szót értettem a gyerekekkel és ők is szerettek engem.
Ami pedig azt illeti, én is itt nőttem fel. A szüleim még kicsi koromban
meghaltak, így kerültem ide. Ugyan lett volna érdeklődő felém, amint kicsit
jobban „megismertek” engem, már közel sem érdeklődtek annyira, mint előtte.
Kislányként ugyanis én eléggé szótlan voltam, már-már szinte egyetlen szót sem
szóltam. Emellett pedig félénk is voltam és nem nagyon bíztam senkiben sem.
Egyetlen barátnőm volt akkoriban, mégpedig a húgom, Elizabeth. Ő viszont a
szöges ellentétem volt. Cserfes, egyfolytában mosolygó, vidám kislány. Talán
azért, mert ő akkor nem fogta még föl, mit is jelentett anya és apa halála.
Mindössze öt éves volt, így nem volt nehéz szülőket találnia. Vele azóta is
tartom a kapcsolatot, de nagyon messze él tőlem. A családja itt él a közelben,
de ő maga éppen Olaszországban tanul egy neves egyetemen. Én pedig itt vagyok
nap, mint nap az árvaházban és a gyerekekkel foglalkozom. Félre értés ne essék,
imádom ezt csinálni, hiszen nagyon szeretem a gyerekeket, mégis hiányzik néha
egy család. Nem, mintha itt nem kapnám meg ugyanazt a szeretet a gyerekektől,
mégis teljesen más lehet az otthoni hangulat. Egy huszonkét éves lánynak még
szüksége lenne a szülei támogatására. Ezzel ellenben én már évek óta a saját
utamat járom, mindenféle külső segítség nélkül. Számomra a gyerekek olyanok
voltak, mintha a sajátjaim lettek volna. Hiába volt még bennem kevés év,
megedződtem az itt eltöltött évek alatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Arial", "sans-serif";">Eléggé problémás volt itt az éltünk.
Ugyan a város minden hónapban megadta a kijáró pénzt az árvaháznak, mégis,
szinte napról-napra kellett élnünk. Még az ünnepekkor is nélkülöznünk kellett.
Az itteni gyerekeknek semmit nem jelentett az ajándék szó. Sokkal inkább az
adomány, amit néhány kedves család adott a látogatásuk során. A nagy létszám
miatt azonban ezt mindig gyorsan feléltük, így visszajutottunk ugyan oda,
ahonnan elindultunk. A szüleimtől örökölt pénz egy részét a tanulmányaimra
tartogattam, hogy ha egyszer majd megtehetem, elmehessek lediplomázni, hogy
aztán hivatalosan is taníthassak. Amíg azonban nem volt diplomám, egyetlen
iskolában sem dolgozhattam teljes munkaidőben. Csak rajzot és művészeteket
taníthattam, szinte semmi pénzért, de még az is több volt, mint a semmi. A
többi ápolónőnek, velem ellentétben azért volt más munkája is. Felváltva jártak
be a helyi kórházba, hogy kisegítsék az árvaházat. Ők is ugyanabban a
helyzetben voltak, mint én. Nem volt családjuk, akit el kellett volna tartaniuk.
Csak egymásra számíthattunk. A bizalom azonban mindünknek kölcsönös volt a
másik felé.</span></div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-54023032495187473102012-02-04T14:52:00.001+01:002012-02-04T14:52:04.219+01:00Egy kósza ötlet :)Sziasztok!<br />
<br />
Arra gondoltam, hogy mivel egy rövidebb történethez már mindenképpen van elég ötletem, így ezt most meg is osztanám veletek :) Az elmúlt hónapokban, amikor nem jött az ihlet a két történethez, eszembe jutott egy teljesen új. Természetesen ez is Carlisle és Esme történet lenne és ugyanúgy vámpíros, ha minden igaz :) Szóval arra gondoltam, hogy mivel a prológusa már elkészült, feltehetném. Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy egyáltalán érdemes-e a folytatáson törnöm a fejemet. Természetesen még nem tennék belőle fel többet, amíg az előző történetnek vége nem lesz a blogon, de az ötletekre és véleményekre azért kíváncsi vagyok :) Teszek ki oldalra is egy szavazást, de ide is leírhatjátok a véleményeteket, ha gondoljátok. Ha úgy vélitek, még egy kicsit korai lenne és majd csak később tegyem fel, akkor majd csak a történet végéhez közeledve hozom fel újra a témát :) Szóval, vároma válaszokat! :)<br />
<br />
Puszi: JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-25646563550178222682012-01-27T20:10:00.002+01:002012-01-27T20:10:08.648+01:0084. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Nos, ide is megérkeztem :D Bár előrejelzés nélkül, de meghoztam a friss fejezetet. Kicsit rövidebb lett ugyan, mint ahogyan azt megszokhattátok, de a következő fejezetbe tervezem a nagy eseményeket :D Ebbe már nem fért volna bele az egész, így hát inkább lezártam itt :) Viszont azt hiszem, sejthetitek majd a végén, hogy mik is lesznek azok a nagy események a folytatásban ;) A másik ok, hogy már ma felkerül a friss, hogy a hétvégét ismét nem otthon töltöm, így hát nem tudnék már ülni rajta, hogy gondolkozzak. Szóval, jó olvasást kívánok hozzá! :)<br />
<br />
U.i.: A kommenteket bepótolom majd a rendszeresen olvasott blogokon! :)<br />
<br />
Puszi<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy teltek-múltak a napok és hónapok, mind egyre
izgatottabbak lettünk. Esme pocakja a hatodik hónap után rohamos növekedésbe
kezdett, ami egyre inkább akadályozta őt a mozgásban, így rövid időn belül
eljutott addig a pontig, hogy a nap nagy részét már tényleg szinte csak az
ágyban töltötte. Ahogy elérkezett a kilencedik hónap elejéig, én is szabadságot
vettem ki a kórházban, hogy mellette lehessek. Michelle ugyan próbált
győzködni, hogy ő is tudja majd kezelni a helyzetet, én mégis ott akartam
lenni, amikor a gyermekem megszületik. Esmének szüksége lesz rám közben, majd
az átváltozása alatt is.</div>
<div class="MsoNormal">
Mélyet sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, hogy Mitch és Nath
már csak addig maradnak nálunk, amíg a kicsi meg nem születik. Akármennyire is
bizonygattuk nekik, hogy nem zavarnak, ők csak tovább erősködtek. Nem akarták,
hogy túlságosan feltűnőek legyünk a városban, amiért valamilyen szinten meg is
értettem ezt a döntésüket. Viszont Michelle mégis csak a testvérem,
természetes, hogy marasztalni akarom! Mindeközben Nora és Nick is folytatták a
világkörüli útjukat, hogy megfelelő helyet találjanak maguknak. Így már csak heten
maradtunk a hatalmas házban.</div>
<div class="MsoNormal">
A gondok azonban még mindig nem tűntek el teljesen a fejünk
fölül. Rose és Emmett kapcsolata kezdett feszegetni egy bizonyos határt, amitől
a lányunk lassan szinte depresszióba esett. Még mindig nem mondta el neki, hogy
mik is vagyunk mi, de ez az én hibám volt. Nem lett volna szabad ennyire
halogatnom. Mégis, azt akartam, hogy mindenki biztonságban lehessen. Esme
terhes és pár hónnappal ezelőtt nem tett volna valami jót neki az idegeskedés
Rose miatt. Mégis rossz döntés volt, úgy érzem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Min töröd a fejed? – kérdezte halkan szerelmem.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem néztem rá, helyette inkább a falat bámultam merev
tekintettel és úgy válaszoltam neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie-n és Emmett-en – feleltem szűkszavúan, de ennyiből
is érteni lehetett már.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is tudod, hogy ha megtudja, mik vagyunk, és mégsem
érdekli, mert szereti Rose-t, akkor ide fog jönni. Az pedig sem jelen esetben,
sem pedig egy hónap múlva nem lenne tanácsos, amikor pedig éppen az
átváltozásom után leszek. Beszélj Rosalie-val és engedd meg neki. Így mindenki
csak szenved, és sosem jutunk előrébb.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy gondolod, Emmett jobban járna, ha téged látna meg
ilyen állapotban? – néztem végig rajta elhúzva a számat, de rögtön meg is
bántam. – Esme… - fogtam meg a kezét, ahogy fel akart ülni az ágyban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, Carlisle! – rázta le magáról az érintésemet. – Te is
tudod, mennyire nem szeretem, ha így beszélsz az állapotomról. Én vállaltam ezt
az egészet! Nem érdekel, hogy a kicsi eltöri a bordáimat és, hogy tele vagyok
kék-zöld foltokkal, mert szeretem őt. Bármennyire is nem tetszik ez neked. És
most már végig fogom csinálni ezt az egy hónapot. Nem most fogom feladni! – Egy
könnycsepp végigfolyt az arcán, amit kissé bosszúsan törölt le onnan. – A
fenébe… - morgolódott, majd fogott egy zsebkendőt és megtörölte vele az arcát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, én nem azért mondtam – álltam föl az ágyról,
majd átsétáltam az ő felére és letérdeltem elé a földre. – Te is tudod, hogyan
gondoltam. Emmett-et valószínűleg megijesztené a látványod – simítottam végig
lágyan az arcán. – Ne haragudj…</div>
<div class="MsoNormal">
- Jaj, hogy én miért nem tudok huzamosabb ideig haragudni
rád… - sóhajtotta.</div>
<div class="MsoNormal">
Halkan felkuncogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megyek, beszélek Rosalie-val, rendben? – emeltem föl az
állát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze – dőlt vissza lassan a segítségemmel az ágyba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sietek vissza hozzád – pusziltam meg finoman a homlokát,
miután gondosan betakargattam őt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Rose szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az Emmett-el eltöltött idő mindig nagyon gyorsan eltelt.
Szinte észre sem vettem, és máris sötétedni kezdett. A medvetámadása óta már
hónapok teltek el és mi egyre közelebb kerültünk egymáshoz, mégsem történt
semmi több. Ugyan többször is tett célozgatásokat rám, sosem csókolt meg, ami
kezdett egy kissé elbizonytalanítani. Talán ő nem is szerelmes belém úgy, mint
ahogyan én belé. Így pedig nagyon is veszélyes lenne elmondanom neki az igazat
magamról. Ha utána nem maradhat velem, akkor semmi értelme nem lenne.</div>
<div class="MsoNormal">
A mai nap azonban teljesen másként indult. Ahogy elértem a
házukig, ahol a szüleivel élt, ő már kint várt rám a ház előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt, Rose – köszöntött boldogan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt – mosolyogtam vissza rá. – Minek az a kosár? –
kérdeztem a kezében levő tárgyra mutatva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Arra gondoltam, esetleg elmehetnénk piknikezni. Tudok egy
nagyon szép helyet az erdőben – vigyorodott el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez esetben, örömmel veled tartok – karoltam belé és
azonnal útnak is indultunk az erdő felé. Teljesen megbíztam benne, így hát nem
kérdezősködtem többet, csak hagytam, hogy vezessen a számára ismerős hely felé.
Az út végig csöndben telt, de számomra szükségtelenek is voltak a szavak. A
pillanat önmagában elég volt, hogy az arcomon végig egy mosoly virítson.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meg is érkeztünk – állt meg hirtelen, mire én a
tekintetemet felkapva egy gyönyörű tisztást láttam meg. Valahol messze egy
patak csörgedezését lehetett hallani.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez meseszép – szakadtam el tőle, majd besétáltam a tisztás
közepére a sok színes virág közé és forogtam párat. Még soha, senki mellett nem
éreztem olyan boldognak magam, mint most Emmett mellett. Aztán hirtelen, mintha
elveszítettem volna az egyensúlyosam, eldőltem a fűszálak és a virágok között.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rose! – szaladt oda hozzám azonnal Emmett. - Jól vagy? –
kérdezte, de amint meglátta a vigyorgó arcomat, ő is felnevetett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze – ültem fel, majd felé nyújtottam a kezem, mutatva,
hogy mit szeretnék. – Nem kell az a pléd – legyintettem, amikor már nyúlt érte,
hogy leterítse a földre.</div>
<div class="MsoNormal">
Ő csak megvonta a vállát, majd helyet foglalt mellettem.
Hosszú percekig csak néztük egymást mosolyogva és kezdtem ismét felbátorodni.
Ha egy férfi ennyi időt tölt el egy nővel, az nem hiába van.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretnék veled megbeszélni néhány fontos dolgot – szólalt
meg nem sokkal később. A szája sarkában még mindig ott bujkált egy kis mosoly,
de a hangja ezúttal már teljesen komolyan csengett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, azt hiszem nekem is ideje lenne megosztanom veled
valamit – bólintottam rá egy hirtelen döntés után. Nem akartam tovább húzni ezt
a beszélgetést. Minél később mondom el neki, annál jobban fog fájni mind a
kettőnknek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Had kezdjem én – állított meg, feltartva maga elé a kezét.
– Már napok óta erre készülök, mert amilyen szerencsém van, még ezt is el
tudnám rontani – csóválta meg a fejét. – Már a kezdetekben, amikor
találkoztunk, éreztem, hogy te más vagy, mint a többi lány. Fogalmam sincs,
hogy miként csináltad, amikor megmentettél, de nem is érdekel. Azóta már
hónapok teltek el és én egyre erősebbnek érzem ezt az érzést. – Zavartan túrt
bele a hajába. – Ne haragudj, nem vagyok hozzászokva ehhez a helyzethez –
engedett meg magának egy kicsiny mosolyt, majd újra elkomolyodott. – Szeretlek,
Rose – mondta ki végül a számomra oly rég várt szavakat. Én viszont, ahelyett,
hogy a nyakába ugrottam volna, csak lehajtottam a fejemet és szomorúan néztem
magam előtt a fűszálakat. Most, hogy ez tudatosult bennem, egyszerre örültem
neki és keserített is el. Mi lesz, ha miután elmondom neki az igazat, már nem
fog szeretni? Vagy csak nem mer majd szeretni… Azt nem bírnám ki. – Valami gond
van? – emelte föl az államat és most először láttam őt ennyire bizonytalannak.
Mindig szókimondó típus volt, de hogy ezt miért nem mondta el nekem hamarabb,
azt nem tudtam megfejteni. – Azt hittem, örülni fogsz majd neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök is – vágtam rá azonnal, mielőtt még jobban
elbizonytalanítottam volna őt. – Nem arról van szó, hogy ne estek volna jól
ezek a szavak, mert én is hasonlóképpen érzek, de van valami, amit tudnod kell
rólam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne kímélj – nézett rám érdeklődve, de a szavaim hallatán a
boldog csillogás már megjelent a szemeiben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hosszú történet és… meglehetősen ijesztő – figyelmeztettem
őt, Emmett azonban továbbra is nyugodtan ült velem szemben. – Rendben –
sóhajtottam, majd egy mély lélegzet után belekezdtem. – Elég bonyolult és nem
is tudom, hogyan kezdhetnék hozzá… Gondolom, észrevetted már rajtam a
különbségeket. A szemem aranyszínű és bár a te jelenlétedben sohasem történt
ilyen, a színe változik. A bőröm – fogtam meg a kezét – hófehér és jéghideg.
Mindez neked is feltűnt már, ebben biztos vagyok, de nem véletlenül van ez így.
Én… én… vámpír vagyok, Emmett. – Félve néztem fel rá, miután még hosszú
másodpercekig nem szólalt meg. De legalább nem futott még el…</div>
<div class="MsoNormal">
- Te most csak viccelsz – rázta meg a fejét, idegesen nevetgélve.
– Csak ugratsz, igaz? Ha vissza akarsz utasítani, azt tedd meg nyíltan. Nincsen
szükségem ilyen lehetetlen butaságokra. Csak azt sajnálom, hogy ilyen hülye
voltam, hogy azt hittem, te is szeretsz engem. De úgy tűnik, csak felelősséget
éreztél irántam, miután egyszer megmentettél.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, Emmett, nem erről van szó! – állítottam meg őt
gyorsan. – Én tényleg vámpír vagyok és szeretlek téged!</div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen ugrott föl mellőlem, majd pár lépéssel arrébb
megállt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor bizonyítsd be! Mutasd meg, hogy miben vagy más, mint
az emberek! – mondta halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
Bizonytalanul álltam fel én is, miközben végig tartottam
vele a szemkontaktust. Aztán hirtelen futásnak eredtem és tettem egy kört a
tisztás körül, aztán két méterre tőle ismét megálltam. Elképedve nézett rám. Aztán
egy ugrással a legközelebbi fán termettem, ő azonban csak a szemeit kapkodta
utánam. Puhán értem földet a fatörzs mellett, majd a tenyereimet a durva
kéregre simítottam és egy mozdulattal kettétörtem a törzset. A hangra azonnal
megtalált engem és az arca egyszeriben rémültté változott, de mégis ottmaradt,
egy helyben állva a tisztás közepén.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyorsabb és erősebb vagyok az embereknél – mondtam, éppen
csak annyira hangosan, hogy ő meghallhassa. – Minden érzékszervem
kifinomultabb, mint az övéké. Arra például egy patak csörgedezik a távolban –
mutattam észak felé. – De a te szívverésedet is hallom – mondtam egy kicsivel
halkabban, újra közelítve hozzá. – De neked nem kell félned tőlem, ahogyan
egyetlen más embernek sem. Senkit sem bántok – próbáltam megnyugtatni őt, mert
szembe jutott, hogy erről az igencsak fontos információról még nem szóltam
neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- De hiszen vámpír vagy! – értetlenkedett. – Mivel
táplálkozol, ha nem emberekkel?</div>
<div class="MsoNormal">
- Állatok vérével. Úgymond, vegetáriánus vagyok. Például…
könnyen leterítek akár egy medvét is – céloztam a megmentésére és ő azonnal meg
is értette.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát így tudtál megmenteni – hüledezett. – Ó, te jó ég! –
tűrt bele a hajába idegesen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett, én megértem, ha most félsz tőlem, bár teljesen
alaptalanul, mert sosem bántanálak téged, de ez vagyok én. Végig ez voltam. Még
mindig én vagyok az, csak most már tudod a titkomat is. Gondolj csak vissza az
együtt eltöltött hónapokra!</div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem… nekem gondolkodnom kell – hátrált tőlem egy lépést.
– Ha tényleg igaz minden, amit mondasz és szeretsz engem, akkor hagyj nekem
időt megemészteni ezt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen – bólintottam rá szomorúan. – De kérlek –
szóltam még utána -, ne mondd el senkinek. Nem véletlenül csak most osztottam
meg veled. Ha másoknak is elmondod, azzal nem csak engem, hanem az érintett
személyeket is bajba sodrod – figyelmeztettem őt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogom senkinek sem elmondani – biztosított, majd még
bizonytalanul fordult vissza az erdő széléről.</div>
<div class="MsoNormal">
- Menjél csak – biccentettem. – Hazatalálok egyedül is.</div>
<div class="MsoNormal">
Szó nélkül tűnt el a fák között, mire belőlem kitört a
hisztérikus zokogás. Ösztönösen akartam megtörölni a szemeimet, de azok
teljesen szárazak voltak. Nem mehetek haza ilyen állapotban. Alice biztosan
látta, hogy mi történt és Jasper is érezni fogja, ha a közelében leszek. Ó, és
még Carlisle-nak és Esmének is csalódást okozok. Hiszen Carlisle még nem
tartotta ezt jó ötletnek, de én egyszerűen képtelen voltam tovább magamban
tartani.</div>
<div class="MsoNormal">
Talán órákig is ott voltam még a réten, de az állapotom nem
sokat javult. Még mindig a zokogástól rázkódva vettem magamhoz a kosarat és a
plédet, majd futásnak eredtem. Először Emmett-ék házához mentem, majd
észrevétlenül a küszöbre tettem a réten otthagyott holmikat. Nagy volt a
kísértés, hogy benézzek hozzá az ablakán, de végül gyorsan elfutottam onnan. Ahogy
hazaértem, zaklatottan léptem be a házunkba, de szerencsére senki sem volt a
nappaliban, így csak fölrohantam a szobámba. A nap hátralévő részét végig ott
töltöttem, amikor egyszer csak halk kopogtatás szakított ki az egyre bonyolódó
gondolataim közül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szabad – suttogtam szinte alig hallhatóan. Carlisle lépett
be a szobába és amint rám nézett, rögtön látta, hogy valami nagy baj van.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie, mi történt? – hüledezett, ahogy odasietett
hozzám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én… én… nagyon rossz dolgot tettem – motyogtam magam elé,
helyet engedve neki is az ágy szélén.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi történt? Ugye nem bántottál senkit sem? – kérdezte
azonnal.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, erről szó sincs! – ráztam meg gyorsan a fejemet. –
Sosem tenném, de… - lehajtottam a fejemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem
közben. – Elmondtam Emmett-nek, hogy vámpír vagyok – mondtam ki végül, majd a
zokogás újult erővel tört ki belőlem.</div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú percekig nem szólalt meg, csak a hátamat simogatta
nyugtatásképpen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bizonyára jó okod volt rá, hogy ezt tedd – jegyezte meg
végül halkan. A hangja egyáltalán nem tűnt csalódottnak vagy szomorúnak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerelmet vallott nekem – estem kétségbe. – Egyszerűen
képtelen voltam tovább titkolózni előtte. Joga van tudni, hogy mi vagyok, ha
együtt akar velem lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Cssh… tudom – ölelt magához gyengéden. Az arcomat a
nyakába fúrva zokogtam tovább.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek, ne haragudj rám! – kaptam fel a fejem hirtelen. –
Én nem nektek akartam ezzel rosszat…</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, és nem haragszom – simogatta meg finoman az
arcomat. – Emmett hogyan reagált rá?</div>
<div class="MsoNormal">
- Először… először azt hitte, hogy csak viccelek –
szipogtam. – Próbáltam őt meggyőzni róla, hogy igazat mondok, ezért megmutattam
neki pár képességemet. Látszott rajta, hogy nagyon megrémült, de nem futott el.
Gondolkodási időt kért, hogy tisztázhassa magában ezt az egészet. Aztán hazament.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolod, hogy van okunk attól félni, hogy esetleg
elmondja valakinek? – kérdezte komolyan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem… nem hinném – ráztam meg a fejem. – Megkértem rá, hogy
ne tegye ezt, mert azzal nem csak engem, hanem saját magát és másokat is
veszélybe sodorhat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól tetted, hogy elmondtad neki – szólalt meg kis idő
elteltével. – Még ha most nem is alakultak a legjobban a dolgok, ha tényleg
szeret téged, akkor legalább egy beszélgetés erejéig felkeres majd téged.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor nem haragszol rám? – néztem föl rá szomorú szemekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyáltalán nem – rázta meg a fejét, majd egy puszit adott
az arcomra. – Meglásd, minden helyrerázódik majd idővel, csak türelmesnek kell
lenned. - Felállt az ágyam széléről, majd úgy fordult vissza felém. – Mit
szólnál egy vadászathoz? Az némileg megnyugtatna téged.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi lesz Esmével? Nem maradhat itthon egyedül –
tiltakoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Alice és Jasper nemsokára itthon lesznek. Csak öltözz át
és indulhatunk.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután elhagyta a szobát, én pedig lassan nekikezdtem az
öltözködésnek. Jól estek Carlisle szavai, de még mindig alig tudtam elhinni,
hogy nem haragszik rám. Azt hittem, majd kiabál velem, amiért elmondtam
Emmett-nek, de még csak egy rossz szava sem volt. Sőt, még ő nyugtatott meg
engem. Bár, még sosem láttam őt igazán mérgesnek. Legalábbis a családdal
szemben nem. Az, hogy más, ellenséges vámpírokra miként tekintett, már más
kategóriába tartozott. Kissé megkönnyebbültem tőle, hogy legalább ez a része
nem alakult olyan rosszul a dolognak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gondolataimba merülve sétáltam vissza a szerelmemmel közös
szobánkba. Nem gondoltam volna, hogy Rose magától rászánja magát erre a
döntésre, de úgy tűnik, tévedtem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hallottam, mi történt – szólalt meg halkan, ahogy
becsuktam magam mögött az ajtót. – Mi lesz most?</div>
<div class="MsoNormal">
Odasétáltam mellé, majd leültem az ágy szélére - mint nem
sokkal ezelőtt Rosalie-nál is - és megfogtam a kezét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom. Szerintem Emmett nem fogja egy kis nehézség
után elhagyni Rose-t.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy kis nehézség? – vonta föl a szemöldökét. – Azért a
vámpírságot nem egy kis nehézségnek mondanám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is tudod, hogyan értettem – csóváltam meg a fejem. – Ha
Emmett tényleg szerelmes, nem ez lesz az, amitől elmenekül. Én bátornak
ismertem meg őt. Gondolj csak vissza rá, hogy te is szinte semmibe vetted ezt
az „apróságot”.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az más volt. Én előtte már három éve a legrosszabbra
számítottam, hiszen sejtettem, hogy mi vagy. Nem akkor kellett megtudnom,
amikor már beléd szerettem. Bár, ez nem jó megfogalmazás, mert ez már
tulajdonképpen az első pillanatban megtörtént.</div>
<div class="MsoNormal">
- És akkor szerinted hogyan kezeli majd a helyzetet? –
kérdeztem kíváncsian.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom, de biztosan nem holnap tűnik majd föl. Kicsit
több időre lesz szüksége ahhoz, hogy mindezt megeméssze magában.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak Rosalie bírja ki azt az időt… - sóhajtottam föl
gondterhelten.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha jól hallottam, neked vadásznod kell menned – simogatta
meg az arcomat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem baj? – emeltem rá a tekintetem. – Csak nem akarom,
hogy ebben a helyzetben egyedül legyen. Legalább érezze, hogy számíthat ránk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Dehogyis baj – legyintett szerelmem. – Ha megtehetném, én
is veletek tartanék, de a jelen helyzetemben nem nagyon van rá módom – simított
végig szeretetteljesen a hasán.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha bármi gond van, azonnal keressetek meg minket vagy
Michelle-t a kórházban, rendben?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lesz gond –szorította meg a kezemet finoman. – Te helyettem
is eleget aggódsz, úgyhogy nekem már nem kell – kuncogott fel halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Vigyázz magadra – csókoltam meg puha ajkait, majd
felálltam mellőle és elindultam lefelé a nappaliba. Ha jól hallottam, Alice-ék
is megérkeztek, úgyhogy mindjárt indulhatunk is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Esme szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mélyet sóhajtottam, amint Carlisle elhagyta a szobát.
Rosalie és Emmett kapcsolata járt a fejemben. Ugyan az meglepett, hogy a fiú
még csak most vallotta be az érzéseit Rose-nak, mert őt inkább olyan
szókimondónak gondoltam volna. Az pedig, hogy Rose is ennyire visszafogott volt
mellette, csak még nagyobb meglepetés volt számomra. Bár nehezen tudott akárkit
a szívébe zárni, aki egyszer bekerült oda, az örökre ott is maradt. Ezt
jelentette nála a szenvedélyes szeretet. Féltem, hogy talán nem lesz igazam és
Emmett-nek eszébe sem fog jutni eljönni Rosalie-hoz, mégis újra meg újra el
kellett mondanom magamnak: Én is féltem először a vámpíroktól, annak ellenére
is, hogy Carlisle-nál még a nyomát sem láttam, hogy bántani akart volna engem a
kórházban, pedig megtehette volna. Ez volt az, ami reményt adott akkor. Ahogyan
ez lehet az egyetlen biztosíték arra is, hogy Emmett nem menekül el. Rose sosem
bántotta őt, ebben biztos vagyok. Azt nem tudta volna eltitkolni előlünk.</div>
<div class="MsoNormal">
Fáradtan húztam magamra a takarót, miután kényelmesen
elhelyezkedtem a párnák között. Bár szerettem volna megvárni, amíg Carlisle-ék
visszaérnek, hátha én is tudok beszélni egy kicsit Rose-zal, de a fáradtság
felülkerekedett rajtam és nem sokkal később már mélyen aludtam. Csak valamikor
kora hajnalban tértem magamhoz, de akkor is még az álom határán voltam. Annyi
azért tudatosult bennem, hogy Carlisle befeküdt mellém és hátulról szorosan
hozzám simult, majd már újra el is aludtam.</div>
<div class="MsoNormal">
A napok rohamosan teltek ezután. Emmett még mindig nem
jelentkezett és én kezdtem egyre inkább attól tartani, hogy tényleg nem látják
többet egymást Rose-zal. Szerelmem azonban minden nap bíztatott engem. Furcsa
mód, ezúttal ő tűnt a magabiztosabbnak ebben a dologban, pedig legelőször még
én bizonygattam annyira, hogy így lesz. Rose egész nap a szobájában üldögélt,
így nekem nem nagyon volt alkalmam beszélni vele. Két hét telt el a vadászatuk
óta, de azóta egyszer sem mozdult ki onnan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aggódok Rosalie miatt – sóhajtottam halkan, Carlisle
mellkasára hajtva a fejemet. – Két hete csak a szobájában gubbaszt… Nem tudnánk
tenni valamit? Talán… - Carlisle egy határozott mozdulattal elhallgattatott
engem, ahogy mutatóujját a számra tette.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy mire gondolsz, de ez nem lehetséges – csóválta
meg a fejét. – Én is gondoltam már rá, hogy beszélhetnénk Emmett-tel, de mégis
mit mondhatnánk neki? Ha fél, akkor csak még jobban megijesztenénk. Rose azt
ígérte neki, hogy gondolkodási időt hagy neki. Ha pedig nem tartja ezt be,
akkor Emmett is el fog bizonytalanodni. Mindemellett úgy vélem, hogy Emmett van
olyan úriember, hogy még ha nem is marad Rosalie-val, ezt személyesen fogja
vele közölni. Ha tényleg szereti őt, meg fogja érte tenni, bármennyire is tart
tőlünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért vagy ebben olyan biztos? – kérdeztem kétkedve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Például azért is, mert én is szeretlek téged és meg sem
fordulna a fejemben, hogy búcsúzás nélkül menjek el. Ne értsd félre, eszem
ágában sincs semmi ilyesmit tenni, de tudom, hogy képtelen lennék csak úgy
otthagyni valaki olyat, akit szeretek. Ez ugyanúgy igaz Alice-re és Jasperre
is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van, de… olyan sokáig tart ez az egész. Rosalie
rövidesen teljesen magába fog zuhanni és én nem tudok neki segíteni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát ez a bajod – állapította meg teljesen nyugodtan. –
Ha beszélgetni akarsz vele, csak egy szavadba kerül. Átvihetlek hozzá, vagy
áthívhatom inkább őt ide.</div>
<div class="MsoNormal">
- De ha ő nem akar velem beszélni, akkor én sem erőltetem rá
magam – tiltakoztam hevesen. – Ha rájött volna a beszélgetéseitekből, hogy
szüksége van még egy támaszra, magától jött volna hozzám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem azért van, mert nincsen szüksége rád – rázta meg a
fejét. – Rose még mindig attól tart, hogy neheztelünk rá, amiért idő előtt
elmondta a titkunkat Emmett-nek, ezzel veszélyeztetve az egész családot. A
fejébe vette, hogy ha valamilyen oknál fogva kitudódik, hogy mik is vagyunk, és
a Volturi esetleg ide akarna jönni, akkor ő maga fog eléjük menni és magára
veszi az egész ügyet, vállalva ezzel akár még azt is, hogy végezzenek vele. – A
hangja egészen halk volt, de annál vészjóslóbb. Ha tényleg ezt forgatja a
fejében, akkor sürgősen beszélni kell vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt nem hagyhatjuk. Őrültség lenne ezt csinálja – estem
kétségbe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne aggódj – tette a vállamra a kezét nyugtatóan. – Nem
kell miatta idegeskedned, mert mi vigyázunk rá, hogy semmi őrültséget ne tehessen.
Valamint Michelle is fülel mindig a kórházban, hogy nem kezdtek-e el terjengeni
rólunk újabb pletykák.</div>
<div class="MsoNormal">
- De Emmett csak azt tudja, hogy Rose vámpír, nem? Arról
fogalma sincs, hogy mindenki az a családból. Talán eszébe sem jut elterjeszteni
ezt a városban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi is ebben reménykedünk – bólintott rá. – Rosalie
világosan közölte vele, hogy ha bárkinek is elmondja a titkát, azzal nem csak
őt, hanem saját magát és az említett személyt is veszélybe sodorhatja. Emmett
nem fogja vállalni szerintem a kockázatot. Sőt, talán az is lehet, hogy ebben a
kijelentésben valamilyen fenyegetést érzett. Sejtheti, hogy nem Rose az
egyedüli a közelben és elég csak egy kicsit elgondolkodnia ezen, amíg össze nem
rakja a képkockákat. Mindünk bőre halálsápadt, a szemünk aranybarna… A
hasonlóságok túlságosan is szembetűnőek ahhoz, hogy csak úgy elmenjen
mellettük.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha eddig nem derült ki semmi, akkor ezentúl sem fog –
gondolkodtam el. – Ha annyira meg lenne rémülve, hogy másnak is szólt róla,
akkor azt mi már régen tudnánk.</div>
<div class="MsoNormal">
Újabb két hét elteltével a házban a hangulat még inkább
lejjebb esett. Rose még mindig nem volt hajlandó kimozdulni a szobájából, így
vadászni sem ment el, de még csak a neki hozott vért sem fogadta el. Az
egyetlen jó hír az volt, hogy nem kezdtek el rólunk pletykák terjengeni, ami
ezt jelentette, hogy Emmett betartotta, amit ígért és nem mondta el senkinek
sem Rose titkát. Mindemellett gondot okozott azonban, hogy a terhességem lassan
betöltötte a kilencedik hónapot is, de még semmi jele nem volt annak, hogy a kicsi
világra akarna már jönni. Bár ennek inkább örültünk, mert így tudtuk, hogy erős
és egészséges baba lesz, Carlisle mégis kezdett kikészülni. Tudtam, hogy azon
jár a feje egyfolytában, amit nekem is megmutatott a könyveiben. Hogy miként
fog megszületni a kicsi és mennyi veszéllyel jár ez rám nézve. Mindeddig ezen
el sem gondolkodtam jobban, de őt teljes mértékben megértettem. Megrémítette
az, amit a könyvekben lerajzolva és leírva látott. Számára a gondolat, hogy
elveszíthet engem, nem volt elfogadható. Ki kellett találnom valamit, amivel
meggyőzhetem őt, hogy ha én esetleg nem élem ezt túl, akkor ő itt maradjon a
kicsivel és vigyázzon rá. Nem tudnám elviselni annak a gondolatát, hogy ő
utánam veti magát a halálba, míg a gyermekünk itt marad szülők nélkül, szinte
védtelenül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Édesem – ült le mellém Carlisle az ágyra, megfogva a
kezemet. A könyvet, amit már hosszú órák óta ugyanannál a lapnál bámultam,
kivette az ujjaim közül és az éjjeliszekrényre tette. – Lassan itt lenne az
ideje, hogy beszélgessünk – mondta halkan. – A legutóbb erre nem volt
alkalmunk, hiszen hirtelen döntés volt az átváltoztatásod. Most viszont
szeretném, ha mindennel tisztában lennél…</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell erről beszélned, Carlisle – ráztam meg a fejemet
mosolyogva. – Felfogtam, hogy mire vállalkozok ezzel és tudom, hogy mit akarok.
Veled maradni az örökkévalóság végéig. Ezt semmi nem változtathatja meg.
Megszületik a kicsi Izabella, Emmett visszatalál Rose-hoz és minden rendben
lesz. Nem kell miattam aggódnod. Teljesen tisztában vagyok a következményekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú percekig csak áthatóan nézett rám, majd mély levegőt
vett, hogy újra megszólaljon. Ekkor a teste hirtelen megfeszült és meglepetten
kapta fel a fejét. Idegesen ugrott fel mellőlem, mire ijedten kaptam utána.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle…</div>
<div class="MsoNormal">
- Emmett ide tart – közölte döbbenten. – Miért nem szólt
Alice? Látnia kellett volna – túrt bele idegesen a hajába. – Nem láthatja így
Rosalie-t, hiszen majdnem egy hónapja nem vadászott. Még veszélyt is jelenthet
rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Drágám, nyugodj meg! – szólt erélyesen. – Nem lesz gond,
csak menj ki elé. Ne Rose-zal találkozzon először szembe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj – kelt föl mellőlem, majd kiviharzott a
szobából.</div>
<div class="MsoNormal">
Mélyet sóhajtva dörzsöltem meg a halántékomat. Ott akartam
lenni én is. Segíteni Rosalie-nak feldolgozni a hallottakat, de nem voltam
olyan állapotban, hogy Emmett láthasson engem. Csak a beszélgetésüket
hallottam, majd az első szavak után egy halk puffanást a fölöttünk levő
szobából. Aztán Rose a következő pillanatban már viharzott is lefelé a
bejárathoz, hogy végre találkozzon azzal, akire egy hónapja várt.</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-11275781159351806452012-01-01T23:39:00.002+01:002012-01-01T23:39:25.553+01:0083. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Bár kissé későn, azért sikerül még ma föltennem ezt a fejezetet. Nem lett volna szabad eddig húznom, hiszen egyébként is kevés frissítés van, és ezért nagyon szégyellem is magam :/ Tegnap délelőtt, amikor már csak másfél oldal volt vissza, úgy döntöttem, legyen ez az újévi ajándékotok, hiszen befejezni már nem tudtam volna. Ma pedig, a másfél oldalból három oldal lett. Vegyétek ezt kárpótlásul a hosszú kihagyásért :$ :) Inkább nem magyarázkodom tovább, mert minden bizonnyal nem csak az én tegnap estém volt túlontúl hosszú ;) Jó olvasást a fejezethez! Az ajándékhoz most egy kis nyugodtság is tartozik. Valamint, mielőtt még elfelejteném, tartalmaz 18+-os részeket, szóval csak saját felelősségre olvasni! :P A következő fejezetben pedig kicsit ugrunk majd az időben ;)<br />
<br />
Puszi<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Esme szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy megláttam Carlisle-t, hirtelen mozdulni sem bírtam. A
tekintetünk azonnal találkozott és csak mélyen néztünk egymás szemébe. Nem
fogtam fel a dolgokat, amik eközben körülöttünk történtek. Csak Carlisle
lebegett a szemem előtt és az, hogy épségben megúszta ezt a látogatást.
Boldogan mosolyogva tárta szét a karjait, mire én gondolkodás nélkül siettem
felé, és mikor oda értem elé, boldogan bújtam szorosan az ölelésébe. Ő elkapva
a derekamat, párszor megpördített engem a levegőben. Nevetve fontam szorosabbra
körülötte a karjaimat, miközben ő lassan a lábaimra állított engem. Még ezután
sem engedtük el egymást. Csak álltunk az erdő szélén, szorosan ölelve a
másikat. Én az arcomat szerelmem nyakába fúrtam és újra meg újra mélyen
belélegeztem bódító illatát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hiányoztatok – suttogta egészen halkan a hajamba, egyik
kezét félig a hasamon pihentetve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is nekünk – szorítottam őt még jobban magamhoz. Ha
tehettem volna még hosszú napokig, sőt hetekig így álltam volna vele, de pár
perc elteltével újra derengeni kezdtek a külvilág vonalai.</div>
<div class="MsoNormal">
Mintha csak egyre gondoltunk volna, ő egy kicsit hátrébb
húzódott, majd egy finom csókot lehelt az ajkaimra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lesz egy meglepetésem a számodra – búgta a fülembe, miután
szinte azonnal elhúzódott tőlem. A kezét azonban a derekamon hagyta, ezzel
vonva magához.</div>
<div class="MsoNormal">
- Már alig várom – mosolyodtam el, mielőtt még mindketten a
ránk várakozók felé fordultunk volna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Épp ideje volt – kuncogott Alice. Észre sem vettem, mikor
értek vissza, de jelen pillanatban ez nem nagyon számított. Lányunk egy
pillanat alatt előttünk termett és egy határozott ugrással már férjem nyakában
is volt. Én csak mosolyogva csóváltam a fejemet. Ő sosem fog változni. – Olyan
jó titeket újra látni – lelkendezett. – Mindent el kell majd mesélnetek! –
nézett rá szigorúan Carlisle-ra, én viszont csak értetlenül kapkodtam közöttük
a tekintetemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mire készültök? – vontam össze a szemöldökömet gyanakvóan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Időben meg fogod tudni, ne aggódj – kacsintott rám
Carlisle, majd arrébb húzódott kissé, hogy Nicholas-szal is megölelhessük
egymást.</div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök, hogy jól vagytok és nem lett semmi bajotok –
motyogtam őszintén a vállába. – Tényleg minden rendben ment? – kérdeztem tőle,
mert tudtam, hogy a rémisztő részleteket Carlisle nem mind fogja megosztani
velem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Voltak necces helyzetek, de amint látod, egészben
hazaértünk – puszilta meg finoman az arcomat, majd elengedett. Közben
Carlisle-t is üdvözölte a család többi tagja, így én most újra az ölelésébe
bújhattam.</div>
<div class="MsoNormal">
Alice egy pillanatra odahajolt szerelmem füléhez, hogy
belesúgjon valamit, de én egy szót sem tudtam kivenni a hadarásából.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igazad van – bólintott rá végül Carlisle. – Mindent
összekészítettél? – kérdezte kíváncsian.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, minden készen áll – vigyorgott lányunk, majd eltűnt
egy pillanatra, és amikor újra megjelent, egy kisebb táska volt a kezében. –
Többször is átgondoltam, úgyhogy nem maradt ki semmi sem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez meg micsoda? – méregettem gyanúsan a táskát. –
Carlisle, mire készülsz? – néztem fel az arcára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Majd út közben elmondom, de szerintem már magadtól is
kitalálod – nevette el magát. – Akkor a megbeszéltek szerint, Alice – lépett
oda a lányunkhoz, majd megpuszilta őt. – Vigyázzatok magatokra és ne szedjétek
szét a házat – intette őket mosolyogva, majd visszafordult felém.</div>
<div class="MsoNormal">
- Édesem, ez komoly? – hüledeztem, ahogy a kezébe vette a
kis táskát, majd megfogta a kezemet is.</div>
<div class="MsoNormal">
- A lehető legkomolyabb, csak engedd, hogy meglepetést
szerezzek neked – simogatta meg az arcomat. Az érintésére automatikusan
lecsukódtak a szemhéjaim, mire szerelmem halkan felnevetett. – Helyes! Maradj
is így – kuncogott még mindig, aztán éreztem, ahogy benyúlt a térdeim alá,
másik kezével pedig a hátamat támasztja meg és lassan a karjaiba emel. – Legyél
jó és ne less! – mormolta a fülembe, mielőtt még futásnak eredt volna.</div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon kíváncsi lettem, hogy hová is vihet most. Azt tudtam,
hogy ő is ugyanarra vágyik, amire én is. Hogy végre együtt legyünk. Az már
teljesen mindegy nekem, hogy hol és hogyan, a lényeg, hogy kivel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hová viszel? – kérdeztem rövid idő elteltével. Bár
egyáltalán nem volt ellenemre ez az utazási forma és felőlem még a Földet is
körbefuthatná így velem, én nem ellenkeznék. Ahhoz túlságosan is jó volt újra
ilyen közel lenni hozzá. Érezni, ahogy a mellkasa újra meg újra megemelkedik,
hallgatni a légzését, a bőrömön érezni az érintéseit… Semmiért sem mondtam
volna le erről.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne kíváncsiskodj annyit – nevetett fel halkan. – Már nem
vagyunk messze. Nem érzed rosszul magad? – A hangjában ezúttal már az
aggodalmat is felfedeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Teljesen jól vagyok – csókoltam bele a nyakába, mire
érezhetően megfeszült.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bírd még ki egy kicsit, édesem – mormolta a fülembe és
közben éreztem, ahogy gyorsít a tempóján.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezután már egyikünk sem szólalt. Türelmesen vártam, hogy
hová visz engem, de rövidesen kezdtem rájönni, mi is lehet a meglepetés.
Szélesen elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a kis házikó az erdő mélyén, közel
a patakhoz. És persze az ott töltött éjszakák, a barlang csodálatos fényei.
Ezekre mind egytől-egyig emlékeztem és ezek az emlékek most újra
felelevenítődtek bennem. Carlisle akkor megígérte, hogy mindenképpen
visszamegyünk még oda. Úgy tűnik, ez a pillanat most jött el. Nem akartam
elrontani a meglepetést, így inkább nem szólaltam meg. Csak vártam, hogy
Carlisle szóljon, amikor megérkezünk. Pedig valószínűleg ő is sejthette már,
hogy én rájöttem. Ahogy egyre közeledtünk, minden emlékem egyre élesebb lett.
Csak nehezen tudtam türtőztetni magam, mert ezekre a gondolatokra a vágyam
kezdett felülkerekedni rajtam. Ez részben a terhességemnek is köszönhető volt.
Egy mély sóhaj után az ajkamba haraptam, de még mindig nem nyitottam ki a szemeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valami baj van? – kérdezte szerelmem halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, dehogyis – ráztam meg a fejem, de eszembe sem jutott,
hogy bővebben kifejtsem ezt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor nyisd ki a szemed – állított lassan a lábaimra.</div>
<div class="MsoNormal">
A szemeim azonnal felpattantak. Már nagyon kíváncsi voltam
rá, hogy helyesek-e a megérzéseim, de amint megláttam a kis házikót, minden
eddigi kételyem elszállt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ó, Carlisle, köszönöm – fordultam meg azonnal és a karjaim
újra a nyaka köré fontam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök, hogy örülsz – kuncogott halkan, finom puszit adva
az arcomra. – Gondoltam, jót tesz majd egy kis együtt töltött idő.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt nagyon jól gondoltad – bólogattam beleegyezően. – Még
sosem töltöttünk ilyen sok időt távol egymástól.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, amiért nem tudtunk előbb jönni – karolta át
gyengéden a derekamat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem rajtad múlott –
simogattam meg az arcát finoman. – Emiatt ne kérj bocsánatot. Jobb így, mint
hogyha a Volturi gyanút fogott volna a rövid látogatás miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú másodperceken keresztül csak néztük egymást.
Próbáltam az arcának összes négyzetmilliméterét az emlékezetembe vésni. Amíg
távol volt, a róla előidézett emlékképem túlságosan is valótlannak tűnt. Főleg
ahhoz képest, ahogyan most láttam őt. A következő pillanatban már csak azt
éreztem, hogy mindennél jobban akarom őt. Nem számított, hogy tudni akartam
minden egyes percéről, amit Volterrában töltött. Ez még várhatott. Éhesen
kaptam az ajkai után, hogy végre megcsókolhassam őt. Carlisle is viszonozta a
hevességemet, de ő mégis sokkal visszafogottabb volt. Mintha most még jobban
tartott volna attól, hogy esetleg egy mozdulatával összetörhet engem. Pedig
tudok vigyázni magamra. Próbáltam a lehető legközelebb simulni hozzá, de a
hasam ezt nem nagyon engedte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt inkább… bent folytassuk – motyogta a nyakamba vágytól
fűtött hangon. Ismét a karjaiba emelt, hogy egy pillanatra se kelljen elválnunk
egymástól, majd emberi tempóban elindult befelé a házba. Bent rögtön a
hálószoba felé vette az irányt és ez ellen én sem tiltakoztam. A nyakát közben
apró csókokkal hintettem be, ami jóleső sóhajokat váltott ki belőle. Egyik
kezem ujjai szőke tincseivel játszadoztak, a másikkal a nyakát karoltam át.</div>
<div class="MsoNormal">
Elérve az ágyig, gyengéden leültetett a puha takaróra, de
utána eltávolodott tőlem. Megfogta a pulóverének a szélét és kibújt belőle. Csodálva
néztem végig izmos mellkasán és karjain. Ahogy az izmai megfeszültek a mozdulat
közben… Nagyot nyeltem a látványra. Hihetetlen volt, hogy még ennyi idő után is
ilyen hatást váltott ki belőlem a látványa. Miután megszabadult tőle, maga
mellé ejtette a pulóverét a földre, aztán ismét visszatért hozzám. Mivel rajtam
kabát is volt, először attól szabadított meg, aztán jött az én pulóverem is.
Gyengéden simított végig a vállaimon, lehúzva ezzel róluk a könnyű anyagot, mindeközben
végig a szemembe nézve. Vágytól izzó tekintete szinte égette az enyémet. Lassan
döntött el engem az ágyon, majd a combjaim mellé térdelve helyezkedett el és a
blúzom után nyúlt. Kibújtatta a gombokat a helyükről, és mikor végzett velük,
újra ülő helyzetbe húzott engem, hogy azt is levehesse rólam. Egyre jobban
ziháltunk mind a ketten, de egyikünk sem akart semmit sem elsietni. Kiélveztünk
minden egyes pillanatot, amit egymáshoz közel tölthettünk. A kezei újra meg
újra végigsimítottak a testemen, mire mindannyiszor megremegtem. A bőröm égett
ott, ahol hozzám ért. Az egész testem lángokban állt és ezeket a lángokat csak
szerelmem volt képes eloltani.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – nyöszörögtem halkan, ahogy lágyan masszírozni
kezdte az egyik mellemet a kezével.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, Édesem? – mormolta vágytól fűtött hangon a fülembe,
miközben egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetésemet.</div>
<div class="MsoNormal">
Válasz helyett csak a hajába túrtam, hogy közelebb húzhassam
magamhoz az arcát, majd szenvedélyesen összetapasztottam az ajkainkat. Mohón
csókolt vissza, de amint észbe kapott, legnagyobb sajnálatomra visszavett a
heves ostromból. Elégedetlenül nyögtem fel, mire ő halkan felkuncogott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne aggódj, lesz még rengeteg időnk egymásra – kezdte el
csókokkal elhalmozni a nyakam minden egyes négyzetcentiméterét. Még az ingjén
keresztül is a hátába martak a körmeim, ahogy a fogait végighúzta a
sebhelyemen. Tudta, mennyire érzékeny számomra az a rész és ezt előszeretettel
ki is használta.</div>
<div class="MsoNormal">
Észre sem vettem, hogy mikor került le rólam a melltartó is,
csak szerelmem csókjait éreztem a mellkasomon. Szinte alig érintve a bőrömet
húzta végig a nyelvét a melleim közötti völgyön, majd fel a nyakamon, egészen
az államig, ahonnan aztán rögtön áttért az ajkaimra. Mindeközben én végig a
hátát, a mellkasát és a karjait simogattam, próbálva viszonozni az érintéseit.
Aztán a nyelve újra végigsiklott a mellkasomon, le a hasamig, ahol aztán
körbeírta a hegyével a köldökömet. Halkan felkuncogtam és láttam, hogy ő is
elmosolyodott. Apró puszit nyomott a már igencsak kerek pocakomra, majd hátrébb
húzódott kissé. A kezei azonnal megtalálták a nadrágom gombját, amit egy
mozdulattal ki is oldott, hogy aztán levehesse rólam a fölöslegessé vált
ruhadarabot. A kezeit leheletfinoman húzta végig a combjaimon, végül
megállapodva a csípőmön. Azonban nem sokáig tartotta ott őket. Egyik kezével
benyúlt a térdem alá, a másikkal pedig a hátamat támasztotta meg, majd átemelt
engem az ágy közepére, félig fekvő, félig ülő helyzetbe. A hátam az ágy
támlájának támasztottam, így minden helyzetben jól láthattam őt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kényelmes így? – kérdezte lágyan, felemelve még egy párnát
is az ágy mellé lesodortak közül, amit aztán még a hátam mögé helyezett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tökéletes – suttogtam mosolyogva és ismét magamhoz húztam
őt. Hihetetlen volt, hogy mennyire figyelt rám még most, ebben a helyzetben is.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután az ajkaink ismételten elváltak egymástól, ő hátrébb
csúszott az ágyon, majd az egyik lábamat a kezébe vette, hogy aztán elkezdje
apró puszikkal beborítani a lábfejemet. Fokozatosan haladt fölfelé, mígnem
elérte a combom belső részét, így áttért a másik lábamra. Ugyanezt az utat
megtette azon is. Szinte már most alig voltam a tudatomnál, de próbáltam még
visszafogni magam. Az ajkai a következő pillanatban már ismét a nyakamon
voltak, szenvedélyesen csókolva a szabad bőrfelületet. Aztán egy gyengéd csók
után kissé elhúzódott tőlem, majd felállt, hogy levegye a nadrágját.
Elhomályosult tekintettel figyeltem minden egyes mozdulatát, ahogy a ruhadarab
lassan lekerült róla. Csak az térített egy kissé magamhoz, amikor szerelmem
halkan felkuncogott és visszaült az ágyra mellém. Ujjaival gyengéden felemelte
az államat, hogy a tekintetünk találkozzon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lélegezz, Édesem – utasított kuncogva, mire én észbe
kapva, élesen szívtam be a tüdőmbe a levegőt. Még mindig halkan nevetve hajolt
közelebb hozzám, de ezúttal nem csókolt meg. Sőt, még csak hozzám sem ért. Az
ujjait egy milliméternyire a bőrömtől vezette végig a testem vonalán, ami most
még őrjítőbb volt. Csak a közöttünk felpattanó szikrákat éreztem, amire újra
meg újra megremegtem. A légzésem ismét elakadt, de ezúttal ezt már én magam is
észrevettem és késztettem magam a levegővételre. A köztünk levő távolságot
végül én szüntettem meg. Megfogtam a kezét, amelyikkel mellettem támaszkodott,
majd közelebb húztam magamhoz, a másik kezem pedig eközben a mellkasára simítottam.
Az ujjaim végigfuttattam meg-megfeszülő izmain, mire a szemeit lehunyta,
mellkasából pedig szaggatott sóhaj tört fel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlek, Esme – suttogta egészen közel az arcomhoz,
mielőtt megcsókolt volna. A kezei újra felfedezőútra indultak a testemen,
miközben az enyémek még mindig a mellkasát simogatták. Az egyik kezemet
felcsúsztattam a tarkójára, ezzel is közelebb vonva őt magamhoz, míg a másikkal
egyre lejjebb haladtam, egészen le az alsónadrágja széléig.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is szeretlek, Carlisle – motyogtam az ajkaiba, majd
ezúttal én folytattam az ő kényeztetését. A nyelvemet leheletfinoman
végighúztam először az alsóajkán, majd a felsőn, ami alig hallható sóhajra
késztette őt. Újra meg akart csókolni, ám én kuncogva elfordítottam a fejemet
és tovább haladtam a nyakára. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a fogaimat
gyengéden a sima bőrfelületbe mélyesztettem, mire egy hangosabb morgás tört fel
a torkából és a kezét azonnal elkapta a csípőmről. A kezemet közben
lecsúsztattam a combjára, egészen közel elhaladva a férfiassága mellett, majd
vissza az eredeti helyére. Ezután már csak egy könnyed mozdulatba tellett
elszakítani a már felesleges ruhadarabot. Ismét felmordult és ezúttal már meg
sem próbálta visszafogni magát. Egy pillanat alatt eltűnt mellőlem, hogy aztán
visszatérve hozzám, térdelve elhelyezkedjen a két combom között. Már csak az én
vékony bugyim állt közénk, de láthatóan Carlisle-nak meg sem fordult a fejében,
hogy most azonnal levegye rólam. Ehelyett ismét fölém hajolt és az ajkai újra a
mellkasomon voltak. Az ujjaimmal méz szőke hajába túrtam, hogy fokozzam azt a
mámorító érzést, amit az ajkaival nyújtott nekem. A combjaimon végigsimítva, a
lábaimat a dereka köré kulcsolta, mire én még közelebb vontam őt magamhoz.
Észre sem vettem, hogy eközben miként került le rólam az utolsó ruhadarab, de
amikor Carlisle megcsókolt, már sehol sem volt rólam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyors voltál – nyögtem fel halkan, ahogy megéreztem nekem
feszülő vágyát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hiába vagyok vámpír – kuncogott, majd végigsimítva a
két oldalamon, a kezeimet a fejem fölé húzta és az egyik kezével a falhoz
szegezte. – Mondja csak, Mrs. Cullen… jó kislány volt, amíg én távol voltam? -
kezdte el újfent a nyakamat csókolgatni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az… attól függ… hogy mit kapnék… érte – feleltem akadozva,
miközben a kezeimet próbáltam kiszabadítani.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mmm… az a bűntett súlyától függ – harapott bele gyengéden
a vállamba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez esetben… Dr. Cullen… nagyon rossz kislány voltam… a
távollétében – suttogtam. Több sem kellett nekem, az erőmet kihasználva
hirtelen fordítottam a helyzetünkön, ami láthatóan őt is meglepte egy kissé.
Elvigyorodva hajoltam fölé. – Ahogyan most is – haraptam finoman az alsó
ajkába, minek következtében a csípőmön nyugvó ujjai a bőrömbe martak. Ám ez
most egyáltalán nem foglalkoztatott. Nem éreztem miatta fájdalmat. Ezúttal én
fogtam le az ő kezeit, a teste mellé szorítva és elmosolyodtam, ahogy próbált
kiszabadulni a szorításomból. Most én voltam fölényben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem játszol tisztességesen – vigyorodott el vészjóslóan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? – kérdeztem ártatlanul. – Talán szabad védtelen nőket
elkapni?</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy tűnik, az a nő nem is volt annyira védtelen – lobbant
fel ismét a tűz a tekintetében és a következő pillanatban már ismét a hátamon
voltam. – Engedje meg, hölgyem, hogy jóvátegyem a bűneimet – lehelte a fülembe,
amire jóleső remegés futott végig a testemen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tartott sokáig… - cukkoltam őt viccelődve –, ám legyen
– adtam meg végül magam és a nyaka köré fontam a karjaimat. Nem is kellett több
neki. Az ajkait szenvedélyesen tapasztotta rá az enyéimre, a lábaimat újra a
dereka köré fonva. Kissé megemelte a csípőmet, majd lassan elmerült bennem.
Elégedetten nyögtem fel és szorítottam őt még inkább magamhoz. A körmeim a
hátába vájtak és valószínűleg éles csíkot hagytak maguk után, ahogy
végigszántottam velük szerelmem gerince mentén. Ő azonban egy szót sem szólt,
sőt, halk morgás hagyta el a száját. A csípőjét közben megmozdította, és ez az
élvezet egy halk sóhajra késztetett engem. A mozgásunk lassú volt. Semmit nem
siettünk el. Csak élveztük a másik közelségét és az együtt töltött perceket.
Zihálva szorítottam egyre jobban a vállát, ahogy közelebb és közelebb kerültem
a beteljesüléshez. Mielőtt azonban még elérhettem volna a csúcsot, szerelmem
megállt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle – nyöszörögtem elégedetlenül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Várj egy kicsit… Szerelmem – zihálta akadozva. Ahogy a
mellkasa fel-le emelkedett, éppen csak hozzám érve, egyszerűen őrjítő volt.
Levegő után kapkodva túrtam bele a hajába, hogy ismét közelebb vonjam őt
magamhoz, amitől végleg elvesztette a józan eszét. Éhesen kezdte el újra
csókolni az ajkaimat, miközben a csípőjét ismét megmozdította. A tempónk
ezúttal sokkal gyorsabb volt, mégis tökéletesen egyszerre mozogtunk. Teljesen
összeillettünk így is, mint egy egész két fele. A külvilág már rég megszűnt
körülöttünk és most is csak Carlisle-t láttam magam előtt, miközben mindketten
a végső beteljesedésünket hajszoltuk. Már-már önkívületi állapotban sikoltoztam
a nevét, ami keveredett az ő egyre hangosodó morgásaival. Engem ez azonban
egyáltalán nem ijesztett meg, sőt, elégedettséggel töltött el, hogy ezt váltom
ki belőle. Aztán a teste megfeszült, pontosan akkor, amikor az enyém is, és
egyszerre értük el a beteljesedést. Görcsösen szorítottam magamhoz szerelmem
rám hanyatló testét, miközben próbáltam levegőhöz jutni. Szinte azonnal le
akart gördülni rólam, nehogy túl nehéz legyen nekem, én azonban nem engedtem el
őt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Maradj még egy kicsit – suttogtam zihálva a fülébe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én túl nehéz vagyok neked – motyogta, arcát a nyakamba
temetve.</div>
<div class="MsoNormal">
Elmosolyodtam, ahogy a kezei meg-megremegtek, ahogy próbálta
megtartani magát mellettem, de úgy tűnt, a szeretkezés még egy vámpírt is el
tud fárasztani egy időre. Aztán mégis legördült rólam, de szinte azonnal
közelebb is csúszott hozzám. Finoman végigsimított az arcomon, majd megfogott
még egy párnát, amit aztán a fejem alá tett. Lágyan megcsókolt, majd én az
oldalamra fordultam. Ő azonnal közelebb bújt hozzám és szorosan a hátamhoz
simult. Összekulcsoltuk az ujjainkat, miközben ő a vállamat kezdte el
csókolgatni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez már annyira hiányzott – sóhajtottam föl nem sokkal
később. – Olyan jó teljes nyugodtságban egymás mellett feküdni. – A fejemet
hátra döntöttem, az arcomat pedig Carlisle felé fordítottam. Ő azonnal
megértette a célzást és lágyan az ajkamhoz érintette az övéit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem is nagyon hiányzott – mondta halkan, miután elváltunk
egymás ajkaitól. – De mostantól nem fordul ilyen elő többet. Nem tudnék még
egyszer ennyi időt nélküled kibírni. Főleg úgy, hogy semmi hírem nem volt
felőled. Egyszerűen borzasztó volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lesz több ilyen – mosolyodtam el, miközben
megpróbáltam elnyomni egy feltörni készülő ásítást.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aludj nyugodtan. Látszik rajtad, hogy nagyon kimerült vagy
– súgta a fülembe. – Most már itt leszek veled – ígérte.</div>
<div class="MsoNormal">
A szemeimet lehunytam és pillanatokkal később el is nyomott
az álom. Nem tudom, hány óra lehetett, amikor legközelebb felébredtem a
kisbabánk mozgolódására. A szemeim azonban rögtön felpattantak és az arcomon
széles mosoly terült el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle… - húztam a kezét a hasamra, hogy ő is érezhesse.
A szemeimbe közben könnyek gyűltek. Mindig elérzékenyülök, amikor a pici
megmozdul a hasamban, de ez most még különlegesebb alkalom volt. Most itt volt
Carlisle is és ő ezt először fogja megtapasztalni. Szerelmem azonban hosszú
pillanatokig nem szólt semmit, ami kezdett egy kissé megijeszteni. – Mi a baj,
Drágám? – kérdeztem aggódva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Baj? – kérdezett vissza hitetlenkedve. – Ez egyszerűen
fantasztikus, Kicsim – kezdte el simogatni a pocakomat. Aztán felült az ágyban,
mire én a hátamra gördültem és feljebb kúsztam, az ágy támlájának dőlve. –
Fantasztikus – ismételte meg alig hallhatóan, tekintetét le sem véve a
hasamról. Aztán mégis felpillantott rám és az ajkai rögtön megtalálták az
enyémet. – Nagyon szeretlek mindkettőtöket – simított végig újra és újra a
hasamon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is szeretlek! És amint hallom, ő is szeret téged –
kuncogtam fel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igazán? – csillant meg a szeme.</div>
<div class="MsoNormal">
- Amióta meghallotta a hangodat, még jobban elkezdett
ficánkolni – bólintottam rá nevetve.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egyszerűen képtelen voltam levenni a tekintetemet szerelmem
pocakjáról. Nagyon szerettem már most ezt a csöppséget. Ráadásul, Esme azt
mondta, a kicsi is szeret engem. Legalábbis a hangomat és ettől még boldogabb
lettem. Éreztem, hogy égni kezdenek a szemeim, de már megszoktam, hogy nem
tudok igazán sírni. Pedig most azt sem szégyelltem volna. Elérzékenyülve
pislogtam párat, majd ismét felnéztem kedvesem arcára.</div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan boldog vagyok – húzódtam hozzá közelebb, átkarolva a
derekát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna a hazaérkezésed –
hajtotta fejét a mellkasomra.</div>
<div class="MsoNormal">
Láttam rajta, hogy még mindig fáradt és kimerült, ezért
megfogtam a takaró szélét és magunkra húztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aludj még, Drágám – csókoltam bele a hajába. – Pihend ki
magad.</div>
<div class="MsoNormal">
Kicsit még helyezkedett, hogy kényelmes legyen neki, majd
megfogta a másik kezemet, hogy ismét összekulcsoljuk az ujjainkat. Ez mindig
így volt. Aztán nem sokkal később már újra egyenletesen szuszogott a
mellkasomon.</div>
<div class="MsoNormal">
Egész éjszaka mosolyogva figyeltem az arcát. Az ajkain végig
egy halvány mosoly játszott, mintha valami szépet álmodott róla. Ilyenkor olyan
jó lett volna legalább egy kicsit belelátni a fejébe. Hogy egy kicsit együtt
álmodhassak vele. Annyival könnyebb lett volna, ha én is ember lennék. Bár nem
tudnám őt megvédeni mindentől, megtennék mindent, hogy biztonságban legyen
mellettem. Örömmel töltött el a tudat, hogy mellettem ennyire védve érzi magát.
Talán eszébe sem jut már, hogy mi is vagyok én valójában. Bármennyire is
butaságnak találtam ezt – hiszen én vámpír vagyok, ő pedig még mindig félig
ember -, mégis boldog voltam. A felém irányuló bizalma tett azzá.</div>
<div class="MsoNormal">
A fejemben újra végigjátszódtak az éjszaka eseményei. A
szeretkezésünk minden egyes pillanata élesen élt a fejemben. Legnagyobb
meglepetésemre ezúttal szinte végig a tudatomnál voltam. Talán csak azért, mert
most sokkal jobban oda kellett figyelnem szerelmemre.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy a nap felkelni készült, a szobát erős narancssárgás
fény töltötte be. Egyszerűen csodálatos volt. Még úgy is, hogy a felhők mindezt
részben eltakarták. Megsimogattam szerelmem arcát, amin még mindig látszódtak a
kimerültség jelei. Óvatosan kimásztam mellőle, remélve, hogy nem ébresztem fel
őt. Gondosan eligazgattam körülötte a takarót, nehogy megfázzon, majd kimentem
a konyhába. Ezúttal egy sokkal egyszerűbb reggeli mellett döntöttem. Nem
siettem különösképpen, hiszen tudtam, hogy Esme úgyis csak jóval később fog
fölébredni. Ettől függetlenül figyelmesen hallgatóztam a szoba felé, hátha
mégis hamarabb ébredezni kezd. Amikor elkészültem a reggelijével, egy tálcára
tettem azt, és visszamentem a szobába. Letettem a tálcát az éjjeli szekrényre
és visszafeküdtem Esme mellé az ágyba, de nem bújtam be a takaró alá. Tudtam,
hogy ha megérezné a hideg bőrömet, azonnal fölébredne, így inkább csak közel
húzódtam hozzá, mosolyogva nézve az arcát. Nem sokkal később azonban mégis csak
ébredezni kezdett és álmatagon nyitogatta a szemeit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt, szépségem – pusziltam meg a homlokát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mmm… neked is – mosolyodott el. – Mi ez az isteni illat?</div>
<div class="MsoNormal">
- Készítettem neked reggelit – feleltem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az nagyon jó – kezdett el nyújtózkodni. – És mit
készítettél? – kérdezte, miután lassan felült az ágyban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pirítóst – feleltem egyszerűen, majd elvettem az
éjjeliszekrényről a tálcát és szerelmem elé tettem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hm… nagyon jól néz ki – nyalta meg a száját, mielőtt
beleharapott volna az ajkába. – Éhen halok – vette rögtön a kezébe az egyik
szelet kenyeret, majd beleharapott. – Nagyon finom – hunyta le egy pillanatra a
szemeit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyire éhes voltál? – lepődtem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap elmaradt a vacsorám, nem emlékszel? – vonta fel
kuncogva a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igaz is… valahogy arra már nem volt időd – pusziltam meg a
vállát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Volt jobb elfoglaltságom is. – Újra beleharapott a
pirítósba. – Mi lesz a mai programunk? – kérdezte kíváncsian.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eredetileg azt terveztem, hogy megint elviszlek a
barlangba, de most nincsen olyan jó idő – húztam el a számat. – Úgyhogy valami
mást kell kitalálnunk. Gondoltam, majd együtt eldöntjük, hogy mihez lenne
kedvünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor mit szólnál egy sétához? – vetette fel az ötletet. –
Már úgyis annyira kíváncsi vagyok a részletekre – pirult el kissé. – Persze
csak, ha nem gond róla beszélned.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyáltalán nem gond, és szívesen elmesélem neked, de előbb
reggelizz meg rendesen – irányítottam vissza a figyelmét az ételre. - Szükséged
van most a rendes táplálkozásra. - Nem is értem, hogyan felejthettem el tegnap,
hogy neki még mindig vannak emberi igényei.</div>
<div class="MsoNormal">
A reggelijét hamar elfogyasztotta, így fél órával később már
öltözködtünk, hogy elinduljunk sétálni. Végig az járt a fejemben, hogy vajon
mennyire kéne részletesen megosztanom vele a Volterrában történteket. Jane
kínzása minden bizonnyal felzaklatná őt, de ha minden igaz, Alice-en keresztül
már tud róla. Mert abban biztos vagyok, hogy amit a lányunk látott, azt mind ő
is tudja már. Gondolataimba merülve bújtam bele az ingembe, de a derekamra
simuló két kis kéz visszarántott a valóságba. Aztán szerelmem apró teste a
hátamhoz simult, miközben ő lábujjhegyre állva megpuszilta a nyakamat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Min töröd ennyire a fejed? – kérdezte halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hm? – kérdeztem vissza szórakozottan, mert még mindig az
előbbi gondolatok jártak a fejemben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon elgondolkodtál – simított végig az arcomon.</div>
<div class="MsoNormal">
Megdörzsöltem a szemeimet, mielőtt reagáltam volna rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak a gondolataimat próbálom összeszedni – sóhajtottam
végül, a helyükre bújtatva az utolsó gombokat is. – Gyere, menjünk –
mosolyogtam le rá. Ő azonnal még közelebb lépett és szorosan hozzám simult.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak lassan lépkedtünk a fák között, szinte alig csapva egy
kis zajt. Én szerelmem karját simogattam, míg ő a fejét a vállamra döntötte.
Nem kérdezett semmit. Tudta, hogy amint rendbetettem magamban a dolgokat, én
fogok belekezdeni. Én azonban elég nehézkesen találtam a szavakat. Pár perc
további gondolkodás után végül feladtam, hogy egy épkézláb monológot
összerakjak, így hát belekezdtem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindent el fogok mondani neked, ha te úgy akarod. Viszont
ha valamit nem akarsz hallani, akkor inkább előbb állíts meg. Nem biztos, hogy
minden tetszeni fog benne. – Érdeklődve fürkészte az arcomat. Gondolom, az
járhatott a fejében, hogy mi olyan történhetett, ami újdonság lesz számára.
Végül bólintott, én pedig folytattam. – A megérkezésünknél nem volt semmi
probléma. Egy nagyon régi jó barátom, Heidi jött ki elénk. Neki már akkor
elkezdtem a megbeszélt szöveget elhinteni. Bár egy kissé furcsán vette a hírt.
Hogy az ő szavaival fogalmazzak: annyi éven keresztül egy nő sem tudta
megérinteni a szívemet és most hirtelen egy egyszerű ember ennyire elvarázsol
engem. – Erre ő halkan felnevetett, ami engem is mosolygásra késztetett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosszul hiszem, hogy ez a Heidi nem csak barátként tekint
rád? – vonta fel a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, nagyon is jól gondolod – sóhajtottam. – Még amikor
annak idején a Volturinál éltem, már akkor mutatott felém érdeklődést, de én
finoman elutasítottam őt. Nem akartam játszani az érzéseivel, hiszen ő nekem
mindig is csak a barátom volt. Őt pedig kellemetlenül érintette a tudat, hogy
míg ő vámpírként nem volt „elég jó nekem”, addig te már az első pillanatban
teljesen elkábítottál. – Erre csak mosolyogva megcsóválta a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
- De hát azt mondtad neki, amit megbeszéltünk, nem? Miután a
kórházban találkoztunk, te elköltöztél a városból. Ha nagyon akarna többet is
tőled barátságnál, egy emlék nem állítaná meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem egészen úgy működik a vámpíroknál, mint az
embereknél – ráztam meg a fejem. – Ha egy vámpír megtalálja a párját, akkor ez
a szerelem örökre szól. Semmi és senki nem tudja lelkileg elszakítani a vámpírt
a párjától. Bármi is történjen, akár halál, akár csak egy hosszabb távollét a
másiktól, mi sohasem feledünk. Az érzéseink nem halványulnak el, sőt, még
erősödhet is az évek múltával. Ezzel szemben egy ember, ha elveszít valakit,
vagy hosszú ideig nem látja, kezdi másként felfogni az érzéseit. A hiányt és a
magányérzetet felváltja egy másik érzés. Az emberek túl tudnak lépni a párjuk
elvesztésén, mert az emlékeik elhalványulnak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát, ha még az átváltozásod előtt találkoztunk volna,
akkor miután te vámpír lettél és esetleg évekig nem láttál engem, te is
elfelejtettél volna? – kérdezte elgondolkodva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen léteznek kivételek, azok mindig vannak. De
nagy valószínűséggel, ha az átváltozásom után soha többé nem láttalak volna
téged, elfelejtettelek volna – bólintottam rá. Láttam rajta, hogy nagyon
elgondolkodott ezen, így egy kicsit hagytam ülepedni a dolgot és csak pár perc
elteltével folytattam. – Mindezek után elvezettek minket Aroékhoz. Mint ahogyan
azt előre tudtuk, Aro rögtön azzal kezdte, hogy körülnézett a gondolataimban,
majd közölte, hogy a segítségemet szeretné kérni. Egy héttel azelőtt
változtattak át egy embert vámpírrá, aki mély depresszióba esett utána. Az volt
a feladatom, hogy átsegítsem őt a kezdeti nehézségeken. Aro nem tartotta volna
meg őt, ha nem lenne különleges képessége, csak eldobta volna magától vagy
megölte volna. Beleegyeztem végül, hogy segítek nekik. Ugyan nehezítette a
dolgomat, hogy mint utóbb kiderült, egy tizenöt éves kislánnyal volt dolgom, akinek
a családját megölték az egyik étkezésük alkalmával és egy cellába bezárva
tartották fogva. Emellett pedig, ha ez még nem lett volna elég, különleges
érzékkel is bírt. Felismerte, ha hazudtam neki. – Erre Esme fölkapta a fejét.
Az arca rémültséget tükrözött.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye nem… - suttogta maga elé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha rájött volna, most nem lennék itt – jegyeztem meg
egészen halkan. – Próbáltam csak annyit elmondani neki a múltamból, amennyi
tényleg igaz is volt. És bár a vegetáriánus életmódra nem tudtam rávenni őt, az
állapota javult és már nem fordult annyira magába. Persze azért az megérezte,
hogy titkolok előle még valamit, de pontosan nem tudhatja, hogy mi az. Ugyanez
igaz Heidire is. Mielőtt eljöttünk volna, közölte velem, hogy mindketten
tudják, hogy valamit titkolunk, de nem faggatnak ki. Tiszteletben tartják a
döntésemet és ez most nagyon jól jött. Nem kérdeztek semmit, csak egyszerűen
megértették, hogy nem mondhatok nekik többet.</div>
<div class="MsoNormal">
- És gondolod, hogy ebből nem lesz baj? Ha Aro meglátja
bennük a bizonytalanságot és a kétkedést…</div>
<div class="MsoNormal">
- Attól még ő sem fogja tudni, hogy mi az igazság –
ellenkeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bármilyen indokkal idejöhet – húzódott egy kicsit arrébb
tőlem. – Carlisle, nem lett volna szabad ennyi mindent elmondanod nekik. Aronak
fel fog tűnni, hogy ugyanannyit tudnak, mint ő, mégis bizonytalanok.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te bárkit meg tudsz védeni a képességeddel, ha már vámpír
leszel. A pajzs, ami körülvesz téged, meggátolja Dimitrit is. Akire
kiterjeszted, azt nem találja meg. Főleg, ha előtte még csak nem is találkozott
vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- De ez bekövetkezhet előbb is – esett kétségbe Esme. – És
ha nem leszek elég erős hozzá? – állt meg hirtelen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Biztos vagyok benne, hogy ha arra kerülne a sor, képes
lennél megvédeni akárkit. Ahhoz pedig kellene még valamilyen információ Heidi-éknek,
hogy rájöjjenek, valami tényleg nem stimmel. Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy
nekünk, vámpíroknak nagyon sok kis titkunk van, amit még a legjobb barátainkkal
sem szívesen osztunk meg. Hogy hányszor elvesztettem az önuralmam felett az
irányítást, ami majdnem veszélybe sodort egy emberi életet. Elmondtam neki,
hogy körülbelül egy éve rátaláltam a vérszerinti testvérem, legalábbis csak
papíron, akiről mindaddig egy szót sem hallottam.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezek után csak nézett maga elé szótlanul. Bizonyára a szavaimat
gondolta át újra, hiszen ez elég hihető magyarázat volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha jól gondolom, nem csak ennyi történt az ottlétetek
alatt – szólalt meg nem sokkal később, elterelve a témát, miközben tovább
folytattuk az utunkat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valóban nem… - hunytam le egy pillanatra a szemeimet. –
Elvittem magammal egy orvosi könyvet, amit még tanulmányozni akartam, de mivel
én sokadszorra sem találtam benne semmi újdonságot, odaadtam Nick-nek, hogy
nézze át ő is.</div>
<div class="MsoNormal">
- És ezek szerint talált is valamit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elég sok mindent – bólintottam rá. – Olvastam már róla,
hogy nem ez az egyedüli eset, amikor egy embernő teherbe esett egy vámpírtól.
Azonban amit abban a könyvben láttam, teljesen ledöbbentett. Ezt viszont inkább
majd neked is megmutatom. Látnod kell azt, amit én is láttam. Olvastam a
veszélyeiről, de mivel tudom, hogy semmivel sem tudnálak már meggyőzni, vagy
talán én magam sem akarnám ezt, csak az a tudat nyugtatott meg, hogy te most
már erősebb vagy, mint az emberek. Ha hazamentünk, minden részletesen elmondok
majd. Visszatérve Volterrára, Aro rendesen kibabrált velünk. Lehívatott minket
a vacsorájukhoz. Nem sokon múlott, hogy Nick nem ugrott rá valamelyik emberre.
És, ha ez nem lett volna elég – mély levegőt vettem, hogy tudjam folytatni -,
volt ott egy nő, aki… aki nagyon hasonlított rád. Ugyanilyen karamellaszín haj,
mogyoróbarna szemek, és Aro a szemünk előtt végzett vele. Mindketten
kiborultunk és kellett egy kiadós vadászat ahhoz, hogy megnyugodjunk. Nem
tudom, Aro mit akart elérni ezzel a tettével, de láthatóan nagyon is élvezte,
hogy szenvedek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hallottam, hogy Jane téged is megkínzott – jegyezte meg
hirtelen. A tekintete fájdalmat tükrözött.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen – pillantottam le rá és gondolatait próbáltam
megfejteni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen… milyen érzés volt? – borzongott meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt nem tudom szavakban kifejezni. Előhozta belőlem a fájó
múltat, amikor külön kellett válnunk és még sok minden mást is, amire nem
szívesen emlékszem vissza. Mindemellett az egész testem égett, de nem úgy, mint
az átváltozáskor. Szinte a csontjaim mélyére hatolt.</div>
<div class="MsoNormal">
- És még csak meg sem büntették őt a tettéért? – hüledezett.
– Miért van ekkora tekintélye?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha idősebb lenne, és régebb óta lenne vámpír, mint Aro
vagy bármelyik másik vezető, akkor ő is lehetne a Volturi feje. A képessége
miatt félnek tőle. Egyedül a vezetőket tiszteli. Talán csak azért, mert
mindjüknek van egy élő pajzs a közelében, amiért nem tudja őket bántani. A
lényeg, hogy aki Jane-be beleköt, azt utána addig kínozza, amíg könyörögni nem
fog a halálért vagy a megbocsátásért.</div>
<div class="MsoNormal">
- De Aro miért nem tesz ez ellen semmit sem?</div>
<div class="MsoNormal">
- Mert szüksége van Jane képességére. És mivel Alec, Jane
ikertestvére is hasznos képességgel bír, egyszerre mindkettőt elveszítené.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy mély sóhaj után ismét megállt, majd ezúttal szembe
fordult velem. Szó nélkül karolta át a derekamat és bújt hozzám, fejét a
mellkasomra hajtva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj? – simítottam végig a hátán aggódóan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rossz belegondolni, hogy mindez veled történt meg. Annyira
hiányoztál, de mindvégig a legjobbakban reménykedtem és az meg sem fordult a
fejemben, hogy ennyi kétes helyzetbe keveredtetek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Már túl vagyunk rajta, és minden rendben van – pusziltam
meg a haját, mielőtt beletemettem volna az arcomat. Mélyen belélegeztem az
illatát, ami egy pillanatra teljesen elbódított. – Ugye veletek sem volt semmi
gond? Tényleg megfogadtad a tanácsomat és sokat pihentél? – emeltem föl az
állát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen – mosolyodott el végre szélesen. – Mitch-ék figyeltek
rám. Nem is nagyon engedtek fölkelni az ágyból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Helyes – bólintottam rá. – És hogyan vadásztál? – jutott
eszembe hirtelen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jasper fogott nekem zsákmányt – felelt egyszerűen,
megvonva a vállát.</div>
<div class="MsoNormal">
Csöndben álltunk a fák között hosszú percekig, mígnem
eszembe jutott, hogy ha emberi tempóban akarunk visszafelé menni, akkor el kéne
indulnunk, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. Lassan elhúzódtam
szerelmemtől, de nem váltam el tőle teljesen. A kezemet a derekán hagytam, majd
visszafordítottam őt abba az irányba, amerről jöttünk. Egy szót sem szólt, csal
hallgatagon lépkedett mellettem. A csöndet csak a madarak csicsergése, a
bogarak és rovarok zümmögése törte meg. Felnézve az égre, az már tiszta kék
volt. A nap is kisütött már, de a fák eltakarták a sugarait. Csak a falevelek
közötti kis réseken szűrődött át néhol egy-egy apró pontban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mennyi idő, amíg visszaérünk? – kérdezte hirtelen Esme.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom. Viszonylag lassan jöttünk idefelé, de talán két
óra. Miért? – néztem le rá. Az arca most élénkpiros színben tündökölt, mire
azonnal megtorpantam. – Gond van?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, dehogyis! – rázta meg a fejét zavartan. – Csak tudod,
a terhes nők… khm… kívánósak. Minden téren.</div>
<div class="MsoNormal">
Amint eljutott a tudatomig, hogy mire gondolt, szélesen
elmosolyodtam. Magamhoz húztam szerelmem testét a derekánál fogva, majd
késztettem rá, hogy a szemembe nézzen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ebben semmi szégyellni való nincsen – dörgöltem össze az
orrunkat kuncogva. – Ha bármi ilyen „problémád” van, nyugodtan szólj, és amint
lehet, orvosoljuk – kacsintottam rá, amit már ő sem bírt ki nevetés nélkül. –
Kibírod még hazáig? – kérdeztem viccelődve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok benne biztos, hogy nem vetem magam a nyakadba
még út közben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez esetben – simítottam végig az oldalán, egészen le a
combjáig, amiket aztán a derekam köré csavartam – állok rendelkezésére,
hölgyem. – A hátát óvatosan nekidöntöttem a legközelebbi és a legmasszívabbnak
tűnő fa törzséhez, majd az ajkaimmal azonnal az övéit kezdtem keresni. A
nyelvünk azonnal megtalálta a másikét és szenvedélyes táncba kezdtek egymással.
Nem akartam, hogy Esmének kényelmetlen legyen, de láthatóan őt egyáltalán nem
izgatták most a körülmények. Ellöktem magam a fatörzstől, de közben egy
másodpercre sem távolodtam el szerelmemtől.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinálsz? – szakította meg végül ő a csókot
értetlenkedve. – Azt hittem, kint maradunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lenne ez most kényelmes neked – csóváltam meg a fejem.
– De megígérem, hogy amint alkalmunk nyílik rá, egyszer kint maradunk. A
mostani állapotodban viszont nem szeretném, ha bármi bajod esne.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi bajom lehetne – nevetett föl halkan. – Ha így vigyázol
rám, szerintem még a szelet sem érzem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azért én jobban örülnék neki, ha ezúttal még a házban
maradnánk, ha nem gond – csókoltam meg őt bocsánat kérően.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, de akkor siess – fonta szorosabbra körülöttem a
lábait és a karjait.</div>
<div class="MsoNormal">
Nekem sem kellett több, azonnal futásnak eredtem a közös
házunk felé. Nem volt nehéz ösztönzést találni, hiszen már Esme közelsége is
annak számított. Ő pedig még a nyakamat is elkezdte közben csókolgatni. Amint
megérkeztünk, egy pillanatig sem haboztam. Azonnal a hálószobánkba száguldottam
vele, hogy mindent ott folytathassunk, ahol kint az erdőben abbahagytunk.</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-12766473640656195162011-12-25T22:09:00.000+01:002011-12-25T22:09:00.500+01:00Boldog karácsonyt!Üdv minden kedves olvasómnak és erre tévedőknek! :) Eddig nem nagyon volt időm összehozni egy karácsonyi kis ajándékot nektek, de ma végre le tudtam ülni a gép elé :) Ennek eredményeképpen el is készítettem ezt az egyszerű kis képet, amivel most mindenkinek nagyon boldog és szeretetben gazdag karácsonyt kívánok! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-tvnaL1EtTdo/TveP8ldhRbI/AAAAAAAABCE/ouKDKW_5W3s/s1600/Merry+Christmas+m%25C3%25A1solata.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-tvnaL1EtTdo/TveP8ldhRbI/AAAAAAAABCE/ouKDKW_5W3s/s400/Merry+Christmas+m%25C3%25A1solata.jpg" width="313" /></a></div>
<br />
<br />
U.i.: A friss fejezet a két ünnep között várható ;) A másik blogra pedig egy újabb részt teszek majd fel a napokban a novellából, ha az új fejezet már nem jönne ott össze :)<br />
<br />
Puszi: JulietJuliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6922745586084268695.post-55079442366214611842011-12-07T20:01:00.001+01:002011-12-07T20:06:02.745+01:0082. fejezetSziasztok!<br />
<br />
Sajnálom, hogy ilyen soká jelentkezem a frissel, de elég sok minden közbe jött mostanában. Már két napja elkészültem a fejezettel, de addig nem akartam feltenni, amíg át nem futottam legalább egyszer. Márpedig azóta erre nem sok időm volt (az elmúlt éjszaka is csak két és fél órát aludtam a sok tanulnivaló miatt :/). Na, de a lényeg, hogy most itt vagyok, ezúttal egy icipicit rövidebb fejezettel (csak nyolc oldal lett) :D A folytatást próbálom előbb hozni majd, de mivel két hét múlva pont a téli szünet előtt leszünk, valószínűleg megint akkor írjuk majd a dolgozatok nagyját :S Úgyhogy, majd jelzek a chat-ben, hogy mikorra várható :) Addig is, jó olvasást kívánok ehhez! :)<br />
<br />
Puszi<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Carlisle szemszöge</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az egész éjszakát kint töltöttük az erdőben, de hogy végül
hogyan jutottunk vissza a kastélyba, arra érdekes módon már nem emlékeztem.
Vámpír létemre fáradtnak éreztem magam és a fejem is mintha lüktetett volna.
Pedig ez nem lehetséges a mi fajtánknál. Úgy éreztem magam, mint egy ember, aki
másnapossággal küzd.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy tűnik, te nem nagyon bírod az agymosást – jött a
kuncogó hang az ajtóból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt te csinálod? – vontam össze a szemöldökömet
fájdalmasan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak szépen fokozatosan próbálom neked beadagolni a
tegnapot – vonta meg a vállát Nick, majd leült az ágy szélére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérlek, hagyd abba – dörzsöltem meg a halántékomat. –
Túlélem enélkül is, de ez a fájdalom borzalmas.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig az emberek elég gyakran érzik ezt – tűnődött el. –
Legalábbis azt olvastam, hogy elég gyakori náluk a fejfájás. Nem hinném, hogy
pont egy vámpír ne tudna megküzdeni vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem ez a közelében sincs annak, amit ők érezhetnek
olyankor. Mindjárt kettéhasad a fejem – dőltem vissza az ágyba. – Kérlek, hagyd
abba! Egyedül is megbirkózom vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy gondolod… - sóhajtotta. A következő pillanatban már
éreztem is a változást és pár másodperc múlva megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Az emlékek ezzel egy időben fokozatosan kezdték elárasztani az elmémet.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy teltek a napok, egyre izgatottabbnak éreztem magam,
amit Nicholas egyszer szóvá is tett. Figyelmeztetett, hogy ez feltűnhet Aronak,
ezért próbáltam egy kicsit visszafogni magam. Több-kevesebb sikerrel. Ezek
alatt a napok alatt én is közelebb kerültem Bree-hez, aki minden problémáját
megosztotta velem, én pedig próbáltam a lehető legőszintébben válaszolni. Bár
egy kissé nehezen tudta feldolgozni, hogy nem szívesen beszélek neki az
életemről, végül annyiba hagyta a dolgot. Nem kérdezte, hogyan sikerült
túlélnem ezeket a magányos éveket, nem kérdezte, van-e társam, csak hallgatta a
történeteimet. Ezzel ellenben én már mindent tudtam róla. Legalábbis úgy
gondoltam, hogy mindent. A szavai egytől-egyig igaznak hangzottak és a
történtek után, azt hiszem, nincsen semmi oka a bizalmatlanságra. Már csak az
aggasztott, hogy miként viseli majd a vámpírlétet. Még ha most jól is érzi
magát a bőrében, később problémái lehetnek és kihez fog akkor fordulni? Azt
akartam, hogy maradjon mellette egy olyan személy, akiben még meg tud bízni
rajtam kívül is. A választásom Heidire esett. Ő már a kezdetekben megígérte,
hogy mindent megtesz azért, hogy Bree a lehető legjobban érezze magát itt
Volterrában. Talán ez sem lesz ellenére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, Carlisle – nyitott meglepetten ajtót.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia – mosolyogtam rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi szél hozott? – kérdezte kíváncsian. – Nem nagyon
látogattál még ide át hozzám – jegyezte meg egy kissé sértetten.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudj, amiért olyan keveset kerestelek, ameddig itt
voltam – kértem rögtön bocsánatot tőle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi gond – legyintett -, csak bökd ki, hogy mit akarsz –
huppant le az ágya szélére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak arra szeretnélek megkérni, hogy támogasd Bree-t
miután mi elmegyünk Nicholas-szal – vágtam bele rögtön a közepébe. – Szüksége
van valakire, akinek elmondhatja a problémáit és én a Volturi-ból csak benned
bízom meg annyira, hogy ezt a feladatot rád hagyjam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt akarod, hogy anyáskodjak fölötte? – kérdezte kissé
gunyorosan, amit nem nagyon értettem. – Nagyon is jól ismerem már őt, mert
sokat beszélgettem vele, amióta csatlakozott hozzánk. Nem is említette? Ó,
miért is említette volna, amikor te sem mondasz el neki mindent magadról? Ő
kitárulkozott neked, pedig még csak alig tizenhat éves, te pedig nem meséltél
magadról mást, minthogy miként lettél vegetáriánus. A magánéletedről semmit sem
tud – vetette oda nekem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán azért, mert nincsen magánéletem – mondtam csöndesen.
Ha tudja, hogy most is hazudok, akkor megérdemlem. Heidi a barátom, talán ő az
egyetlen, akit tényleg annak mondhatok a Volturi-ból. És még őt is
elbizonytalanítom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudja jól, hogy nagyon sok dolgot eltitkolsz előle.
Ösztönösen megérzi, nem emlékszel? – bökött a fejére. – És nem egyszer kapott
rajta hazugságon is, de egyszer sem szólt. Arra várt, hogy te lebuktatod magad
valamivel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem beszélhetek nektek az életem minden egyes apróbb
rezdüléséről – tiltakoztam azonnal, pedig nagyon jól tudtam, hogy igaza van.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, akarsz rólam tudni valamit? Körülbelül egy éve
rátaláltam a vérszerinti testvéremre, akiről mindaddig egy szót sem hallottam.
Vagyis, csak a papírjait találtam meg, rajta a szüleink neveivel. Nem szívesen
beszélek erről senkinek, még a barátaimnak sem – néztem mélyen a szemébe. – És még
tele vagyok sötét kis titkokkal. Hogy hányszor elvesztettem már az önuralmam
felett a kontrollomat. Hogy hányszor vetettem rá magam majdnem egy emberre.
Ezekről nem akarom, hogy tudjatok, mert annak ellenére, hogy… - A kezét
hirtelen a számra szorította, majd odahajolt egészen a fülemhez és úgy
suttogott bele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudok rólad egy-két dolgot, amiről te azt hiszed, mind a
fejedben vannak még. De Bree… ő képes volt kitalálni pár elejtett
megjegyzésedből a lényeget. Viszont nem kell aggódnod, mi biztonságban tartjuk
a titkaidat. Jól jegyezd meg! – nézett a szemembe komolyan. – Mi nem csak
érzéketlen fatuskók vagyunk. Látjuk rajtad, hogy valami nagyon nyomaszt, de nem
várjuk el tőled, hogy meg is oszd velünk a problémádat. De legközelebb inkább
mond azt, hogy ezt nem mondhatom el nektek, minthogy a féligazságot mondod.</div>
<div class="MsoNormal">
Lassan bólintottam, teljesen megdöbbenve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg nem beszélhetek erről. Egy idő után úgyis meg
fogjátok mind a ketten tudni, de egyelőre még maradjon az én titkom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – bólintott elmosolyodva. – Örülök, hogy ezt is
tisztáztuk. Bree miatt pedig nem kell aggódnod, mellettem jó helye lesz –
biztosított.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm – néztem rá hálásan, majd odaléptem mellé és
finoman megpusziltam az arcát. – Nem is tudom, mire mennék én nélküled.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem sokra – nevetett halkan. – Most viszont menj! Még
biztosan össze kell pakolnod, este pedig már indultok vissza – szomorodott el a
végére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Fogjuk még látni egymást – ígértem neki őszintén.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? És mikor? Megint évtizedeket kell várnom rá? –
biggyesztette le az ajkát, majd lehajtotta a fejét. – Ne haragudj, nem
számonkérésnek szántam ezt – szabadkozott azonnal. – Csak annyira hiányoztál és
most is csak egy hetet töltöttél itt. Ha már nincsen kivel élned, maradhatnál
tovább is velünk – nézett föl rám ismét reménykedve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, de ezt nem tehetem, és kérlek, ne is kérdezd,
hogy miért nem – néztem célzóan a szemeibe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – sóhajtotta beletörődően. – Most már tényleg
menj! Aro is hívatni fog még titeket, mielőtt útnak indultok.</div>
<div class="MsoNormal">
- Majd jövök még elbúcsúzni – mosolyogtam rá, majd kiléptem
a szobából.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit kerestél te erre? – kérdezte Jane számon kérően, ahogy
a folyosókat róttam visszafelé és összefutottam vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak Heidit látogattam meg – feleltem egyszerűen. – És meg
is kérdezheted tőle, mielőtt még megint nekem esnél – jegyeztem meg gunyorosan,
majd elléptem mellette.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy merészelsz…</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne merd még egyszer bántani egyik barátomat sem –
fordultam hirtelen szembe vele -, mert ha megteszed, kezeskedem róla, hogy Aro
találjon valaki jobbat a helyedbe. Ha meghallom, hogy bántottad Bree-t vagy
Heidi-t, várhatod az azonnali látogatásomat – morogtam az arcába, mire
láthatóan megszeppent kissé. Mielőtt azonban még visszavághatott volna az ő
sajátos módszerével, Alec jelent meg a folyosón.</div>
<div class="MsoNormal">
Jane tudta, hogy a testvére a közelében a képességével
semmit sem ártana nekem, így hát egy hirtelen mozdulattal rám ugrott. Számítottam
a támadására, de csak későn kaptam a karja után. A körmei élesen martak bele az
én márvány bőrömbe és már az álkapcsával közelített felém, amikor végre a háta
mögé tudtam csavarni a karjait.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ti meg mit csináltok itt? Húgom, nem megmondta Aro, hogy kerüld
el a vendégeinket? – morogta bosszúsan Alec, miközben előttünk termett és
átvette tőlem Jane-t.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ő járt erre, és csak éppen egymásba futottunk – felelt unott
hangon. – Éppen próbált megfenyegetni. Ezért ugrottam neki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én csak felvilágosítottam őt egy-két dologról, amibe jobb,
ha nem üti bele az orrát – mosolyodtam el nyugodtan. – Most pedig, ha
megbocsátotok, Aro hívatott engem – léptem át közöttük. Amikor már háttal
voltam nekik, halk suttogást hallottam tőlük, de erre már nem figyeltem. Biztos
voltam benne, hogy Jane nem kockáztatná a pozícióját a Volturiban. Azt ő nem
élné túl, ha hirtelen minden felé irányuló tisztelettől meg kéne válnia.</div>
<div class="MsoNormal">
A trónterem elé érve még meg akartam várni Nicholast, de pár
másodperccel később a hatalmas faajtó kinyitódott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle, Aro úgy emlékszik, hogy hatra hívatott
benneteket – mondta Felix kissé meglepetten.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azonnal megyünk, csak Nicholas nincsen még itt –
bólintottam rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Addig ő még szívesen elbeszélgetne veled – felelt rögtön.
Nem akartam, hogy akárcsak egy cseppnyi gyanú is felmerüljön bennük, így inkább
teljesítettem a kérését.</div>
<div class="MsoNormal">
- Aro, látni kívántál – álltam meg előtte, kihúzva magam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, barátom – mosolygott, nem éppen bíztatóan. – Először
is szeretném megköszönni neked a segítségedet. Valamint… egy két dolog azért
még piszkálja a gondolataimat – nézett rám fürkésző tekintettel. Szinte kővé
dermedtem erre az egy mondatra, de kívül próbáltam ezt nem mutatni. Nem lehet,
hogy pont most jöjjenek rá. Eddig olyan jól ment.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hallgatlak – szólaltam meg végül, nyugodtságot erőltetve a
hangomra.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az első, hogy a drága Nora miért nem jött veletek? – vonta
fel érdeklődve a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyszerű. Nicholas nem akarta őt újra Jane képességének
kitenni – válaszoltam. – De ezt gondolom már láttad a gondolatainkban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ami azt illeti, nem volt egészen világos a kép. Miért pont
Eleazarra bíztátok őt?</div>
<div class="MsoNormal">
- Mert benne teljes mértékben megbízom – mondtam komolyan. –
Nora így olyan körülmények között lehet, mint Nicholas-szal és velem.
Vegetáriánus vámpírok között.</div>
<div class="MsoNormal">
Reménykedtem benne, hogy Nicholas minél hamarabb ideér. Már
kezdett egyre bonyolódni a helyzet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy látom, valamit mégsem osztasz meg velünk – döntötte
picit oldalra a fejét és a szemeit összeszűkítette.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azon gondolkodom, hogy vajon hogyan kérhetnélek meg erre?
– feleltem titokzatosan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán válaszd a legegyszerűbbet – nyújtotta ki felém a
kezét, de én nem léptem hozzá közelebb, helyette inkább belefogtam a
magyarázatba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bree-ről lenne szó. Szeretném, ha Heidi vigyázhatna rá,
hiszen még nagyon fiatal mind testileg, mind lelkileg. Szüksége van támaszra.
És hálás lennék érte, ha Jane-t is távol tartanád tőlük. Nem szeretném, ha
bajuk esne.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eléggé nagy kérések ezek, nem gondolod?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– vonta fel az egyik szemöldökét és Marcus
meg Caius is összebólintottak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem, azok után, hogy segítettem, ezt igazán
megtehetitek. Heidi-vel már beszéltem ez ügyben és szívesen elvállalná.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha így van, akkor egy próbát megérhet, de Jane oda fog
rájuk figyelni. Te is tudod, hogy sosem bízhatunk meg eléggé az újoncokban.</div>
<div class="MsoNormal">
A következő pillanatban ismét nyitódott a hatalmas ajtó és
Nicholas jelent meg mögötte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elnézést a késésért – lépett beljebb, majd a tekintetével
azonnal rajtam állapodott meg. Láttam rajta, hogy eléggé zavart, ami nem
kecsegtetett sok jóval. Főleg, hogy így a képessége is labilisabb, márpedig
nekem még vissza van egy kézfogásom Aro-val, ahogy neki is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Reméljük, nyomós okod volt rá – dőlt előre a székében
Caius.</div>
<div class="MsoNormal">
- Éppen a táskámat pakoltam össze, amikor megláttam,
mennyire elszaladt az idő – felelte nyugodtan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha megengeded, Aro, amint lemegy a nap, mi távoznánk –
fordultam a középen ülő vezető felé, mielőtt még Nicholas vitába szállt volna
Caius-szal, vagy esetleg fordítva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért siettek ennyire, drága barátom? – állt föl a
trónjából, hogy felém lépjen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nicholas-nak már hiányzik a felesége – mosolyogtam
nyugodtan. – Valamint én is szeretnék minél hamarabb visszamenni dolgozni. Már
hiányzik a munkám és a betegim.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, azért hamarosan újra látjuk egymást, drága
Carlisle – lépett egészen elém, a kezét a vállamra téve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindenképpen – bólintottam rá, majd megvártam, amíg
elengedett és csak azután sétáltam oda Nicholas mellé.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután elbúcsúztunk Bree-től és Heidi-től, újra
visszavonultunk Aro elé. Amikor végre az utunkra bocsátott minket, sietősen
hagytuk el a tróntermet, hogy minél hamarabb hazaindulhassunk. Egyikünk sem
szólalt meg hosszú időn keresztül. Csak futottunk keresztül a sötét erdőkön és
mezőkön. Az utunkat azonban egyvalami mégis félbeszakította. A felkelő nap
sugarai megvilágították a várost, narancsos színnel bevonva a házakat. A
látvány csodálatos volt, de jelen pillanatban inkább bosszantott. A tűző nap
miatt nem futhatunk keresztül a városon, mert bárki megláthat minket. Vagy
megvárjuk az alkonyatot, vagy kikerüljük ezt a helyet. Végül a második
lehetőség mellett döntöttünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nicholas – törtem meg végül én a hosszú csöndet. – Van rá
esély, hogy Aro bármiről is tudomást szerzett volna? – kérdeztem aggódva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem vagyok gondolatolvasó, Carlisle – rázta meg a
fejét. – Azt nem tudom, hogy mit gondolt, de látszólag semmi mást nem
láthatott, mint amit én engedtem neki. Kettőnk gondolataiban legalábbis biztosan
nem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy érted ezt? – húztam össze a szemeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak remélni merem, hogy nem mondtál el semmit sem Bree-nek
vagy Heidi-nek – nézett rám szigorú tekintettel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem őrültem meg! Nekem is éppen olyan fontos a családom,
mint neked – mondtam őszintén és határozottan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt tudom, de azt is, hogy Heidi-nek nagyon jól vág az
esze.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt mondta, tudja, hogy valami fontosat nem mondok el neki
és Bree-nek. De ha ezt Aro látja majd a gondolataikban, abból még nem fog
rájönni, hogy neked van képességed. Nem tudnak többet, mint amennyit Aro-nak
mondtunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – sóhajtotta. – Inkább induljunk tovább, mert
ezzel a kerülővel igencsak meghosszabbítjuk az utunkat.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak bólintottam és ismételten csendbe burkolózva haladtunk
tovább. Csak akkor szólaltam meg ismét, amikor az erdőben rohanva hirtelen
eszembe jutott, hogy vadásznunk kéne. Nekem legalábbis mindenképpen, ha tényleg
meg akarom valósítani a terveimet Esmével. Lehunytam a szemem, hogy az
elhatározásomat véglegesítsem, így mire hazaérünk, Alice mindent össze tud
készíteni.</div>
<div class="MsoNormal">
Ezekkel a gondolatokkal vetettem be magam az erdő egyre
mélyülő sűrűjébe.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Esme szemszöge</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kótyagos fejjel ébredtem reggel. Talán ma éreztem a
legpocsékabbul magam az elmúlt két hét alatt. Pedig már nemsokára vége ennek a
szenvedésnek. Ha minden igaz és Alice jól látta, Carlisle estére itthon lesz.
Végre láthatom őt. Erre a gondolatra a szemeim azonnal felpattantak és
bármennyire is nehéznek éreztem még a tagjaimat, gyorsan kimásztam az ágyból és
azonnal fürdőbe mentem, hogy kicsit fellazítsam magam. A fürdő igencsak
hatásosnak is bizonyult.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt – köszöntem be Alice-nek a nappaliba, mielőtt a
konyhába mentem volna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Neked is jó reggelt – táncolt rögtön oda hozzám. – Úgy
látom, nem aludtál valami jól – csóválta meg a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélhetőleg ma este már sokkal jobb lesz – mosolyodtam el
erőtlenül, majd nekiálltam a reggelim elkészítésének.</div>
<div class="MsoNormal">
- Engedd, hogy én csináljam – lépett oda mellém, megfogva a
kezemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem kimerítő a számomra – nyugtattam meg őt. – Sőt, még
jobb is, hogy van mivel elterelni a gondolataimat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig lehet, hogy jobb lenne, ha inkább még lepihennél
kicsit, hogy aztán este ne legyél nagyon fáradt – vigyorodott el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eddig úgy terveztem, hogy ma végre kialszom magam –
kuncogtam szórakozottan, fel sem fogva a szavainak a jelentőségét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Carlisle kedvéért, kérlek! – nézett komolyan a szemembe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az ő kedvéért? – lepődtem meg. – Ezt meg hogy érted?</div>
<div class="MsoNormal">
- Lesz egy kis meglepetése számodra, de ez nem fog
összejönni, ha te elalszol közben.</div>
<div class="MsoNormal">
- De hát mit tervez? – kérdeztem kíváncsian.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az legyen tényleg meglepetés – kacsintott rám, majd
odahúzott engem az asztalhoz és elültetett mellé egy székre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Oké – sóhajtottam megadóan. – Egyébként van valami hír
mostanában Emmett-ről?</div>
<div class="MsoNormal">
Szégyelltem magam amiatt, hogy ennyire elhanyagoltam a
családomat az elmúlt két hétben, de úgy tűnt, teljesen megértenek engem. Nem
voltam egy könnyű eset így, Carlisle nélkül.</div>
<div class="MsoNormal">
Alice mélyet sóhajtott, mielőtt válaszolt volna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Már lassan azt tervezi, hogy megosztja vele a titkunkat.
Szenved attól, hogy nem lehet annyit a közelében, és hogy folyton titkolóznia
kell előtte. Viszont előbb Carlisle-t akarja megkérdezni erről. Ha ő még nem
tartaná jó ötletnek, nem erőltetné, de egyre jobban beleszeret abba a fiúba –
mosolyodott el halványan a végére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha Rose ennyire megbízik benne, szerintem Carlisle-nak sem
lesz ellenvetése ez ügyben – gondolkodtam el. – Szívesen megismerném ezt a fiút
én is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosie is így tervezte… - bólogatott. – El akarja hozzánk
hívni, hogy bemutathassa őt a családjának. Már teljesen fel van pörögve ő is,
hogy Carlisle ma végre hazajön.</div>
<div class="MsoNormal">
Tudtam, hogy nagyon nehéz lehet most Rosalie-nak, mégis úgy
gondoltam, jobb, ha ezzel egyedül birkózik meg. Neki kell majd mindent
elmondania Emmett-nek, ami nem kis feladat lesz. Főleg, ha rosszul viseli majd
ezt a titkot, de egyelőre inkább nem gondolok erre. Addig nem avatkozok közbe,
amíg nem teszi ki veszélynek a családunkat.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután Alice elém tette a reggelimet, hirtelen sokkal
éhesebbnek éreztem magam, mint előtte. Úgy éreztem, kétszer annyit is meg bírnék
enni, mint amennyi a tányéron volt előttem, de ezt nem mondtam Alice-nek. Így
is szinte az egész napjukat azzal töltötték Norával, hogy rám „vigyáztak”,
pedig erre semmi szükség nem volt. Megígértem Carlisle-nak, hogy sokat fogok
pihenni, hiszen én is tudtam, hogy most erre van szükségem. És amint ő is
itthon lesz, biztos voltam benne, hogy amikor csak teheti, mindig a kedvemben
fog járni. Ez már eddig is így volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Mosolyogva simítottam a kezemet a hasamra, miután
elfogyasztottam a reggelimet. Már lassacskán a 26. héthez közeledek. Mindig
örömmel tölt el, ahogy érzem, amint a kicsi aprókat mozdul bennem. Szinte már
teljesen tisztában vagyok vele, mikor alszik, és mikor van éppen ébren a pici.
Mivel a mozgolódását már naponta többször is éreztem, egyszer sikerült
Alice-nek is elcsípnie egy ilyen pillanatot. A mosoly, ami akkor elterült az
arcán, utána egész nap ott volt és már alig vártam, hogy Carlisle-t is ilyen
boldognak láthassam. Hogy végre ő is érezhesse a mi közös kisbabánk mozgását.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindemellett a lányok folyamatosan azzal traktáltak, hogy
ideje lenne már berendeznünk a gyerekszobát. Ezt viszont én mindenképpen
Carlisle-lal akartam elintézni és mivel még a baba nemét sem tudtuk biztosan, a
korábbiakban sem került szóba közöttünk ez a téma. Éppen ezért finoman
elutasítottam a vásárlással kapcsolatos kéréseiket.</div>
<div class="MsoNormal">
Lassan teltek el a további órák, túlságosan is lassan.
Próbáltam elterelni a figyelmemet és könyvet olvasni vagy beszélgetni
valakivel, de a kedvem csak még inkább lelombozódott, amikor az órára nézve
láttam, hogy még csak délután egy óra van. Alice azt mondta, Carlisle-ék késő
estére várhatóak, így még jócskán volt vissza pár óra az érkezésükig. Végül úgy
döntöttem, hogy elmegyek újra vadászni egyet. Alice Norával beszélgetett, így
Jasper csak a nappaliban ülve olvasott. Lassan leültem mellé, majd pár
másodpercig csak némán figyeltem az arcát. Csak akkor eszméltem föl, amikor
végül elnevette magát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit szeretnél, anya? – kérdezte kedvesen, felnézve rám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eljönnél velem ismét vadászni? – kérdeztem, azonnal a
lényegre térve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, szívesen – bólintott rá, majd letette a könyvet a
kezéből. – Bár lehet, hogy jobb lenne, ha ezúttal én szereznék neked állatot. A
hirtelen mozdulatok neked már nem tehetnek annyira jót – mondta óvatosan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Oké – egyeztem bele szó nélkül. – Bár eredetileg pont az
lett volna a lényege, hogy eltereljem a gondolataimat, de igazad van, ez most
nem lenne a legjobb ötlet. Ez esetben… megtennéd, hogy fogsz nekem pár
szarvast?</div>
<div class="MsoNormal">
- Természetesen – bólintott rá mosolyogva, majd kézen fogott
és kivezetett engem az ajtón.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme, ugye tudod, hogy Rose igen nehéz helyzetben van
most? – kérdezte halkan, pár perccel később. Mindeddig szótlanul sétáltunk
egymás mellett, de Jasper most megtörte a csendet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, sejtem, hogy milyen nehéz lehet most neki –
sóhajtottam. – Ez az egész viszont… én mindennél jobban vámpír akartam lenni,
mert Carlisle volt az egyetlen fénypont az életemben. A szüleim meghaltak, a
legjobb barátomból pedig vérfarkas lett. Attól félek, hogy ha Rosalie elmondja
Emmett-nek, mik is vagyunk mi valójában, és esetleg még jól is fogadja a
dolgot, akkor valószínűleg viszonozza Rosie érzéseit. Ha pedig ez így van,
előbb vagy utóbb ő is ilyenné akarna válni. Viszont neki még családja van…
barátai… a legjobb dolgokról mondana le a vámpírlét és Rose miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát szerinted nem jó ötlet megosztani vele a titkunkat?
– kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Számára még bonyolultabbak lehettek az
érzéseim és valószínűleg nem sok értelemeset tudott kivenni belőlük.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem ezt mondom, csak… Rosalie olyan törékeny, még ha
nem is mutatja ki. Ezt persze te tudhatod a legjobban. Ha véglegesen és
visszavonhatatlanul beleszeretne Emmett-be, annak nem lenne jó vége.
Előbb-utóbb szenvednie kéne és félő lenne, hogy akkor utána sosem lenne többé a
régi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – kérdezte értetlenül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az első lehetőség, hogy Emmett nem viszonozza az érzéseit.
Ez biztosan összetörné szegényt. A második, hogy esetleg viszonozza, de nem
akar vámpír lenni. Talán ez a legrosszabb, mert ő folyamatosan öregedni fog,
míg Rose ugyanolyan fiatal marad. És eljön majd az a perc is, amikor Emmett már
jóval öregebb lesz és egyszer minden embernek meg kell halnia… A harmadik
lehetőség, hogy szeretni fogja Rose-t, vámpírrá is akar majd válni, de a húgodat
egész létezése során mardosni fogja a bűntudat, amiért elvette őt a
családjától.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis ez tűnik a legjobb megoldásnak – jegyezte meg
halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mondhatsz ilyet, Jasper? – hüledeztem elborzadva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rosalie már most teljesen beleszeretett Emmett-be. Bármi
is lesz ezután, ő mindenképpen szenvedni fog. Már csak az a kérdés, hogy a fiú
mit akar majd – felelte komolyan a szemembe nézve.</div>
<div class="MsoNormal">
Ismét csöndbe burkolózva haladtunk tovább és mindketten az
előbb elhangzottakat emésztgettük magunkban. Talán Jaspernek igaza van, és
tényleg az lenne a legjobb megoldás, hogy ha ő is akarja, akkor
átváltoztatnánk. Ez viszont bonyolult lenne, főleg, hogy ha a farkasokkal sem
akarunk összetűzésbe kerülni. Nehéz lesz mindent a lehető legjobban megoldani,
mert itt csak rossz döntést hozhatunk. Rose idővel mindenképpen megosztja vele
a titkunkat, ami már eleve egy hatalmas problémát állít elénk, hiszen egy ember
tudni a vámpírok létezéséről. A Volturi ezt nem igazán díjazná.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor én most elmegyek, fogok neked pár őzet – törte meg
ismét ő a csöndet, majd nem sokkal később el is tűnt mellőlem.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem mentem utána. Tudtam, hogy bármennyire is vissza tudja
már fogni magát a közelemben, és ha felkészül rá, még a vérem illata sem
csábítja már el, mégis, ha vadászat közben érezné meg az illatomat, az nem
biztos, hogy akkor is ilyen nagy lenne az önuralma.</div>
<div class="MsoNormal">
Összerezzentem, ahogy meghallottam a hátam mögül az apró
gallyak recsegését és azonnal megpördültem a tengelyem körül, támadó állásba
ereszkedve. A szívem eszeveszett erővel dobolt a mellkasomban. Mivel az
átváltozásom óta még nem voltam egyedül az erdőben, senkinek sem jutott eszébe,
hogy megtanítson engem megvédeni saját magamat. Úgy gondolták, ha ők mindig ott
vannak a közelemben, akkor ezt a tanulást elhalaszthatjuk akkorra, amikor már
teljes értékű vámpír leszek. Most azonban sokkal nyugodtabb lennék, ha tudnám,
hogyan szálljak szembe az esetleges támadómmal.</div>
<div class="MsoNormal">
Az izmaim azonnal elernyedtek, ahogy a szélirány megfordult
és megéreztem az ismerős szagot. Nath volt az, akinek a mancsai halk
puffanásokkal értek földet és ettől hallottam az ágrecsegést is. Aztán nem
sokkal később feltűnt hatalmas farkas alakja a fák között és én azonnal
elmosolyodtam, ahogy megláttam őt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, Jonathan! – köszöntem neki vidáman. Lassan
odalépkedett hozzám, majd az orrával megböködte a kézfejemet. Nevetve tettem
eleget a „kérésnek” és finoman simogatni kezdtem a bundáját. – Hogy kerülsz te
ide? Azt hittem, bementél Michelle-hez a kórházba… - néztem rá érdeklődve, de
aztán nagyon is ostobának éreztem magamat. Hiszen farkas alakban ő nem tud
beszélni! Ő azonban hátrébb lépett pár lépést, eltűnve a bokrok és fatörzsek
között, majd pár pillanattal később emberi alakban bújt elő onnan, csak egy
rövidnadrágot viselve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még a hideg is kiráz, ha rád nézek – borzongtam meg a
látványra. – Nem fázol?</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyáltalán nem – nevetett fel jóízűen. – Tudod, nekünk
jóval melegebb a hőmérsékletünk. De te mit keresel itt az erdőben egyedül? –
kérdezte aztán elkomolyodva. – Ugye nem szökni próbáltál ismét? – húzta össze
gyanakvóan a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eszem ágában sem volt – ráztam meg a fejemet. – Csak
Jasper elment fogni nekem pár őzet, hogy táplálkozni tudjak. Nemsokára itt kell
majd lennie – pillantottam a hátam mögé az erdő sűrűje felé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor sem kellett volna csak így egyedül hagynia téged –
morogta az orra alá bosszúsan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudok vigyázni magamra! – fontam karba a kezeimet a
melleim előtt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Magadra talán, de… kettőtökre már nem biztos – mondta
halkan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Na és te mit keresel itt? – váltottam inkább témát. Nem
akartam ebbe most jobban belemenni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Éppen a kórházból tartottam hazafelé, amikor megéreztem az
illatodat. Kíváncsi voltam rá, hogy mit kereshetsz itt, ezért erre jöttem –
vont vállat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme! – hallottam meg a következő pillanatban Jasper
kiáltását, majd nem sokkal később meg is jelent a hang tulajdonosa a másik
oldalamon. – Jonathan, te meg mit keresel itt? – lepődött meg. – Éreztem az
illatodat, amikor elindultam vadászni, de azt hittem, hazafelé tartasz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy is volt, de aztán megéreztem a közelben Esmét és
azonnal idejöttem. Azt hittem, bajban van, amiért itt hagytad őt egyedül –
sötétült el az arca.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindvégig szemmel tartottam őt – lépett egyet közelebb
hozzá Jazz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Fiúk, elég! – tettem mindkét fél mellkasára a kezemet.
Furcsa érzés volt, hogy az egyik majdhogynem égetett, míg a másik kezem
kellemesen hűvösnek érezte Jasper mellkasát. – Ne veszekedjetek! Nem lett semmi
bajom és biztos vagyok benne, hogy Jazz odafigyelt rám és csak kiáltanom
kellett volna, hogy megjelenjen. – Szigorúan néztem Nath szemeibe. – Most pedig,
ha megbocsátotok, nem azért jöttem be az erdőbe, hogy ezt hallgassam. – Hátrébb
toltam őket egymástól, majd megfogtam Jasper kezét. – Nath, menj haza!
Nemsokára megyünk mi is – biztosítottam, majd elindultam a fiammal az oldalamon
az elejtett zsákmányok felé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kellett volna megállítanod minket. Tudtam szabályozni
a helyzetet – szólalt meg nem sokkal később.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te is veszítheted el a fejed, lásd be. Nath pedig
vérfarkas. Ők is ilyenek a természetükből adódóan. De hát ezt nem kell neked
magyaráznom. Nem akarom, hogy bármilyen vita is legyen a családunkon belül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem én kezdtem a veszekedést – vonta meg a vállát.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jazz, kérlek, ez nekem fontos – fordítottam őt magam felé,
hogy a szemébe nézhessek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Oké, megígérem, hogy jó leszek, anya – vigyorgott,
miközben a szempillái alól nézett rám.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jasper, én ezt komolyan mondtam – intettem őt, immáron én
is mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, éreztem – kuncogott fel.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután elfogyasztottam az elejtett állatokat, lassan
visszaindultunk a házunkhoz. Az utat szinte végig emberi tempóban tettük meg.
Néha jó volt így sétálgatni, mert ilyenkor néha teljesen el tudtam felejteni,
hogy mik is vagyunk mi valójában.</div>
<div class="MsoNormal">
Visszaérve a házhoz remek hír fogadott minket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Esme – táncolt ki elénk a verandára Alice -, Carlisle-ék
hamarabb hazaérkeznek – mondta boldogan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? Mikor? – lelkesültem föl én is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán úgy egy-két óra múlva. Ha még gyorsítanak egy kicsit
a tempójukon, másfél óra múlva itthon lehetnek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nagyszerű – öleltem meg őt vidáman.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem haragszol, most elrabolnám a férjemet egy kis időre
– fogta kézen Jaspert, miután elváltunk egymástól. – Nora és Nath itthon
maradnak veled, mi pedig bemegyünk a városba szólni Michelle-nek. Hátha haza
tud jönni előbb és akkor még találkozhat velük.</div>
<div class="MsoNormal">
Kissé meglepetten még a hatalmas szóáradattól lépkedtem be a
házba, miután ők eltűntek a fák sötét árnyékában. Csak másodpercekkel később
tudatosultak bennem a szavai és értetlenül torpantam meg az előszobában. Hogy
értette azt, hogy MÉG találkozhat velük? Mire készülhetnek?</div>
<div class="MsoNormal">
Az elkövetkezendő egy és negyed órát a nappaliban töltöttem,
Noráék társaságában. Percenként az órára pillantottam, de a mutatója csak nem
akart gyorsabban haladni. A lábammal folyamatosan a parkettán doboltam, amit
már öt perc után kezdtek megelégelni a többiek, de egyszerűen nem tudtam
parancsolni az idegeimnek. Most igencsak jól jött volna Jasper képessége. Aztán
végül letelt a másfél óra, de sem Alice-ék, sem pedig Carlisle-éknak nem volt
semmi nyomuk. Kezdtem egyre idegesebb lenni, még az eddiginél is jobban. Így, hogy
Alice képessége nem állt a rendelkezésünkre, azt sem tudhattuk, hogy nem állt-e
valami a fiúk útjába, amiért még nem érkeztek meg. Pár perc eltelte után
azonban izgatottan sikkantottam föl, ahogy megéreztem Carlisle csodálatos
illatát. Mélyet szippantottam a levegőbe, majd a következő pillanatban már a
verandán álltam. Nora szintén azonnal ugrott utánam, míg Nath csak szép
komótosan lépett ki a szabadba. Mosolyogva szorítottam meg a mellettem álló
barátnőm kezét, mielőtt a fiúk kiléptek volna az erdőből.</div>Juliethttp://www.blogger.com/profile/17021641987607239365noreply@blogger.com3